LFG.HU

Kramanov
novellaCimkek

Nyugati Part. Salem. Falcon Street 12/b. Éjjel 0:44.

- Uraim, ez bizony egy hetes póker! Ha nem tévedek egyikőjük sem tud ettől jobb lapokkal előrukkolni.
Döbbent csend üli meg a kicsi, homályos szobát. Az árnyakba burkolózó helység közepét egy kerek, egyszínű, méregzöld terítővel borított asztal uralja. Körülötte öt férfi üldögél. Ezekből négy most elképedve mered ötödik társukra. Az asztalon kártyalapok hevernek rendezett összevisszaságban, hasas bankókötegek társaságában. Az utóbbiból az imént vidám hangon megszólaló fickó előtt van a legtekintélyesebb halom. Mosolyog, fogai vakítóan villannak meg az asztal fölött függeszkedő egyetlen lámpa átható fényében. Fehér öltönyt visel, vörös nyakkendővel. Ránézésre húszas éveinek közepén jár. Haja félhosszúra vágott, zöldes-barna szemeiben visszafogott izgatottság parázslik. Kifejezetten jóképűnek mondható, jóllehet arcát kicsit több markáns, kemény vonás uralja, mint azt a modern divat egy szépfiúnak előírná.

Balra tőle egy nagydarab, kockás zakót viselő, szivarozó pacák ül. Vizenyős kék szemeivel kétségbeesetten méregeti az asztal közepére terített négy hetest. A következő pillanatban tovatűnik a kétségbeesése, majd egy sóhaj kíséretében lezseren az asztalra veti immáron értéktelen lapjait.
- Mr. White maga szemtelenül szerencsés. Vagy nagyon ügyesen csal. Ne értsen félre, nem gyanúsítom. Már figyeltem az elmúlt három kör alatt, és higgye el nekem, higgyék el Uraim, hogy észrevettem volna, ha piszkos dolgokkal próbálkozik. Játszunk még egyet, bár a pénzből már majdnem kifogytam, odakint van még a kocsim. Testvérek között is megér vagy harmincezer dollárt.
- Nekem nincs ellenvetésem. Alig várom, hogy visszanyerjem azt a tízest, amit az imént buktam. – szólal meg a fehér öltönyös másik oldalán ülő, hivatalnokszerű férfi.
- Játszunk! – csatlakozik a hivatalnokmásolat mellett elterülő óriási hájpacni. Izzadtsága lefolyik az arcán, onnan pedig sötétkék ingére csöpög. Reszelősen nagy levegőt vesz, majd előre hajol, és rendezgetni kezdi az előtte sorakozó, megapadt, de még tekintélyesen tornyosuló bankjegykötegeket.
- Látom, nem szegtem kedvét az Uraknak. És ez így rendjén való. Nem holmi amatőrök vagyunk, hanem igazi játékosok. Nem fosztom meg önöket a visszavágás lehetőségtől azzal, hogy most beseperve a nyereményemet felállok, és távozom. Mellesleg – féloldalas mosoly – Mr. Genz biztos, hogy nem hagyna csak úgy elsétálni. Nos, Mr. Genz játszunk?
- Ne tréfáljon itt velem! -csattan fel a Mr. Genznek szólított borostás, bal oldalt enyhén dudorodó barna zakót viselő, sakálszerű alak. Előtte csupán pár száz dollár árválkodik. A pillantás, melyet az asztal túloldalán ülő Mr. White felé vet gyűlölettől izzik, 9 kaliberes gyilkos tekintet. – Elnyerte mindenemet, a pénzemet, a kocsimat, mindent!
- Nem, nem mindent Mr. Genz, hiszen ott van még az élete! Hacsak nem más pénzével játszott!

Ebben a pillanatban szinte megfagy a levegő. A fickó villámgyorsan felugrik, jobb kezével a pisztolya után kap, majd hihetetlen rutinnal a fehér öltönyös homlokára szegezi. A néma csöndben tisztán hallatszik a kakas fémes kattanása, ahogy készenléti állapotba ugrik.
- Úgy látszik belehibáztam. Maga egy amatőr. Csodálom, hogy itt ülhet az asztalnál. Váárjon!
- Mire várjak seggfej! – köpi a másik felé a fegyveres. Mr. White kissé elsápad, de erőt merít abból, hogy még mindig él.
- Nem véletlenül nem akarja meggondolatlanul szétlőni a fejem. Tévedtem, maga tényleg igazi játékos. Tudja, hogy bár a pénzt visszaszerezné, soha egyetlen színvonalas partiba sem kapna többé meghívást, ha most itt szétlövi a fejem. Van egy ajánlatom. Felteszem az összes pénzt, ami itt van előttem, ez több mint százezer dollárt jelent. Ha veszítek magáé az összes pénz. Ha nyerek, maga szépen főbe lövi magát úgy, mint velem szándékszik most megtenni. Nos?

A pisztoly enyhén megremeg, majd egy párpillanatnyi feszült várakozás után lehanyatlik.
- Rendben. De nem maga oszt, hanem… Mr. Tanger. – a megszólított hájas fickó egy pillanatra összerezzen, aztán hatalmas mosollyal, egy kurta fejbiccentéssel elfogadja az ajánlatot. Alaposan végighordozza a tekintetét az egybegyűlteken, majd reszelős hangján megszólal.
- Játszani akartam, de ez a fogadás, ez a parti elég érdekesnek ígérkezik, ahhoz, hogy türelemmel legyek. Azt hiszem Önök is így vannak vele, Uraim.
A megszólítottak szinte egyszerre bólintanak, helyeslésük jeleként.
Először a tekintélyes pénzhalom, majd a pisztoly kerül az asztal közepére. A játék néma csendben veszi kezdetét. Csak a kártyalapok zaja, illetve Mr. Tanger reszelős légzése hallatszik. Lassan megtörténik a csere is. Mindkét játékos arca csupa feszültség, kezük enyhén remeg. Egyikük sem hajlandó teríteni.
- Nos? – töri meg a csendet Mr. Tanger reszelős hangja.
Mr. Genz vontatottan leengedi a kezét, lapjai láthatóvá válnak. Egy ász pár. Minden tekintet Mr. White felé fordul. A lapok kecsesen pörögve hullanak a pénzhalom és a fegyver tetejére. Varázslatos módon a két ász együtt marad. Kör és Treff.

Csend.
Mr. Genz vállai megereszkednek, olyan most, mint aki váratlanul legalább két évtizedet öregedett volna.
- Vesztettem. Elbuktam. – suttogja halkan, a tökéletes csendben mégis jól hallhatóan.
Vontatottan kinyúl és lesepri a lapokat a fegyverről. Aztán határozottan megragadja, majd a halántékához helyezi. A kakas rideg, kattanó hangja másodszor visszhangzik a szobában.
A következő két másodperc képtelenül lelassul a nézők számára.
Mr. Genz arcát ördögi elszántság és düh felhőzi el. A fegyver másodperc töredéke alatt előre lendül és elsül. Ahol azonban Mr. White-nak kellene lennie, már senki sincs. A golyó átszakítja a szék háttámláját, majd a falban köt ki. Egy elmosódott fehér folt cikázik az ajtó felé, Mr. Genz ösztönösen, reflexből tüzel. Ezúttal talál. Mr. White a padlóra zuhan, még próbálna felkelni, de gyilkosa nem hagy időt neki, hozzálép és tüzel. Újra és újra. Nyolc lövés, a padlón sebesen terjedő vértócsa.
Döbbent csend.
Az asztalnál ülők meredten néznek Mr. Genzre, aki szépen visszasétál az asztalhoz, majd számolni kezdi a pénzt.
- Nekem csak annyi kell, amennyivel kezdtem. A többit tetszés szerint szétoszthatják. Sajnálom, hogy így alakult. Ja, és ne forgassanak semmi butaságot a fejükben. Figyelem magukat.

Egy perc és a kiszámolt pénz eltűnik az aktatáskájában. A többiek csak csendben ülnek, és nézik, ahogy a gyilkos távozik. Aztán ők is elkezdik összeszedni a pénzüket. Némán szedelőzködnek, majd ők is távoznak.
Az utolsó, a nagydarab, szivaros fickó még megáll egy pillanatra, meghajtja a fejét a holtest felé.
- Furcsa egy fickó volt maga, Mr. White… Talán azt kellene mondanom természetellenes. Hahhrr. De most már vége. Mindent összevetve azért kár magáért. Na, soha viszlát!
Tíz perccel a lövések után már csak az üres asztal, és a gyorsan olvadó vértócsába fagyott fehér öltönyös test alkotja a szoba komor berendezését. A zöldes-barna szemek kifejezéstelenül merednek valahová a sötétbe.

Salem. Black Wheel játékbarlang. Titkos szoba. Egy héttel később. Éjjel 2:33.

- Nos, Mr. Wankus, látom nincs elég pénze, ahhoz, hogy játékban maradjon! De nekem van egy ajánlatom. Ha maga nyer, viheti az összes pénzem. Ha azonban én, megöl nekem valakit.
- Kit? – hallatszik egy vadállat morgására emlékeztető, vészterhes hang.
- A többiek számára legyen elég annyi, hogy valakit, aki nem volt hajlandó viselni a következményeket, miután veszített. Valakit, aki az életével tartozik nekem. A többit kint beszéljük meg kettesben. Javaslom tartsunk öt perc szünetet, amúgy is látom Mr. Grant már nagyon szenved. Nem csak neki fáradt el a hólyagja, gondolom.
Tompa nevetés hangzik fel itt-ott, majd mindenki serényen nekiáll készülődni, és kihasználni a váratlan szünetet. Fél perc múlva már csak az asztal marad néma, várakozó csendben a szoba közepén.
Öreg, sokat látott asztal, tele hatalmas igazságokkal. Szélébe karcolva ott, ahol korábban a fehér öltönyös, szokatlan ajánlattal előrukkoló alak ült, rövid bölcsesség: A Játék Öl.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához