LFG.HU

Távoli Világok
RPGCimkek

Nehéz írni arról, amit felfogni képtelen az ember. A hit nem a fejben, hanem a lélekben születik, és hasonlóan a szerelemhez, mindenki másképp éli meg. Jómagam, bár közel hatvan évet éltem, csupán egy évtizede hiszek igazán. Nem mintha korábban tagadtam volna az istenek létezését – annyira botor sosem voltam -, de mindig olyképpen tekintettem rájuk, ahogy az időjárásra, melyet befolyásolni nem tudtam, s melytől mégis olyannyira függtem.
A kódex ezen fejezetét alkotó írások valójában nem az istenekről, hanem a népek, fajok hitéről szólnak. Arról, hogy milyennek látjuk az isteneket, és arról, hogyan éljük meg a hitet.

Sethar apó


Erlanon, mely a déli kontinensnek csupán negyedrészét foglalja el, és amelynek területén több birodalom és hercegség található, az őselemi istenekben, és a régi vallás isteneiben hisznek.
Az itt élő népek őseinek nomád közösségei Mitlához, az Életadóhoz, Eroneshez a Tanítóhoz, és Tarnakhoz az Ítélőhöz fohászkodtak, és a sámánizmusból később kialakuló papi rendek nem tagadták meg ősi vallásukat. Mára a közös hitvilág az egyetlen bizonyítéka, hogy az embernépek – bár kalandos utat jártak be történelmük évszázadai során – egyazon teremtőktől, egyazon bölcsőből származnak.
De ahogy a népek, úgy a vallások is átalakultak ezekben a századokban. Mitlát már nem csak az élet, hanem a természet uraként is emlegetik, Tarnak pedig sokkal inkább a halál, mint a végső elszámolás istene lett. Így a hittudomány jeles képviselői egy életre elég vitatémához jutottak, nem tudván dűlőre jutni azügyben, hogy a régi vallást hamis tanok torzították-e el, vagy az istenek valóban hatalommal bírnak a nekik tulajdonított szférák felett.
Mindezek a viták több ízben vallásháborúkhoz vezettek, melyekben egyedül az őselemi istenek hívei maradtak pártatlanok.

Az új vallást – így emlegetik az őselemi hitet, holott istenei Einével, az elfek istenével egyidősek – az ősfajok adták nekünk örökül, akikről később még szó esik a Kódex lapjain. Hozzánk, emberekhez persze másképp jutottak el a világunk anyagát adó halhatatlanok tanításai, s mi magunk is sokat alakítottunk rajtuk az emúlt korszakok során. Hogy jó úton járunk az biztos, mert isteneink – Chrissah a tűz, Flarion a szél, Mordark a föld, és Siiran a víz – eddig áldásukkal kísérték egyházunk tevékenységét.
Akadnak persze olyan rendházak, gyülekezetek is, melyek nem az őselemi egységet imádják – mint mi, Neoran-papok -, hanem egyetlen isteni lényeghez imádkoznak. A Lanúr birodalom chimaronjai közül a Vermariani tűzlovagok Chrissah, Koraba fehér lovagjai pedig Siiran igéit hirdetik.
Akadnak olyan vallások is – főként a hegyvidéki barbárok körében -, melyekben nincs erő, isteneik bálványok vagy démonok csupán. Ezek ritkán élnek tovább néhány emberöltőnél, mert az istenek nem nézik jó szemmel, ha megcsúfolják őket.
Hogy Erlanon kívül milyen vallások léteznek még, arról legfeljebb hiányos listát közölhetnék, ezért is döntöttem úgy, hogy a Kódex ezen részében több szót adok a nagyvilág historikusainak, akik messzi földeken vetették papírra hittudományi értekezéseiket.
Sokáig persze így sem lesz teljes a fejezet, mert a megismerés útja hosszú és göröngyös, mint minden igaz út az életben.



A trollok hitvilága

Az őselemi fajok hitvilágának tanulmányozása mindig is a Neoran-papok munkásságának kedvenc területe volt. Míg ők az Őselemi Egységet tisztelik, addig senki más nincs annyira szoros kapcsolatban a világot megformáló elemi akaratokkal, mint azok saját lényegéből született gyermekeik. Bár hatalmuk számottevő, az Erlanon élő elementalisták sem érezhetik oly erősen istenük érintését, mint az elemi fajok.
A trollok hitvilága talán a legváltozatosabb a négy isteni lényeg közül. Mint az Erdalian felszínét borító vizek, mint az azokat formáló áramlatok, e vallás is folyton újabb és újabb arcát fordítja felénk. Lehet azonban bármennyire is sokszínű, egyvalamiben mindegyik aspektusa megegyezik; kivétel nélkül a Víz ideáit, annak alakot öltött lényegét tartják szentnek. A legősibb, és eddig legismertebb troll teremtésmítosz – A Mélység Ébredése – szerint egykoron maga a Hullámúr, Siiran-hanat öltött alakot a szárazulatot körülölelő vízekben. Tudata és lényege a víz lényege volt, testi valója folyton újabb és újabb formát vett fel; sosem jelent meg ugyanazon vonásokkal. Érdeklődve figyelte az elfek és a törpék nyüzsgő népét, majd a teste körül örvénylő áramlatokat megragadva és beléjük életet lehelve teremtette meg a trollokat, saját képmására formálva őket. És ahány alakja volt a Hullámúrnak, annyira változatosak lettek önön lényegéből teremtett gyermekei is. Hitük szerint uruk a mai napig is olykor-olykor felbukkan a Mélységben, hogy könnyed érintése nyomán újabb troll-lábak tapodják a tengerek puha fövenyét vagy törjék meg a zúgó hullámokat.

Vallásuknak két jól elkülöníthető ága van, bár területileg annyira nem behatárolható, mint például a bolgoké. Siiran-hanatot istenként magasztalt népcsoportjaik éppúgy megtalálhatóak a Víz ideáját és természetét, Siirant szentként tisztelő fajtársaik közt, mint fordítva. Nui Mayakal nemes trolljai is ezutóbbiak közé tartoznak. Hitük szerint haláluk után egy teljesebb létbe lényegülnek át, tudatuk feloldódik a vízeket mozgató és formáló áramlatokban. A létezés egy magasabb szintjére lépnek, ahol érezhetik istenük érintését, eggyé válhatnak ővele. Regéik szerint a város körül örvénylő áramlatokban, a falakra felkúszó hullámokban a hajdanán eltávozott Öregek élnek, hatalmuk gyermekét óvó anyaként öleli körbe a várost. A Siirant tisztelő népcsoportok mélyen vallásosak; ha tehetik idejük nagy részét elmélkedéssel töltik saját kis viziszentélyükben és az áramlatok keltette rezdüléseket a hullámok moraját figyelik, remélve, hogy meghallják Siiran Szavát vagy az Öregek sugallatait. Így keresik az utat, mely majd elvezeti őket a megvilágosodás felé, ha eljön az ideje. Az aranytrollokról szóló legendáik ezen hitből táplálkoznak, a Szakadások elötti időkből rájuk maradt történetek regélnek e különös fajtársaikról, kik már meghallották Siiran Szavát és örökre elmerültek a habokban, végleg hátrahagyva a szárazulatot. Lent a Mélységben korallokból és vizi kristályokból építettek hatalmas városokat. Kapcsolatuk istenükkel és a víz ősi lényegével már nem is lehetne szorosabb. Minden, Siirant tisztelő troll életének célja ez, feloldódni az áramlatokban, érezni istenük közelségét, hogy létükkel újra és újra formálhassák a szárazulatokat körülölelő vizeket.

A trollok hitvilágának másik aspektusát a Hullámúrat, Siiran-hanatot tisztelő népcsoportok képviselik. Hitsorosaik közt éppúgy találhatunk nemes trollokat, mint ártéri vagy tengeri trollokat. Ők Eithan észak-keleti végében építették fel legnagyobb városukat, Juk Naymokot és a közeli szigeten fekvő Nui Kayt. Vallásuknak alapja Uruk, Siiran-hanat fizikai jelenléte. Hiszik, Ő már a kezdetekkor velük volt, tanította és vigyázta népüket, cselekedeteivel utat mutatott a trolloknak, hogy azok minnél többet magukba szívhassanak lényegéből. A Hullámúr papjainak hatalma megkérdőjelezhetetlen, valóban nagyobb erőknek parancsolnak, mint Siirant tisztelő fajtársaik. A chroni vallásmagyarázók szerint ennek alapja az istenükként tisztelt őselemi úr közelsége lehet. Regéik szerint az Ő lehelletét hordozzák magukban, mely a korok kezdetekor életet költöztetett áramlatokból gyúrt testükbe. És ez jelenti a misztikus kapcsot köztük és termtőjük közt is. Siiran-hitű fajtársaikkal szemben életüknek és létezésüknek célja nem a megvilágosodás vagy a Víz ideáiba való átlényegülés, hanem visszatérés teremtő ősatyjuk, a Hullámúr oldalára, hogy együtt élhessenek vele az idők végeztéig, s részt vállalhassanak létezésének értelméből.

A harmadik, azonban a legnagyobb változatosságot mutató aspektusa a trollok hitvilágának már nem behatárolható földrajzilag. Képviselőik azok közül a népcsoportok közül kerülnek ki, kik szorosabb kapcsolatot ápolnak valamely más faj képviselőivel. Közülük is az emberek hitvilágát tekinthetjük a legerősebb befolyásoló tényezőnek. Bár lényegükből kifolyólag a trollok mindig is a hozzájuk közel álló aspektusokat emelték át más vallásokból, egy közös szál mindig is akad köztük; csak olyan hittel képesek azonosulni, melyben megtalálhatók a víz ideáinak egy-egy részlete. Ezt formálják késöbb át és illesztik be ősatyáik által rájuk hagyott hitvilágba.
A látszólagos ellentmondások ellenére a trollok tiszteletben tartják a másik hitét, közösségeik minden surlódástól mentesen megélnek egymás mellett. Sőt! A vallás inkább egy összekötő kapcsot jelent köztük, melyről ugyan vitázhatnak néhanapján, a közösség összetartását ez nem sodorja veszélybe.

Aldyr vin Meighan
Részlet a Lángkódexből, a M.Sz.u 1746-os esztendőben Vermarian bércei közt


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://tavolivilagok.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.