LFG.HU

taverna
Enkara
ismertetőCimkek

Sok évvel ezelőtt, kőkorszaki hajnalokon, egyszerű kis gépecskémen sokat szerettem játszani a Warlords Battlecry II-vel. Nagy arccal hangoztattam is, hogy az RTS a minden, épüljön az az erőd, gyártódjon az a sereg, aztán igázódjék le az a genya ellen. Másnak nincsen is létjogosultsága.
Aztán egy kedves cimborám összeismertetett a Heroes of Might and Magic-kel, egyből a harmadikkal, ami azóta is imádatom tárgyát (alanyát?) képezi. Nem lettem áruló, nem felejtettem el a valósidejű stratégiákat, de onnantól kezdve már nem néztem le a körökre osztottakat sem. Sőt, kifejezetten értékeltem őket azontúl.
Így aztán érdeklődéssel tekintettem az újonnan megjelent Achtung! Cthulhu Tactics játékra, mert a horrort – és Howard Phillips Lovecraft műveit – igencsak kedvelem, a körökre osztott műfaj pedig idegbajmentes játékot ígért. Tudod, amikor nem kell kapkodnod, meg hisztériáznod, hogy úristenhovákattints, miközben az ellen már a spájzban van.

Könnyű fokozatra tettem, mint mindig mindent. Én ugyanis, ha játszom, akkor nem szeretek kínlódni, nekem a „nehéz”, meg az „insane” meg a többi hasonló nem legyőzendő kihívás, hanem kőkemény munka, márpedig én dolgozom eleget, a szabadidőmben szórakozni akarok. Lehet megköpködni, és megpróbálni visszavonni a geek-igazolványomat, nem vagyok hajlandó emiatt szégyellni magam. Ha van csítkód, azt is használok, ha épp tudni akarod. Itt nem volt, de azért reméltem, hogy nem fogok túl sűrűn meghalni, és nem idióta a mentési rendszer.

Nem az, bárhol menthetsz, és még autosave pontok is vannak. Négy embered van a csapatodban, más-más képességekkel, és más fegyverrel. A fő fegyverrel általában egyet lehet lőni körönként (később akár kettőt is), a másodlagossal pedig, ha van, akár öt-hatot is, de ez sok mindentől függ. Action Pointból (AP) gazdálkodsz, és a küldetések között fejleszthető képességeid, valamit a menet közben felszedett cuccok is számítanak. Lútolhatsz például plusz egy lövést adó tárat, hosszú- vagy rövidtávú pontosságot növelő távcsövet, nagyobbat sebző lövedéket, satöbbi. Pontosabban nem lútolod, hanem kapod ezeket a küldik végén, aztán belátásod szerint szétdobhatod a csapattagok között.
Amikor nem vagy harcban, simán csak kijelölöd az egyik emberedet (tudod váltogatni), és mész a zöld nyilacskás csillag által javasolt irányba (de persze nem muszáj egyből, el is kódoroghatsz mindenfelé közben). A helyszín vagy erdő, vagy nem-euklidészinek látszani akaró sziklarengeteg, vagy bunkerbelső, többnyire.


Az ellenség, nem túl meglepő módon vagy náci (sima katona, vagy elit egység valami spéci fegyverrel, esetleg egy fél-állat berszerker), vagy egy (vagy több) chtulhoid monszta… például… nos… hát… egyféle csak, Shoggoth. Shoggie, csápi, aranyapám. Fekete takonyzselébuborék csápokkal. Egy. Darab. Szörny. A. Teljes. Bestiáriumból. Ezt a csalódást. Ha horrormániás vagy, ez az ijesztgetési szint bőven alatta fog maradni az ingerküszöbödnek. Sem az ellenség, sem a környezet nem különösebben rémítő, vagy elmecsavaró.
Maga a játékmenet sem kifejezetten érdekfeszítő, de legalább meglehetősen repetitív. Mész, felfedezel, és olykor megtámadnak. A többi fokozatot nem ismerem, könnyűn mindig te kezdesz, és úgy sejtem, te is ügyesebb vagy, meg az ellen is bénább és gyakrabban lő mellé, mint közepesen meg nehézen. Egészen addig jössz te, amíg minden emberednek el nem fogy az összes AC-je, amiből lehet gazdálkodni – mozogni, lőni, tárat cserélni, mindent ebből lehet. Amíg ez kitart, szabadon váltogathatod az embereidet: mozoghatsz az egyikkel, aztán lőhetsz a másikkal, bevédhetsz egy irányt a harmadikkal, lőhetsz az elsővel, mehetsz a negyedikkel… aztán ha már nem tudsz mit csinálni, de még van AC-d, egyszerűen rányomsz a „kör vége” gombra. Ha mindenki lenullázódik, automatikusan az ellenség köre jön.

Számomra a legzavaróbb az volt, hogy nemhogy csata közben, de a harcok között sem lehetett gyógyulni, és feltámasztani sem mindig lehet, így eléggé necces tud lenni egy többszöri bunyóval járó küldi.
A karakterek a küldetés végén XP-t kapnak, amiből az elején gyorsan, később nyilván lassabban lépnek szintet. A skillpointokat, azaz képzettségpontokat fa-rendszerben tudják elkölteni, és a felszerelést is ilyenkor lehet szétosztani. Ne számíts túl izgalmas új fegyverekre – az egyetlen érdekes holmi Captain Harris Blevin Carbine-ja, meg a spéci lövedék, amit később találsz hozzá. Amúgy a fentebb írt kiegészítőkkel tudsz játszani, meg némi robbanóanyaggal, hogy AoE is legyen. A francia csaj életerőszívó képzettsége még egész pofás.

Az irányítás egyszerű, nincsen csillió gombkombó. Ha folyamatosan játszol vele, viszonylag könnyű megszokni és belejönni. Ezzel együtt PlayStation 4-en a csata elég vontatott, mivel egy kontrollerrel korlátozottabbak a lehetőségeid, mint egy PC egerével és klaviatúrájával, ugye.
Nem tartottam számon, hogy mennyit játszottam a játékkal összesen az alatt a négy alkalom alatt, amikor leültem mellé, de azt tudom, hogy az elején irtóra uncsinak találtam a vontatottsága miatt. Ez később elmúlt, ahogy én is belejöttem az irányításba, és legalább a gombok keresgélésével nem húztam az időt… aztán egyszer csak puff, vége lett a játéknak. Úgy hirtelen, bele az arcomba. Volt egy epik bossfight, az tény, kétszer kellett nekiállnom, mert elsőre elvérzett a csapatom a Shoggoth Tiger tankon és a nyolcvanhat krauton (oké, nem volt annyi, de sok), de azt gondoltam, ez ilyen középpályás cucc, és van még tovább. Hát, nincs. Pedig rá is kerestem a neten, hogy tutibiztos-e, nem csak én vagyok a béna, hogy nem jutok a Part I-ről a Part II-re, vagy nem csak egy demóverziót kaptam. De nem, nem. Tényleg ennyi volt, ha jól emlékszem, tizenegy küldetés.

Mindent összevetve nem volt fájdalmasan rossz, de különösebben élvezetes sem. Nem igazán adott újszerű élményt semmilyen tekintetben, és sajnálatosan hiányoztak belőle a Mítosz többi, változatos szörnyei.
Ha nálam gyakorlottabb vagy (ami nem egy szint), akkor gyorsan végig fogod tolni, ha kíváncsi vagy rá. Én mellék küldetéseket nem csináltam, és így kábé tizenkét-három óra alatt értem a végére, bénázásokkal együtt.
Nem tudom őszinte szívvel ajánlani a játékot, és lehet, hogy te is idő- és pénzpazarlásnak tartanád. De ki tudja, hátha lesz második rész, többféle mélységi rettenettel. ;)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához