LFG.HU

Herbie
ismertetőCimkek

League of Extraordinary Gentlemen; 2003.
Az X-Men váratlan sikere óta újra erőre kaptak a képregény-adaptációk, és az utóbbi években valóban el voltunk kényeztetve. Meglepő módon az általában “agyatlannak” tartott szuperhős műfaj jól szerepelt, és ez utat nyitott a kevésbé ismert, de igényes képregények adaptációja felé. A sikersorozat egészen mostanáig tartott, a Szövetség ugyanis a jól bevált, ámde elavult, előregyártott elemekből felépített forgatókönyvével legalábbis a Batman-filmek ötlettelen, agyatlan korszakát idézi.

Pedig az ötlet ígéretes: a kultikus képregényíró, Alan Moore, valamin Kevin O’Neill történetéből a szintén sikeres képregény-adaptáció, a Blade rendezője, Stephen Norrington rendezett filmet. Az eredeti képregény a viktoriánus kaland- és horror-regények hőseit gyűjtötte össze egy “valóságba”: H. G. Wells Láthatatlan emberét, Jules Verne Nemo kapitányát, Bram Stoker Drakulájának Mina Harkerét, Oscar Wilde leghíresebb karakterét, Dorian Grayt, H. Rider Haggard kalandorát, Alan Quatermaint és Rober Louis Stevenson Dr. Jekylljét hozza egy fedél alá. Ők a Rendkívüli Úriemberek Ligája, illetve a magyar forgalmazó jóvoltából: A Szövetség.

Céljuk egy Ördögi Lángelme megállítása, aki Világuralomra Tör és El Akarja Pusztítani a Civilizációt… A helyzet az, hogy a motiváció sem túl eredeti, mégis, amire Alan Moore esetében számítani lehet az az, hogy új dimenziókat kölcsönöz a karaktereknek, eddig ismeretlen – általában nagyon sötét – oldalukat tárja fel/mutatja meg “igazi” arcukat. Jó íróhoz méltóan eljátszadozik a témával és használt elemekből valami újat alkot. Nemo kapitány indiai, a láthatatlan ember besurranó tolvaj, Dorian Gray rejtegeti portréját és addig halhatatlan, Dr. Jekyll Párizsba menekült démonai elől, de sikertelenül, Quatermain pedig még visszavonultan is a legjobb vadász. A képregényben harcolnak még a marslakók ellen is.

Az eredeti történet igyekszik felidézni a századforduló íróinak ihletett ötleteit, elszabadult, vad képzelőerejüket, amit a tudomány fejlődésének látványos eredményei fűtöttek. Ilyen szereplőkkel értelemszerűen nagyon sűrű atmoszférát teremt a történetnek, és Moore másik kultikus képregényéhez, a Watchmenhez hasonlóan szokatlan korszakban, szokatlan szereplőkkel találja fel újra a szuperhős-képregényeket. Ezekkel a híres irodalmi alakokkal ráadásul még újabb kulturális dimenziót is sikerül kölcsönöznie történeteihez.

Mindezt azért érzem szükségesnek elmondani, mert a filmből mindez a legteljesebb mértékben hiányzik, és inkább érdemes az eredeti képregény zsenialitásával, jó ötleteivel és kellemes hangulatával foglalkozni, mint azzal, amit az Álomgyár művelt az eredetivel. Az egész hozzáállás leginkább a Warner Bros.-t idézi – ami már csak azért is furcsa, mert a Szövetséget az a 20th Century Fox gyártotta, akik az X-Mennel éppenséggel visszaadták a reményt, hogy lehet még hűséges és korrekt képregényadaptációt csinálni, ami visszaadja az eredeti hangulatát. Még furcsább, hogy a Fox mutatta be Moore másik, szintén a viktoriánus Londonban játszódó képregényének filmadaptációját, a From Hellt is.

Az egész film szinte sugározza magából azt a fajta sikerorientált produceri magatartást, ami számos jó ötleten alapuló filmből kiölte az eredetiséget és kreativitást, vagyis általában mindent, ami miatt az adott témát érdemes volt egyáltalán megfilmesíteni. Ezekből születnek aztán azok a filmek, amik szinte nyomokban sem tartalmazzák az eredeti történet szereplőinek személyiségét és hangulatát, a történetről nem is beszélve; ez utóbbi általában az az elem, amit minden stúdió elsőként áldoz fel a celluloid – és a kasszák – oltárán. Norrington már a nagy sikert aratott Blade-ben is csak a jellegzetes karaktereket vette át és gyártott hozzá új atmoszférát és történetet, de ott a ritmus és az akciójelenetek elvitték a hátukon a filmet.

League of Extraordinary Gentlemen; 2003.
gyártó: 20th Century Fox
forgalmazó: Intercom
bemutató: 2003. október 2.
rendezte: Stephen Norrington
forgatókönyv: Alan Moore és Kevin O’Neill képregényéből: James Robinson
fényképezte: Dan Laustsen
zene: Trevor Jones
110 perc

szereplők:
Allan Quatermain — Sean Connery
Nemo kapitány — Naseeruddin Shah
Mina Harker — Peta Wilson
Rodney Skinner (Láthatatlan ember) — Tony Curran
Tom Sawyer – Shane West
Dr. Henry Jekyll / Mr. Edward Hyde – Jason Flemyng
Dorian Gray – Stuart Townsend

A Szövetség azonban még úgy sem működik, hogy Sean Connery akkor is dögös, ha rosszfiúkat fejelget, akik alkalmasint hátraszaltóval zuhannak el egy whiskysüvegtől. A díszletek nem működnek, sem a Nautilus, sem Velence (sőt!), sem London, sem az autó, ami egy boltíves, velencei árkádsor négy-öt oszlopát darálja le úgy, hogy egy karcolás sem esik rajta, hiteltelen a Dorian Gray-t játszó színész alakítása és a film első harmada után már az akciójelenetek áttekinthetetlen, pergőtűz-szerű vágásaiból sem kerekedik ki élvezetes kardozás/verekedés, ugyanis az események követhetetlenek.

Az egész film alapjaiban elhibázott, idejétmúlt elvekre épül: abban a korszakban, mikor már csaknem egy féltucat adaptáció bizonyította, hogy a képregényből készült filmek akkor is sikeresek, ha az eredeti koncepcióhoz tartják magukat a készítők, nem csak a márkaneveket veszik át és húzzák rá a nyolcvanas-kilencvenes évek sablonjait, a Szövetség kifejezett visszalépés. Aki ugyanettől a szerzőtől, ugyanerről a korszakról kíváncsi egy másik klasszikus, viktoriánus történet újrafeltalálására jó színészi alakításokkal, jó rendezéssel és jó atmoszférával, azoknak inkább azt javaslom, nézzék meg (még egyszer) A pokolból (From Hell; 2001) c. filmet Johnny Depp, Robbie Coltrane, Heather Graham és Ian Holm főszereplésével. Az talán feledteti a Szövetség nevű méregdrága baklövést.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához