LFG.HU

Raff
RPGCimkek

Első nemzedék

Neve: Asclyne, felvett neve: Shakti (5. generáció)
Született: Héliopoliszban, Kr.e. 287-ben. Ölelték: Alexandriában, Kr.e. 93-ban. Nemzője: Nefertiti, Szet Gyermeke. Ösvény: Eksztázis; kultusz: Hathor. Torporban volt: 685-1103, 1638-1702, valamint 1949-1993 között. Hét Gyermeket nemzett, közülük a legidősebb elpusztult, a legfiatalabb torporban van (lásd lejjebb).
Jelen: Többnyire Párizsban él, meghívásokat azonban bárhová elfogad. Afféle modern gésa és reneszánsz szalonhölgy, kétezer évnyi bölcsességgel, és bájos naivitással. A férfiak vagy imádják, vagy megmosolyogják; a nők vagy gyűlölik, vagy rá akarnak hasonlítani. Rengeteg ellenséget szerzett magának, de olyan pártfogók mellett, mint Nefertiti és Smilla (lásd szintén lejjebb) a legtöbben nem mernek nyilvánosan ujjat húzni vele. Az önpusztító életmódja előbb-utóbb úgyis megteszi a hatását.

Életút:
Asclyne halandó felmenői még Nagy Sándor idején telepedtek meg Egyiptomban, amikor a Nílus vidéke erős görög gyarmatállamnak számított. Nagy Sándor Kr.e. 323-ban bekövetkezett halála után a Plotemaiosz dinasztia kezébe került a hatalom, az ő idejük alatt Egyiptom új virágzásnak indult. Asclyne anyja egyszerű prostituált volt, mint oly sokan mások Héliopoliszban, apját sohasem ismerte. A serdülő kislányra anyjához hasonló sors várt volna, ám szépsége és bájossága kiemelte őt a tömegből; a piacon megpillantotta őt egy gazdag alexandriai kereskedő és felajánlotta az akkor még alig tizenhárom esztendős kislánynak, hogy tartson vele a fővárosba. Asclyne szó nélkül szökött el otthonról és a kereskedő ágyasa lett, ám mikor a hajójuk kikötött Alexandriában, a férfi egyszerűen megunta őt is kitette az utcára. Ezután szolgálólánynak szegődött egy afféle “vöröslámpás házba”, ahol hetérák éltek (a hetérák magasabb rendű, művelt prostituáltak voltak, akik értettek az íráshoz-olvasáshoz, költészethez, zenéhez és politikához), majd néhány év múlva maga is csatlakozott hozzájuk. Éjszakánként előkelő rendezvényeken szolgáltatták a zenét és a táncot a nemes alexandriaiaknak – egy ilyen összejövetelen figyelt fel rá egy gazdag egyiptomi nemeshölgy.

Az Úrnő egy topázkarkötőt rejtett Asclyne holmijai közé, majd mikor az őrökkel kerestetni kezdte az “ellopott” ékszert és azok megtalálták a hetéránál, ragaszkodott hozzá, hogy a tolvaj személyes szolgálatával engesztelje ki az őt ért sérelmet. A hetéraház tulajdonosnője természetesen azonnal “odaajándékozta” neki Asclyne-t, aki így az adósrabszolgák sorsára jutott. Az Úrnő Nefertiti volt, aki számos Gyermekével, ghouljával és halandó szolgájával élt együtt egy hatalmas palotában a városon kívül. A húsz év körüli lányt legkedvesebb Gyermeke mellé rendelte – Teti igazi egyiptomi hercegnő volt, s legalább olyan gonosz, amilyen gyönyörű. Csaknem százötven évig gyötörte, verte, kínozta és alázta meg Asclyne-t, mind növekvő féltékenységgel nézte, ahogyan a lány gyűjti magába a tudást és férkőzik az Úrnő kegyeibe. A sors fintora, hogy Teti ugyanazt a csalást próbálta vele szemben alkalmazni: megvádolta egy ékszere ellopásával, és az Úrnő engedélyét kérte, hogy megvonhassa a vérét a szolgálójától. Az Úrnő ekkor felmutatta a bizonyos ékszert, Teti erre őrjöngeni kezdett és megtámadta közben a saját Anyját is, aki az eset után diablerilázta őt. Nefertiti azt az elvet követte, hogy egy jó szettita sosem juthat el az igaz hit megismeréséhez más módon, csakis az alázat révén – miután másfél évszázadig alázta a kis szettita-tanoncot, beavatta őt a mélyebb rítusokba is. Asclyne elsajátította az óegyiptomi hierogrifákat és nyelvet, megtanulta a szettita liturgikus szövegeket, megismerte a mitológiát és teológiát, majd Kr.e. 93-ban maga is vámpír lett, az Úrnő oldalán és szívében egyaránt elfoglalta Teti helyét. Hűségét, istenfélelmét és Anyja – megmentője – iránti rajongását sohasem vesztette el.
Természetes adottságai, csinos külseje, töretlen vidámsága és kellemes társasága révén folytatta addigi tevékenységét: más halhatatlanok társa lett, meghallgatta bánatukat, diszkréten kezelte titkaikat, és az Ösvényéből adódó képességek révén halandó gyönyörökben is részesítette őket. Mindeközben információt gyűjtött, amelyeket rendszeresen átadott Anyjának.
A csodás és harmonikus élet Kr.e. 30 körül ért véget, amikor az utolsó Plotemaiosz, Kleopátra öngyilkosságot követett el, és az actiumi vereség után Egyiptom a Római Birodalom provinciájává süllyedt. Ebben az időben a Család Rómába költöztette székhelyét, Nefertiti pedig elengedte, vagy inkább elküldte magától kedvenc Gyermekét, hogy önállóságra szoktassa. Asclyne ekkor vette fel a Clinia Tertullia nevet, és költözött Ravennába, hogy saját udvart alakítson ki. Ehhez mindenekelőtt szolgákra volt szüksége, így megbízott egy lanistát, hogy vásároljon neki a rabszolgapiacon szép, egészséges és eszes szolgákat, amelyekből ő éjjel kiválogathatja a megfelelő személyeket. Így került a házába egy különös, megmagyarázhatatlan szépségű nő, aki egy furcsa, sosem hallott nyelven beszélt. Cliniát magával ragadta a lénye, amelyet nem tudott megfejteni: a nő nem öregedett, képes volt a napon járni, kedvére táplálkozhatott halandó módjára és ugyanakkor vért is ivott; különös és hatalmas mágiát használt. A Rómában szokatlan, gallus vagy kelta származásra utaló szőkesége, fehér bőre és különös neve – Smillaraq – csábította a görög lányt, és egymásba szerettek. Smilla azonban nem tudta elfogadni Clinia életmódját, elveit, és azt, hogy éjszakáról éjszakára mással csalja meg őt Szet nevében, így haraggal és gyűlölettel vált el tőle, ám előtte megfogadta, hogy pokollá teszi az életét.

Idézet:
Drágám, annyira örülök, hogy újra látom! Hogyan képes ilyen szenvtelenül elviselni a távollétemet? Remélem hullatott értem néhány könnycseppet… Kac-kac. Ugyan, kedvesem, hát miért ilyen szomorú? Jöjjön, hajtsa ide a fejét vén barátnéja vállára, és panaszolja el, milyen gonosz volt önnel a világ! Oh, azt szeretné, hogy táncoljak önnek? Megengedi, hogy előtte levegyem magamról ezeket a szűk és kényelmetlen jövő századi ruhadarabokat?


Második nemzedék

Neve: Alexander (6. generáció)
Született: Athénben, 495-ben, Ölelték: Athénben, 535-ben. Nemzője: Asclyne.
Jelen: Elhunyt.

Életút:
Asclyne ezúttal újra saját nevét használva költözött Athénba a 400-as évek elején, amikor az élet Róma itáliai részében kezdett számára kényelmetlenné válni. Az athéni vértestvérek hamar befogadták, és képességei révén könnyedén beilleszkedett a város éjszakai életébe. A kereszténység mind rohamosabb terjedésével, majd Justinianus uralomra jutásával az antik kultúra kezdte elveszíteni egykori csillogását, mindezt csak tetőzte az évszázados hagyományokkal rendelkező athéni egyetem bezárása. A szélnek eresztett tudósok, költők és filozófusok közül sokan az éhhalál közelébe jutottak – Asclyne udvarházába is gyakorta kopogtattak ezek a szerencsétlenek, akik tanítónak akartak szegődni, vagy számukra még alantasabb munkákat is elvégeztek volna éhbérért. Mivel egy szettita házban sosem lehet elég halandó, Asclyne megkönyörült néhányukon, így ismerkedett össze Alexanderrel, aki egy “halandó görög isten” volt a szemében. Magához édesgette és eleinte úgy tartotta, akár egy kedves háziállatot, csakhogy a fiatalembernek megvolt a magához való esze, és részesedni akart az örök élet áldásaiból. Asclyne magához ölelte, és csaknem száz évig éltek együtt tökéletes harmóniában. Smilla bosszúját azonban nem tudták elkerülni: Asclyne távollétében felgyújtották a házát, Alexander pedig bennégett. Az eset után lelkileg összetörve keresett menedéket Anyjánál, aki megfelelő szertartások révén ellátta Gyermeke testét, hogy a torporban töltött idő alatt ne érhesse bántódás. Asclyne 685-ben merült mélyálomba, és csak 1103-ban ébredt fel újra.

Neve: Bianca Arghezi, felvett neve: Shatine (6. generáció)
Született: Fireznzében, 1365-ben; Ölelték: Firenzében, 1392-ben. Nemzője: Asclyne. Ösvény: Eksztázis, Kultusz: Anat. Két Gyermeke van: Clea és Nephra. 1985 óta
Jelen: Tanzániában él, Anat templomának főpapnője lett és csak egyetlen alkalommal hagyta el a szentélyt, amikor Anyja visszatért a mélyálomból 1993-ban.

Életút: Asclyne számára nem volt könnyű beilleszkedni egy merőben új világba, amelyet a keresztény szellemiség olyan elvakultan irányított. Először találkozott szembe olyan halandókkal, akik a hozzá hasonló vérivókra vadásztak, főként a Szent Inkvizíció keretein belül. Ennek ellenére, és egy különleges rituálénak hála, sikerült szinte láthatatlanná válnia, és Itáliában letelepednie. Évtizedekbe telt, míg halott Gyermeke és szerelme emlékét leküzdve képes volt újra társat – vagy követőt – keresni maga számára. Ki is szemelt egy nagyon szép és fiatal kislányt, egy textilfestő gyermekét, aki a mélyen vallásos neveltetés ellenére tiltott praktikákat űzött – jósolgatott, varázsigéket mormolt, átkozódott és értett a szemmel veréshez is. Amikor 1378-ban kitört a ciompi felkelés és a textilmunkások fellázadtak a városban, a nagy zűrzavarban sikerült elraboltatnia a kislányt, majd miután felnevezte, a Gyermekévé tette. Bianca azonban túlságosan vad és kezelhetetlen volt, így aztán alig néhány évtizedet éltek csak le együtt. Asclyne felkereste egyik Testvérét, aki a harcos Anat-kutuszt követte, és gondjaiba ajánlotta a Gyermekét. A város Nosferatu primogénje figyelmeztette arra, hogy az Egyház figyeli a működését, és bármikor lecsaphat rá – így aztán Asclyne újra utazni kényszerült, a lehető legvalószínűtlenebb helyre, az inkvizíció orra elé, Hispániába.

Idézet:
Tovább merészkedtél, mint azt rangod megengedte volna – ez pedig nem lehet bocsánatos bűn. Térdelj le, és kezdd el a halottak könyvének XXI. fejezetét. Úgy kezdődik: Hogy az elhunyt szája ismét szólhasson, hát még ennyit sem tudsz?

Neve: Juan Ramón Jiménez, felvett neve: Nozenftekh (5. generáció)
Született: Valladolidban, 1390-ben, Ölelték: Zaragozában, 1452-ben. Nemzője Asclyne. Ösvény: harcosok (Wepwawet). Gyermekei: Sankhetep, Ankhetep, Kerereti.
Jelen: Nefertiti parancsára csatlakozott a Szabbathoz még a XVIII. században, valójában a saját klánjának kémkedik. Egy ideig Jerez de la Frontera, majd Barcelona érsekeként működött, ám félő volt, hogy ilyen magas beosztásban könnyebben lelepleződhet, ezért önként lemondott. A 90-es években Amerikában tevékenykedett, előkészítve néhány szabbatos támadást nagyobb városok ellen, valamint diablerizált egy malkáv öreget. Érthetetlen okokból Moncada két évvel ezelőtt újra felajánlotta neki a barcelonai érsekséget, amit ezúttal ismét elfogadott – ám azóta teljesen megszakította kapcsolatait a családjával, így azok joggal gondolhatják róla, hogy elárulta őket.
Életút:
Asclyne már Donna Jacinta néven érkezett a spanyol udvarba, amely a reconquista idején is teljes pompájában tündökölt, és a kívül olyan áhítatosnak és keresztényinek mutatott ország belül romlottabb volt, mint az bárki is hitte volna. Miután itt is tisztázta a helyi érdekeltségekkel, hogy nem fogja zavarni köreiket – mi több, felajánlotta nekik szolgálatait is – kényelmesen gyökeret eresztett udvarhölgyként az Infásnő oldalán. Itt ismerkedett meg Ramónnal, aki a legnagyobb szívtipró és a legügyesebb bajvívó hírében állt – mindkét híresztelésre alaposan rá is szolgált. Jacintának imponált a viselkedése, különösen kacagtatónak találta, hogy az ifjú hidalgó hevesen udvarol neki – így magához Ölelte, képességeit érdemesnek találván arra, hogy megőrizze a jövő nemzedék számára. Bár Ramónt egy másik, wepwawetita testvéréhez küldte Granada 1492-es visszafoglalása után, a férfi végig megmaradt intrikusnak és széptevőnek. Miután Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd összeházasodtak, és Torquemada a domonkosok élén új, és eddig sosem látott mértékben kezdte működtetni az inkvizíció gépezetét, a szettiták jobbnak látták maguk mögött hagyni Hispániát, így került Asclyne életében először, de nem utoljára Anglia földjére.

Idézet:
Fogalmad sincs arról, mi az a damaszkuszi acél! Attól, hogy látsz rajta egy kis kékes villanást, ez nem lesz még attól damaszkuszi, legfeljebb damaszkolt penge. A félművelt embereknél nincs bosszantóbb, se veszélyesebb a világon.

Neve: Lady Tiffany Grey, felvett neve Tiferet (6. generáció)
Született: Bristolban, 1478-ban, Ölelték: Párizsban, 1537-ben, Nemzője Asclyne. Ösvény: Typhon. Torporban volt: 1590-1648 között. Gyermekei: Imhatari és Tererenti.
Jelen: Ő volt Anyja legnagyobb csalódása, vagy más nézőpontból legnagyobb félsikere: alapvetően szellemes és törekvő természete ellenére igencsak eltávolodott a számára adott és kijelölt úttól: elege lett Anyjából, ezért először Nefertitihez szökött, aki egyik unokájához irányította őt – így vált a család egyetlen teofilitájává.

Életút:

Asclyne ismét új külsővel és új névvel érkezett a szigetországba, amely alig tette túl magát a rózsák háborúján. A Yorkok és a Lancesterek olyan sikerrel harcoltak az angol trónért, hogy végül mégis a Tudorok kerekedtek felül 1485-ben. Sir George Grey, egy feltörekvő nemesúr, alkalmasnak találta az időt, hogy családját az uralkodóéhoz kapcsolja, és megszervezte, hogy egyetlen lánygyermekét, Tiffanyt VII. Henrik fiával házasíthassa össze. Asclyne azonban – mint Lady Catherine Stewart, a spanyol kapcsolatai révén elintézte, hogy a másodszülött fiú, Henrik Aragóniai Katalint vegye el Tiffany helyett (ami később szerencsés döntésnek bizonyult, hiszen a későbbi VIII. Henrik híressé vált arról, hogyan “fogyasztotta” feleségeit), s akkora már az idősebb fiú, Arthur is elhalálozott. Tiffany királynői ambícióit így sikerült letörnie, majd az alkalmas idő elérkeztével ghoullá tette, és megpróbálta ugyanazt a módszert alkalmazni nála, amit Anyja vele. Keményen és ridegen bánt Tiffanyval, így próbálta visszafogni magát, hogy többi gyermekéhez hasonlóan az ígéretes tehetségű leendő szettitát ne kényeztesse el. Ezzel azonban épp ellenkező előjelű változást idézett elő a lány lelkében: Tiffany gyűlölte őt, és örökké hibáztatta azért, amiért nem kerülhetett be az angol uralkodói családba. Irigyelte Anyja hatalmát és örökké azzal zaklatta, tanítsa meg neki is a titkos praktikáit, de legfőképpen a szettita taumaturgiát. Ám kettejük között olyan kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki, amelyek a vérkötelékük ellenére sem szűntek meg soha.

Idézet
:
Az az átkozott görög szajha! A kuncsaftjai gyakran “Lady Shakti” néven szólítják – no de hol van ő a ladységtől? Talán ha beházasodott volna egy angol nemesi családba, viselhetné a férje nevét, mint Lady, de a sajátját, ilyen silány származással, soha! Én királynő lehettem volna… némi elégtétellel szolgál hogy egy távoli unokahúgom 1553-ban tíz napra királynő lett mégis. Lady Jane Grey nevére azonban senki sem emlékszik, az utódjáról még egy koktélt is elneveztek. Nem, te ostoba, nem a Marguaritát, hanem a Bloody Maryt!

Neve: Jaqueline Varens, felvett neve Nekhara (6. generáció)
Született: Párizsban, 1519-ben, Ölelték: Párizsban, 1539-ben, Nemzője: Asclyne. Ösvény: eksztázis, kultusz: Hathor. Gyermekei: Sateph és El-Utis.
Jelen: Amikor Anyja torporba került a huszadik század második felében, valamennyire sikerült önállósítania magát, ám a kilencvenes évektől újra sülve-főve együtt vannak, és csak nagyon ritkán távolodnak el egymástól.
Életút:
Lady Catherine és Tiffany 1530 körül érkezett Párizsba, amely akkoriban a kontinens legnépesebb városa volt (a franciák ekkor olyan 15 millióan lehettek, ez egész Anglia és Spanyolország együttes lakosságának felel meg). A kettejük kapcsolata folyamatosan romlott, és a helyzetet csak súlyosbította a kéretlen harmadik, Jaqueline felbukkanása. A szép szőke kurtizán az angouléme-i ágból származó I. Ferenc király ágyasaként szolgált a francia udvarban, de csillaga lassan lefelé áldozott a felbukkanó szebb és fiatalabb lányok mellett. Asclyne – akkor épp Francoise le Grand – figyelte őt, majd úgy döntött, a mind inkább kezelhetetlenné váló Tiffany számára jó lecke lesz, ha valakivel versengenie kell az anyai szeretetért. Így alig néhány hét beszoktatás után magához ölelte az alig húszesztendős szépséget, amely azonnal lángoló gyűlöletet ébresztett Tiffany lelkében. Azon felül, hogy neki negyven év tanulás és szenvedés után adatott meg a lehetőség, hogy Szet klánjának tagja legyen, szinte szégyenletesnek tartotta, hogy valaki úgy nyerje ezt el, hogy semmivel sem szolgált rá. Ráadásul Francoise megtanította újszülött Gyermekét a taumaturgia titkos művészetére, amelyből Tiffany ismételten nem részesedhetett – ekkor döntött úgy, hogy elhagyja Anyját, és nagyanyjához, Nefertitihez szökik.

Jaqueline azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket: simulékony és tanulékony természetével, ragaszkodásával arra emlékeztette Anyját, amit ő érzett saját Nemzője felé. Kapcsolatukon soha nem esett folt, féltékenyen vigyázták egymás társaságát és szeretetét. Amikor 1572-ben a vallásosság egy újabb szörnyű tragédiát okozott, úgy döntöttek elhagyják Európát (A katolikus IX. Károly és anyja, Medici Katalin Szent Bertalan éjszakáján rettenetes mészárlást hajtottak végre a trónkövetelő Navarrai Henrik esküvőjére érkező protestáns hugenották között.) Egy portugál gályán Törökországba akartak hajózni, ám mielőtt a Földközi-tengerre értek volna, Francoise-t egy régi tzimisce barátja figyelmeztette, hogy régi szeretője és ellensége, Smilla ismét felbukkant és rá vadászik. Mivel ekkor már kevesen ismerék valódi kilétét, Jaqueline-nel egyetemben Japánba utazott. Ez nagyon nagy ballépésnek tűnt későbbi megérkezésükkor, mivel semmit sem tudtak az országban uralkodó polgárháborús állapotokról, az idegengyűlöletről, illetve a keleti vértestvérekről. Hála azonban egy szettita rituálénak (Hathor Arcai) felvették a helyi lakosok alakját, szokásait, értették és beszélték a nyelvüket is, és 1568-ban, amikor a leendő sógun, Oda Nobunaga elfoglalta az akkori fővárost, Kiotót, a két idegen asszony – gésának öltözve – beköltözött az egyik előkelő okijába, vagyis gésa-házba. Egy nagyon kedves és jóindulatú kuei-jin nő, Arisugawa Nanami vette pártfogásába mindkettejüket, és csaknem hatvan évet éltek itt az egyszerűség és a belső harmónia – valamint az éjszakai szórakozások – keresésével. Amikor az 1620-as években a japán külpolitika megváltozott és az országban élő keresztényeket programszerűen irtani kezdték, Aszkurune-szama és Dzsukari-szama (a japán nyelv nem volt alkalmas rá, hogy képes legyen kimondani a nevüket) az utolsó hajóval menekült Batáviába, a mai Jakartába, amely akkoriban holland gyarmat volt. Innen szinte azonnal továbbhajóztak Amszterdamba. Itt mindketten nagyon jó viszonyba kerültek a helyi ventruekkal, akik élvezettel vették “szolgáltatásaikat” és információikat. Asclyne magára hagyta Jaqueline-t, és Magyarországra, a Felvidékre utazott hogy segítséget nyújtson egy régi kedves tzimisce barátjának, Arthemis Arkandjelskij-nek. Ám mint az később kiedrült, csapdába csalták, és csaknem hatvan évet feküdt egy vártömlöcben, karóval a szívében, amíg Jaqueline gyermekei meg nem találták és ki nem szabadították onnan.

Idézet:

Hidd el, hogy szeretlek. Képes lennék így érinteni, így csókolni valakit, akit nem szeretek?

Neve: Theodore Thackery, felvett neve Ekhen (6. generáció)
Született: Delaware-ben 1783-ban, Ölelték: New Orleans-ben, 1842-ben, Nemzője: Asclyne. Ösvény: emberség. Gyermeke: Aziz.
Jelen: Theo-t testvérei csak “anya malkávszagú gyermekének” nevezik. Mindig is nagy mókamester és törhetetlen szellemű lázadó hírében állt, életében minden csetepatéban részt vett, halála után pedig többször kacérkodott a gondolattal, hogy bátyjához hasonlóan beáll a szabbat zsoldosai közé, illetve anarch lesz. Ennek ellenére mostanában inkább a számítógépén háborúzik, a technokrácia megszállott kutatója lett.

Életút:
Jaqueline olyan remekül beilleszkedett a holland kamarilla vezetőségébe – természetesen passzív félként – hogy Asclyne nem vitte magával amerikai útjára. A XVII. században létrehozott puritán települések helyét mind gyorsabb ütemben növekvő városok vették át, és az Európából beáramló népség kellően színessé tette az országot, hogy észrevétlenül el lehessen rejtőzni benne a kíváncsi szemek elől. Itt szembesült azonban először azzal a fenyegető veszéllyel, amit fajtájára a farkasok jelentettek – ráadásul azok úgy érzékelték a jelenlétét, mintha legalábbis valami büdös szagot árasztott volna magából. Egy helyi születésű gangrel fiúval kalauzoltatta magát, ha egyik városból a másikba utazott, s a szövetségüket hamarosan vérrel is megpecsételték. A XVIII. század közepén érkezett New Orleans-be, amely akkoriban egy igen soknemzetiségű városnak számított: sok ír menekült ide az Írországban tapasztalt angol kegyetlenkedés és a burgonyavészt követő éhínség elől. Asclyne Lady Rhiannon néven, lángvörös hajjal és szeplős arccal bordélyházat nyitott Carroltonban, New Orleans külvárosában. Tehetségének – mellyel remekül tudta elleplezni származását és valódi klánját (toreadornak adta ki magát, jelentős sikerrel) – sokat köszönhetett, mert a városba érkező többi szettita erős ellenállásba ütközött a helyi érdekcsoportokkal. A woodoo vallás befolyása idővel nem csak a rabszolgákra, hanem a fehérekre is kiterjedt, Doran herceg azonban tehetetlen volt. Marie Lavau 1796-tól csaknem negyven éven át a woodoo főpapnőjeként hatalmas konkurenciát jelentett a helyi vérestvérek számára, befolyása azonban halálával szertefoszlott. Ráadásul az 1800-as évek elején rengeteg gazdag francia emigráns érkezett a városba, akik mind a francia forradalom miatt kényszerültek elhagyni őseik földjét; magukkal hurcolva a sárgalázat, amely az 50-es évekig két-három alkalommal ütötte fel a fejét, megtizedelve a lakosságot. Rhiannon azonban nem panaszkodott, az üzlete kiválóan ment, összebarátkozott a város legbefolyásosabb halandójával és az ingatlanok többségének tulajdonosával, Pontalba bárónéval, akit azonban sosem tett szolgájává. A báróné mutatta be őt egy fiatal pittsburgh-i rokonának, Theodore-nak. A kölcsönös szimpátia nem volt kérdés, és Rhiannonnak a vére édességével sikerült megfognia a fiút, aki 1842-ben a Gyermeke lett. Amikor a déli államok különállása kezdett mind élesebb kontrasztot ölteni, Rhiannon felvette a Vita Morell nevet, és Washingtonba költözött. Az izgága Theo azonban feltétlenül részt akart venni az amerikai polgárháborúban, és a jenkik oldalán végig is harcolta azt. A világ bámulatos gyorsasággal változott körülöttük, ám ezt ők még élvezetesnek is találták.

Idézet
:
Képzeld, a múltkor hallottam egy sztorit anyától valami telefonos spookyról, amely a kagylón keresztül közlekedik – azért ez már tiszta Mátrix, nem? Legközelebb a képernyőből mászik ki, vagy mi? Én miért nem látok ilyet soha?

Neve: Maybelle Vanderbilt, felvett neve: Setutara (6. generáció)
Született: Bostonban, 1837-ben, Ölelték: Bostonban, 1871-ben, Nemzője: Asclyne. Ösvény: eksztázis, kultusz: Básztet.
Jelen: 1917 óta torporban van, egy Roissy környéki kastély pincéjében.
Életút:
Az ötvenes évek elején a bostoni előkelő társaságban vadásztak halandó kapcsolatokra, amikor Theodore újszülött vámpírként beleszeretett egy csinos, fiatal kislányba. A lány pedig ügyesen manipulálta őt, sikerült teljesen kiforgatnia önmagából, Theo pedig szinte összetörve kért segítséget Anyjától. Vita meglehetősen ügyesen kezelte a kérdést, s May May-t a ghouljává tette, majd néhány évvel később a Gyermekévé. A kezdeti ellentétek hamarosan feloldódtak a két testvér között, és immár hármasban, vidám családot alkotva bolondították fél Amerika arisztokratáit. A századfordulón azonban Vita és May visszatértek az öreg kontinensre, megcsodálták a párizsi Világkiállítást, beleszerelmesedtek a szecesszióba, és az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó “boldog békeéveiben” hol Bécsben, hol Budán, hol Bártfafürdőn időztek. A Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet után azonban az élet immár Európa szívében is bizonytalanná vált, és a két amerikai hölgy az egyetlen biztos védőbástya mögé, Svájcba vonult vissza. Vita és May May népszerű mecénásai lettek a Zürichben megalakuló dadaista mozgalomnak, mi több, mozgatórugójává váltak: ők adták a pénzt Tristan Tzarának és Hugo Ballnak, hogy kibéreljék a későbbi Cabaret Voltaire épületét. Itt aztán minden este botrányba fulladó előadásokat tartottak, majd zárás után hatalmas orgiákat, amelyeken kedvükre fogyasztották a szettita ajzószerek és afrodiziákumok garmadáját. Az idill vége várható volt: újból egy régi ismerős felbukkanása hozta magával a bajt, mégpedig Smilla Jaspersené. Smilla először Vita távollétében lekarózta és kibelezte a Gyermekét, majd a nő hazaérkezése után megpróbálta rávenni, hogy azonnal menjen vissza Amerikába. Vita ezt fenyegetésnek vette, és ellenszegült; nem tudhatta, hogy Smilla védelmezni akarja őt a rá váró veszélyektől – elvégre ha Vita meghal, kit gyötörhetne élete további részében?

Vita így aztán a Nagy Háborút követően elhelyezte legifjabb Gyermeke testét az egyik franciaországi birtokán, majd Berlinbe látogatott Anyjához, a harmincas években pedig ismét visszaköltözött Londonba. A nácizmus, és a közelgő háború fenyegetése elől a duhajságba menekült, s meglehetősen drágán árulta szellemességét, humorérzékét, társaságát és bájait a helyi kamarilla előkelőségeinek. 1940 nyarán, amikor a Luftwaffe bombázni kezdte Angliát, épp az egyik népszerű Elíziumból tartott hazafelé, s bizony néhány percen múlott csak, hogy nem jutott a többi bent tartózkodó vértestvér sorsára. A légiháborút többnyire magányosan és a metróállomások mélyén remegve próbálta átvészelni, miután a házát szétbombázták, és az addig barátnak hitt kapcsolatai sem nyújtottak neki segítő kezet. Egészen 1940 szeptemberéig a metróban élt, sosem merészkedett a felszínre, és szövetséget kötött egy hasonlóan kirekesztett és klánjától a háború miatt elszakadt giovannival. Egészen 1946-ig, a háború végső lezárásáig Anglia vidékein bujkáltak és menekültek, majd egy teherhajóra felszökve eljutottak Franciaországba. Vitában már csak annyi lélekerő maradt, hogy eljusson a roissy-i birtokra, majd befeküdjön egy szarkofágba a lánya mellé.

Negyven-egynéhány évvel később, 1993-ban tért magához. Hónapokon keresztül bámulta a televíziót, tanulmányozta a történelmet, amelyből kimaradt és amelyet mégis rendkívüli szemléletességgel át tudott élni újra. A technológia ördöge magával ragadta, Theodore megismertette a számítógépekkel, a modern berendezésekkel és az ugrásszerűen fejlődő világgal, az új művészetekkel. Bár úgy tűnt, tökéletesen magára talált, a lelke mélyén állandóan egy újabb háború rémétől rettegett és szörnyű magány gyötörte. Így egyik távoli leszármazottjának gyermekét, a félig egyiptomi származású Nefatarit vette maga mellé és kezdte tanítani Hathor kultuszára, később pedig szerelmes lett egy malkáv öregbe, ám úgy érezte, ezzel kiszolgáltatja magát neki, így megszakította vele a kapcsolatot.


Harmadik nemzedék

Neve: Aziz (7. generáció)
Született: Marokkóban, 1913-ban, Ölelték: Los Angelesben, 1937-ben, Nemzője: Theodore Thackery, Asclyne Gyermeke. Ösvény: emberség.
Jelen: Az Anarch Szabadállamban él, minden valószínűség szerint.
Életút:
Félig francia, félig marokkói fiú, aki a szegénység elől menekült Amerikába, és csinos arca, francia akcentusa révén eleinte kisebb szerepeket kapott némafilmekben. Ha a hangosfilmet időközben nem találják fel, ő lehetett volna az új Rudolph Valentino – megvolt hozzá még az egzotikus származása is, hogy sztár lehessen. Theodore egy lepusztult bárban bukkant rá, amikor a fiatalember már a totális alkoholizmus szélére került. Ölelése után eleinte a toreadorok társaságát kereste, később az anarch mozgalmakkal kezdett szimpatizálni, és a 80-as évektől csatlakozott is hozzájuk. Továbbra is elsöprő sikert arat a nők körében, ha képezte volna magát Hathor kultuszán belül, ma valószínűleg nagyon magas rangot ért volna el a klánján belül.

Idézet
:
Ha San Franciscóba mész, ne felejts el virágot tűzni a hajadba. Make love, not war, baby. És most szívd el azt a spanglit, de gyorsan, mert kezdek éhes lenni.


Negyedik nemzedék

Neve: Numar Kalen (7. generáció)
Született: Birminghamben, 1823-ban, Ölelték: Kairóban 1857-ben, Nemzője: Imhatari, Tiffany Grey Gyermeke, Asclyne gyermeke. Ösvény: Typhon.
Jelen: Beépült a new york-i alvilágba, elsősorban műkincsekkel üzletel – illetve ezzel palástolja a fegyver- és drogszállítási akcióit. Modern, illetve mai szóval élve, “vasárnapi szettita”. Pár éve diablerizált egy brujah primogént.

Életút
:
Numar történészként kezdte életét a XIX. századi Angliában, ám egy gazdag rokon révén Egyiptomba utazhatott és régészként dolgozott. Felesége és gyermekei ezt nem vették jó néven tőle, az asszony néhány évvel később elvált, Numar pedig szifiliszt kapott egy kairói bordélyházban. Imhatari azonban látott benne fantáziát, és egy új élettel ajándékozta meg, amit nem kis hálával fizetett vissza. Numar a tökéletes teofilita: a klánhűség köti ugyan, ám Szetet egyre inkább mitologikus alaknak tekinti, ajándékait mégis felhasználja. Atyjához feltétel nélkül ragaszkodik, a Gyermekeihez viszont már-már kegyetlenül szigorú.

Idézet
:
Nekem nincs időm erre, fél óra múlva felszáll a gépem. Ha nem kell önnek az az ötven táska-atombomba, vissza is küldhetem az oroszoknak, vagy felajánlhatom az IRA-nak.


Ötödik nemzedék

Neve: El Beheiri Nefatari (9. generáció)
Született: Bostonban, 1963-ban. Ölelték: New Yorkban, 1995-ben. Nemzője: Numar Kalen, Imhatari Gyermeke, Tiffany Grey Gyermeke, Asclyne gyermeke. Ösvény: eksztázis, kultusz: Hathor.
Jelen: “Shakti néni asszisztense.” Nappal alvás, este szépítkezés, éjszaka szórakoztatás és szórakozás, hajnalban összegzés a napi munka eredményéről. Mivel még szinte halandószagot áraszt magából, az öregebb vértestvérek nem veszik őt komolyan, jóllehet, máris kiváló informátor és jó megfigyelő-
Életút:
Nefatari apja egyiptomi fogász volt, aki elvett egy amerikai nőt; az Egyesült Államokban éltek, de minden évben hazalátogattak az apa családjához Kairóba. A nyolcéves kislányt Numar meglátta a kairói reptéren és kiszemelte magának, fizette az egyetemi ösztöndíját (a lány tudta nélkül persze, ő azt hitte, szociális alapon kapja), majd meglepetten figyelte, ahogy a frissen végzett yale-i jogászlány könyvelést kezd tanulni, és mérlegképesként elhelyezkedik az Arthur Andersen Consulting Co.-nál. Elintézte, hogy egy adócsalási botrány során őt tegyék meg bűnbaknak, majd elcsábította és néhány nap elteltével a Gyermekévé tette. Amilyen sikeres volt Neffie az üzleti életben halandóként, olyan szerencsétlen szettitaként. Amikor Asclyne “családlátogatást” tett a főhadiszállásukon, megtetszett neki az egyiptomi freskókra hasonlító lány, és megkérte Numart, hadd vegye magához és tanítsa ki. Az ötlet bevált, Nefatariból jobb eksztatikus lett, mint amilyen teofilita valaha is válhatott volna belőle az apja mellett.

Idézet
:
A nénikém most épp házon kívül tartózkodik, de biztosíthatom, uram, én is mindenben állok szolgálatára. Igen, még meglehetősen fiatal vagyok, de a koromat meghazudtoló bölcsességgel tudok csöndben hallgatni és figyelni. Úgy érzem a hangjából, hogy önnek pont erre van most szüksége.

Neve: Vereneth Kalen (9. generáció)
Született: Maine-ben, 1967-ben; Ölelték: New Yorkban, 1989-ben. Nemzője: Numar Kalen. Ösvény: Typhon.
Jelen: Bravúros hacker. Ha láttál már mindenféle futurisztikus filmet vinyoga fiatalemberrel a főszerepben, aki mindenhová a laptopjával rohangál és rágógumi-papírral kikódol egy telefont, azt róla mintázták.
Életút:
Szintén gyerekkorában szemelte ki őt Numar. A fiú már egész kicsi gyerekkorában érdeklődött a technika és az elektromosság iránt, többször került kórházba áramütés miatt, mert otthon magasfeszültséggel kísérletezett. Élvezi, amit csinál, és nagyon ragaszkodik Nemzőjéhez – Nefatarival viszont kezdettől fogva gyűlölték egymást, ennek a lány elköltözése sem vetett véget.
Idézet:
Lehet, hogy te képes vagy két nap alatt hárommilliót keresni csak azzal, hogy eladogatsz és vásárolsz részvényeket, én viszont képes vagyok két perc alatt lenyúlni azt a pénzt a bankszámládról. Szóval, húzz kifelé a szobámból, kislány. Arról ne is álmodj, hogy mi egy csapat leszünk.



Klánon kívüliek:

Neve: Smillaraq (manapság Smilla Jaspersen)
Jelen: Egyetlen célja, hogy újra összeállítson egy régi kronométert, az “antikütherai órát”. Egy öreg tzimisce őrizte ezt a szerkezetet még a görög gyarmatosítás (Kr.e. VIII-VI. században) idején, majd a szerkezet eltűnt, és darabokban felbukkant itt-ott. Az egyik legfontosabb darabja, az “arany fogaskorong”, amely az egész szerkezet mozgatórugója, Kiotóban, egy Sintó-szentélyben őrzik, ezt próbálja a kuei-jinektől megszerezni, kevés sikerrel.
Életút:
Smilla a legkülönösebb lény a világon. Nem vámpír, noha képes vámpír módjára élni, és hosszú ideig azt híresztelte magáról, hogy toreador (a szabbat megalakulása idején tevékenyen kivette a részét a szekta szervezési munkálataiból, attól kezdve toreador antitribunak vallotta magát). Valójában egy olyan lény, illetve jelenés, amely egyetlen WOD rendszerhez sem köthető igazán, “alapvetően Mage-hez illene a legjobban, egy orákulum aki megőrült és permanens paradoxon átok ül rajta”(idézet Povitól). Smilla anyagi kivetülése egy huszonöt év körüli skandináv nő – valójában nincsen neme, csak a testének. Smilla a sors különös fintora folytán visszafelé él az időben, és pontosan szembe halad mindenki mással, de elsősorban a Történelemmel. Ami nekünk holnap lesz, az Smillának a tegnap; ő tudja, mi fog történni egy év múlva, de azt nem, hogy mi történt egy évvel ezelőtt. Bár a mai modern technika folytán képes “előre nyomozni”, történelemkönyveket olvas, újságcikkeket gyűjt, National Geographicot néz, így próbálja a látószögébe vonni a másoknak már múltként megélt idő-intervallumot. A bökkenő csak ott van, hogy nagyon sok vámpír ismerte őt ezer, kétezer évvel ezelőtt, és ismeri őt most is – hogyan lehetséges ez? Egy Old Messiah nevezetű malkáv filozófus azzal magyarázta neki a jelenséget, hogy Smilla egyszerre van jelen minden időben és helyen, ott volt a világ teremtésénél és ott van a világ végső pusztulásánál, csak mindig más testben – ám maga a szelleme anyagtalan. Mivel azonban a világtörténelem az emberi civilizáción túl olyan hatalmas időt fog át, így Smilla nem képes arra, hogy a különböző korokban létező “kivetüléseit” “váltogassa”, egyszerűen nem képes bemérni a tér-idő szövedékén a saját fizikai testét. Nemrégiben azonban tudomást szerzett a világ legpontosabb kronométeréről, az “antikütherai óráról”, és most minden erejével azért harcol, hogy az óra eltűnt darabjait felkutassa és újra összerakja. Az óra segítségével – elvileg – képessé válik arra, hogy megtalálja az alkalmas önmagát, és ezzel képessé válik az időutazásra – ami egyben azt is jelenti, hogy lehetősége nyílik a történelem megváltoztatására.

Ez hatalmas fegyver lenne a kezében, így aztán érthető, hogy a tremerék és néhány bölcsebb kuei-jin azon igyekszik, hogy visszatartsa őt az óra összerakásától. Ez meglehetősen nehéz, mivel Smilla anyagi teste halhatatlan, amíg a szelleme benne tartózkodik. Nem volna veszélyes, mert alapvetően jóindulatú és tele van érzelmekkel, amelyeket azonban képtelen kontroll alatt tartani; s az érzelmességével párhuzamosan agresszív is – nem csoda, hogy évszázadokon át a szabbat bérgyilkosaként működött. A dolog visszássága abban rejlik, hogy Smilla csak a számunkra “jövőként” érzékelt időben tud a tetteiről, amit a múltban művelt, az számára olyan, mintha az amnéziája előtt élte volna át. Örök lelkiismeret-furdalás gyötri azokért a bűnökért, amelyeket a (számunkra) múltban követett el, és amelyekről még semmit sem tud – csak amit másoktól hall. (Szemléletes példa: egyszer egy fiatal brujah megtámadta, és közben azt üvöltözte, hogy “megölted az atyámat, ötven éve kereslek” – noha Smilla úgy tudja, hogy azt a bizonyos atyát csak ötven év múlva fogja megölni, és még csak sejtelme sincs róla, miért.) Egy másik lehetőség, hogy valahogy eljut abba a korba, amikor még Brujah élt – az öreg klánalapító talán magyarázattal tudna szolgálni Smilla mibenlétére, és tanácsot adhatna neki, hogyan terelje vissza életét a “normális kerékvágásba”, vagy legvégső esetben, hogyan vessen véget neki.

Idézet
:
Nem vagyok ám olyan szörnyű alak, mint amilyennek látszom. Viszont még annál is keményebb az öklöm, mint amit a rémálmaidban el tudnál képzelni. Ha mindenáron kötekedni akarsz velem, akkor vedd le azt az idióta dzsekit, és küzdj, mint férfi a nővel.

Neve: Arthemis Arkandjelszkij (öreg tzimisce klán, 7. generáció)
Jelen: Meglepő módon nem máshol, mint Asclyne Roissy környéki kastélyában lelt magának menedéket, köszönhetően a család hálájának és vendégszeretetének, amellyel sosem élne vissza.
Életút:
Arthemis egy akkoriban még görög gyarmatvárosban, Apollóniában (ma Szozopol, Bulgária) született, nagy balszerencséjére, két nemi szervvel, hermafroditaként. Serdülő koráig ezt a szülőknek valahogy sikerült eltitkolniuk, ám amikor az egyik szomszédja meg akarta erőszakolni a fiút, és rájött a turpisságra, az egész városkában elhíresztelte, az emberek pedig kiközösítették. Egy közelben lakó tzimisce varázsló vette magához az “egzotikus jelenséget”, eleinte kísérleteket végzett rajta, majd kinevezte famulusának, később vámpírrá tette.

Arkandjelszkij alapvetően békés, tudós természetű ember, aki rengeteget köszönhet a szettitáknak – elsősorban Tiffanynak, aki nem minden hátsó szándék nélkül szerzett neki tiltott könyveket tremere rendháztól és halandó mágusoktól. És nem szabad megfeledkezni Asclyne-ről sem, aki még Donna Jacintaként kiszabadíttatta a domonkosok fogságába esett tzimisce-t. Az ominózus eset, amikor Asclyne-t Arthemis felvidéki kastélyában egy régi ellensége tőrbe csalta, sosem tisztázódott – ám Arthemist tisztára mosta az a tény, hogy amikor Asclyne-t megtalálták a várbörtönben, a tzimisce lekarózva feküdt a szomszédos cellában.
Idézet:
(lesütött szempillákkal) Ó, kérem, igazán nem érdemlem meg ezeket a dicsérő szavakat… én tartozom hálával, amiért ebben a csodás palotában lakhatok. A kert rendbetétele igazán semmiség volt. A szobrok? Ugye milyen élethűek?

Neve: Nanami Arisugawa
Jelen: Ma is Kiotóban él, sosem hagyta el a várost.
Életút:
A múltjáról és a származásáról nem szívesen beszél, illetve mosolyogva másra tereli a szót. A XVII. századtól én Gion-Kobuban, ez Kiotó öt hanamacsijának (“Virágváros”, magyarul vígalmi negyed) legnagyobbika. Mint Mama-szan (ez a nyugati bordélyházak madámjának felel meg) működtetett a gésa-foglalkozás megalakulásától és céhbe szerveződésétől kezdve egy teaházat és egy gésaját csaknem egy tucat saját halandó gésával. Amikor Asclyne (továbbiakban Aszkurune-szama) és Jaqueline (Dzsukari-szama) megérkeztek, az ismeretlen kultúra báját magukkal hozván, befogadta őket a gésajába, hogy tanulmányozhassa viselkedésüket és műveltségüket. Az Európáról szerzett információknak jó ára volt a japán politikusok és hadvezérek között – amikor Nanami tudomást szerzett arról, miféle “gyarmatosító politikát” folytatnak a nyugati országokban, és miként tekintik Japánt is alárendelt szerepűnek, figyelmeztette a megfelelő személyeket, akik azonnal intézkedtek is: a Felkelő Nap Országa bezárta kapuit az idegenek előtt. És egészen az 1860-as évekig, Meiji császár reformkísérletéig szeparáltan éltek minden nyugati befolyástól.
Nanami még mindig ugyanaz a bájos “pillangókisasszony”, aki néhány száz éve volt, bár Asclyne meglehetősen félreismerte és félreismeri őt. A kulcs a japánok személyisége, amely egyfajta pókerarccal ruházza fel őket – valójában most is azért küzd, hogy a nyugati, elsősorban amerikai befolyást megszüntesse. Gyűlöli az elnyugatiasodó társadalmat, és nacionalista terrorszervezeteket pénzel – talán sokan emlékeznek még a tokiói metróban elkövetett gáztámadásos merényletre. Az is az ő ötlete volt.

Idézet
:
Ara, ara. Parancsol egy kis teát? Azonnal főzetek önnek. Nagy megtiszteltetés, hogy szerény ocsajám vendége lesz a mai este során. Kívánja, hogy játsszak önnek a samiszenen?


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához