LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo

Van egy futó Fomalhaut-kampányom, aminek az üléseiről jegyzeteket szoktam készíteni. Most tartunk a 33. alkalomnál. Az első alkalmakról készített jegyzeteim elég szűkszavúak, az újabb alkalmakról már részletes, két-három oldal hosszú beszámolókat szoktam írni. Viszonylag új vagyok a mesélés bizniszben, igazság szerint ez az első komoly kampányom, a játékosaim pedig hasonlóképpen rövid múlttal rendelkeznek.
Először a Kard és Mágia fórumba kezdtem el felpakolni az eddigi jegyzeteimet, és ott biztattak, hogy küldjem el az egészet játékbeszámolóként, hátha kikerül a címlapra.

Kiinduló helyzet: 

Három karakterrel kezdtünk Silvius Itri egy ember varázsló, Dolstier Mîn, egy félszerzet tolvaj, és Elmexander Helmar, egy elf íjász. Tudom, hogy Fomalhauton alapvetően nincsenek nem emberi fajok, én úgy képzeltem ezt el hogy az egyéb humanoid fajok azok valójában a Homo Sapiens génmanipulált alfajai.

Mivel első szinten kezdtünk azt javasoltam, hogy hozzon mindenki két karaktert. Végül ezt csak Mîn játékosa tette meg, aki generált egy különösen balfék (7-es intelligenciájú) elf varázslót Lirion Artemillt -őt én vettem át NJK-ként.

A karakterek közül Elmexander, Mîn és Lirion is kapott kalandkampót a játékosától. Helmarnak, egy tanyán élő fiatal kovácsnak, titokzatos támadók mészárolták le a családját. Lirion egy népes és gazdag arisztokrata család sarja volt, akiknek éppen a közelmúltban ellopták egy nagyértékű, mágikus, de ránézésre teljesen jellegtelen kardját. A tolvaj történetesen Mîn volt, aki arra járt amikor égett a szomszéd palota, és kihasználva, hogy az elfek mind a tűzoltással foglalatoskodtak, besurrant, és meglovasította ami a keze ügyébe került. Lirion Artemill pedig, amikor tudomást szerzett róla, hogy a családját megkárosították, fejébe vette, hogy kinyomozza az esetet, így lett belőle kalandozó – egy rövid időre.

 

Játéktechnikai változtatások

Manapontos rendszer:

A mágiahasználók nálam szintenként egységesen öt manát kaptak, a varázslatok költsége pedig n^2 lett, ahol n a varázslat szintje. A 0. és 1. szintű varázslatok kivételt képeznek – a 0. szintűek egy manát kóstálnak, az 1. szintűek 2-t. Az intelligencia/bölcsesség bónusz ott kapott szerepet, hogy mostantól minden sebzéshez, illetve egyéb a varázslatokhoz kapcsolódó dobáshoz hozzáadjuk a vonatkozó tulajdonságmódosítót. A varázstudók manája több órai (hat-nyolc) zavartalan alvás alatt töltődik vissza.

Csata közbeni elhalálozás:

A másik változtatás az volt, hogy mostantól nem lehetett 0 ÉP alá menni, viszont 0 ÉP-nél kitartás mentőt kell dobnia minden karakternek. Ha megvan a próba akkor a karakter állapota stabilizálódott, és a győztes fél a csata után meggyógyíthatja, avagy kivégezheti, ahogy neki tetszik. Ha nincs meg a próba, akkor az ipse egy körön keresztül haldoklik, és amikor a következő körben következne, meghal. Ezt azonban meg lehet előzni gyógyitallal vagy gyógyítás varázslattal – ezek az elveszett ÉP-ket ilyen esetben nem pótolják, viszont a karakter állapotát stabilizálják. Ha egy 0 ÉP-jű stabilizálódott karakter valamilyen okból ismét sebződik, akkor általában meghal, ha csak kismértékű volt a sebzés, akkor dobhat megint kitartást.

Kritikus ütések:

Nincsen instant halál sebzésdobás nélkül, az egymást követő kritikus találatok csak tovább növelik a sebzés szorzóját. Pl. egy kétszeres kritikus ütés egy szablyával négyszeres sebzést okoz, egy kaszával nyolcszorost stb.

Eddig felhasznált modulok

 

1. alkalom

 Vigyázat! Rontócok a “Patkányfogó” című kalandmodulra nézve!

Az első kaland, amit lejátszottunk a Patkányfogó volt. Totálisan belezavarodtam a térképbe (pedig nem túl bonyolult), úgyhogy össze-vissza meséltem. Mindegy, egyetlen alkalom alatt kitakarították a dándzsönt, és bezsebelték megérdemelt jutalmukat.

Elég bőkezűen bántam a jutalommal: gyógyítás itala, pókmászás itala, tulajdonságnövelő varázsital, láthatatlanság itala, és egy nem működő kristálygömb.

A tulajdonságnövelés varázsitala úgy működik, hogy az alany megissza és Ake-mentőt dob, ha kicsi akkor permanensen vagy ideiglenesen csökken a kiválasztott tulajdonság, a permanens növekedéshez 20 fölötti eredmény szükséges. Emiatt a karakterek ezeket egészen a közelmúltig nem tudták felhasználni, de a zsákmány többi részének jó hasznát vették a következő kalandokban.

sorfozo_01

 

2. alkalom

Ezalkalommal már el is helyeztem a partit a térképen: Propylában kezdték meg pályafutásukat, Elmaxander Helmar a közeli Fuero Larban született, Mîn egy meg nem nevezett faluban, Itri pedig Akrásziában, és mindannyiukat a pénz és a kaland ígérete sodorta Propylába.

Az Artemill családban nem kizárólag idióták vannak, sőt a család többi tagja kifejezetten intelligens és könyörtelen. A karakterek palira akarták venni Liriont, és pumpolni azon a címen, hogy keresik az ellopott kardot, de a velük tárgyaló Artemill, Fraien rögtön levette a dolgot, és elmagyarázta nekik, hogy a nemes és meglehetősen gazdag Artemill-család nincs oda a szerződésszegőkért.

Elmagyarázta, hogy a kardot Kragon Torg propylai hadúr sírjából emelték ki, méghozzá Parmalion Herknek, a glourmi varázslónak a kérésére, aki szép summát fizetett ezért az Artemilleknek. Ezután felvetette, hogy a kardot a család egyik ellensége, a Sharwár mirza nevű arisztokrata lopathatta el.

sorfozo_02

Klikk a képre a nagyobb változathoz

 

3-4. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Szenvedés a Szigonyhal szigeten” című kalandmodulra nézve!

A karakterek beépültek a mirza emberei közé: a mirza szolgálatába léptek, aki azt állította, hogy Glourmba hajózik. Valójában a Szigonyhal-szigetre hajózott, hogy ellenségét, Dúr Lánit elveszejtse. Itt a parti mindenféle szörnnyel harcolt azután: tűzhollókkal, majombestiákkal, ezerfogú kórókkal, egyéb aggresszív növényekkel, kétfejű kígyókkal és füstlidércekkel. Szereztek pénzt, borostyánt, valamint megszerezték Shriwasnár kristálynyelvét.

A karakterek végül hármas ügynökké váltak, mert a mirza parancsára beépültek Dúr Láni seregébe, ahol legnagyobb megdöbbenésükre Lirion Artemillel is találkoztak, aki Dúr Láni országos haverjaként elkísérte erre az útra azt. A karaktereknek az volt a tervük, hogy kijátsszák egymás ellen a két arisztokratát – Dúr Lánit és a mirzát. Ez a terv annyira nem jött be, mert Dúr Láni harcosai nagyrészt elhullottak a szigeten garázdálkodó szörnyeknek köszönhetően, míg a katonáival sokkal konzervatívabban bánó mirza mindössze egyetlen embert veszített.

Dúr Láni utolsó emberei a szárnyas majombestiákkal vívott teljesen értelmetlen küzdelemben hullottak el, ezután Mîn és Helmar (ekkor Itri nem volt velük, ő suttyomban visszatért a mirzához, hogy tájékoztassa a fejleményekről) már nem látott stratégiai értéket Dúr Lániban, ezért megölték, mondván, hogy legrosszabb esetben begyűjtik érte a jutalmat a mirzától.

Lirion Artemill a csata elején tollhullást varázsolt magára, és elfújta a szél, így nem volt jelen a barátja halálánál, tehát a két gátlástalan kalandor minden további nélkül elhitette az ostoba elffel, hogy Dúr Láni baleset áldozata lett – lefújta a szél a palota tetejéről miközben a majombestiákkal harcolt. (Azóta is a két játékos szavajárása, hogy “It must have been the wind!”)

Viszont Lirion életbenmaradása felvetette a dilemmát, hogy melyik megbízójukhoz ragaszkodnak jobban: a mirza nyilván az elf megöléséhez, vagy legalábbis foglyulejtéséhez is ragaszkodott volna, az Artemill család meg nyilván nem vette volna jó néven, ha a csapat kiszolgáltatja az egyik tagjukat az ellenségnek.

sorfozo_0304

 

5. alkalom

Vigyázat! Rontócok a “Szenvedés a Szigonyhal szigeten” című kalandmodulra nézve!

Helmar és Mîn két játékülés között testületileg úgy döntött, hogy az Artemill család kellemesebb patrónus, mint a mirza, Itri meg vagy tud vigyázni magára, vagy nem. Ha az utóbbi, akkor nem kár érte.

A két mindenre elszánt kalandor azzal kezdte, hogy birtokba vette Dúr Láni hajóját, és a szolgákkal meg Lirion Artemillel körülhajózták a szigetet. Itt ellopták a mirza hajóját is. Ezután Olendárba hajóztak, ahol túladtak a kincseken és Dúr Láni hajóján. Mîn vásárolt egy +3-as parittyát Tsathoggusz templomában. A fegyver, mint kiderült el volt átkozva, tulajdonosa vérbékává válik: minden alkalommal amikor elalszik, óriásbékává változik. Az első este, amikor a szentségtelen átváltozás megtörtént, Helmar szerencsére hamar rájött, hogy mi a helyzet, és nem ölte meg a békává változott Mînt, csak fejbeverte egy evezővel, a félszerzet pedig a továbbiakban éjszakára visszavonult egy alaposan elbarikádozott kabinba.

Eközben a szigeten a mirza egy balul sikerült okkult rituálé következtében a pokolba ragadtatott egy pár Uluyeng által. Itri vette át a zsoldosok vezetését, és szükség is volt a jó vezetésre, mert Tsathoggusz kultistái kötöttek ki a szigeten másnap reggel. Ezeket a zsoldosok végül felaprították: a kultisták nem voltak különösebben veszedelmesek, de az őket vezető pap több zsoldost is megölt és a hajót is elpusztította, amit a leleményes katonák elkötöttek (amíg a parti szétszakadt, a többiek átvettek egy pár NJK-t).

sorfozo_05


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához