LFG.HU

Noro
ismertetőCimkek

Az ellenségek könyve, avagy ami a Game Master’s Handbook-ból kimaradt. Ez az egyetlen kötet a trilógiából, amelynek borítója szerénytelen véleményem szerint méltó egy Rifts alapkönyvhöz. Lapjain pedig hasznos információkat, praktikus részleteket találunk a Rifts világának Amerikájáról. A szintén 98 oldalas könyv sok átfedést mutat az előző kötettel, azzal a fontos különbséggel, hogy az itt közölt információk már használatra készek, míg a másik kiadvány inkább általánosságokat ír le.


Észak-Amerika veszélyei

Ez a fejezet a Mesélők könyvében bemutatott országokhoz és helyszínekhez biztosít mesélhető elemeket: alacsony és magas szintű (köztük nevesített) karaktereket, egyedi felszerelési tárgyakat vagy szörnyeket, és egy-egy rövid kalandot (Savage Tale).

Az első a sorban természetesen a Koalíciós Államok hadserege, akiket itt most már nem mutatnék be harmadszor is. E helyt főleg fegyverek és különféle katonai specialisták statisztikáit találjuk. Felbukkannak köztük olyan nagyágyúk is, mint a világ egyik legdurvább harci gépe, a Halálfej csapatszállító (egy kisebb háztömb méretű, repülő jármű), vagy Karl Prosek, Amerika császára is.

Igazodva a szerzők azon álláspontjához, hogy a Mágikus Föderáció legyen a világ első számú mágikus ellenségképe, a következő szakasz főleg gonosz varázslókat és démonokat tartalmaz. Elolvashatjuk Lord Dunscon, az őrült máguskirály statisztikáit, többféle harci mágust is ráküldhetünk játékosainkra, és meglepetésemre két klasszikus Rifts kaszt is megjelenik. Ezek a shifter (síkmágus, mindkét Palladium kiadásban játszható alapkaszt, de Savage Rifts-ben nem) és a nekromanta. Engem inkább az utóbbi érdekelt, lévén az egész játék egyik legsajátosabb mágiahasználója, de csalódnom kellett: legfőbb, vagy ahogy a Player’s Guide mondja, “ikonikus” képességét ugyanis egész egyszerűen kihagyták. Ez lett volna az “eggyé válás a holtakkal” (Union with the dead), amelynek révén a régi kiadású hullamágusok képesek voltak szörnyek le- és kivágott testrészeit önmagukba olvasztani és így e lények bizonyos képességeit megörökölni. Az egyik legdurvább hangulatú játszható karakter a klasszikus Rifts RPG-ben.

Természetesen az ebben a formában leközölt varázstudók nem játszhatóak, de adhatnak inspirációt, ha valaki a Player’s Guide szabályainak megfelelő ikonikus keretté akarja őket alakítani. A következő cikkem nagyrészt épp erről fog majd szólni.

A Föderációval foglalkozó alfejezetből még egy furcsa szerkesztői döntést emelnék ki. Ahelyett ugyanis, hogy különféle típusú démonokat vagy más megidézett lényeket sorakoztatnának fel, egy konkrét altípus összes fajtája került be a könyvbe. Magyarán szólva hiányolom a szélesebb merítést. Valahol mondjuk sejtem, miért ezekre a Daemonix nevezetű szörnyekre esett a választás, ugyanis kétségtelen, hogy náluk Rifts-esebb kreatúrákat nehéz lenne találni. Ők ugyanis afféle démonikus kiborgok, akik techno-mágikus implantokon keresztül fókuszálják nem kevés varázserejüket. Zseniális ötlet, de nem biztos, hogy ötféleképpen fel kellett volna dolgozni az alapkönyv szűkös keretei között.

A harmadikként bemutatott társaság, kissé meglepő módon, a Feketepiac. Nem túl karakteres banda, de fontos szerepet tölt be a világ működésében. Ez tulajdonképpen a Rifts világának maffiája, amely kulcsfontosságú olyan félig legális áruk terjesztésében, mint például a hi-tech fegyverek. A világ ellentmondásos jellegét jól mutatja, hogy sokfelé nem csak kvázi legálisnak számít a tevékenységük, de kisebb, saját iparral nem rendelkező városállamok is gyakran feketepiaci fegyverekkel látják el katonáikat.

Az Első Apokaliptikus Lovasság a kisebb katonai szervezetek, helyi kiskirályok egy jellegzetes példája. De itt talán mégis az a legérdekesebb, hogy statisztikáik közé becsempészték a robotlovak leírását, amelyet a Player’s Guide-ból kifejezetten hiányoltam. A Rifts egyik legnépszerűbb közlekedési eszközéről van szó ugyanis.

Amerika áttekintését nagy kedvencem, a Pecos birodalma zárja. Mint előző cikkemben is jeleztem, ez a klasszikus poszt-apokaliptikus feelinget képviselő terület számtalan kisebb hatalom, bandák, törzsek, előretolt támaszpontok gyűjtőhelye. Sajnos itt csak két hadúr és egy általános bandita NJK kidolgozására volt elég hely.

A világ bemutatása egy kis kitekintéssel zárul, amelyből megismerjük az Atlantiszról átránduló splugorth rabszolgavadászokat – ők azok a csápos szörnyek az első kiadású alapkönyv borítójáról. Ugyanitt szerepel még egy tetoválásmágiát használó orgyilkos (sunaj assassin) is, akiről azt érdemes tudni, hogy az egész Rifts legizgalmasabb és legeredetibb mágiaformáját gyakorolja. Persze ebből a rövid leírásból ez nem jön át a maga teljességében, de mindenképpen inspiráló.

 

Zsoldosok és specialisták

A könyv következő része nem más, mint egy NJK gyűjtemény. A Rifts világának legtöbb ikonikus keretéhez készült egy-egy kidolgozott karakter, a gyújtogatóktól a techno-mágusokig, plusz még néhány egyszerű instant karakter, mint a katona vagy a “mindless minion”. Hiányoltam viszont legalább egy orvos vagy tudós típusú figurát. Jó lett volna ezen kívül, ha az egyes NJK-k leírásában szerepel, hogy milyen erőszinten dolgozták ki őket. (Bár ez Savage Rifts-ben nem annyira kulcsfontosságú, lévén két ikon azonos szinten is teljes eltérő erőt képviselhet.)

 

sfna-daemonixSzörnyek és lények

A kötet utolsó harmadában egy rövid válogatást kapunk a Rifts bestiáriumából (kisbetűvel, mivel konkrétan ilyen kiadvány nem létezik, de a legtöbb világkönyvben szerepel néhány új szörnyeteg). Ezek közé főleg klasszikus lényeket gyűjtöttek össze az Első Forráskönyvből, a Vámpír Királyságokból (ez volt az első világkönyv) és a Konverziós Könyvből (amely fantasy és horror lényeket gyűjtött össze az első kiadású Rifts RPG számára).

Akadnak itt valóban jól használható, örök kedvencek, mint a gargoyle és brodkil “szubdémonok”. Aki Európában játszódó kampányt szeretne mesélni, azoknak ez a két faj egyenesen nélkülözhetetlen, lévén mindkét faj valódi birodalmakat alkot a tenger innenső oldalán. Amerikából pedig kihagyhatatlanok a xiticix rovaremberek (A bolygó neve halál, fantasy verzió), valamint a vámpírok és sárkányok. Másokat azonban azóta nem láttam, hogy az Első Forráskönyv kiment a divatból (kb. 20 éve): ezek, mint a tüskefejű démon vagy a boszorkányfajzat (witchling) mindig is totálisan generikus szörnyek voltak, zéró háttérrel. Némi nosztalgiát épp kicsihol magából a veterán játékos, ha meglátja őket, de érdemi felhasználásukat ez a kötet sem támogatja ötletekkel.

Szerepel a könyvben egy random lénygenerátor féleség is, de ezt nem találtam valami praktikusnak. Azt hihetnénk, hogy van benne logika, hiszen egy dimenzionális hasadékból bármi kitámolyoghat egy intergalaktikus lángossütőt keresve. De a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon könnyű valami olyat kidobni rajta, amit aztán dobhatunk is ki, mert nem tudjuk felhasználni. Én legalábbis nem látom be, milyen eszmei mondanivalót hordoz például, ha az ellenség erőszintjét véletlenszerűen határozzuk meg. Pláne Rifts-ben, ahol a különbségek egészen elképesztők lehetnek két teremtmény között. Ha pedig nem a kocka határoz (mint a lények képzettségeinél), ott épp ellenkezőleg, minden egyetlen fix erőszintre van kidolgozva.

A fejezetet néhány általánosan bevethető lénytípus zárja, ezek közül a kisebb és a nagyobb démont érdemes kiemelni. Megjegyzem, ez a kategorizálás mindig is része volt a Palladium játékoknak, azzal a különbséggel, hogy “kisebb” és “nagyobb” között nem volt pontosan meghúzott határ. Itt annál inkább, mivel a kisebb démonok még kezdő szinten sem jelentenek hatalmas kihívást, míg a nagyobbak legendás ellenfelek. Nem igazán szerencsés, hogy közöttük nincs átmenet, de ennél jobban fáj, hogy e két sablon testre szabására sem kapunk lehetőséget. Pedig a Rifts világában is tucatjával léteznek a különböző démonfajok.

A Savage Rifts szörnyeit nézegetve feltűnik, hogy mega-tulajdonságaikat durván leszabályozták. Mega-páncélja (MDC) alig van néhánynak (ezek a sárkány, a fúriabogár – ez egy jópofa tankszerű óriásrovar, ami akár meg is szelídíthető -, a splugorth vadász és a nagyobb démon). Pedig a Palladium könyvekben inkább az számított meglepőnek, ha egy lény normál fegyverekkel is sebezhető volt. Igaz, hogy a szívósság értékeik viszont nem egyszer rendesen elszállnak az égig. Nehézfegyverekre tehát továbbra is szüksége van annak a partinak, amelyik szörnyek vadászatára adja a fejét, csak itt nem az lesz a kulcskérdés, hogy mega-sebzést tudunk-e okozni, inkább az, hogy meg tudjuk-e dobni a 20, vagy néha akár 30 fölötti célszámokat. Persze Savage Worlds-ben matematikai esélye egy 2D6-os pisztolynak is van erre, a robbanó kocka szabály miatt, de azért a gránátvető továbbra is a barátunk.

Míg az előző jellegzetességet semmiképpen nem nevezném hibának, azt igenis problémásnak tartom, hogy a mega-sebzésre képes kreatúrák száma is nagyon soványka. A mega-sebzés, ha emlékszünk még a Player’s Guide-ról szóló cikkemre, a Savage Rifts rendszerben nincs túltápolva: a mega-páncélos és a “sima” célpont ellen is normál sebzést okoz, vagyis nem pépesíti automatikusan a védtelen célpontot. Így nem értem, miért ne lehetne bőkezűbben bánni vele. Egy klasszikus (vagy a játékosok könyvének kedvenc szavával élve, “ikonikus”) jelenet Riftsben például az, amikor a Gargoyle Birodalom talpasai ölre mennek a német hadsereg óriásrobotjaival – de természetfeletti erő, azaz mega-sebzés nélkül ezt mégis hogy tehetnék? Én azt javaslom, hogy minden olyan mágikus lénynek, amely legalább d12+1 erővel rendelkezik, a mesélő adja meg a mega-szintű sebzést puszta kézzel. E nélkül ugyanis a kiborg és a sárkány JK-kat a maguk mega-páncélzatával elég nehéz lesz megszorongatni.

Végezetül néhány szó a kötetben elszórtan megtalálható négy és fél kalandötletről. Nem túl összetett, megtalálni és megölni típusú mesék ezek, amelyek egy-egy ellenségtípusra (Koalíció, Föderáció, Feketepiac ill. démonok) épülnek. Bár mindegyik azt feltételezi, hogy a Tomorrow Legion tagjaiként indulunk neki az eseményeknek, ez könnyedén kiiktatható. Egyik sem lép túl ugyanis a “mentek valahová és belebotlotok valami váratlanba” sablonon. Sokat ne várjunk tőlük, bár egy kezdő mesélőt éppenséggel lendületbe hozhatnak. Figyeljünk azonban oda, hogy az egyes kalandokban feltüntetett ellenséges szörnyek nem egyszer túlmutatnak a kezdő játékosok képességein.

 

Összefoglaló

Annak ellenére, hogy néha nem azt és nem úgy emeli ki a világból, amit és ahogyan érdemes lett volna, a Savage Foes egy jól felépített világleírás, amellyel szerintem bízvást neki lehet veselkedni a Savage Rifts meséknek. Hasznos és használható ellenfeleket gyűjt magába, miközben a világ lényeges elemeit is áttekinthetően foglalja össze. Mondjuk azt nem értem, miért nem lehetett egybekötni a mesélők könyvével, hiszen a kettő együtt is csak 200 oldal lett volna. A gyenge pontja mindenképpen a gyári kalandokban keresendő, ez a néhány sablonsztori ugyanis semmit nem mutat be a Rifts-ben rejlő lehetőségekből. (Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a készülő kampányom vázlatát közre fogom adni plot point formában.)

Cikksorozatom következő részében konverziós tippeket és tanácsokat fogok bemutatni a Palladium könyveit használó Rifts mesélők számára, konkrét példákkal bőven illusztrálva.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához