LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

forrás: CU32

1976, mint bölcseinknek hála köztudott, még a szerepjáték-történelem felvilágosodás előtti korszakába tartozott. Ez volt az időszak – mint tudjuk -, amikor a játék a kincshalmozást, az isten-karakterekkel való esztelen mészárlást és Tolkien munkásságának előre megfontolt szándékkal történő meggyalázását jelentette, amúgy éljük-ki-tinédzserkori-frusztrációinkat stílusban.

Ennek a szellemi nihilnek egyik példája volt az abban az évben megjelent Bunnies & Burrows. Stagnáló, csak másolni tudó hozzáállás a készítők részéről (állítólag ez volt az első szerepjáték rendszer, amely például különböző támadási módokat is megkülönböztetett, sőt, akkoriban újnak számító, kezdetleges képzettségrendszere is volt), plusz a világa is egyértelmű powertrip az Ifj Véresszájú Gyilok Pistike számára:

A Bunnies & Burrowsban nyulakat lehetett játszani. Jaja. Nyulakat. Hosszú fül, bolyhos farok, gyors futás, igen azok. A mezőn. Azon a zöldön. Ott kint. Nem Tapsi Hapsi jellegű rajzfilmnyulakat, hanem mezeieket. Nincs fegyvered, különösebb mágiád, sőt, még hüvelykujj sem a mancsodon, hogy eszközt ragadj. Ellenfélnek meg ott vannak a rókák, farkasok, kutyák, héják, nyusztok, nyestek, sasok, emberek, plusz még egy rahedli másik faj, elvégre mindenki szereti a nyulakat.

Hja, a szerepjáték-történelemmel kapcsolatos sztereotípiák és azok megalapozottsága.

A Bunnies & Burrows persze nem lett a D&D-hez mérhető siker, némelyek azonban mintha erős nosztalgikus érzelmeket táplálnának iránta. Az ebay.com-on például viszonylag gyakran felkínálják az eredeti szabálykönyvet és a licit általában 100 dollár környékéig is felmegy, ami legalábbis jelzésértékű lehet. Talán ezen nosztalgia miatt jelentette meg a Steve Jackson Games 1992-ben a Bunnies & Burrows GURPS változatát (az átíró, Steffan O’Sullivan tán ismerős lehet, ő alkotta például a FUDGE nevű általános szerepjáték motort).

A GURPS kiegészítőkre jellemzően a B&B is meglehetősen puritán, de jól átlátható kivitelű, a rajzok viszont abszolút telitalálatok és hihetetlen módon megdobják a dizájnt: az oldalanként átlag egy nyúl (vagy ha a szó szerinti fordításhoz ragaszkodunk, nyuszi) hatására az emberen előbb-utóbb egy meglehetősen debil, gügyögő hangulat hatalmasodik el és nekiáll előkeresni a gyerekkori mesekönyveit.

Maga a könyv is a legjobb GURPS hagyományok szerinti alapossággal foglalkozik a témával. Az “Amit minden nyuszinak tudnia kell” fejezet hosszan és a téma jellege miatt meglehetősen szórakoztatóan tárja elénk a nyulak mindennapi életének tudnivalóit a föld alatti járataik felépítésétől – az ostoba és értelmetlenül megcsontosodott D&D déndzsön-hagyományok lám ide is utat találtak – a nyulak bonyolult szociális szerveződésén át a túlélési tippekig – a frontális támadás egy pitbull ellen talán nem a legcélravezetőbb stratégia – vagy éppen a táplálkozás problematikája (mind a mit-eszik-a-nyuszi, mind a kik-esznek-nyuszit témakörök) is megtárgyalásra kerül. Szóval le a kalappal, ritka az ilyen következetesen végigvitt szerepjáték-ötlet. Olvasnivalónak mindenképpen hasznos, elvégre művelődik az ember. (Például tudta valaki, hogy a nyulak képesek dobbantással vészjelzéseket leadni a többiek számára akár 50 méter távolságra is?)

No persze felmerülhet a kiművelt szerepjátékosban, hogy mi a jó fenét lehet egy nyúl karakterrel játszani. Nos, a B&B nyulai azért nem a megszokott nyuszik, hanem intelligens fickók, akik nagyszerűen képesek kommunikálni a többi állatfajjal – kivéve az embereket: az ő észjárásuk annyira kifacsart és ostoba, hogy követhetetlen egy értelmes nyuszi számára. Hol lövöldöznek (szerencsére a szabályok szerint az első lövésük mindig mellé megy); hol idegesítő “nyuszik!” kiabálással mutogatnak (ami komoly csapás egy nyuszi érzékeny idegeinek); még idegesítőbb kiabálásra hajlamosak, ha egy nyuszi hátán észrevesznek egy fűzsákot (ilyenkor rosszabb esetben elfogják a nyuszit, és mindenféle kutatóintézeteknek próbálják eladni); és egyáltalán hajlamosak rá, hogy tönkretegyék Cuniculát. (Cunicula a világ elnevezése. Már a nyuszik nyusziközpontú világnézete szerint.) Hosszú téli estéken egyes nyuszik szenvedélyesen vitatkoznak arról, hogy az emberek kétségkívül bámulatos építményei vajon az értelem jele-e, vagy a hódok gátjaihoz hasonlóan csak ösztönös viselkedés…

Megfelelően sznob hozzáállással láthatjuk, hogy fogyasztáscentrikus, gyökereinktől eltávolodott világunk burkolt kritikájával a Bunnies&Burrows előfutára a gót játékstílusnak, természetvédelmi vonatkozásaiban – hiszen, az emberektől eltérően itt romlatlan természeti lényeket alakítunk – pedig a Werewolf RPG-nek is.

Megfelelően sznob hozzáállással, amihez persze kell a megfelelő szemellenző, megfelelő szituáció, megfelelő alkoholos állapot, megfelelő nézőpont és megfelelő partner is.

Amellett, hogy a nyuszik bámulatos érzékkel képesek kidumálni magukat a legrázósabb szituációkból is – illusztrációnak lásd majdnem az összes nyuszikás viccet – azért van még más is a tarsolyukban. Titkos harci stílusuk a bun-fu, amelyet főleg a nyuszitársadalmak őrei ismernek, okozhat meglepetéseket, de értenek a különféle füvekhez is, amelyeknek nem csak gyógyító, de már-már alkímia határait feszegető hatása is lehet. Néhány nyuszi rendelkezik limitált pszionikus képességekkel is. És persze ott vannak társaik, akikre mindig támaszkodhatnak – és egy nyuszitársadalom mindig sok tagból áll…

…amivel nem mondtunk sokat, hiszen a nyuszik legfeljebb négyig tudnak számolni, amin felül minden soknak számít.

Tekintve, hogy a nyuszi-perspektíva kissé különbözik az átlag GURPS világoktól, számos előny és hátrány változik az alapszabályokhoz képest, valamint a harcrendszeren is fazonigazítás történt. Jó pár állatfaj statjai és motivációi is felsorolásra kerülnek, az új, nyuszik által használt füvek és bogyók nemkülönben. A szabályjellegű részeket még vagy huszonöt oldalnyi kalandmodul és kalandötlet zárja, ahol az egyszerű “szöktessük meg a nyuszit a farmról” jellegű dolgoktól a “neveljük fel és tanítsuk vadászni az elárvult pumakölyköt” témán át, viszonylag változatos ötleteket kapunk. (Az emberben ilyenkor még az a meggyőződés is gyökeret verhet, hogy a semleges állatfajokkal való diplomácia, az ellenséges vagy legalábbis “kétes egzisztenciájú” fajokkal való elbánás, a nyusziközösségen belüli hatalmi politika, az emberek területén való kalandozás és más egyebek tulajdonképpen játszhatóvá teszik ezt a játékot.) Zárásképp még van pár előre kidolgozott nyuszi (karakterek, nem pörköltnek kidolgozottak, mielőtt valaki rosszra gondol), plusz bibliográfia is a témában. (Személy szerint nálam a Bunnicula c. alkotás említésénél durrant el a biztosíték – vámpírnyúl? Bár, ha behozzuk a GURPS Horrort… De igazából ez a moduláris GURPS egyik erőssége, hiszen a megfelelő kiegészítők használatával a Bunnies & Burrows bármikor játszható akár historizáló fantasy környezetben is.)

Érdekes dolog ez a Bunnies & Burrows. Az szerintem kétségtelen, hogy az ötlet eredeti, pláne ha a kivitelezés alaposságát és színvonalát nézzük – ez mégiscsak egy 128 oldalas kiegészítő! Minden bűbájossága ellenére két problémám azért van a játékkal:

- Ki az, aki játszik vele? Első látásra csak a nagyon ifjonc gyerekek (életkort nem mondok, reménytelenül le vagyok maradva ennek megítélésében – nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a mai ötéves gyerkőcök már Freddie Kruegert is körberöhögik), illetve a vizsgaidőszak súlya alatt mentálisan átmenetileg megroppant egyetemisták képesek felvenni a Bunnies & Burrowshoz szükséges tudatállapotot. Másfelől viszont vannak, akik Changelinget játszanak, ami elborultságban talán egy szinten van ezzel, szóval bár rétegjátékként de van közönsége. És ha valaki kérdezi, legfeljebb azt hazudják, hogy Vampirét játszottak. Vagy Ars Magicát, csak az egyik mágus boccsolta a cilinderes trükkjét, már ha nem sikerül elég gyorsan letakarni a karakterlapot és a kérdezőnek sikerül megpillantania…

- A GURPS, bár általános rendszernek nem rossz és lehetőséget ad jó pár nyuszikhoz kapcsolódó probléma szimulálására, talán nem a legjobb választás a témához. Nehezen tudom elképzelni a célközönség egy részét alkotó gyerkőcöket, ahogy nekiállnak előnyök és hátrányok felvételének, meg úgy általában a GURPS kissé macerás karaktergenerálásának. Ha már Steffan O’Sullivan melózott ezen, nem értem, miért nem a jóval lazább, emiatt talán passzentosabb FUDGE alá konvertálta a Bunnies & Burrowst.

Minden problémát félretéve ez a játék szvsz egy gyöngyszem és iskolapéldája a játéktervezés eredeti megközelítésnek. És mindennek az alapját már 1976-ban elkövették.

Hölgyeim, uraim, kreatív hazai játéktervezők: le vagyunk maradva, tessék belehúzni egy kissé.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/cu/cuo32/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához