LFG.HU

Herbie
ismertetőCimkek

Az Animátrix-project a legérdekesebb és legértékesebb “melléktermék”, ami az 1999-es nagysikerű mozifilm nyomán keletkezett. A lehetőségek persze adottak és szinte kimeríthetetlenek, tekintve, hogy az Internet önmagában érdekes kettősséget kínál a virtuális valósággal való játszadozásnak. “Mindössze” az ötletes felhasználásról kellett gondoskodni, ami nem váratott sokat magára. A Mátrix hivatalos honlapjáról ingyenes képregényeket, egy Gaiman-novellát és persze rengeteg csemegét lehetett letölteni, a film feliratának végén jelszó nyitott meg újabb online oldalakat.

Az Animátrix négy epizódja is letölthető a www.theanimatrix.com honlapról, további öt várja azokat, akik megveszik a DVD-t. Az ötlet valóban zseniális, a második rész premierje előtt már hónapokkal akadt látnivaló a Mátrix univerzumában, sőt, a paletta nem csak bővült, de egyúttal hasznos háttérinformációt is nyújt a világhoz. Az ingyenesen letölthető Második reneszánsz I-II. rész például történelmi tabló az első M.I.-től a Mátrix születéséig.
A rajzfilmek a legkülönfélébb animációs stílusban, neves japán rendezők közreműködésével készültek, változatosságuk hatásos, összhatásuk pedig erőteljes.


Lássuk röviden az epizódokat:

Az Osiris utolsó útja (Final Flight of the Osiris)
rendezte: Andy Jones, írták: Wachowski testvérek

A tragikus sorsú Final Fantasy mozifilm (óriási kudarc volt) készítőinek kiváló etűdje. Szerepe azért fontos, mert a Mátrix: Újratöltve felvezető történetét képezi: ebben az epizódban látják meg az Osiris utasai a gigászi fúrógépeket, amivel Zion felé tartanak a gépek – ők értesítik az emberek városát, a film szereplői már meg is kapták az üzenetet és utalnak is a hajó legénységére. Ennek az etűdnek a hibátlanul látványos megvalósítás mellett két nagy erénye van: 1) Ironikusnak és paradoxonnak hat, ahogy az epizód szereplői ugyan animáltak, de a technikai lehetőségekhez mérten maximálisan élethűek – ezek a virtuális szereplők a virtuális valóságban és a valóságban egyaránt mozognak, a film élőszereplős világában is említik őket… a valóságok szórakoztatóan kibogozhatatlan elegyet alkotnak; 2) A kardpárbajban megjelenő fojtott erotika kifejezetten bravúros teljesítmény egy ilyen jellegű animációs filmtől és kellően hatásos.

Második reneszánsz I-II. (The Second Renaissance)
A Wachowski testvérek történetéből írta és rendezte: Mahiro Maeda

Maeda veterán anime rendező a japán animációs filmek világában: rá hárult a legátfogóbb, legepikusabb történet megvalósítása. Néhol a gibsoni cyberpunkot, néhol a Metropolist idéző retro-hangulat mellett az egyik leggondosabban elkészített darab, ami már részben ötvözi a hagyományos animációs stílust a számítógépes elemekkel. Az emberiség bukásának története Zion archívumából, jellegzetes anime stílusban.

Program
Írta és rendezte: Yoshiaki Kawajiri

Ez az egyszerű történet a legkevésbé ambíciózus a nyolc közül. Egy kiképzőprogramban játszódik és egy, a Mátrixra jellemző dilemmát igyekszik feldolgozni: talán a másik pirulát kellett volna választani. A gyakorlatilag egy darab, párbeszédekkel megspékelt harcjelenet egyik érdekessége, hogy bár a produkciós stáb japán, az animáció maga jellegzetesen a koreai rajzfilmek stílusát viseli magán: mind a színezés, mind a mozdulatok, az arányok és az arcvonások árulkodnak arról, hogy a megvalósítás dandárját koreai stáb végezte. A rendező korábbi munkái között két anime-klasszikust találunk: a Ninja Scroll-ban és a Vampire Hunter D-ben működött közre. Társai közül talán történetében ez a leggyengébb darab.

Detektívtörténet (A Detective’s Story)
Írta és rendezte: Shinichiro Watanabe

Ez az epizód üt el a leginkább a megszokott Mátrix-hangulattól és látványvilágtól, de egyben a legeredetibb darab az összes közül. A Brazil látványvilágát ötvözi a film noir stílussal és Raymond Chandler és kortársai detektívtörténeteivel. Rendezője a japán anime világ egyik legtechnikásabb istállójából került ki, abból a Production I.G.-ból, ami az anime dojenjeivel örökösen az anime látványvilág határait feszegetik. Itt minden erődemonstrációt visszafogva mindent a hangulatra összpontosítottak. A detektívtörténet pedig a film noir legszebb hagyományai szerint egy titokzatos megbízóval és egy kiégett nyomozóval indul és a végén még sötétebb titkokra derül fény. Feltűnik a még a színen Trinity is, akinek hangját Carrie-Ann Moss kölcsönözte.

Hiba a rendszerben (Beyond)
Írta és rendezte: Koji Morimoto

Ez az epizód személyes kedvencem, méghozzá két okból: ez az epizód tartalmazza az egyetlen igazán eredeti, a többitől eltérő ötletet és virtuóz módon valósítja meg az elképzelését. Maga az ötlet ugyan nem forradalmi, de az embernek vigyoroghatnékja támad; a film rajongói is bizonyára eljátszadoztak már az ötlettel, így aztán egyáltalán nem csoda, hogy valaki meg is valósította: A Mátrix virtuális valósága, mint tudjuk, egy hatalmas, összetett program, tudjuk, hogy ha megváltoztatják, déjá vu érzés kerítheti hatalmába az embert. Mivel program, ezért tárolja magát valahol, az a tároló pedig olykor megsérülhet, egy programrész vagy buffer műveleti hibát véthet és kialakul egy bug. Igen, bug a Mátrixban. Jelen esetben egy háztömb, ahol bármi megtörténhet: átfedések más helyekkel, városrészekkel, sőt! A gravitáció, és néha az idő is máshogy működik. Igazi elvarázsolt kastély, ahová utcakölykök járnak szórakozni, és egy macskáját kereső lány is felfedezi a helyet. Az ötletet kifejezetten technikás módon, “realisztikus” látványelemekkel, igényesen kivitelezett, vegyes technikával valósították meg. Ez az epizód, bár elsőre talán nem feltűnő, de az anime igazi erődemonstrációja. Rendezője többek között a kultikus Akira készítésnél is közreműködött.

Az emberi mátrix (Matriculated)
Írta és rendezte: Peter Chung

Az Animátrix nagyjából ezen a ponton kezd képileg is szürreálisá válni: Peter Chung a’90-es évek MTV-jének kultikus rajzfilmsorozatát, az Aeon Flux-ot jegyzi, koreai animátoraival az olykor pikáns és erotikus sorozat hangulatát és képivilágát idézi ebben az epizódban. Az arcvonások, az anatómia és mozgás egyaránt szokatlan, a virtuális valóság pedig egy vízió minden féktelenségével zúdul a néző nyakába. A történet szerint a valóságban egy kis renegát, túlélő csoport őrszemekre és egyéb gépekre vadászik, akiket aztán egy saját maguk programozta “mátrixban” nevelnek át és próbálják őket a saját oldalukra állítani. Ahogy egyre mélyebbre merülünk ebbe a különös mátrixba, úgy lesz egyre hajmeresztőbb és vadabb a 3D-animációval ötvözött látványvilág. Az utolsó pár perc történései azonban a csattanó ellenére is kifejezetten erőltetetten hatnak, a virtuális világ pedig visszamenőleg kifejezetten öncélúnak, és így némileg csalódást okoz az epizód.

Világcsúcs (World Record)
Rendezte: Takeshi Koike; írta: Yoshiaki Kawajiri

A bevezető narrációból megtudhatjuk, hogy egyes emberek olyan akaraterővel bírhatnak, hogy akár saját maguktól tudatára ébredhetnek annak, hogy a világ más, talán kicsit formálható, korlátai feszegethetőek, sőt! Egy rövidtávfutó emberfeletti akaraterejének megnyilvánulását kísérhetjük figyelemmel egy videoklipszerű etűdben, ahol szintén elnagyolt anatómiájú, szintén jellegzetesen koreai stílusú arcokkal, színekkel találkozunk. Az epizód rendezője szintén veterán animátor, már részt vett a Ninja Scroll c. híres anime készítésében is. Bár ez a szegmens kifejezetten művészi, mégsem igazán kiemelkedő darab – az összhatása még ezzel a látvánnyal együtt sem igazán eredeti.

Kölyök története (Kid’s Story)
A Wachowski testvérek ötletéből írta és rendezte: Shinichiro Watanabe

Watanabe második rajzfilmje az Animátrix-csokorban. Itt már sokkal látványosabb, érezhetőbb technikai apparátust vonultat föl: a modern videotechnika vívmányait egyedi módon keveri össze az “animációs művészfilmek” ceruza-technikájával: a kontúrok néha elmozdulnak, szálkásak, mintha a fázisokat nem olyan precízen rajzolták volna meg, mint kellett volna, néha fázisok maradnak ki, a perspektíva is torzul egy kicsit, amitől nagyon kellemes, különleges hangulata lesz az epizódnak. Néha kicsit üti egymást a két stílus és a történet sem domborít igazán, de ismét jól teremt hangulatot. Ez a harmadik olyan szegmens, ami szervesen kapcsolódik a Mátrix: Újratöltve történetéhez: ez a Kölyök ugyanis nem más, mint az a lelkes fiatal srác, aki egyfolytában hálálkodik Neónak, amiért megmentette. A filmbéli ábrázolása ugyanakkor jelentősen eltér a rajzfilmes jellemétől, ami legalábbis furcsa: ez a kölyök ugyanis kissé deviáns, értelmes, komor, talán kicsit koraérett, nem pedig olyan bárgyú karikatúra, amilyenné a filmben válik.


Összhatását tekintve az Animátrix mégis elmarad egy kicsit a tökéletestől, a történetek ugyanis hullámzó színvonalúak és talán azért, mert egymástól függetlenül készültek, kicsit túlerőltetik a komorságot és a lehangoló befejezéseket. Persze nem követelmény a happy end, de mind a nyolc történet szinte kivétel nélkül reménytelenséggel, kilátástalansággal ér véget – ezzel nem csak egymás erejét veszik el egy kicsit, de csalódást hagynak maguk után, az eklektikus képi világ pedig amúgy is olyan töményen csapódik a néző arcába, hogy nem ártott volna egy kicsit több pozitívum, oldottság az epizódokba. Talán éppen ezért emelkedik ki számomra a Hiba a rendszerben elvarázsolt, kissé melankolikus és könnyed hangulata sötét hangvételű társai közül – még a Kölyök története viszonylag pozitív vége sem nyújt igazi katarzist a másfél óra végeztével.

Ez tehát a nyolc történet, kilenc szegmensben elbeszélve és a végére maradt az egyik legérdekesebb gondolat az egész jelenség kapcsán. Úgy tűnik a valóság, illetve a valóságot imitáló virtuális vetületek, sőt, egész műfajok alkotnak ördögi kört a Mátrix kapcsán. Csendben megjegyzem, a felszínes történeténél az általa generált jelenség sokkal érdekesebb és tanulságosabb. Kezdetben volt ugyanis a rajzfilm és a Wachowski testvérek nem is titkolják, milyen sokat merítettek a Ghost in the Shell, az Akira és társaik látvány- és hangulatvilágából. Míg azonban az anime nem bírt annyira elterjedni, mint amennyire megérdemelné, egy akciófilm, ami egyúttal tiszteleg a rajzfilmek előtt, a XXI. század első igazi trendjét és tömeghisztériáját teremtette meg.

Kissé ironikus talán, hogy ez után a kör bezárul és a Mátrix nyomdokvizén nyolc anime támad, amik már a Mátrixból táplálkoznak és bizonyos szempontból – a lehetőségekhez mérten – túl is szárnyalják azt. A szemfüles (és animében jártas) néző pedig megállapíthatja, hogy igen, az animációnak is van ereje, képes megállni a helyét a látvány-orientált mozgókép-világban, sőt, nem egyszerűen helyet követel magának a felnőtt szórakoztatásban, de a maga módján szinte “művészfilmnek” tekinthető. Ha ez az anime fellendülését hozza magával, azzal a nézők és alkotók egyaránt jól járnak.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/nezoter]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához