LFG.HU

HammerTimeCafe
Mortimmel
novellaCimkek

/rajongói novella/

Erős ajtókopogás rázta meg a szobát, Klept tigrisként ugrott ki az ágyból, összekapta magát felhúzott pár ruhadarabot, és megmosta valamivel az arcát, ami reményei szerint víz volt. A kopogtató türelmetlenül csapkodta a tölgyfa ajtót, rugdosni kezdte és ordibált. Egyre többen kiáltoztak vele a szomszédos szobákból, és a helyi zsiványok az anyázás minden módszerét bevetették a kopogtató elhallgattatására. Klept az ajtóhoz rohant, kinyitotta és berángatta az alacsony fickót. Az meglepetten nézett rá, aztán szemei fellángoltak majd dühösen ordibálni kezdett.
- Tudod te azt, mióta várlak téged a Késdobálóban? A fél várost végigzargattam csak, hogy megtaláljalak! Hihetetlen sokan kértek pénzt, csak azért, hogy szóba álljanak velem! Kész vagyonba kerültél nekem!
- A mai nap meghozza a kincsét!- ígérte Klept felöltözött megmosta az arcát, és boldogan ivott bele a vízbe, ami ugyan nem a legfrissebb volt, de a száraz torok felélesztésére alkalmasnak bizonyult. Vértet nem vett föl, viszont dobótőreit, amulettjét, és kardját felöltötte. Karon fogta az alacsony fickót, és kirángatta szálásáról. Lerohantak a lépcsőn, és a csapos elé dobtak néhány hamis pénzérmét. Az utcán az élet forrongott, rikkancsok ordibáltak, tolvajok lopkodtak, árusok kínálgatták portékáikat. A harmadik utcán balra fordultak, és megálltak.
- Mit hallottál?
- Miről? -kérdezte ártatlan tekintettel az alacsony fickó. Klept körbenézett, aztán vissza az információk futárára.
- Tudod, jól miről beszélek!- folytatta, hangja kezdett forrongani, egyre idegesebben mozgott és a szavakat hadarta.
- Nem, nemt’om.- a kis tolvaj elfordította a fejét, fütyörészni kezdett és leengedte koszos tenyerét, megrázta, jelezve, hogy üres. Kleptnek cselekednie kéne. Klept cselekedett, felkapta, és a falhoz nyomta, szemeit tágra nyitotta egyenesen a tolvajéba nézett és ezt sziszegte.
- Zac! Mit hallottál? A versenyről Halljam!
- Ohho ohhó! Áhh a versenyről! A mairól? Jahh már értem! Hát asszem’ Belzebub nyert.- Klept megrázta. Zac meg se próbálta eltolni, kapálódzott a kezeivel, és az arcát elfedte velük, aztán nagy levegőt vett és folytatta.
- Jahh a másik verseny? Az aréna vagy az… ohh az aréna! Tegyél le és elmondom.- ajánlotta, örömmel tapasztalta, hogy lába immár szilárd talajt érintett, de az igazi boldogságot az információ fontossága jelentette. Sejtelmesen elmosolyodott, és barna szemeit Kleptre vetette.
- Mit adsz?
- Nem öllek meg!- jelentette ki az. Zac-et elfutotta a pulykaméreg és majdnem kitört, majd újra elmosolyodott. Ha Klept így akarja hát így lesz. Gondolta.
- 8 nagy klán küldte ki, fegyvermestereit és mentorait. Vannak kint lovagok, orgyilkosok, harcosok, barbárok, fejvadászok, testőrök, kereskedők és mindenki, aki számit! A termékenység istenének szentelik a mai viadalt!- Klept szeme felcsillant, mostanában az Istenek kedvében járt, és reményei szerint a termékenység istene, kegyes ajándékokat fog felajánlani a győzteseknek.
- Mikor kezdődik?-, Kérdezte remegő hangon.
- Már rég elkezdődött- Zac gonoszul elnevette magát. Klept szívében megállt az ütő. Fényt megszégyenítő sebességgel ért vissza a kocsmába pénze javát felmarkolta, erszényébe csúsztatta és elrohant a márvány negyedben fekvő Mithrill bankba. Ezekiel Haphkin, bankár, fintorogva furcsállta az elé beeső férfit, aki lihegett, izzadt volt az út pora pedig vastag rétegekben tapadt az arcára. Zihálva magyarázott valamit. Ezekiel megcsóválta a fejét, és egy kulcsot nyomott a jóember kezébe.
- Biztos benne, ennyi összeget kíván bankunk…
- Igen! -jelentette ki Klept megmarkolta a kulcsot és elrohant a 149. ajtóhoz az ajtót kinyitotta és berúgta. Körülnézet. Csak pár száz mithrill rúdja volt.
- Túl sokat iszom.- mondta. Amikor meghallotta a személyzetet közeledni a folyóson lehajolt és felmarkolt három rudat, és zsebre tette. A szolgától pedig a vagyona harmadát kérte. Pár perc múlva, nagy csörgő zsákokkal jelent meg a fiatal lányka. Homloka kieresedett súlyos zsákoktól, amit cipelt. Klept lekapta róla lehelt felé egy puszit, és rohant tovább.

Kétsaroknyit tudott csak szaladni a termetes zsákokkal, a súly lenyomta a földre. Kétségbe esetten nézett a távolban meredező Aréna falaira. A gondolatok villánként cikáztak agyában, szája remegett és minden ereje lehagyta. Egy rikkancs hangja törte át az aggodalom gátát, ami koponyájában megszilárdult.
- Aréna verseny! A Délutáni aréna verseny! Ma délután a város hatalmas aréna versenyt rendez! Szörnyek, párbajok. Hatalmas hírességek, látnivalók! Aréna verseny!- Klept szeme kigúvadt szája egy kocsmai átkot mormolt, amiben, Zac neve háromszor is szerepelt. Mérgesen felállt leporolta magát, Zaccet és anyját szidta, és dühöngve a szállására vonult. Átöltözött, lemosdott, kiélesítette fegyvereit, megkovácsoltatta felszerelését. Összeszedett mindent, amit fontosnak nyilvánított a mai délutánhoz. És elindult.

Az aréna kapujában hatalmas tolongás várta, emberek nyújtogatták nyakukat és nézelődtek befelé. Zac a tömeg szélén állt és egy hamis értéktelen medált dobált. Amikor észre vette a felé viharosan közeledő mérges kalandort előzékenyen elmosolyodott.
- Ó! Klept barátom! Hát te itt? Mond csak milyen volt a délelőtti verseny?- Klept felemelte ökölbe szorított kezét, de Zac csak leintette.
- Nono! Ennyi ember előtt? És összetörnél egy régi barátságot? Jut eszembe, veszel medált?
- Nem- Mondta a fortyogó Klept.
- Hol kell nevezni?
- Ott. – mutatott Zac egy folyosóra. Klept elfordult és nagyot szusszantott, izgalmát kihasználva Zac benyúlt a zsebébe és ellopta mithrilljeit.

Klept másfél órát bolyongott a takarító brigádnak és raboknak szánt valóságos labirintusba. Aztán visszajutott a főtérre, a néptömeg már bejutott, az arénát hol ujjongás, hol füttyögés vagy hurrogás rázta meg, néha fájdalmas üvöltések vagy sikoltások szűrődtek át a csata és a közönség zaján. Az aréna vaskapuja és bejáratát immár nem töltötte meg a csőcselék, szabaddá vált a rálátás. Egy hatalmas táblán a következő állt:
NEVEZÉS ITT!
Klept mérgében már csak nevetni tudott, szolidan félre lökdöste a nézelődőket és behajolt a falba vájt apró ablakon.
- Kezeit csókolom szépséges asszonyom! Meg tudná mondani mi ez a nagy épület itt mellettünk?
- Az aréna- rivallt rá a bent elterpeszkedő túlsúlyos nőszemély.
- És gyönyörűséges kegyed elárulná nekem, szegény megfáradt utazónak, mi zajlik odabent?
- Párbaj és verseny, nagyszabású mulatságot rendeztek ma a város méltóságai népüknek, a belépés ingyenes, a nevezés drága csak gyakorlott harcosok próbálkozzana…- Hadarta gépiesen a hirdetőtábla szövegét, Klept félbe szakította.
- Ó nagyszerű, szeretnék nevezni!
- Elkésett!
- Nem dehogy késtem
- A verseny már elkezdődött, ha mondom!- kiabált köpködve a nő.
- Idefigyelj anyuci- Klept stílust váltott, bal kezével a párkányra könyökölt jobbal pedig a zsebébe nyúlt.- Fizetek, ha még nem kezdődött el!
- Mennyit? -lágyult meg a varázsszóra az öreglány.
- Sokat…
- Az, nem elég!
- Mithrillben fizetek! – ajánlotta Klept kétségbeesetten és kotorászni kezdett a zsebében. A mithrillt sehol sem találta. Egy perc motoszkálás után a nő elzavarta. Klept reményvesztetten rogyott le az útra, arcát a kezébe temette, és a zokogás kerülgette, ha belegondolt élete nagy esélyébe, amit az imént szalasztott el. ZAC! Ordította bensője. Felpattant, de az elé tárulkozó látványtól a földre huppant. Zac állt előtte hat darab fekete köpenyes fickóval.
- Na mi van Klept? Hogyan vagyunk? -kérdezte röhögve Zac, az amulettet feldobta, majd elkapta.- Mit is mondtál, nem ölsz, meg ha ingyen elárulok titkokat? Te kis bohó- incselkedett Zac, az amulett felröppent párszor megpördült majd Zac elkapta.
- Már elégszer megbosszultál. -mondta Klept és lassan fölállt.
- Nem, nem hiszem-, rázta a fejét a tolvaj- de ha így is volna, klántársaim, biztos, hogy nem bocsátják meg a fenyegetést.
- Te klántag vagy? – a válasz helyett a fickók előre vetették magukat, Klept elpördült, és elszaladt, Zac röhögve nézte, ahogy beüldözik egy utcába. Fél perc sem telt el és meglepetten tapasztalta, hogy Klept nagyon de nagyon közel bukkan föl, és pusztakézzel lecsap neki egyet.
- Tudod én ma már egyszer bemelegítettem!- sziszegte, és tovább szaladt, berohant a dagadt nő ablaka mellet egy fa ajtón, pár folyosónyit bolyongott, és egy edzőteremben találta magát. Néhány fiatal kitömött vászon bábuk előtt tökéletesítette mozdulatait. A felszereléseket rendszerezve letették egy fal mellé, egy polcra pedig könyvek voltak felpakolva, üvegcsékkel és fiolákkal. Klept elmosolyodott, levetkőzött félmeztelenre, előhúzta kardját és párbajozni kezdett egy furcsa bábúval. A tömeg egyszer csak felujjongott, amikor halálsikoly rázta meg az arénát. Egy fegyvermester lépett be és artikulálatlanul elordította magát. Erre mindenki sorba fejlődött, Klepttel együtt. A fickó alsó ajkán egy vágás éktelenkedett, ami miatt a létező össze beszédhibával megverte a Sors. Valamiről dünnyögött aztán egy papirusról felolvasott egy, két szavas tőmondatot. A többiek mozgolódni kezdtek. A két szó újra elhangzott, kisvártatva egy cingár alak lépett ki a sorból és jelentkezett.
- Én vagyok!- kiáltotta egy egér hangerejével. Erre Klept is kiugrott a sorból végig mérte a fickót és megrázta a fejét.
- Dehogy vagy te! Én vagyok! – zúgolódás támadt, a fegyvermester végig mérte mindkettejüket, a srác kidüllesztette mellkasát és elkezdte rázni magát.
- Ugyan dehogy! Hogyan is lehetnél te én, amikor nem vagy!- egy határozott jobbos mély állomba ringatta és Klept újra, kijelentette.
- Én vagyok- a terem elcsendesült, minden tekintet rá szegeződött. Klept megvonta a vállát és a mozdulatlanul fekvő testre nézett.
- Ő már úgyis ki van ütve, és egy imp is agyoncsapná. – senki nem értékelte a poént de a fegyvermester röhögni kezdett és azt mondta.
- Jopfhan, sziam, elhisem neköd. Ötöszz, ész jer.- Klept összepakolta magát, elővett egy üvegcsét lehúzta és beleborzongott a sós ízbe, kivezették a teremből, végig jó pár folyóson, közben a fegyvermester sportszerűségről, a versenyről és a fiatalkoráról beszélt, aztán megjegyzés képen még hozzá tette a fogadás összegét, amit Klept ugyan nem értette de a hosszúságát díjazta.
Aztán kilökték a fényre. A tömeg éljenezve fogadta, üvöltöztek és dobálózta, a befolyásosak jól láthatóan elkülönültek tőlük, egy elkerített részben csöndesen ültek, és őt nézték. Klept meghajolt és elvigyorodott, két kézre fogta kardját, nagylevegőt vett és egy jó taknyosat köpött a homokba. Egy rácsos ajtó felnyílt, a tömeg egy szempillantás alatt elnémult, semmi sem történt. Csak a szilárd csönd maradt és Klept az Aréna közepén.

Hirtelen egy szempillantás alatt a levegő megsűrűsödött Klept előtt, és egy nálánál egy fejjel magasabb zöldes sárga egzotikus lény lecsapott rá buzogányával. Klept önmagát is meglepő reflexekkel hajolt el és ugrott oldalra. A szörnynek négy lába volt, és teleportálás nélkül is utolérte a hihetetlenül gyors Kleptet. Klept odébb vetődött hátra ugrott és a mellette elzúgó szörny hátát végig hasította, a szörny felbődült, és eltűnt. Klept támadóállásba helyezkedett, és kutatni, kezdte a szörnyet. Agya pörgött, lába megfeszült és ösztönből megpördült, a buzogány rácsavarodott, a kardra mire Klept apai ösztöneinél vezérelve tökön rúgta a szörnyet. Reményei beigazolódtak és a herék helyzetét jól tippelte, szörny összeesett és nyüszített. Klept a szabályok szerint kardjával megérintette a szörny nyakát, ezzel győztesnek nyilvánították. Következő menet kezdődött. A párbaj. Egy mágikusan felerősített hang ordította a nevét.
- A győztes Azorostor azaz Slayer. Következő próbatétel: Párbaj. A kihívó Slayer klántársa, Wederdan, a klán mentora. A kihívási cím: Halálra! – A hangcsivitelőre váltott és folytatta- Pletykák szerint a klánon belüli belviszályt, akarják így eldönteni, ami még a mul…
- Elkussolsz!- kiáltotta egy férfi, a tulajdonosa, két leeresztett karddal érkezett talpig feketébe öltözött és haja hátul copfba végződött Fenyegetően nézett a tömegből kimagasló pódium tetejére. Klept elfordult, hogy eltakarja arcát. Balról egy pap közeledett, kántált majd ő is felerősített hangján szólalt meg.
- A kihívás tétje, Halál! Jól hallották nem első vérig, nem felajánlott tétre megy, hanem halálig. A győztes örökli a vesztes összes ingóságát és további vagyonát! Felkészültek? – pap körbefordult végig mérte a csőcseléket, meghajolt a méltóságok felé és kiviharzott a területről.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.thrillion.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához