LFG.HU

celsior
hírekCimkek

…lectori salutem,

Az Úr 2003. esztendejében immár a hetedik ynevi krónikáskötet felett zúgnak szerződött partnerünk nyomdagépei.
A regény maga meglepetés, tekintve, hogy Keith Alanson főhőse Kránba indult és a Yankari Pentába érkezett. Nemcsak ennek köszönhető, hogy a históriában kezdetben semmi nem az, aminek kezdetben látszik – de végül helyükre kerülnek a dolgok.
Akárcsak e hányattatott sorsú hetedkori történet esetében.

Celsior

A Hetedkorban szájról szájra jár a történet egy calowyni származású, ezüstfehér hajú világcsavargóról. A kyrek mesésen távoli birodalmából érkező fiút a Délvidéken sodorta partra az istenek szeszélye. Legalábbis így beszélik. Cymar on-Creel, az Erionban felnőtté érő kalandor azonban egyáltalán nem felel meg az ynevi kyr eszményképnek. Dacol a toroni császársággal és dacol a nyomában loholó boszorkányszektákkal, pyarroni inkvizítorokkal, felbőszült lányos apákkal és felszarvazott férjekkel egyaránt.
A sors Yankarban nyújta be a számlát: miután fejére olvasták vétkeit, a város urai büntetésből alvezérré nevezik ki.
Megbízatása mindössze két alkalomra szól: fel kell tartóztatnia az aszisz nagykirály seregeit és végeznie kell a környéken rejtőző, Magmakardú néven emlegetett idegennel.
Egy aquirral.


Keith Alanson: Por a porhoz

Groad Werthoran egyszerű, köríves vágással ölte meg az aquirt. Lendületes csapása egyként metszette ketté a kard pengéjét és az azt forgató kart is. Habár máskor hagyta volna elvérezni a legyőzöttet, most úgy döntött, ez az ellenfél többet, sokkal többet érdemel. Nem azért, mert szinte végkimerülésig küzdött, nem is azért, mert fegyvere féltucatnál is több véres sebet szántott a diecatoris testébe, hanem mert – Groad Werthoran látta – lelkében az igazi harcosok szellemének szikrája lakozott, akkor is, ha vérvonala elfajzott volt.
A diecatoris pedig tudta, mi a kötelessége. Nem törődött a vesztére áhítozó közkatonákkal. Megvető horkantással nyugtázta, amikor combjába vágódott egy széles kardpenge, nem törődött a felé igyekvő vértesekkel, és utoljára lenézett a megcsonkított ediomadi korcsra. Az éjfekete szemekben nem látott mást, csak belenyugvást és fájdalmat.
- Elbocsátalak.
Mintha saját, haldokló testvéréhez szólt volna.
Lecsapott. Egyszer és kétszer és sokszor. A tiszt meghalt, a csekélyebb rangú, némán küzdő szolgákat pedig úgy szórta szét az óriás haragja, akár a Quiron-tenger habjait a Darton havában tomboló viharok.
… alig néhány tucat lábnyira van tőlem a rohadék! Ha ezt itt még elintézem…
… újabb, fekete üstökű, sisakos fej hullott a porba…
… akkor már csak azon a hármon kell túljutnom ott, akik gyűrűbe fogták és akkor beletaposhatom a sárba, utána meg…

Nem csupán Groad Werthoran és a mellette küzdő kevesek nem vették észre, amikor a tenger felett ülő ködből tucatnyi négyszögletes vitorla bontakozott ki. A magaslati pontokat birtokló yankariak, és a tenger felé kémlelő asziszok egyaránt később vették észre a jövevényeket a kalandozóknál. Az ismeretlen flotta a kedvező szelet és a partmenti ködöt kihasználva egyenesen a part felé tartott.
Cymar on-Creel és Actren Shantarin seregtestük éléről figyelte a csatát. A shadoni azonban egyre a tenger felé sandított.
- Látsz valamit? – érdeklődött a kyr.
A shadoni egyszerű varázsszót mormolt, majd társára nézett.
- Toroniak. A keleti concitator hajói. Lehet, hogy a zászlóháború első lépéseként a Quiron-tenger teljes déli partját meg akarják hódoltatni.
- Egy ediomadi fattyú, a főhierarcha küldötte – számolt ujjain Cymar -, majd egy toroni hajóraj. Nem gondolják, hogy ez azért enyhe túlzás?
- Ez barátom, igazi háború lesz – sóhajtott Actren. – Nem mondom, hogy éppen a legjobbkor voltunk a legjobb helyen.
- Nos, innen valóban nehezen szökhetünk meg. De ha már így alakult, gondolkodjunk! Én a magam részéről átkozottul utálom a vérnősző Tharr papokat, az egész szennyes, vérben és gennyben gázoló Kyria-utánzatukkal egyetemben. Rowonban kicsinyes népek élnek, Otlokir politikájáról is lehetne egy-két rossz szavam…
- Ellenben Erenben kis híján felkoncoltak a félelf kisasszony miatt, Tarinból mindkettőnket örök időkre kitiltottak… Ami pedig a pyarronita egyházat illeti, annak idején elmeséltél egy érdekes történetet.
- Melyikre gondolsz a sok közül?
- Egy gyereklányról szólt, akit vízbe akartak fojtani az egyik hercegkapitányi birtokon.
- Egyre megy – vont vállat Cymar. – Vörös lobogók? Fekete lobogók? Pár négyzetlábnyi olcsó selyem mindahány.
- Talán… – töprengett el Actren. – Ha igazán keményen próbálkozom, megpróbálhatok egy aprócska varázslatot, amivel láthatatlanná változtathatnám mindkettőnket.
- Ne fáradj. A fegyveresek gyűrűjéből semmiképpen sem törhetünk ki, és ismerlek már annyira, délvidéki gazember, hogy szíved szerint te sem ezt a megoldást választanád.
- Dehogynem! Főképpen azért, mert a csontjaimban érzem, hogy valami ostobaságra készülsz.
A calowyni az ediomadi zászlót vizsgálgatta. Szeme összeszűkült egy pillanatra, aztán fáradtan megrázta fejét.
- Ideje tennem valami hasznosat is. Még azelőtt persze, hogy ideérne a toroni flotta, mert utána kevés alkalmam lesz rá. Úgy látom, az aquirokig tört át egy kisebb yankari egység, ha idejében odaérek, akkor talán…
- Akkor biztosan ott döglesz meg.
- Legalább nem Daumyrban – vont vállat Cymar on-Creel. – A derék légiósokat persze nem szívesen mészároltatnám le hiába, így a parancsnokságot rád ruházom. Tudod, mit kell tenned, ugye?
- Hogyne – bólogatott buzgón Actren. – Megvárom, amíg Sirunqay parancsot ad rá, hogy fejjel menjek a falnak, és akkor, kihasználva a kavarodást, kereket oldok, és meg sem állok Erionig. Utána pedig iszom egy áldomást az emlékedre, te makacs pojáca! Persze a legolcsóbb lőrével, nem érdemelsz jobbat, te…

A shadoni nem tudta befejezni szónoklatát, ugyanis a kyr már vágtába kapta a lovát, és egymagában rohamozta meg az aszisz falanxot. Kivont kardján megcsillant a tenger páráján átszüremlő napfény, szabadon hagyott hófehér haja glóriaként övezte fejét. A sorfal előtt ötven lábnyival érces hangon felkiáltott.
- A’frad!
Actren ámulva nézett utána.
- Igen. Így hal meg egy igazi, nagystílű senki! – suttogta halkan, majd hátranézett az immár az ő parancsnokságára bízott seregre, amelyet már nem óvhatott meg vezetésüktől a tapasztalt Goran Werthoran sem. Nem volt ideje sokáig szemlélődni. Egy szempillantás alatt magával ragadta a légiósok rohama.
Sem Cymar on-Creel, sem Actren Shantarin nem tudhatta, hogy a Yankaraonban ismeretlen parancsszó a “Harcba!” errefelé az “Utánam!” volt szokásban.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/iras/pic/por_a_porhoz.jpg]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához