LFG.HU

HammerTimeCafe
santito
novellaCimkek

(Exalted novella)

Dace lova átviharzott a hídon, vágta közben pelyvaként szórva szét az állatembereket. Hajnalpír meglendült, és a daiklave fénylő ívet rajzolva hasította fel az egyik mellkasát azok közül, akik nem mentették elég gyorsan az irhájukat.
Ekkorra a hang nélkül előhömpölygő Esszencia már aranyszínű lángokba öltöztette Dace alakját. Az vezette fegyverforgató karját, amint hárította az állatemberek lándzsáit, félreütve három fegyver döfését és leszelve egy harmadik hegyét. Dace szűk körben táncoltatta hátasát és pengéje csak úgy villogott körülötte. A zsoldos karja halandó mércét messze túlszárnyaló sebességgel mozdult, gondolkozás vagy habozás nélkül sújtva le. Mire lova patái újra követ értek, az udvarban csönd honolt és üresen tátongott, csupán a testek hevertek szerteszéjjel.

Dace körbenézett, és látta, hogy akárcsak a hidat, melyen nemrég átvágtatott, az udvart is szabálytalan alakú kövek alkotják, melyeket az Első Kor lehetetlen művészetével illesztettek egymáshoz. A falakat mindkét oldalon széles lépcsősorok szegélyezték, egy másik roppant méretű térre vezetve fel, ahol állatemberek újabb áradata gyülekezett. Dace kardforgató karja felemelkedett és pengéje kettéhasított egy érkező nyílvesszőt, mielőtt szeme észlelhette volna, hogy néhányuk éppen az íját ajzza fel.
Dace felugratta hátasát a széles kőlépcsőn és az állat egyre növelte sebességét, amint felfelé suhant a kőkockákon. Az állatemberek összetömörültek, hogy elzárják a hős útját és élő falat alkottak a lépcső tetején. Amint hátasa elérte az utolsó lépcsőfokot, a zsoldos az állat oldalához érintette a sarkantyúját és az lángoló Esszenciacsíkot húzva maga után, keresztülugratott az állatemberek feje fölött, akik hasztalan próbálták elérni őt. A ló hangos patkócsattogással ért földet és mielőtt a lépcső tetején álló harcosoknak idejük lett volna felocsúdni, Dace már rájuk is rontott.
Daiklave-ja újra lesújtott, és ellenfelei újra élettelenül hanyatlottak a kőlapokra. A harcost, a pengéjét, a lovát – mindőjüket elborította a kiontott vér és a halál bűze lengte körül őket.
A hang, amely az árnyékból zengett fel, dallamos volt – majdhogynem elbűvölő.

Éles a kardod, Nap Kiválasztottja. Oly könnyedén sújtja le gyermekeimet, akár a kasza az érett búzakalászt. Nem valami békés módja annak, hogy valaki egy rokon Udvarházába lépjen. Mi hozott hát a hajlékomba?

Dace szembefordította hátasát a tér túlsó oldalával – egy óriási, árnyék borította, kőből faragott ajtónyílással. A belsejében csak árnyékok lapultak – és valami az árnyékoknál is sötétebb. A lény kilépett a sötétségből, lábai a fény világának földjét tapodták. Szörnyűséges alakot formázott, részben farkast, részben kecskét, mely egyáltalán nem illett ahhoz a mézes-mázos hanghoz, ami a torkát elhagyta.
Karmai feketén csillogtak az esti fényben, egyik kezének ujjai egy lándzsa nyelére zárultak lazán. Állkapcsa artikulátlan morgásra nyílt, de szemeiben állati intelligenciánál jóval magasabb értelem csillogott.

Ivadékaid az északnyugati földek ellen vonultak, Luna Választottja. Azok az emberek a mi Körünk védelme alatt állnak. Kétszer vertük vissza a támadásukat és kétszer küldtük vissza a túlélőket hozzád az üzenettel, hogy hagyj fel a próbálkozással. És még ezután is, a portyák folytatódtak. Senkit sem hagytunk életben a harmadik hullámból és helyettük én jöttem.
Meggondolatlan tett volt.
Ügyed védőjeként érkeztem. A társaim tiltakozása ellenére vagyok most itt. Ha a maguk módján jártak volna el, a nővérem, Harmónium Jáde, örök nyugalomba szenderített volna az éjszaka sötétjében.
A Hold Kiválasztottja hátraszökkent, mielőtt kettőt pislanthatott volna. Az ugrás egyetlen sima mozdulatsorba olvadt, mely a boltív szájánál ért véget.

Nem szándékozom belefolyni a Kiválasztottak mesterkedéseibe. Fivéreim és nővéreim évszázadokat töltöttek száműzetésben érettük. Bölcsebben tetted volna, ha a társaidra hallgatsz és a nővéredet küldöd. Ha azt akarod, hogy a portyáknak véget vessek, hát bizonyítsd be, hogy félnem kell téged.
Sokkal több kell puszta akrobatikánál, hogy lenyűgözz engem, Ma-Ha-Suchi.
Ha ismered a nevem, Nap Kiválasztottja, akkor tudod, hogy több vagyok egyszerű mutatványosnál. Gyere és deríts ki mennyivel, ha kívánod.

És ő így is tett.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=2446]
[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=2502]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához