LFG.HU

HammerTimeCafe
Máslányi Zsolt
novellaCimkek

Daniel izgatottan böngészte az űrhajó állapotát jelző monitort.
Hajótest rendben… Generátor rendben… Hajtómű rendben… Fedélzeti computer rendben…
A sorokat olvasva kissé megnyugodott. – Mivel minden OK, ideje lenne indulni – gondolta, majd lenyomott egy gombot a botkormány mellett. A monitoron új kép jelent meg: a hangár belseje volt az. Hosszan figyelte a hangárban cikázó vörös fényeket, s a táguló hangárajtót. Látta már eleget őket, sőt talán túl sokszor is, de a mostani alkalom valahogy mégis más volt: – Most sikerülni fog. Sikerülnie kell. – Mondta, majd meghúzta a kart, mely a hajtóművek teljesítményét szabályozza. Hangos morajlás hallatszott hátulról, melyet a fedélzeti computer bársonyos női hangja követett:
– Hajtóművek beindítva. Az X304S – szektor koordinátái a navigációs rendszerbe betáplálva. Hajtóművek 17% – os teljesítményi szinten. Minden rendszer indulásra készen áll.

Dan megnyomott egy másik gombot, mire a hajót tartó robotkarok visszahúzódtak a hangár falába, s a Lódarázs 2 – es típusú űrhajó ott lebegett a hangárban. Dan utálta ezt az űrhajót. Közepes méretű, zömök ócskavas (már rég az újrafeldolgozóban lenne a helye), de jobbra nem futja a pénzéből. Fegyverzete nem valami modern, a hajótestet védő pajzsról pedig jobb nem is beszélni. Leginkább teherszállításra használják, hisz erre lett tervezve. Olyannyira, hogy az amúgy is erős páncélzata a hajó raktér részénél kétszeres vastagságú. Na igen… A rakomány mindenek előtt. A pilóta már nem is számít. A tervezők még ablakot sem tettek a hajóra, mondván, hogy veszélyes. Így Dan kénytelen ezen a hatalmas monitoron keresztül figyelni az eseményeket, a kamerák segítségével. Még szerencse, hogy ritkán hibásodnak meg. Daniel tovább tolta a hajtómű teljesítmény-szabályozót, mire a hajó hangos morajlással megindult a nyílt hangárajtó mögött tátongó végtelen űr felé…

Sikító szirénahang hallatszódott, a fel – felvillanó figyelmeztetőlámpa hatására vöröses fényben úszott a pilótafülke. -Megjöttek a rohadékok. – mondta, majd gyorsan lekérte a részletes radarképet a monitorra. Szája furcsamód mosolyra húzódott amikor meglátta a radaron a szektor határát jelző sárga vonal előtt mozgó négy darab vörös pontot, melyek pontosan feléje tartottak. Kezei magabiztosan kezdték nyomkodni a gombokat, szemét le sem kellett vennie a monitorról. Miközben próbált valami használható taktikát kitalálni a sziréna elhallgatott, s a fedélzeti computer jelentést adott:
– Hajtóművek 100% – os teljesítményen. Az energiapajzs töltődés alatt. Fegyverek élesítve.
Daniel félbeszakította a gondolkodást, hiszen most következett az egyetlen információ, amire kíváncsi volt.
- A támadó hajók azonosítása befejeződött. Négy darab Viper – 106 -os könnyű vadászgép.
– A rohadt életbe. Ezek meg fognak izzasztani. Na gyertek csak picinyeim! Apuci már vár benneteket. – Dan erősen megmarkolta a botkormányt, hüvelyk – és mutatóujját pedig a két tűzgombra helyezte. Másik kezével a hajótest két oldalán lévő két méregdrága lézert állította automata célzás és tüzelés módba. Az elülső két lézer sajnos rögzített fajta volt, s az egész hajót kell megfelelően fordítania a pontos találatokhoz, mely az ócska Lódarázs 2 esetén nem könnyű feladat. A négy vadászgép egymás mellett repülve közeledett. Dan – t egy rövid időpillanatra elfogta a bizonytalanság majd az ezt követő rémület érzése, melybe egész testével beleremegett. Szíve kalapálni kezdett, homlokán megjelentek az első verejtékcseppek. Az ellenséges gépek pillanatokon belül lőtávolba fognak érni, úgyhogy gyorsan összeszedte magát, még szorosabban markolta a botkormányt, majd becélozta balról a második gépet. Ezt észrevették a többiek, s kissé távolabb húzódtak a kiválasztottól. Mind a négy lézer a becélzott hajó felé irányult.

Ahogy lőtávolon belül értek, a két hajó szinte egyszerre nyitott tüzet egymásra. Dan meg sem próbált kitérni a lövések elől. Tudta, hogy sokkal nagyobb tűzerejű lézerei vannak. Erre a másik pilóta is rádöbbent, de mire irányt tudott volna változtatni már a koncentrált lézertűz darabokra tépte a hajóját. Dan szája mosolyra húzódott. – Most sikerülni fog. -gondolta magában. A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, ahogy rádöbbent, hogy a kapott lövésektől szinte teljesen lemerült az energiapajzsa. A következő pillanatban pedig az őt tüzelő középső gép lövései elől rántotta félre a hajót. Ahogy manőverezett észrevette, hogy a két szélső gép otthagyja a középsőt, s a hajó mellett próbálnak meg elrepülni. Az automata lézerek szemvillanás alatt bemérték a két oldalon repülő két vadászt, s egyből tüzet is nyitottak rájuk, de csak pár lövés talált célba. Dan tudta, hogy a két gép a háta mögé akar kerülni, de kénytelen volt az előtte hagyott vadásszal foglalkozni, mely újból tüzet nyitott rá. Dan idegesen rángatta a botkormányt, hogy elkerülje a lövéseket. Részben sikerrel járt, viszont az újabb találatoktól teljesen lemerült a pajzsa. Az előtte lévő támadó gép pedig hirtelen jobbra fordult. -Bizonyára lemerültek a lézerei. – gondolta Dan, majd a hajót a vadászgép után fordította. Hirtelen hangos dörömbölést hallott, majd a sziréna sipító hangja szólalt meg újra.

-Eltaláltak! -ordította Dan, majd oldalra rántotta a botkormányt. A két vadászgép, melyek a háta mögött voltak belekerültek a jobboldali lézer max. elfordulási szögébe, mely azonnal bemérte az egyik gépet s tüzet is nyitott rá. Az ellenséges gép körül szikrázó pajzs hamarosan eltűnt, mire a vadászgép éles ívben kanyarodott el a Lódarázs mellett. A gép láthatóan megsérült, de az automata lézer nem tudott elég gyorsan fordulni ahhoz, hogy a száguldó célpontot be tudja fogni. Dan tudta, hogy a másik vadász még tüzelhet, mégis a sérült után fordította a hajót. Kellemesen meglepődött, mikor meghallotta, hogy a baloldali lézer pedig tüzelni kezdte azt a gépet, mely arra várt, hogy lézerei feltöltődjenek. Tudta, hogy kevés lövés ér célba, de legalább megzavarja a pilótát. A Lódarázs közben tovább fordult abba az irányba, amerre a sérült gép kanyarodott. Dan – nek sikerült a jól manőverező vadászt egy pillanatra befognia, majd az első két lézerrel tüzet is nyitott rá. A sérült vadászgépnek esélye sem volt, darabjai szanaszét repültek a végtelen űrben. Dan gyors pillantást vetett a radarra, majd hirtelen jobbra rántotta a kormányt. Sikerült az időközben a háta mögé ért vadász néhány lövése elől kitérnie, ám a többi eltalálta a hajótestet, mely megrázkódott a sok találattól. Már minden figyelmeztető felirat vörösen világított, a sziréna üvöltött, az Isten tudja mi tartotta még össze a hajót. Dan rémülten húzta maga felé a kormányt, hogy kitérjen a további lövések elől, ám ott azzal a vadásszal találta szembe magát, melynek időközben feltöltődtek a lézerei. Úrrá lett rajta a félelem, mozdulni sem volt képes. Csak mereven bámult maga elé, ahol megpillantotta a zöld fény – nyalábokat, melyek a következő pillanatban apró darabokra szeletelték a Lódarázs 2 – őt…

Daniel egy darabig még bámulta a monitoron villogó feliratot: PRESS ENTER TO RESTART, majd felállt a székről és kikapcsolta a számítógépét.
-Egyszer úgyis sikerülni fog. -mosolyodott el, majd kisétált a szobából.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához