LFG.HU

Raffy4
novella

Ugye ismerős a kép? Gyönyörű májusi napsütéses szombat délután, az ara – aki egyszerre szexis és szűzies – csábító mosollyal koronázott, mesterien sminkelt arccal, hosszú órák alatt tökéletessé varázsolt frizurával; habfehér, uszályos menyasszonyi ruhájában lépdel lefelé a templomlépcsőn. Szatén cipellőjét ezüst csat díszíti, nyakában édesanyja gyöngysora, amelynek fehérségével csak a fogai vehetik fel a versenyt. Rokonai szinte fel sem ismerik, hiszen csak ünnepekkor találkoztak vele, így aztán csodálkozva kérdezgetik, hogyan sikerült öt kilót lefogynia, és mióta festi vörösre a haját.

Az újdonsült férj épp kezet ráz a tisztelendő úrral, fülig ér a szája, szeméből pedig süt a büszkeség, hogy ez a csodálatos nő éppen őt választotta. Ha egy kicsit is borostás lenne esküvői öltönye mellett, a latin csábítók elsápadnának a környékén az irigységtől. Átöleli hitvese derekát, jelképes csókot lehelnek egymás ajkára, majd beállnak a templomlépcsőre egy családi sztárfotóra. Az örömszülők sírnak, a koszorúslányok szaladgálnak, a menyasszonyi csokor a magasba repül, vénlányok kezei nyúlnak érte. Záporozik a rizs, bongnak a harangok – minden szappanopera így végződik.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem mindig érdekelt, mi lesz a két főhőssel a nagy epilógus után. Ezért tekintsétek úgy, hogy most egy rendhagyó sorozat forgatókönyve következik az élet csöppet sem rózsaszín valóságáról, amely a nászéjszakán veszi kezdetét, és az ismeretlenbe visz.

Egy nappal a szappan után – A Férj
“A házasság az az eljárás, amelynek révén megtudjuk, miféle emberhez szeretett volna hozzámenni a feleségünk.” – Harrison Ford

Hát, ez is megvolt. Anyám, de ki vagyok ütve. Miért érzi kötelességének az egész násznép, hogy koccintson a vőlegénnyel? Felejtsük el. Soha ilyen borzalmas éjszakám nem volt még – mondanom sem kell, felsültem annak rendje és módja szerint, de hát részeg voltam. Vagy mi. Vajon hol tartja a táskájában az aszpirint? Rúzs bezzeg három is akad. Ez meg micsoda? Menstruációs görcsök ellen? Nagy baj nem lehet abból, ha beveszem. Istenem, pedig megfogadtam hogy évente csak egyszer iszom magam hányásig, és az már a legénybúcsún megvolt… azt hiszem, visszafekszem aludni.
Nézd már. Elég csúnyán fest szegényke, le kellett volna törölnie a sminkjét, mielőtt ágyba bújtunk. Ez a kupac a parókája? Csodálkoztam is, hogy a templomban hogy lett egyszerre ennyi haja. Félig az én oldalamon fekszik. Vajon át tudom fordítani úgy, hogy közben ne ébresszem fel?

Egy nappal a szappan után – A Feleség
“Hozzámenni egy férfihoz olyan, mint amikor végre megveszel valamit, amit már régóta nézegetsz a kirakatban, hazaviszed, ahol aztán kiderül, hogy nem passzol mindenhez.” – Barbara Ehenreich

Jó reggelt, napfény, jó reggelt fák, madarak, virágok, jó reggelt házasélet! Istenem, milyen gyönyörű a kilátás, és milyen boldog vagyok! Ez volt életem legboldogabb éjszakája! Egy istenhez mentem feleségül, egy vad csődörhöz, egy latin bikához!
Remélem nem gondolja azt rólam, hogy részeges vagyok. Én tényleg nem akartam sokat inni, de mindenki olyan kedvesen és figyelmesen viselkedett, elhalmoztak ajándékokkal, dugdosták a kezembe a borítékokat, hát hogy tehettem volna meg ezekkel az imádnivaló rokonokkal, hogy nem koccintok a hosszú, boldog, közös életünkre?
Te jó isten, még szerencse, hogy nem előttem ébredt fel, úgy festek, mint Brandon Lee a Hollóban! Miért nem mondta senki, hogy az extra-göndörítő szempillaspirál a hozzá való tussal nem vízálló? Na, ezeket a nyomokat most szépen el fogom tüntetni.
Valaki kutatott a táskámban. Te jó ég, ugye a tárcámba nem nézett bele? Az ex-fiúm képét még mindig ott tartom, remélem nem von le ebből téves következtetéseket…
Odabújok hozzá és egy csókkal felébresztem.
Bűzlik a szája. Vajon hányt tegnap?
Jó reggelt, borostás rondaság az ágyam másik felén; jó reggelt, házasélet.

Két héttel a szappan után – A Feleség
“El nem tudok képzelni nehezebb feladatot, mint elhurcolni magam valamilyen kellemes helyre, ahol aztán kénytelen vagyok jól érezni magam.” – Phillip Lopate

Nem akartam a nászút előtt, közben és után sem panaszkodni, de már nem bírom magamban tartani! Én Párizsba akartam menni, sétálni a Champs-Eliseé-n, nézni a gyönyörű, elegáns üzletek kirakatait, a múzeumokat, Napóleon sírját. Ő bezzeg hová akart menni? Kubába, ahol árnyékban ötven fok van, és bámulni a fekete nők fekete seggét! Hát ezért adtam le öt kilót, hogy mások fenekét bámulhassa?
Aztán a leendő apósom betoppant két last minute (már itt gyanakodnom kellett volna!) repülőjeggyel Kairóba, onnan pedig egy nílusi hajóútra. Meggyőztek, hogy ott is vannak műemlékek, múzeumok, és persze forró éghajlat, jéghideg koktélok, a szálloda bárjában hadtáncosnő… (és én még itt sem gyanakodtam!)

A szállodáról kiderült, hogy egy lepukkant motel, amelyben szerintem idén még nem cseréltek ágyneműt, a fürdőszoba kritikán aluli, légkondicionálás persze nincs, viszont a bárban megtaláltuk a körülbelül ötvenöt éves és kétszáz kilós Zirát, aki nyolcvan fontért vállal magánfellépést is.
Persze, hogy jelenetet rendeztem! Persze hogy átköltöztünk a Savoy-ba, amit én már az útikönyvben kinéztem magamnak! Az nem érv, hogy itt egy éjszaka kerül annyiba, ami a másik szállodában az egész ott-tartózkodásunkat fedezné. De hát a jövő héten indulunk a hajóútra, addig meg csak nem áll be az anyagi csőd! Mire való a hitelkártya?
És ezek után mit mondd nekem az én édes egyetlenem? Hogy a bazárról ne is álmodjak, a szuveníreket márványpadlós, aranycsapos fürdőszobában és harmincöt csatornás kábeltévében kapom meg!

Két héttel a szappan után – A Férj
“Az egyetlen arany, amit egy nő nem szeret: hallgatni.” – Mary William Wilson

Egy hisztis kis… nőt vettem el, de hogy miért?
Kezdjük azzal, hogy képes lett volna az egész nászutunkat múzeumokban tölteni. A nászutat nem az “ismerjük meg más országok kultúráját” jegyében szervezik, ezt a nők miért nem képesek megérteni? Semmi másra nem vágytam, mint homokos partra, pálmafa árnyékára, csöndre, és éjszakánként arra, hogy egy forró, buja testű nővel – a feleségemmel! – henteregjek.
Aztán apám megoldotta a vitát, és szinte ingyen hozzájutott két repülőjegyhez last minute, foglalt nekünk helyet egy szállodában, hastáncosnővel, és utána még egy Nílusi hajóútra is befizetett! Persze, az asszonyka eleinte tiltakozott, mert nem az ő fejéből pattant ki az ötlet, de láttam, hogy csak kéreti magát, és csillog a szeme a piramisok gondolatára!
Megérkezünk, gond nélkül, nem loptak el tőlünk semmit, de amint a szálló előtt leparkolt a taxi, máris elkezdett nyávogni, hogy milyen lepusztult a környék. Aztán a kritizálást bent is folytatta: szerinte piszkos volt az ágynemű, és mert talált pár hajszálat a mosdókagylóban, rögtön azt kezdte el hajtogatni, hogy egy lepratelepen van. Hogy meglegyen az elégtétele, átmentünk a Savoyba, ahol azonnal adtak nekünk szobát – na de mennyibe került nekünk mindez! Márvány fürdőszoba arany csaptelepekkel, harmincöt tévécsatorna, minibár, királyi méretű ágy, és ez még csak nem is a nászutas-lakosztály volt! Nem mondom, némi megkönnyebbülést hozott, hogy itt legalább légkondicionáltak a szobák, és nem hallatszik be az utcazaj – de nehogy neki legyen igaza végül!

Épp hogy ki akartam volna pihenni a hurcolkodás fáradalmait – mert ugye, ki hordozta taxiba be, taxiból ki, újra be, újra ki a több tonnás bőröndjeit – amikor kijelentette, a bazárt akarja látni. Megmondtam neki, hogy erre nincs pénzünk, ugyanis a márványfürdőszobája meg az HBO-ja naponta, nem viccelek, naponta kerül annyiba, mint az egész hét abban a másik szállodában! És ezek után arany fülbevalót meg fáraó-szobrokat akar venni? Merthogy kell valami ajándékot vinni az otthoniaknak. Hoztam a szálló halljából egy tucat nejlonba csomagolt papirusz-könyvjelzőt, majd levágjuk az aljáról a Savoy emblémáját.

Három héttel a szappan után – A Férj
“Olyan udvarias leszek a feleségemhez, mintha vadidegen volna.” – Robert Jones Burdette

Csak két kérdésem volna, de tapintatból egyiket sem teszem fel neki. Az első: ha tudta, hogy tengeribeteg a hajón, miért nem szólt korábban, mondjuk az utazás előtt? A második: vajon csak megjátssza az orgazmust?

Három héttel a szappan után – A Feleség
“Orgazmust színlelni könnyű. Erekciót színlelni sokkal nehezebb.” – Pam Brown

Két dolog jár a fejemben. Az egyik: vajon miért nem mondta senki, hogy egy hetet tölteni egy himbálózó ladikon nem egészen ugyanaz, mint komppal utazni keresztül a Balatonon? A másik: vajon rá fog jönni, ha csak megjátszom?

Két hónappal a szappan után – A Feleség
“Szeretném egyszer hallani, mikor egy férfi tanácsot kér, hogy miként egyeztesse össze a háztartást és a karriert.” – Gloria Steinem

Az élet apró, jelentéktelennek tűnő, de mégsem oly jelentéktelen dolgai. A vécéülőke. Miért nem képes lehajtani pisilés után? A vécépapír-guriga. Miért kell állandóan megfordítanom, miért tartja esztétikusnak, hogyha leül, ott lóg az arcába a papír, miért zavarja, ha a fal felé áll? És a kád kimosása, az persze a nő feladata? Reggelikészítés? Mosogatás? Miért hiszi azt minden férfi, hogy neki csak egy kötelessége van: sörrel a kezében terpeszkedni a tévé előtt? Azt hiszi, az minden, hogy havonta egyszer letesz egy köteg pénzt az asztalra? Ezt meg is mondom neki most azonnal!

Két hónappal a szappan után – A Férj
“Soha egyetlen nő se lőtt le még férfit, aki éppen mosogatott.” – Joan Rivers

A házasélet lenne a legcsodálatosabb dolog a világon, ha nem lenne szükség hozzá egy feleségre. Napi nyolc órát dolgozom, kettőt utazással töltök – mert hát az “ideiglenes” közös otthonunk a zöldövezetben van, magyarul a semmi közepén. De a szülők megsértődnének, ha elköltöznénk, hiszen ők vették a lakást, hogy majd természetes környezetben nevelhessük fel a gyerekeinket. Viszont nekem kell fizetnem a benzint a napi huszonöt kilométeres kerülőért, illetve nekem kell ötven fokban izzadnom a buszon reggeli és délutáni csúcsforgalomban, mert a bérlet olcsóbb a benzinnél.
Hazajövök, odaadom neki az egész fizetésem, csak az aprót teszem zsebre. Rábízom, hogy beossza, mert ahhoz nagyon ért, a spórolás szakembere. A kettőnk fizetéséből kényelmesen élhetnénk, vehetnénk DVD-ket, könyveket, eljárhatnánk moziba, lófrálni, de ő minden fillért betenne a bankba, azokba az átkozott kötvényeibe, amelyekre olyan büszke. Évesített kamat tíz egész öt százalék, mindig ezzel érvel, meg hogy majd megcsináljuk a szerencsénket. És persze, ha akarunk gyereket, az se lesz olcsó mulatság – hé, hát csak most vettem el, és máris gyereket akar?

Szóval, hazajövök, megeszem amit főzött – szerencsére menzakoszton nőttem fel, ahhoz képest nem is rossz – aztán a napi egy Heinekenemmel leülök a tévé elé megnézni a híradót. Nem a sportösszefoglalót, csak a híradót. Erre kiborul, és üvöltözni kezd velem. Én állítólag lopom a napot, nem csinálok semmit – merthogy ő ugyanúgy bejár dolgozni, mint én, még ha nem is keres annyit, és mellette végzi a házimunkát is. Mondom neki: igen, borzasztó sok munka azt a két tányért elmosni, meg hetente egyszer beprogramozni a mosógépet. Erre megint kiabálni kezdett, hogy én még a kádat se mosom ki magam után, sosem hajtom le a vécédeszkát, és mindig megfordítom a papírgurigát. De hát ha egyszer olyan undorító, amikor a papír, amivel a legintimebb testrészeimet tartom tisztán, előtte végigdörgöli a falat!
Amíg nem költöztünk össze, csak aludni jártam hozzá, mindig olyan szívesen csinált mindent. Elkészítette reggelire a rántottámat úgy, ahogy szeretem, kiszolgált, körülugrált, úgy éreztem magam, mint a szultán az egyszemélyes háremében!
Mára rájöttem, miért tette. Egyszerű: így akart megfogni! Beetetett azzal, hogy életem valamennyi hátralévő napján így fog dédelgetni, de úgy tűnik, most már vége mindennek.

Fél évvel a szappan után – A Férj
“Az elővigyázatlan nőket anyáknak hívják.” – Bruce Lansky

Terhes.
Nem hiszem el, hogy azokat a vacak kis tablettákat sem képes normálisan szedni! Apát csinált belőlem! Hogy tehette? Nem vagyok harminc éves! Hogy képzelte ezt? És persze, nagy, ártatlan kék szemekkel azt hazudja, hogy véletlen volt, meg a Jóisten akarta így. Hát én erre azt mondom, hogy a Jóisten foglalkozzon Ádám meg Éva családtervezésével, de az enyémet hagyja ki! Én buddhista vagyok!

Fél évvel a szappan után – A Feleség
“Életünk első felét a szüleink, a másodikat a gyerekeink teszik tönkre.” – Clarence Darrow

Este, amikor hazajött, a kedvencét főztem (hagymás rostélyos), felvettem a legszexisebb ruhámat, berakattam a hajam, aztán amikor befejezte és épp a szalvétával törölte a száját, átnyújtottam neki egy kis dobozt. (Az a doboz volt, amiben az öccsétől kapott Pierre Cardin tollat tartotta, amíg nem kezdte el használni – hát, az én drágám már csak lusta tollbetétet venni.) Kibontotta a masnit, és kivette a kis műanyag csíkot, aminek az egyik végében még mindig ott pihent egy sárga cseppecske, a másik oldalon a kémlelőablakban pedig két rózsaszín párhuzamos csík állt. Megkérdezte, mi az, én meg mosolyogva válaszoltam, hogy egy terhességi teszt, halkan hozzátéve, hogy pozitív.
Az arca megkeményedett, erre még halkabban hozzátettem: véletlen volt, ez Isten ujja, elvégre még nem vagyunk harminc évesek sem, épp a legjobb korban vagyunk, hogy gyerekünk legyen. (Sosem bocsátom meg a szüleimnek, hogy ők tíz évvel később szánták rá magukat, és aztán úgy viselkedtek velem, mintha nem is a szüleim, hanem a nagyszüleim lennének.)
Ekkor elmosolyodott, áthajolt az asztal fölött és olyan kedvesen csókolt meg, hogy hónapok óta először úgy éreztem: boldog és elégedett vagyok. Pedig hogy féltem attól, hogyan fog reagálni a hírre! Hazugság, hogy a férfiak nem gyerekpártiak, és ezt holnap megmondom anyámnak meg az összes barátnőmnek is.

Egy évvel a szappan után – A Férj
“A gyerekszüléshez sokkal nyomósabb indítékra van szükség, minthogy nem tudtuk megakadályozni a fogantatást.” – Dora Russel

Válni akarok. De nem tehetem meg, mert az egész társadalom megkövezne, amiért elhagyok egy terhes nőt. Egy ötszáz kilós terhes nőt. Már szemből is nehezen fér be az ajtón. Egész nap eszik. Uborkát vaníliafagylalttal – a fagyit egyenesen a dobozból eszi, napi három-négy litert, és savanyú uborkát használ kanálként! Eszik a vécén, eszik az ágyban, és mostanában elkezdett horkolni. Várom, mikor nő szakálla és áll keresztbe a szeme. A múltkor azzal riogatott, hogy a terhes nők egy része kancsalítani kezd; meg hogy apás szülést szeretne, és természetes úton kívánja világra hozni csemeténket, ami valószínűleg gátmetszéssel fog történni, a statisztikai adatok alapján. El akarok válni!

Két évvel a szappan után – A Feleség
“A kirakatüveg őszintébb, mint az otthoni fürdőszobatükör.” – Freda Motherwell

A gyerekkel a hasamban persze könnyen mondja az ember, hogy “kettő helyett eszik”, na de utána? Hihetetlenül rossz érzés volt, hogy a szülés után is a terhesruháimat kellett hordanom. Éjt nappallá téve tornáztam otthon, miközben a gyerek aludt; próbáltam visszafogni magam az evésben, de még mindig nem nyertem vissza az alakomat, és talán nem is fogom. Ha ez az áldott ember nem lenne mellettem, vízbe fojtottam volna magam régen.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire a segítségemre lesz, és támogatni fog mindenben. Arany ember. Drága, drága, arany ember.

Két és fél évvel a szappan után – A Férj
“Nyolc hónapig boldog házasságban éltünk. Sajnos, négy és fél évig voltunk házasok.” – Nick Faldo

A gyereksétáltatás határtalan lehetőségeket kínál. Már serdülő koromban rájöttem, hogyha elviszem futni a kutyát, és leülök egy padra kezemben a pórázzal, az összes lány odasereglik megkérdezni, miféle ez a furcsa fejű kutya. A gyerek nem kevésbé egzotikus lény a fiatal, szexis, és csak a távoli jövőben anyává váló nők körében. Csak kiteszem a lábam a lakásból, lemegyek a parkba, tologatom egy kicsit a kocsiját fel-le, és máris mágnesként vonzza a tekinteteket!

Tegnap egy csinos, kosztümös nő ült oda mellém, hogy gügyöghessen a kis maszatos képű klapecnak. Elbeszélgettünk a munkánkról, az életünkről – azt mondtam neki, hogy elváltam a feleségemtől (önhibámon kívül), és péntek délután elvihetem sétálni a kölykömet, akit egyébként imádok. Megbeszéltük, hogy ma délután is találkozunk a parkban – eljött, csinosabban felöltözve és aranyosan kifestett körmökkel (megdicsértem!). Van egy olyan halvány sejtésem, hogy az “apai” megnyilvánulásaimmal vágódtam be nála. A kis ravasz! Ő is családfenntartóra vadászik ebben a szép, zöld, békés parkban! Na de majd megkapja a magáét…

Három évvel a szappan után – A Feleség
“Elválni egy férfitől csak azért, mert már nem szereted, legalább akkora ostobaság, mint hozzámenni csak azért, mert szereted.” – Gábor Zsazsa

Szeretője van, ehhez nem fér kétség. Az idegen parfüm szagát, a rúzsnyomokat a gallérján már nem lehet másra kenni.
Nem vonhattam felelősségre, amíg nem nyertem bizonyítást – ezért felfogadtam egy magánnyomozót. Mit ad isten, az én kedves uram már jó ideje egy közeli irodaház üdvöskéjével kavar, s nem is próbálja meg különösebben eltitkolni ezt a tényt. Bosszúért lihegve látogattam meg a kis hölgyet, kis híján rátörtem az ajtót; aztán jelenetet rendeztem – bár ennek sikeréből le kell vonnom a tényt, hogy csupán ketten tartózkodtunk a helységben.

Kiderült, hogy csupán egy szimpla kis titkárnő, jóindulatú és butácska teremtés; a főnöke távollétében folytatott beszélgetésünkből ez egyértelműen kiderült. Közöltem vele, hogy a hitvesemmel még egyenlőre nem váltunk el, de ha ő valóban igényli ezt, szívesen megteszem a kedvéért – mert igazán rendes lánynak látszik, és az én drágám remek családapa. Kitart a terhes asszonykája mellett, aztán rendszeresen elviszi kocsikáztatni a lurkóját. Na, itt szegény lány sírva fakadt. Azt mondta, még aznap közli kedvesemmel, hogy nem tart igényt a továbbiakban társaságára – én csak annyit kértem tőle, ne beszéljen a mai találkánkról.
Este hazajött a bűnös, nehéz fejjel – én mosolyogva elé tettem a hagymás rostélyosát, majd miután (nyilván a szeretőjével történt szakítástól) kómás fejjel felfalta, közöltem vele, hogy összecsomagoltam a ruháit, a hálószobában vannak, és máris elviheti őket. Rám pillantott, hitetlenkedve. Javasoltam, költözzön a barátnőjéhez; ekkor elkezdett magyarázkodni, és a végén hozzátette, épp ma szakítottak, és nincs hová mennie, ő csak engem szeret. Szar ügy, mondtam. Öt perccel később már nem volt sehol, a gyerek meg bőgni kezdett a szobájában.

Három évvel a szappan után – A Férj
“Míg meg nem nősültem, nem tudtam, mi az igazi boldogság. Akkor meg már késő volt.” – Marcel Achard

Rendben van, vesztettem. Túljárt az eszemen, minden tekintetben.
Elköltöztem otthonról, először egy motelbe, aztán egy albérletbe. A fizetésemnek csaknem a negyedét elviszik a bérlet költségei, ráadásul mivel főzni nem tudok, meleg ételért kénytelen vagyok étterembe járni. A gyorskajának a szagától is rosszul vagyok már, a kínait unom, úgyhogy mostanában egy egész grillcsirkével lepem meg magam vacsorára.
Próbáltam volna beszélni az asszonnyal, de lecsapja a telefont, és az utcán azzal fenyeget, ha nem hagyom békén, segítséget hív. Két hónapja nem láttam a gyereket sem. És kezd veszettül jól kinézni megint – biztos edzeni jár.
Szeretője van, ehhez nem fér kétség.

Három és fél évvel a szappan után – A Feleség
“A férfi annyira szereti a nőt, hogy arra kéri: legyen a felesége, hagyja el régi nevét, adja fel munkáját, szüljön gyereket, legyen otthon, amikor ő hazaérkezik, költözzön vele, ha máshol kap munkát. Nehéz elképzelni, hogy ilyesmit kérne, ha nem szeretné a nőt tiszta szívéből.” – Gabrielle Burton

Nemsokára itt a karácsony, a leges legszomorúbb és legmagányosabb karácsony, amióta csak élek. A fenének kellett magam halálra sanyargatni a konditeremben! Nézhetek ki úgy, mint egy fitnesszező szingli, hamar lelepleződöm; s amint kiderül, hogy gyermekes, egyedülálló anyuka vagyok, a férfiak még fehér csíkot is húznak maguk után.
Az összes barátnőm arra bíztat, fogadjam vissza – merthogy férfi a lelkem, és a lába közt hordja az eszét, de ettől még szeret, blabla. Mintha ezzel mindent ki lehetne magyarázni.
Akkor is hiányzik. Még ha nem is képes felfogni az indirekt kérdéseket, nem hajtja le az ülőkét, és nem jegyzi meg a dátumokat, akkor is!

Három és fél évvel a szappan után – A Férj
“Nem tagadom, hogy a nők ostobák – a Mindenható formálta őket a férfiak hasonlatosságára.” – George Eliot

Felírtam egy papírra mind a 108 érvet, amivel meggyőzhetem, ha ennek a kis dobozkának a tartalma nem lenne elég. Hiába, na, nem jó nélküle. Nem jutott eszembe több 108-nál. Remélem, beenged a lakásba, mert különben nem tudom elmondani neki, miért is kellene megbocsátania.
Istenem, csak most az egyszer, hadd jöjjön össze, és soha többet nem nézek más nőre! És megpróbálom megjegyezni az ülőkét, az évfordulókat! És esküszöm, ha ezentúl csak említést tesz rá, hogy de jó lenne ez vagy az, én máris ugrom, és hozom neki, mint a kiskutya!

* * *

Ötven évvel a szappan után
“Legalább fél évszázadba telik, amíg egy férfi beletanul a házasságba. Csoda, hogy a nők képesek kivárni.” – Clarence Budington Kelland

- Te, papa! – rikkantotta a feleség, miközben a hintaszékben ringatta magát.
- Mit mondasz, szívem? – a férj a veranda másik felén hevert a kényelmes rattan-kanapén.
- Papa! Nem ennél egy kis fagylaltot? – kiáltotta egy fokozattal hangosabban, tekintettel hitvese romló hallására.
- Fagylaltot? De. Mindjárt hozom. – azzal lassan feltápászkodott a heverőről, és befelé indult a konyhába.
- De tegyél bele nápolyit is!
- Nápolyit mondtál, szívem?
- Igen, azt! – az asszonyka tovább folytatta magas, rikácsoló hangján. – És kérek tejszínhabot is! Meg meggyet a tetejére! Nem felejted el, ugye?
- Nem, szívecském. Tejszínhab, nápolyi, meggy. Mindjárt elkészítem.
Körülbelül egy órával később az öregember félig a botjára támaszkodva, másik kezében kerek alumíniumtálcát egyensúlyozva kicammogott a verandára, és a tálcát óvatosan letette felesége mellé a kisasztalra.

Az idős hölgy orra hegyére tolta olvasószemüvegét, és végigmérte a tálca tartalmát: négy szépen szervírozott szendvicset, kettőn sonkával, kettőn téliszalámival. Megcsóválta a fejét, és nem kevés rosszallással kijelentette:
- Tudtam, hogy ennyit sem vagy képes megjegyezni. Jaj, papa, ennyire öreg lennél? Direkt megkértelek, hogy tegyél rá sajtot és mustárt!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához