LFG.HU

HammerTimeCafe
Lipták László
InterjúkCimkek

- Titeket mindenki ismer, úgyhogy a bemutatkozós részt ki is hagynám! Inkább néhány izgalmasabb kérdés. Először is: mennyiben jelent terhet illetve felhajtóerőt számotokra az, hogy itthon a sci-fi/fantasy műfajban egyfajta koronázatlan királyként tartanak titeket számon? Lehet ezért az átlagnál több pénzt elkérni egy-egy felkérésnél, munkánál? Lehet változtatni az ezidáig bevált képkészítési sablonokon/módszereken? Mennyire kísérletezhettek? Illetve van még meghódítatlan csúcs, ki nem aknázott lehetőség a hazai piacokon?

- Bármennyire is hihetetlen, minket itthon `89-ben még Gáspár Andrással együtt “megkoronáztak”. A koronát egy Galaktika-díj formájában magától a Mestertől (Kuczka Pétertől) kaptuk. Ez azóta kötelez minket, a lécet akkoriban magasra tettük. Persze jónéhányszor levertük, de ezt Ti sosem vettétek észre! Komolyra fordítok: álljuk a sarat így negyven felé is. Szerencsére fantasyban kitűnő az utánpótlás, sci-fiben lévén a műfaj halott itthon egyelőre nem látunk komoly rakétákat. Persze, persze Jantner, Szendrei, de ők is a napi pénzkeresettel vannak elfoglalva. Ha hiszitek, ha nem, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Évtizede álmodozunk arról, hogy majd akkor, ha lesz egy vagy két olyan hónapunk, amikor majd csak azt és úgy, ahogy én akarom és az nyomokban sem fog ehhez hasonlítani. Lassan be kell látnunk, ez az idő nem jön el. Tőlünk mindenki azt a bizonyos borosszikszais illusztrációt várja, ami számunkra már rég egy megoldott feladat lehet ragozni, míg élünk , de azonmód kiakadás, felzúdulás és mérhetetlen csalódás lenne a válasza annak, ha egy kicsit hagynátok (Kiadók Ti is!), hogy másként gondolkodva új grafikai és festészeti kihívások felé forduljunk. De mielőtt megsajnálnátok minket, örömmel közlöm, hogy a fenti problémáinkra találtunk gyógyírt: létezik élet a könyvborítók piacán túl is. Igaz, ott a megrendelők sokkal gonoszabbak, (Borosszikszai!? x-szel?) csúnyábbak és multinacionálisak. Pont ezért tőkeerősek is. Bár ők sem fizetnek gyorsabban, mint az, aki erről lett híres. Viszont itt nem a minőség igazán a fontos, hanem az, hogy időre pontosan készen légy, és beleférj a budget-be. De ez a szakma túlsó oldala.
A Sötét Oldala.

- Rögtön második kérdésként felmerül az, hogy szerintetek létezik-e számotokra itthon konkurencia? Vannak olyan művészek a magyarok között, akik hatnak rátok, vagy inspirálnak benneteket? Mi a helyzet a külföldi művészekkel, vagy művészeti stílusokkal. Csak a realista dolgok jönnek be számotokra? A fantasy vagy a sci-fi a nagyobb kedvenc? Vannak kedvenc témáitok? Van olyan téma ami kifejezetten nehéz számotokra, vagy nem kedveltek?

- Mindig tudtuk-tudjuk, hogy hol állunk az itthoni piacon. Ha éreztük is, hogy valaki kijött valami friss, ropogós új dologgal, késztetést éreztünk arra, hogy rárakjunk még egy lapáttal. Ez olyan, mint egy nagy puffertár, ahonnan mindig elő lehet rántani egy új nyulat.
De ha nem haragudtok kedves kollégák, nekünk mindig akkor kezdett ott lenn gyomortájon zsibbadni, fel egészen a fülünk hegyéig, amikor egy Cameron vagy Lucas produkció látványterveit látva, együtt TUDJUK Zolival, hogy nekünk ezt kellene csinálnunk, ott kellene lennünk. De mi itt vagyunk és még ott lehetünk. Kedvenc témák? Hát persze! Zoli imádja a csajokat, én az űrhajókért hegyezek. Sok fantasy rajongó most kiakad, de ez van gyerekek: nekünk a sci-fi a szívünk csücske. Na jó, a fantasy is jöhet, ha hagyjátok a mi sajátos felfogásunkban azt értelmezni. Nem kedvelt témák? Mondtunk vissza nagyléért kínált pornó-képregényt, és főleg olyan melókat, amiket Trabant áron vártak tőlünk tegnapra Lexus minőségben. Csináltunk sok borítót sok szemétre, amit csak a mi borítóink ismertségével adtak el, ezekbe a rosszul felfogott szimbiotikus árukapcsolásokba ma már hál` istennek nem kell belemennünk.

- Köztudomású, hogy külföldre is dolgoztatok/dolgoztok. Milyenek ezzel kapcsolatban a tapasztalataitok? Mennyivel tágabbak a lehetőségek, illetve mennyivel keményebbek az elvárások?

- Amikor 89-ben kijutottunk Kohlstedt Roberto és Gáspár András hathatós és soha el nem felejthető segítségével a Heyne Verlag-hoz, a sokat látott és tapasztalt Volfgang Jeschke a kiadó akkori mindenhatója láthatott bennünk valamit, mert jó hét-nyolc éven át, amíg nyugdíjba nem vonult, folyamatosan ellátott minket munkákkal. Ehhez még hozzájött néhány Bastei-es meló és leesett néhány tengeren túli kiadótól is jónéhány munka.
Mostanában a Fanpro-nak dolgozunk, ők Schwarze Auge témakörben nyomulnak. Ők is emberek, az a színvonal, ami a sajátunk, nekik is elég. Viszont egyvalamiről ne feledkezzünk: Puskás Öcsi is megmondta, kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Az itthoni szűkebb keretekből ne várja senki sem tőlünk, hogy teljesen odategyük magunkat. Igen, aljas indokkal pénzért dolgozunk, már régen nem azok az “alkotópárosok” vagyunk, akik csupán fizetéskiegészítésért festegetnek a főiskolai munkák mellett.

- Van egy grafikai stúdiótok is. Mennyire más ez a világ, mint az illusztrálás? Mennyire munka és erőforrás-igényes egy ilyen stúdiót vezetni, működtetni?

- Emlékszem a hőskorban, amikor létezett még az ún. COCOM lista (vasfüggönyön túli népi demokráciák nem kaphattak hightech technológiákat, így számítógépeket sem), nagy királyságnak számított, ha elvetődhettünk kitudja honnan beszerzett Mac-ekkel felszerelt stúdiókba és a borítóinkhoz, ott csináltattuk meg a tipókat. Arra azért büszkék vagyunk, hogy a kezdeti ponyvaláz idején (Ó Istenem, Csanád, mit tettél a Valhallával!) a borító-tipo egység megteremtésében volt némi szerepünk. Jó, ha tudja mindenki, egy jó tipográfus legalább akkora spíler kinn a csatornán túl, mint egy elismert illusztrátor. Pont ezért ezt a kettőt ott nem keverik. 95-ben elegünk lett abból, hogy botcsinálta műszaki szerkesztők idióta szakmai féltékenységgel szétbarmolták a borítóinkat.
Alkalom jött, 650 000 (!) ment egy csuda kis Power Mac-re. Köszönet Patkó Péternek (Champdor) az 1468 féle gyorsbillentyűért!
Az utolsó pillanatban kaptuk el ezt a fonalat, hisz` senki ne várja napjainkban egy erősen őszülőtől, hogy dtp suliban égesse magát jelentős szakmai múlttal a háta mögött. Így tehát új eszközökhöz jutottunk a ceruza, ecset és airbrush mellett. Csak rajtunk múlt, hogy ez miképpen integrálódik ebbe a grafikusi- illusztrátori műhelyféleségbe. Mivel klasszikus alkalmazott grafikát tanultunk a főiskolán, gyorsan felkerült a repertoárba jónéhány kiadványszerkesztési munka, és ez azóta csak egyre gyarapszik. Ez látszólag teljesen más terület, de mi ezt nem tudjuk másképpen kezelni, mint egy klasszikus borítót: itt is komponálunk, színek, formák egységéért és egyensúlyáért dolgozunk. Ha nem feszítenek meg, ebben a munkában is rengeteg örömöt lelhetsz. Veszélyes terület egyébként ez, rengeteg befektetés kell hozzá. Ha csak a gépparkot, a legális szoftvereket és egyéb kiszolgáló cuccokat, a rezsiket, az alkalmazottak bérét és ki tudja mit még, az ügyfelekkel eltöltött időt és elköltött telefonszámlákat nézzük, rég rájöhettünk arra, hogy ez már nem más, mint egy kis gyár, ahol költséghatékonyan próbálunk talpon maradni, netán némi profitot termelni.

- Néhány szó a “boldog percekről”:) Mennyire munka az amit csináltok, és mennyire szórakozás? Olyan szinten, ahol ti tartotok, lehet-e vajon csak kedvtelésből rajzolni, alkotni? Létezik-e valami, ami eddigi pályafutásotok során kimaradt, de mindenképp meg kéne csinálni, hogy teljes legyen az életművetek?

-Tavaly karácsonyra kaptam a feleségemtől egy csuda festőállványt (tényleg csak a klotyót nem húzza le), és kb. 6 kg akrilfestéket. Zoli a feleségét szeretné már kb. 6-7 éve meglepni egy “csakneki” képpel, a vázlatig és az átrajzolásig már eljutott, a tábla meg ott hever valahol a régi főiskolai melók közt. Tehát a szándék megvan a kedvtelésből való alkotáshoz. Időnk nincs rá. Végül is ezért is dolgozunk, hogy majd egyszer legyen. Mi maradt ki? Majd ha két látványterv közt kérdezed ugyanezt amit az Alien 5-höz csinálunk, akkor azt mondjuk, hogy semmi.

- A magyar fantasy társadalomban a M.A.G.U.S. könyvek illetve kiadványok által szereztetek szélesebb ismeretséget magatoknak. Volt valami különleges élményetek ezzel kapcsolatban, vagy csak egy volt a sok munka közül? Mennyire fogott meg titeket a M.A.G.U.S. világa, egyáltalán ismeritek?

- Nem hagyott minket érintetlenül, hisz valahol akarva-akaratlanul is részévé és megteremtőivé váltunk a M.A.G.U.S.-nak. Nyulászitól kezdve Csanádon és Andráson át, Max, Champdor, Buttinger, az ős Valhalla és éhes slepje. Mega-naiv Csanáddal és menthetetlenül romantikus Andrással. Hiába no, szép idők voltak. És nagyon sokat köszönhetünk Nekik, még ha sok minden nem is úgy alakult, ahogy reméltük. Sztori? Amikor a Rúna 3. vagy 4. számát csináltuk Buttinger mint Kismészáros hozott jó kis illusztrációkat, ezeket közvetlen stílusban beszéltük meg. Némi korrekcióra szorult, át kellett rajzolni valamit. Ráírta a rajzra az akkori divatos szóhasználat szerint: “átfaszolni…” Na most ez túlélt minden korrektúrát, beszkenneltük, majd megjelent húszezer példányban. Hajrá ifjúsági szerepjáték magazin…

- Kicsit másról. Vannak kedvenc fantasy, sci-fi könyveitek, filmjeitek? Milyen gyakran olvastok, ill. néztek ilyen filmeket? Mennyire vannak ezek hatással a képeitekre?

- Természetesen a korszakos filmek menthetetlenül belénk ivódtak. Akkor, amikor az Alienre (Ridley Scott, aki már lovag) csak nepperektől lehetett jegyet venni, két hónap alatt 21-szer néztem meg moziban. Zoli már nem is élvezte úgy, ahogy kellett, mert szerinte is filmszerűen agyonmeséltem neki. Már akkor is ugyanúgy látott, mint én. A Star Wars 79-ben tizennégy évesen, előtte a 2001 Űrodisszeia. Régebbre megyek. Ovis (!) voltam, amikor apuék elvittek moziba egy sci-fire, a címére is emlékszem: A Napon túli bolygó. Másnap már az ovit elárasztottam űrhajós rajzokkal. Bizonyára sokan kiszúrtátok már, mi lehetett az a közös élmény, ami menthetetlenül rányomta bélyegét nem csak a mi, hanem a mi generációnk teljes ténykedésére. Ez biz a Blade Runner (már megint sir Scott) mindenestül.
Sokáig jelmondat volt köztünk az a bizonyos ” … engömbittek, nehogymááá, tevagyablédranne”. Ezt először valami istenhátamögötti klubvetítésen láttuk agyonmásolt vhs-ről, annak a szinkrontolmácsnak a “bolgárszinkronjával”, akit manapság a Forma-1 közvetítések alatt szoktatok hallani. Életre szóló élmény volt, úgy mindenestül. Kedvenc könyv? Bester Tigris! Tigris!-e mindent visz.
De Jeschkének a Teremtés utolsó napja sem pite. A fantasy-hoz nem értünk. Na jó. Filmet mondok. Legend. Ez is Scott. Aki nem látta, ne hagyja ki. Sajnos DVD-n csak amerikai 1-es kóddal létezik, de talán mintha a tv-ben vetítenék.

- Játszottatok valaha szerepjátékokkal? Ha igen, mikkel, ha nem akkor miért maradtak ki? Milyen egyéb kikapcsolódási lehetőséget preferáltok? Hobbi, szenvedély ilyesmi?

- Csanádot megkértem annak idején, ha lesz valami szeánsz, és ő lesz a mesélő (bocs. KM.), akkor mi testközelből szívnánk egy kis AD&D-t. Azóta sem adta meg a lehetőségét, hogy aktívabb részesei legyünk ennek a jópofa dolognak. Innen ered ez az enyhe rezisztenciánk. Hobbi? Zene, film szokásos. Család és az Ő nyugalmuk. És már több mint 12 éve minden csütörtök este foci a barátokkal.
Akik még látták Kesét (Törőcsik) táncolni, Nyílt (Nyilasi) meg bólintani.

- Néhány technikai kérdés. Úgy tudom ceruzával, tollal, akrillal, markerekkel és digitálisan dolgoztok a legtöbbet. Mik a kedvenc eszközeitek, és mennyire lehet ezeket váltogatni? Adott feladathoz miket használtok? Szerintetek a digitális eszközök (PhotoShop, PaintShop, Brice, modellező progik, stb.) előbb-utóbb felválthatják a hagyományos módszereket? Egyáltalán vannak kedvenc ill. kevésbé preferált eszközeitek? Használtok (élő) modelleket ill. referenciákat a rajzaitokhoz?

- Kapnánk is a feleségektől az élő modellekért! A “hagyományos” módszereket úgy hívják, hogy rajztudás. Mindegy, hogy milyen eszközökkel élsz. Mi folyékony akrilt használunk speciális papíron vagy illusztrációs táblán. Ecsettel festjük. Retuspisztoly csak módjával, digitális munka Mac-en megy Photoshop 7 és Painter 8 segítségével. Gyors gépek, kalibrált színhelyes monitorok. Wacom Cintiq kerámia borítású tft-n lehet még ügyködni utólag a melókon. Csak pénzzel bírja a Boros-Szikszai Grafikai Stúdió.

- Általában mennyi idő alatt készítetek el egy képet?

- Volt meló, aminek el KELLETT készülnie 1 nap alatt, de volt olyan, amivel 1 hónapig bíbelődtünk (Vogel az erkélyen). Általában vázlatozással együtt 4-6 nap.

- Mely képeitekre, munkáitokra vagytok a legbüszkébbek? Vannak kedvenceitek? :)

- Mindegyik gyermekünk kedves nekünk.

- Végül: van valamilyen tanácsotok a kezdő művészeknek?

- Sorolnám: Ha jó vagy, az gyorsan kiderül, de sose hidd el magadról, hogy jó vagy. Ha pénzért dolgozol, kérj mindig annyit, amit már te is szégyellsz. Ha jön a nő, és érzéketlen arra, amit csinálsz, menjen a nő. Ha szeret, és szereti azt amit csinálsz, gyorsan vedd el. Figyelj, és hallj meg minden jótanácsot. Nyugdíjra ne számíts, mert ezt addig csinálod, amíg élsz.

Köszönöm az interjút:)


Keresd fel a művészek honlapját a http://www.boros-szikszai.com címen

(Néhány hete született Szikszai Gábor kisfia Gergő, az édesapának ezúton is gratulálunk! – BePe)


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.boros-szikszai.com]
[http://art.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához