LFG.HU

Anatoleprophet
VegyesCimkek

Ahogy a múltkor is, úgy most is csütörtök, munka utáni játék volt, illetve az egyik játékosom időben érkezése (vagy egyáltalán megérkezése) kérdéses volt. Ez meg is történt, szóval Hida Jamát most kicsit parkoló pályára tettem. Csodák csodája viszont, hogy megint mindenki ráért, így együtt maradt a csapat, egyelőre.

„A mai egy furcsa reggel” (2. játékalkalom)
1175. Kígyó hava, Kyuden Ikoma

A történet ott folytatódott, ahol abbahagytuk, azaz a temetés után. Mivel a játékosa nagyon szerette Yoshino karakterét, akit leadni készült, így azt gondoltam, hogy rendesen megkínálom a története végét, és kap egy szép befejezést, így egy álommal nyitottam. Még egyszer, utoljára meglátogatta őt az édesanyja, és elbúcsúzott tőle, ha már élőben nem tudott. Megpróbálta visszaterelni fiát a saját útjára, mert amelyre az ifjú Oroszlán rálépni készült, az nem az övé volt. Ez nem bizonyult egy könnyű dolognak, de végül sikerrel járt, majd véglegesen átkelt a Meidoba.
Megjegyzés: A jelenet végére ketten majdnem elsírták magukat, amit nagyon lélekmelengető volt hallani. Amiről viszont már „felemás” módon vélekedek az az volt, hogy a Yoshinot leadni készülő, és Azumát továbbvinni szándékozó játékos ennek hatására meggondolta magát. Hogyan rúgd magad tökön mesélőként 101. Egyrészt örültem ennek, másrészt az elkövetkező történetben Azumának szántam nagyobb szerepet. Kis szünet következett, melyben a helyzet lehetetlenségén rommá röhögtük magunkat.

Az álom után Yoshino szinte új emberként ébredt fel. Tudta, hogy a gyásza miatt nem adhatja fel magát, és immáron újra megacélozott lélekkel nekilátott, hogy dolgait elintézze. Először is bejelentette a lánykérési szándékát, mégpedig Kasuga-san unokája iránt, akivel már volt egy kellemes kósza éjszakája, s akiért oly messzire ment, hogy megmentse őt. Ezt az öreg magiszter meglepően jól fogadta, hiszen Yoshinot ismerve tudja, hogy a lánya nem csak jó kezekben lesz, de még a nagy klánok közé beházasodva is igen jó pozíciót szül ez nekik. Na meg a két fiatal azért nem volt közömbös egymás számára.
Ezután Kasuga-san is felfedte, hogy hol is járt. Mivel korán reggel, mikor elindult még abban a hitben volt, hogy Yoshino igencsak maga alatt van, így minden báját (na, az mondjuk nincs sok neki), vagyis erejét latba vetette, és egy oroszlánkölyköt hozott neki ajándékba, a két árva pedig gyorsan egymásra is talált. A többiek vidáman nézték, ahogy az új háziállat véresre karmolja a fiú alkarját.
Mindeközben megreggeliztek, élvezhették Togashi „Coelho” Hibiki bölcs meglátásait, és egyre a nap furcsaságain elmélkedtek, de igazán békés és felszabadult volt a hangulat. Még Jama is jól elbeszélgetett a mellé rendelt Oroszlán shugenjával.
Ekkor érkezett egy szolgáló, aki üzenetet hozott Ikoma Meimeitől, az Arany Jázmin fogadó tulajdonosától. Hogy meghálálja a városáért tett áldozatokat, meghív minden más klánból származó szamurájt a vendéglőjébe egy kellemes ebédre. Bár nemrég ették degeszre magukat, ilyen ajánlatot nem hagyhattak ki, így mindenki nekiállt, hogy ledolgozza az étkeket. A legtöbben edzettek, és barátilag elverték egymást, mint szódás a lovát. Persze az idős Teknős inkább egy kis szakéval fojtotta le a reggelit, és élvezettel nézte a fiatalok csatározásait, különösképp Hibiki és Erai párosát.
Yoshinonak elég sok dolga akadt a birtokon, így ő kijelentette, hogy a közeljövőben még sok-sok elintéznivalója lesz, ergo vele még ne nagyon számoljanak.

Hőseink felkerekedtek hát, hogy eleget tegyenek a meghívásnak. A fogadó hét nyelven szólalt meg, és még csak kívülről látták. A tökéletesre csiszolt Oroszlán vendéglátás minden aspektusát megtapasztalhatták, miközben Meimei bevezette őket. Gyönyörű, halk zene szólt odabent. Jelenleg ők voltak az egyedüli meghívottak, illetve valamilyen oknál fogva Azuma is ott ücsörgött, teljes puccba vágva. Ha már egy ismerős van ott, akkor odakanyarodtak hozzá, és beszédbe elegyedtek az ifjú Oroszlánnal. Ez annyira jól sikeredett, hogy végül megbeszélték, hogy együtt étkeznek. Miközben épp ebédjüket költötték el, egy Skorpió érkezett meg és elegyedett szóba a fogadó tulajával. A szokásos „vajon kinek mekkora van?” pillantások után Azuma kitalálta, hogy ha már úgyis tud szájról olvasni, akkor megpróbálja megtudni, miben mesterkedik a Skorpió, hiszen mindig mesterkednek valamiben. Hogy ez ne legyen feltűnő, így táncba vitte Ayakot, mégpedig olyannyira sikeresen, hogy ezután a lány fantáziáiban már esküvőt tervezett a sármos Azumával. Tánc közben igyekezett folyton úgy lépni és fordulni, hogy legalább Meimei mondandóját le tudja olvasni a szájáról, hiszen a Skorpiót megvédte a maszkja.
Röviddel ezután a csapatnak bemutatták a titokzatos vendéget, Shosuro Guzhenget.

Shosuro Guzheng

Shosuro Guzheng

Itt újfent elkezdődött az Oroszlán-Skorpió örökrangadó újabb fordulója, a’la udvaronc kiadás. Erainak már szinte az első mondatok után fizikai fájdalma volt az egésztől. Ha valamit utált, hát ez volt az. A többiek arcára kiülő unalom és közöny végül célt érhetett, hiszen kibújt a szög a zsákból. Guzheng amolyan történészféle, és információt szerzett (forrása nyilván titkos) Azuma egyik felmenőjének utolsó verséről, mely az Ikomáknak bizonyára sokat érhet, pláne az egyenes ági leszármazottnak. Persze mindez nincs ingyen, de a feltételek elég furcsák voltak: egy napon belül el kell indulnia, és elég embert vigyen, hogy biztosan megszerezze a verset, hiszen mások is tudnak róla. Ja, meg ha van rá lehetőség a Skorpió is belepillantana abba a versbe. Nem is kell mondanom, hogy eléggé kiverte a biztosítékot ez a furcsa felajánlás. Valamiért a csapat egyik tagja sem tudta a Skorpiókat és a merő jószándékot vagy ártatlan ajándékot egy pozitív kicsengésű mondatba szerkeszteni. Azuma belement és a nemrég megismert társait szándékozik magával vinni, de maradjunk annyiban, hogy mindenki durva fenntartásokkal kezeli a helyzetet.
A Shosuro távoztával még megvitatták a dolgokat. Egyben azonban mindannyian könnyűszerrel meg tudtak egyezni: ez a mai nap igazán furcsán alakult.

Folytatódott a játékunk, de kissé máshogy, mint terveztük, így alternatív megoldásokkal kellett éljek. A vizsgák, a kevés szabadnap, és a betegségek közepette, Fu Leng átkával dacolva is összeültünk, és negyedmagammal lejátszottuk azt a kis „filler” részt, amelyet az egyik játékosom utólag a „Különben dühbe jövünk” címmel illetett.

„Különben dühbe jövünk” (3. játékalkalom)
1175. Kígyó hava, Kyuden Ikoma

Majdhogynem ott folytattunk mindent, ahol előzőleg abbahagytuk, az ebéd után volt mindenki. Rövidke beszélgetés (melynek tetemes része a Skorpió ócsárolásából állt), majd Kasuga Hiiro kiadta az ukázt a fiataloknak.
Shiba Ayako – akinek tudása elég értékes lesz majd a Főnix földeken -, menjen, és keressen az adott környékről egyéb hasznos infókat.
Kuni Erai és Mirumoto Muramasa a magiszter kíséreteként legyen jelen annak bokros teendői közepette.
Az Ikoma Azuma egy levél kézbesítésének feladatát kapta, és kíséret gyanánt Hida Jamát és Togashi Hibikit.

A levél az Éneklő Oroszlánok nevezetű bűnszervezet egyik illusztris tagjának volt címezve, és a benne foglaltak szerint a Kasuga egy régi üzletre hivatkozva szerette volna kérni őket, hogy a versért induló konkurens csapatoknak ne nagyon szivárogtassanak információt.
Ezzel megoldottam, hogy a jelen nem lévő játékosok karakterei (Shiba, Kuni) ne csak biodíszletként legyenek jelen.
Amíg a levél íródott, addig a trió elment várost nézni… illetve Hibiki egyéb módokon élte meg a dolgot. Nagyon érdekes úgy mesélni, hogy jobban rá kell állnom a látáson kívüli ingerekre, hogy azzal pótoljam a hiányzó érzékszerv általi kiesetteket.
Útközben a fiatal Oroszlánt magával sodorta egy látomás, melyben mindent átható patkányszag volt jelen. Amíg ő ennek jelentésére próbált rájönni, addig Jama szívét jeges, fekete marok ragadta meg, ahogy az árnyvidéki fertőzés megpróbált erőt nyerni felette, egyelőre hiába.
Végigjárták az újjáépülő város egy-két pontját, miközben az Ikoma bárd régi történetekkel szórakoztatta őket. Az idillt csak az törte meg, hogy egy ponton épp a közelükben vesszőzött meg egy heimint az ura, amiért az elaludt a munkában. Valamilyen oknál fogva ez megérintette a karaktereket, és segítettek az emberen, illetve elsősorban az Ikoma, hiszen a többieknek nem sok szavuk volt itt a városban. Miközben lyukat beszélt a dolgozni szándékozó szamuráj gyomrába, addig a szerzetes ellátta a férfi sebeit, kiről az is kiderült, hogy a beteg gyermekével volt fent egész éjjel. Ez persze nem igazán hatotta meg a renoválást vezető férfit, de aznapra kimenőt adott a heiminnek, másnaptól meg túlórában kell bepótolnia. Bár a fő motivációja az volt, hogy Ikoma Azumát végre az auráján kívül tudja.

Oroszlán piac

Piac Kyuden Ikoma lábainál

Miután továbbmentek, megálltak az egyik piacon is. Egy ásványokat áruló kereskedőnél szépen bevásároltak féldrágakövekből és jádéból is. Ez a fertőzött Hidának mondjuk pont nem lett álmai programja. Hibiki végigtapogatta az összes létező szobrot és kőzetet, egy gyönyörűen kidolgozott, jádéból készült sárkány pedig nagyon megtetszett neki, melynek részletessége teljesen ámulatba ejtette. Nem mintha szerzetesként valaha is ki tudta volna fizetni, de ujjait igyekezett minden rovátkán végigfuttatni. Ezt látva Jama nemes egyszerűséggel megvette neki a szobrot. Hőseink ezután továbbálltak, maguk mögött hagyva a Kyuden Ikoma körött elterülő város legboldogabb kereskedőjét.

JadeFigurine

A jáde figura

Végül egy kissé rosszabb hírű negyedben elérték úti céljukat, a Háromszor Leégett Szakéházat. A kis ivónak eredetileg más volt a neve (kétszer is), de két tűz után úgy voltak már vele a tulajok, hogy ha még egyszer leégne, akkor így könnyebb lesz megtartani az arculatot.
Ahogy jó szamurájhoz illő, mindenki letette a fegyvereit, és helyet foglaltak egy kis szobában, míg Tong Wei Lun, a levél címzettje meg nem érkezett.
Mint az kiderült egy Unikornis és egy Pók klánba tartozó szamurájjal tárgyalt, akik valamilyen információért egy nagy értékű árut ajánlottak. Odabent ücsörögve és teát, szakét szürcsölgetve mind a szerzetesnek, mind pedig a Rák szamurájnak kezdett leesni, hogy bűnözők közt vannak, és ez nagyon nem csillámlott nekik. Ezt csak tetézte, hogy a Sárkány szerzetes egyáltalán nem megnyugtató hangokat hallott felszűrődni a pince irányából. Ekkor lépett be Tong, aki megnyerő mosollyal üdvözölte az új partnereit. A levelet gyorsan átfutotta, és biztosította a jelenlévőket, hogy becsületszavát adja, senki másnak nem ad infót, de akik az imént elmentek, ők már rendelkeznek vele. Ikoma-san, megpedzette kedves ismerősének a szabotázs lehetőségét, és érvelését alátámasztotta pár kokuval is. Másik két társának több se kellett, kifordultak a szobából, hagyták, hogy a becsülete egyedül vesszen oda az Oroszlánnak.
Míg azok ketten a részleteket vitatták meg, addig Togashi Hibiki újfent furcsa hangokra lett figyelmes, Hida Jama pedig pár vércseppre. Minek okán mocskos banditák (eták) birtokán jártak, így a magántulajdon tiszteletét szükségtelennek ítélve elindultak a hangok és a vér irányába, míg végül egy pinceajtóhoz nem értek. Hida-san az etikett jegyében rápróbált a kilincsre, de végül mégis teli talppal nyitott be. Amit pedig odabent látott, az biztosította afelől, hogy a bushido által pártolt könyörületességet most inkább ne gyakorolja. A valaha volt raktárhelyiség közepén egy láncra vert nezumit (patkányembert) találtak, amelyet épp bosszúból az egyik figura taposott meg, amiért megharapta. A Rák szamurájok sokat köszönhetnek a nezumiknak, és a történelem során sokszor küzdöttek együtt az Árnyvidék ellen, így a Hida nem sokat teketóriázott, pár öles lépés után úgy szájba törölte a fickót, hogy annak minden erejére szüksége volt, hogy újra talpra álljon. Persze a többieknek sem kellett sok, még három rosszarcú illető ugrott talpra köröttük.
Eközben odafent – hallván a nem sok jót sejtető csattanást – Tong és Azuma is elindult lefelé a szakézásból. Útközben megbeszélték, hogy megnézik, mi van odalent, és majd maximum azután ugranak egymás torkának.
A pincében Hida Jama, mint Bud Spencer pofozta le a rátámadókat, ragadta őket nyakon, és vágta földhöz a nála jóval kisebbeket.
Hibikinek viszont ez volt az első éles hirigje. Látása híján a szerzetesek misztikus képességeihez fordult, és kihója segítségével legalább már azt tudta, ki merre áll körötte. Miután az első támadója megkapta a jól megérdemelt pofont, a fickó azonnal felpattant, és különösebb nehézség nélkül visszaütött. Nehogy már egy vak kislány verje meg. Mielőtt viszont még beleélte volna magát a gondolatba, már jött is a Bruce Lee-hez méltó következő ütés (melyet mágikus Ki-rin tetoválása szponzorált). A bűnöző sírva és hányva terült el a földön. (A tetoválás lehetőséget adott, hogy újradobjon egyet a játékos, és az első, elég gyatra sebzést felcserélte egy igen combossal a második alkalomra.)
Eközben a többiek is leértek. Tong természetesen felkészült volt, és késsel érkezett az ökölharcba, obijából kettőt is előrántott, majd a Rák felé vetette magát. A többiek meglepetésére az Oroszlán udvaronc is beszállt az adok-kapokba, és Terrence Hill könnyedségével és stílusával osztotta az áldást.
Hogy mesélőként milyen mérhetetlenül rosszakat dobtam, abba nem mennék bele most, de legyen elég annyi, hogy valamirevaló sebzést nem kapott semelyik karakter, mondjuk sebzéscsökkentést legalább kellett használniuk.
Tong sikertelenül próbálta megbicskázni a hegyméretű Jamát. Nem elég, hogy ez nem jött neki össze, az Ikoma még az egyik kezét is lezúzta, megfosztva őt késétől. A pontot az tette fel az egészre, amikor Hibiki valahogy odakeveredett, és egyetlen ütéssel leterítette a bűnözőt.
Miután eloldozták a nezumit, aki Kr’k néven mutatkozott be, váltottak vele pár szót, majd szabadjára engedték azzal, hogy ha van kedve, törleszthetne az őt elfogó Unikornison és Pókon (persze nem megölve őket).

Kr'k

Kr’k

Tongot felpofozták, és a tudtára adták, hogy inkább tartsa magát a megbeszéltekhez, illetve ne tegyen semmi ostobaságot sem. Mivel a szerzetes orbitális sebzése (46!) keményen nyomott hagyott rajta, és a törött orra mellé egy agysérülést is sanszosan megnyert, így inkább a harcot feladó, széken kuporgó alaknak intézték a szavakat, majd távoztak.
Hazafelé betértek egy onszenbe (termálfürdő), és ittak „némi” szakét is. Sokat beszélgettek, még többet aljasodtak, olyannyira, hogy az eddig visszafogott szerzeteslányból kibukott, mennyire élvezte a harcot. Hazafelé bajos volt az út mindenki számára.
Ikoma Azuma visszatért saját falujába, de az úton, a részegségtől mákonyos álmában egy csontváz keze ragadta meg a combját, majd súgta oda neki „Olyan éhesek vagyunk!” Kábulatából kizökkenve, nehezen aludt el ismét.
Hibiki és Jama pedig sokat beszélgettek hazafelé is. A szerzeteslány is a Rák klánba született, de vaksága alkalmatlanná tette őt a Falon való, harccal teli életre, így szülei szerzetesnek küldték. Viszont élt otthon annyit, hogy sejtse, mi a baja a társának. A részeg Hida pedig mindent elmesélt a fertőzőséről, s megszámlált napjairól.
Hazaérve mindketten bedőltek ágyukba, és másnap fejfájós reggelre fognak ébreni.

A mesét itt zártuk le, illetve a végén a játékosok annyira élték a dolgot, hogy vagy egy órán keresztül beszélgettek csak a karakterek, de nagyon jó volt őket hallgatni. A történetem hivatalos vége a Háromszor Leégett Szakéházból kilépve fejeződött be.
Eredetileg a terveim szerint nem az Éneklő Oroszlánokkal terveztem, hogy konfliktusba keverednek, hanem a másik két szamurájjal, az egy nagyon érdekes vita lehetett volna, de nem fedezték fel időben a nyomokat, így azok már addigra leléptek. Mindenesetre így is nagyon jól sikeredett, leszámítva a béna dobásaimat.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához