LFG.HU

Fefe
novellaCimkek

Futott. Semmi kedve nem volt részt venni, a Priest keresztes-háborújának részét képező akcióban. A mellékutcát elhagyva, igyekezett elvegyülni a Washington Boulevard-i tömegben.

Rogernek volt egy különös hóbortja, szeretett adatkapcsolatokat elemezni. A tartalomnál jobban érdekelte a forma, a linkek és hivatkozások végtelen labirintusa. Egy saját készítésű progival 3d-s modelleket készített, szeretett az így létrejött ágas-bogas adatmodellekben gyönyörködni. Persze sok helyen password-ök, kódolások állták a forma sarjadzásának útját. Ezek sem törték le a kedvét, autodidakta hackerként jutott be az elzárt helyekre, de mivel nem nyúlt bent semmihez, sohasem fedezték fel tetteit. A többi kalóz Ergo néven tisztelte, de velük ellentétben a káosz helyett, inkább a struktúrában hitt. Egy nap különös felfedezést tett…

Megpillantotta tükörképét egy kávéház kirakatában. Sportos szürke zakó, gallér nélküli kék inggel. A napszemüveg helyett, szimpla régi életéből megszokott ezüstkeretes szemüvegét viselte.

A másik szenvedélye Juliett volt. A lány őszintén szerette, úgy ahogy van a hibáival és a hóbortjaival együtt. Megvolt az a csodálatos képessége, hogy mindig a dolgok derűs oldalát nézte. Nem volt ez másként azon az éjszakán sem, mikor elmondta furcsa teóriáját.
- Először azt hittem csak valami különös szimuláció a városépítészeknek vagy efféléknek. De aztán találtam belső terekről is, amelyek a valóságban is léteztek. Iszonyú valósághű volt, legapróbb tárgyig minden ott volt például a munkahelyemen, az íróasztalon, ahol hagytam.
- Hát ez elég vadul hangzik még tőled is. Nem lehet, hogy valami kormány-összeesküvéses tér-figyelőrendszer. Az Interneten zabálnák a témát.
- Először magam is erre gyanakodtam, de a csatornák úgy tűntek, nem vezetnek sehová. Valahonnan mégis utasítások érkeznek rájuk, mintha ezek figyelnék és szabályoznák a várost.
- “Ugyan már Mulder, csak nem az idegenekre gondolsz?!” – nevetett Juliett.
- Nem tudom de mintha a mi rendszerünk, egy másik rendszer része lenne. Mintha egy másik világ is létezne, ami magába foglalja a miénket.
- Kedves ez ugye a mi titkunk marad? Azt mondják a diliházban, nagyon rosszul főznek.
- Szeretlek!
Egy ideig hallgattak, a kissé már leszolgált franciaágyon fekve, a szoba nyugodt félhomályában.
- Roger…
- Igen?
- Ha létezne másik világ, és te elmennél oda, – kérdezte a lány, egész közel hajolva Roger arcához. – engem is magaddal vinnél?

Behúzódott egy sikátorba, ami egy indián csecsebecse árus standja mellett nyílt. Elővette a mobiltelefonját, és gyors mozdulatokkal kivette belőle a kártyát. Ezzel kiiktatta azt a programot, amellyel a Liberty légpárnás operátora, bármikor meghatározhatta a helyzetét. Most már egyedül volt.

Két hónap telt el mióta Roger elvette vörös pirulát, Priest kezéből, abban a lerobbant külvárosi házban, amely az “eszméltető program” részét képezte. Átélte a szimulált halál kínjait. Időbe telt, amíg újra megtanulta használni testét, ebben sokat segítettek a speciális tápoldatok és az elektró-akupunktúrás kezelések. Az igazságot a vártnál könnyebben fogadta el, csak az nem hagyta nyugodni, hogy szerelme odaát maradt. A kiképzésen kiválóan teljesített különösen a rejtőzködés és a szituációs lövészet tárgyában.
Ott ült Pries-tel a kapitánnyal, a Liberty korrodált társalgójában egy ütött-kopott alumínium modulasztal mellett. Valami híg szintetikus koffeintartalmú löttyöt iszogattak, amely távolról sem emlékeztetett a kávéra.

A kapitány magas izmos fickó volt, enyhén kopaszodott, arcát gondok barázdái tették koravénné. A mátrix-beli képével ellentétben itt leginkább egy hajléktalanná vált vietnámi veteránra hasonlított. Igaz, – gondolta Roger. – én sem festek jobban.
- Értsd meg Ergo, ez örültség! – mondta. – Ha nem hisz benne, a Halál szimuláció meg is ölheti.
- A nevem Roger. Szerintem, ha beszélek vele, el fogja hinni. Legalább had próbáljam meg. – kérlelte Roger.
- Ha ez igaz is lenne a lázadók lakását a mátrix, még évekig figyeli. Túl veszélyes.
- Gondolj bele, hogy Juliette két hónapja semmit nem hallott felőlem. Képzeld el, hogy aggódhat.
- Így rögtön elment a rendőrségre és valószínű elmondta a furcsa elméleteidet nekik. A telefonokat lehallgatják, az egész öngyilkosság. Talán később.
- Rendben majd később… – mondta gyorsan Roger, mivel hallotta, hogy a legénység többi része közeledik, a döngő közlekedőfolyosón, de fejében egy kétségbeesett terv kezdett kibontakozni.

Miután felkúszott egy rozsdás tűzlétrán, aztán nekifutásból egy tizenöt méteres ugrással elkapta egy óriásplakát felső peremét, átlendült rajta majd a másik oldalán elegánsan földet ért. Nyolc-tíz hasonló halálugrást követően elérte a lakásukkal szomszédos bérház tetejét.
- Ergo állj meg! – csattant fel Priest hangja a háta mögül.
- Mondtam már, hogy Rogernek hívnak. – szólt hátra a válla fölött.
- Tudod egyáltalán, hogy mit művelsz? Random majdnem otthagyta a fogát, mert nem voltál ott, hogy fedezd a seggét.
- Sajnálom. Csak beszélek vele ez minden. Ne próbálj az utamba állni! – mondta Roger, megperdült és előkapta a Beretta 220-as automata pisztolyát, azaz csak előkapta volna, de Gate, az operátor bezárta azt az alkalmazást, így csak a fegyver hűlt helyét találta a hónaljtokban.
- Pedig nem fogom hagyni, hogy kinyírd magad! – mondta a másik, és határozott léptekkel megindult felé, fekete vászonkabátja hollószárnyként lebegett mögötte a szélben.
- Mit akarsz tenni, elvonszolsz a legközelebbi kijáratig? Ha elkezdünk itt verekedni, biztosan felfedeznek és akkor mindkettőnknek vége.
- Kérlek Roger, ne légy őrült! Gyere velem, és majd találunk valami megoldást.
- Ne hidd, hogy le tudsz beszélni róla. – válaszolta elszántan Roger, majd elindult a szakadozott kátránypapírral borított tető pereme felé. – Tűnj el környékről! Majd hívlak benneteket.
- Isten veled!

Ott álltak egymással szemben egy végtelennek tűnő pillanatig a lakás ajtajában, ekkor Juliett dühösen kifakadt:
- Van képed idejönni, mikor két hónapig felém sem néztél?! Már a rendőrségen is voltam.
- Légy szíves engedj be! Beszélni akarok veled. – csitította Roger.
- Bezzeg a telefont nem voltál képes felvenni! Tudod, mennyire aggódtam te rohadék? – állt félre útjából, még mindig kiabálva a lány.
- Figyelj, odaát jártam abban a másik világban…
- Ja persze, biztos! Már megint ezzel a hülyeséggel jössz? Miért nem mindjárt… – aztán hirtelen görcsberándult, a testének körvonalai kezdték átadni helyüket egy magas öltöny viselő férfiének.
Legyen. – gondolta Roger, mikor az első golyók átjárták a testét, mire összeesett, a régi rongyszőnyegre, amit együtt vettek egy mexikói bazárban, már nem volt benne élet.

- Célpont kiiktatva. Feladat teljesítve. – szólt Doe ügynök a gégemikrofonjába.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához