LFG.HU

Gregory Hines
novellaCimkek

Hogyan lesz egy jó ötletből hirtelen rossz ötlet? Tom Hall is ezen gondolkodott, miközben megpróbálta kiszabadítani a kezét a bilincsből. Az ő jó ötlete akkor ment át ezen a látványos metamorfózison, mikor ma reggel arra ébredt, hogy egy sörétes puska csövével néz farkasszemet. Ez az élethelyzet nagyjából mindent rosszra tud fordítani, de Tom barátunk helyzete talán mégis némi magyarázatra szorul. A puska ugyanis egy öltönyös gorillában folytatódott, aki a Leone család alkalmazásában állt.
A logikus kérdés jelen helyzetben az, hogy hogyan került szembe Tom Hall a maffiával? A válasz nem különösebben komplikált: ellopott valamit, amit nem kellett volna. A kérdéses tárgy egy közepes méretű kínai váza volt, ami két napja még Samuel Leone tulajdonát képezte.

A következő logikus kérdés ez: mi a francért lop valaki a maffiától? A válasz ismét prózai egyszerűséggel bír: Tomnak a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy a váza a maffiafőnöké. Ez utólag meglehetősen nagy hibának bizonyult.
Hogyan történhet meg ilyesmi egy profi tolvajjal? Mondjuk úgy, hogy hozzászokik bizonyos dolgokhoz, például ahhoz, hogy egy régi informátora mindig biztos tippeket ad. Az informátor – művésznevén Mr. Smith – jó egy hete hívta fel ezzel az állásajánlattal, a váza 5 napja ért Detroitba. A város csak olyan szempontból játszik fontos szerepet a történetben, hogy a Leone családnak semmiféle jelenléte nem tapasztalható a városban – általában. Ezért is érte Tomot váratlanul a maffia feltűnése.

A váza egy villába érkezett, aminek a feltörése nem jelentett különösebb nehézséget, tekintve, hogy Tom civilben járt már itt és tökéletesen ismerte a biztonsági rendszert. Mr. Smith már csak azt felejtette el kideríteni, hogy a váza nem a villa tulajáé, hanem pár nap múlva érte fognak jönni New Yorkból.
Ez a rohadt bilincs… Már az elején próbálkozott azzal a trükkel, amit minden szabaduló művésznek kötelező, tolvajoknak pedig ajánlott elsajátítani: a bal nagyujja kiakasztásával. De ezek a rohadékok annyira szorosra húzták a bilincset, hogy még így sem fért ki belőle a kézfeje. Szerencsére tegnap részegen ment haza és ruhában aludt, az ingujjai végében ugyanis mindig tartott egy darab drótot, szükség esetére.
Csak most ébredt rá, hogy milyen hasznosak az ilyen kis trükkök – na meg az alkohol. Mindazonáltal másnapos volt és veszettül fájt a feje. Ráadásul mire elővette a drótot, a bilincs belevágott a csuklójába és most elég erősen vérzett. De ezek voltak most a kisebb problémái, sokkal nagyobb volt például az, hogy egy lezárt faládában tartózkodott, az pedig egy szürke furgon hátsó szekciójában, ami épp Detroit külvárosa felé robogott. Az már eszébe sem jutott, hogy pár órán belül lekési a Redwings meccsét.

A tényleges lopás egyébként simán ment, nem volt semmi gikszer. Nyugodtan hazament, leadta az árut Smith-nek, felnyalta a pénzt és letétbe helyezte egy svájci bankszámlán. Éppen azon gondolkodott, hogy leutazik a pénze után egy nagyobb snowboard-túrára. Meg is született benne az elhatározás, majd hazafelé menet beugrott a kedvenc bárjába egy Martinire. Ott összeakadt egy meglehetősen csinos fiatal hölggyel, aki hogy-hogynem éppen facér volt. Fizetett neki egy pár italt, miközben ő körülbelül a kétszeresét fogyasztotta el.
Hogy a nővel mi lett, arra sajnos sehogy sem sikerült emlékeznie. Mellesleg – bár ő ezt nem tudta -, a csaj száma ott pihent a zakója belső zsebében, egy zsebkendőre írva. A zakó akkortájt éppen Tom házának nappalijában pihent, egy bőrfotelra dobva.
Ha nem marad ki sokáig, vagy mikor hazaér, meghallgatja, hogy mit tartogat neki az üzenetrögzítője, most nem lenne itt. Tudniillik Smith hót idegesen hívta előző éjszaka, négyszer is. Tom persze nem volt otthon, mert éppen az ötödik és a nyolcadik Martini között járt a hívások ideje alatt, és azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne megfektetni ezt a kis vöröst. Az összekötő mellesleg a mellette lévő ládában hevert. Őt nem kellett megbilincselni, mert mire elkapták, már annyira idegesítette a három gorillát, hogy kénytelenek voltak félholtra verni a lelki nyugalmuk érdekében.

Végre sikerült kinyitnia a bilincset és próbált valami emberközelibb testhelyzetet felvenni, de a láda nem nagyon hagyott mozgásteret. Még éppen mocorgott, mikor érezte, hogy a kocsi megáll. Tom azt hitte, hogy mindjárt kiszedik a kocsiból, de úgy két percen át nem történt semmi. Ekkor folytatta a szabadulást. Háttal a föld felé helyezkedett el, behúzta a lábát, majd teljes erőből kirúgott. A lábának nem volt elég helye, így a rúgás elég erőtlen lett, de úgy a negyedik próbálkozásnál a láda egyik éle felől fény szűrődött be.
Ebben a pillanatban valami koppanást hallott a tető felől, majd a kocsi ismét mozogni kezdett. Volt ebben a mozgásban valami furcsa, de Tom túlságosan el volt foglalva a szabadulással, hogy észrevegye. A lába már kezdett fájni, de folytatta a láda nyüstölését. Az már majdnem megadta magát, mikor a kocsi rázkódott egyet, majd furcsa, ismerős zajt hallott. Még mindig azon filózott, hogy vajon hol lehet, de közben a lábmunkát sem hagyta abba.

A láda teteje pár másodperccel később egy hangos reccsenéssel megadta magát. Gyorsan kimászott, roppantott egyet néhány ízületén, majd gyorsan előremászott és kinézett a kocsiból. Hirtelen, mint az isteni szikra ugrott be a válasz az előbb feltett kérdésére: a roncstelep épp működő présgépében volt.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához