LFG.HU

taverna
telge
VegyesCimkek

soroshordo6. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Szenvedés a Szigonyhal szigeten” című kalandmodulra nézve!

Más választásuk nem lévén, a három megmaradt zsoldos (akiket a másik két játékos vett át) és Itri alászálltak az egyetlen feltáratlan helyére a szigetnek: a tengeri barlangba. Miután végeztek az őrzőkkel (Malik a zsoldos elesett e harcok során) felébresztették Guaranshawárt, az Urat, Aki Kúszik. Ő emberi áldozatokért (jobb híján a szigeten élő páriákat használták erre a célra) cserébe ellátta őket egy lézerpisztollyal, egy AG-dobozzal, és egy AG-övvel, valamint hozzájuk való töltetekkel. Amikor Guaranshawár tájékoztatta őket abbéli szándékáról, hogy kapcsolatba lépjen a népével, Itri megmérgezte, majd a maradék két zsoldos segítségével végzett vele. Zombifejelő Ahmed és Akbár is halálát lelte ennek folyamán, úgyhogy Itri egyedül maradt. Nem mondhatni, hogy ez különösebben kedvét szegte volna – telepakolta az AG-ládát és elrepült a szigetről, vissza a szárazföldre, ahonnan Propylába hajózott.

Propylában a parti ismét találkozott, és az Artemillekhez mentek. Elmondták Artemil Fraiennek, hogy a kard, amit kerestek sajnos a mirzával együtt ismeretlen helyre távozott. Fraien felvonta a szemöldökét, de végül hitt nekik, és új küldetést bízott rájuk: keressék meg Laran Mergaszt, a fiatal propylai nemest, aki tengerparti nyaralójában üdült, ahonnan valószínűleg elrabolták.

Még mielőtt útnak indultak volna, elmentek Ellinger templomába, ahol súlyos pénzek cseréltek gazdát, de végül Itri bemásolhatott a könyvébe egy újabb varázslatot, míg Mînre egy olyan varázslatot olvastak, amely egy hónapra megszüntette az átok mellékhatásait: az átok teljes megszüntetésére a karaktereknek nem volt anyagi keretük. Ezért Mîn egy kevésbé anyagias istenhez, Istárhoz fordult, akinek főpapnője egy küldetést adott neki: Khosurába küldte, hogy óvja meg Istár hitét a Négy Misztérium Városában egy meg nem nevezett veszélytől. Mihelyst ez megtörténik, állította a főpapnő, istennője feloldja majd a tébolyult békaisten átkát.

sorfozo_06

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

7. alkalom:

 Vigyázat! Rontócok az “Áldozati Bárány” című kalandmodulra nézve!

A következő ülésünk azzal kezdődött, hogy Itri szerzett egy miniont: egy rabszolgaságba adott szabad propylai orvvadászt vásárolt a rabszolgapiacon, a neve Iphikratész Lekapénosz, tizennégy éves és íjász. Ő kezeli most többek között Itri lézerfegyverét is.

Miután a többiek is elintézték a bevásárlást, lóra (illetve Mîn esetében alpakkára) ültek, és elindultak a következő kaland felé, hogy megmentsék az Áldozati Bárányt.

A modulon elég sokat változtattam, nem cápák vannak, hanem békaemberek, a főellenség nyilván Tsathoggusz, és a fogadós egy beépített Tsathoggusz kultista a feleségével együtt. A békaemberek pedig nem megidézni akartak egy démont, hanem egy Batrakheiosz Megaszt felébreszteni.

A parti feltérképezte a vadászházat, és a nyomokból helyesen arra következtettek, hogy Tsathoggusz keze van a dologban. Utána megmentették békaképű Fahimot két igen éhes békodiltól, Fahim pedig elvezette őket Tsathoggusz elhagyott templomához, ahol egy freskót láttak, amin egy pap ugyanolyan gyűrűt visel, mint a fogadós – rájöttek rögtön a fogadós szerepére is.

sorfozo_07

 

8. alkalom:

Vigyázat! Rontócok az “Áldozati Bárány” című kalandmodulra nézve!

A fogadóssal alaposan meggyűlt a társaság baja, majdnem TPK lett a vége, a Békák Gyűrűje (körönként öt gyilkos békát lehet vele idézni) elég hatékony varázstárgynak bizonyult. Mîn és Iphikratész Lekapénosz is 0 ÉP-re került a harc végére, és Helmarnak sem hiányzott már sok a véghez.

Miután kivallatták a fogadóst, és kicsit összeszedték magukat, áteveztek a szigetre. Itt bementek a békaemberek barlangjaiba egy mágikus ajtón (akkor nyílt ki, ha kitaláltad a jelszavát, és aztán kimondattad vele), lemészároltak 60 gyilkos békát (ekkor még a Lángoló gömböt 5 méter sugarú varázslatként használtuk, később ezt a szabálykönyvben leírt 3 méteres átmérőre csökkentettük), majd az áldozati terem védőit, miután az alagút másik oldalát berobbantották (még a Szigonyhal szigeten szereztek diambroidot is), hogy a többi ellenség ne siethessen a szorongatott Shirlekk segítségére. Ez is elég necces lett volna nekik, de a végén Mîn egy ütésből megölt egy békodilt, és így a parti felé tolódott el a harc egyensúlya. Kiszabadították Laran Mergaszt, és hazatértek Propylába.

sorfozo_08

 

9. alkalom:

Itt két új karaktert meséltem be: Romanósz Lekapénosz (Mîn játékosának második karaktere), Iphikratész testvére, mellesleg elsőrangú kalóz felcsapott kalandozónak, miután Mîn és Itri a Lekapénosz-családhoz látogattak. Abban egyeztek meg, hogy Romanósz az első kaland zsákmányából nem kér részt, és utána a hasznosságától függően újratárgyalják a kincs elosztását. Helmar ezalatt csúnyán leitta magát, és be is szívott, majd delíriumában feleségül vett egy Istár-papnőt, Aylát (Helmar játékosának második karaktere).

Egyéb változások is bekövetkeztek az eredeti csapatban: mivel a hajózás Fomalhauton láthatóan létszükséglet, minden karakter, amelyik egyelőre nem értett a hajózáshoz elkezdett tanulni, ezen kívül Mîn és Helmar külön tanulmányokba mélyedt: Mîn az írás-olvasás, illetve a varázslás művészetét kezdte el tanulmányozni Itri segítségével, míg Helmar az osonás, zárnyitás és zsebmetszés fortélyait kezdte el Mîntől eltanulni.

Az alaposan kibővült parti ezután nekiindult, hogy Khosurába utazzon, először Glourmba hajóztak az Artemillek egy vitorlásán, ami Parmalion Herknek szállított ritka tárgyakat.

Itt összekülönböztek Parmalion Herkkel. Én szerettem volna, ha az öreg varázsló hosszú távon a megbízójuk lesz, de ők ostobán elmondták neki, hogy a varázstargyakat inkább saját maguk szeretnék megtartani. Hogy milyen megfontolásból mondana bárki is ilyet egy láthatóan szenvedélyes gyűjtőnek, azt nem tudom… Ezek után Mînnek még volt bőr a képén megkérdezni, hogy megnézheti-e a varázsló gyűjteményét, mire Herk nyilván kikergette őket a tornyából.

Ezután a parti betért egy kocsmába, ahol megismerkedtek Aegillel, Conan helyi alteregójával, aki hirtelen felindulásból nekiindult ellopni az Elefánt Szívét. Meglátjuk még ki tart vele.

sorfozo_09

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

10. alkalom:

A következő alkalommal Itri játékosa nem tudott jönni, ezért egy mellékküldetést meséltem többiek karaktereinek. A csapat jelenlevő része elment, hogy jóvátegye a dolgokat Parmalion Herkkel. Miután ezúttal behízelegték magukat, a varázsló elküldte őket, hogy szerezzenek meg pergameneket, amelyek bizonyos varázstárgyak hollétére utaló nyomokat tartalmaznak. Ő maga nem mehetett, mert a házban csak a tulajdonosa volt képes varázslói mágiát használni. Árnyakkal és egy csillagvámpírral küzdöttek meg (a csillagvámpír a ház tulajdonosa Mazirian volt, aki holtában csillagvámpírrá silányult), és négy pergament szereztek meg. Ezek közül az egyik töredezett, a másik három kódolt: kettőnél sima caesari kódolást használtam, egynél pedig a betűket kevertem össze. Egy az Üstökösök gyűrűjéről szolgáltat információt, egy másik Yiko hét mérföldet lépő csizmájáról szól, a másik kettő közül az egyik Shriwasnár kristálynyelvéről (amit a parti már kezébe kaparintott a Szigonyhal szigeten) szólt, a másik Mellor utolsó útjáról, és botja feltételezett helyéről.

Kiegészítésképpen a parti 3000 aranyért eladta Herknek az előző kaland során zsákmányolt Békák Gyűrűjét is: a gyűrűt csak Tsathoggusz hívői húzhatták az ujjukra anélkül, hogy összeégesse őket, ezért számukra haszontalan volt, de Herk gyűjteményében értékes kiegészítőnek számított az ékszer.

Megjegyzés a pergamenekkel kapcsolatban: A játékosaim gyorsan rájöttek hogy két esetben caesari kódolást használtam, és ezeket fel is törték, a másik kettővel viszont nem volt kedvük bíbelődni, úgyhogy pár IRL hónap eltelte után megosztottam velük ezeknek az eredeti szövegét.

sorfozo_10

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

11. alkalom:

Vigyázat! Rontócok “Az Elefánt Tornya” című kalandmodulra és novellára nézve!

Az ezt követő ülésen a parti kitakarította Yarának, a gonosz papnak a külső és belső kertjét, a földszintet, és a pincét. Aegil nagyon hasznos tagjának bizonyult a csapatnak, számos ellenséget levágott, és felfogta a csapatnak jutó sebzés nagyját. Ettől függetlenül a játékosok utálták a KM kedvenc NJK-ját persze, pedig én reméltem, hogy majd összebarátkoznak a jó öreg Conannel, és együtt kalandoznak majd vele. A későbbi alkalmakkor emiatt Aegilt egyre kevesebbet használtam, és végül teljesen kiírtam.

A kaland eddig egyébként igen jövedelmező volt, többek között 200 kiló ezüstöt is zsákmányoltak, ami most Itri AG-ládájában pihen. Ez az egy tétel kb. 2k aranynak felel meg.

sorfozo_11

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

 

12. alkalom:

Vigyázat! Rontócok “Az Elefánt Tornya” című kalandmodulra és novellára nézve!

A karakterek kirabolták Yarát, és Yog-kosha segítségével végeztek vele, ahogy az az Elefánt tornya című Conan-novellában le van írva.

Az epizód ikonikus pillanata volt, amikor a csapat már biztonságban a torony külső falain kívül szortírozta a zsákmányt, miközben Mîn Itri AG-övével berepült Yara dolgozószobájának ablakán, ledobta elé az Elefánt Szívét, miközben azt kiáltozta, hogy “Csomagja jött uram!”, vagy valami ilyesmit. Yara ekkor felserkent a sárga lótusz által előidézett álmából, de mielőtt bármit csinálhatott volna, Yog-Kosha alkalmazta a Varázskancsó varázslatot, és Yarának annyi lett. Mîn ekkor már biztonságos távolságban lebegett, és első sorból nézhette végig a torony összeomlását.

sorfozo_12
13. alkalom:

Glourmból szárazföldi úton távoztak a Xemarthész mentén. A Xemarthész egy mellékfolyóját követve egy rejtett völgybe jutottak, ahol egy hobbit törzs él. A hobbitok állandó háborúban állnak a környező síkságon élő óriáshangyákkal, akik be-be tolakodnak a völgyükbe. Mîn fegyvere, mint kiderült, eredetileg ennek a törzsnek a tulajdona volt, és a hangyákat egy lövéssel megöli, a megölt hangya társait pedig elijeszti.

A völgybeli tóból rengeteg aranyat mostak a helyiek, és mivel a jó minőségű acélnak híjával voltak, a fegyverek szokásos árának akár ötszörösét is megadták az erre tévedő kereskedőknek. A csapatnál volt egy rakat fegyver az előző kalandokból összegyűjtve, ezeket el is adták.

A hobbitokat éppen egy Tsathoggusz-pap akarta megtéríteni, és megjövendölte Mîn érkezését is, gondolván, hogy a hobbitok vérbéka hordozta ereklyéje majd a megtérés irányába tereli a helyieket. A békaimádók ezen terve kudarcba fulladt, mert Itri átlátott a cselszövésen. Ezek után a hobbitok kérték Mînt, hogy maradjon, vagy legalább a hangyaölőt hagyja ott, és ő bele is egyezett, mondván hogy visszahozza az ereklyét, miután az átkot levette róla. A hobbitok először nem hitték el neki, hogy átok van a parittyán, ezért Mîn egy helybelinek adta a fegyvert, aki este rögtön békává is változott. Ezután a helyiek már elengedték őket, a parti ismét átkelt a hangyák földjén, és folytatta az utat a Xemarthész mentében.

sorfozo_13

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

14. alkalom:

A következő alkalommal Itri játékosa hiányzott, így egy mellékküldetést meséltem ismét. A csapat emellett kiegészült egy új játékossal Lettin Mareollal, a glourmi sajkással, aki hajótörést szenvedett a Xemarthészen, így került a csapatba.

A csapat ezúttal ismét egy sűrűbben lakott területre ért, és amikor Mîn, Helmar és Lettin pecázni indultak, a közeli város, Balamork polgármestere felkérte őket, hogy legyenek a helyi sörfőzőversenyen az idei zsűri.

Mint kiderült Balamorkban a lakosság három részre szakad: az emberekre, az elfekre, és a hobbitok meg törpék táborára. Mindegyik tábornak megvolt a maga sörfőzője, és mindegyik tábor nyilván a maga sörfőzőjének kívánta juttatni a győzelem babérját. Ezért aztán mindhárom zsűritagot megpróbálták bevonni a maguk cselszövényébe, és adtak nekik egy-egy rosszízű itallal telt fiolát, amit a konkurencia versenyen felhasználandó sörébe kellett csempészni, és egy másik fiolát, amelynek köszönhetően rövid időre átváltozhattak más fajúvá, hogy könnyebben elvegyülhessenek a kiszemelt célpont sörfőzdéjében.

A játékosok nem akarták nagyon felkavarni a dolgokat, és elhatározták, hogy döntetlenre hozzák ki a verseny eredményét. Lettin és Mîn azt hazudták a megbízóiknak, hogy küldetésük sikerrel járt, de Helmar a magáénak elárulta, hogy nem kívánja elrontani a jó sört, amit azután ráadásul neki kell majd elbírálnia, ezért a megbízó a maga kezébe vette a dolgot. A fiolákat azonban összecserélte, és a törpék söre ahelyett, hogy rosszízű lett volna, törpévé változtatta a zsűrit. A verseny így nem döntetlennel, hanem tömegverekedéssel ért véget, amiből a három zsűritag furmányosan kimaradt. Utoljára még azt a tanácsot adták az elkeseredett polgármesternek, hogy legközelebb talán inkább horgászversennyel próbálkozzon.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához