LFG.HU

HammerTimeCafe
telge
VegyesCimkek

soroshordo

15. alkalom:

A Xemarthész mentén továbbhaladva a parti egy mocsarasabb terepre ért, ahol a mellékfolyók sáros-vizenyős szelíd dombok között kanyarognak. Maga a Xemarthész itt mélyen bevájta magát egy kőmederbe, és a mellékfolyók vízesésként hulltak bele alá. Az egyik helyen, ahol az út megszűkült, és egyik oldalról a szakadék, másik oldalról egy meredek, sűrűn benőtt domboldal korlátozta az utazók mozgását, egy csapat dombi óriás ütött rajta a partin. Az óriásokat lekaszabolták, de eléggé lerongyolódtak, és Aegil bele is halt a csatába (egy óriást magával rántott a mélybe).

A győzelemnek nem sokáig örülhettek, mert egy fekete sárkány jelent meg a színen. A sárkány elmondta nekik, hogy már régóta fáj a foga az óriások kincsére, de nem tud betörni a várukba, mert az ajtók, amiket az óriások használnak túl kicsik neki. Mióta ugyanis az óriások neszét vették a jelenlétének nem használják a földalatti váruk főkapuját, ami egy vízesés mögött búvik meg. Ezután a sárkány üzletet ajánlott a csapatnak: helyben felfalja őket, vagy bemennek az óriások várába, hogy kinyissák neki a főkaput. A parti hűségének biztosítása érdekében túszokat is követelt: a csapat Itrit adta oda, akinek már amúgy sem maradt manája, és Romanósz Lekapénoszt, akinek meg élete nem volt már nagyon.

Az alkalom azzal ért véget, hogy a csapat kinyitotta az óriások várába vezető őrizetlenül hagyott kisajtót, amihez három rejtvényt kellett megfejteniük, és a rejtvények megoldását a kulcslyukakba tömködni.

15-16

 

16. alkalom:

Ezúttal Lettin játékosa nem tudott eljönni. A parti kiszabadított pár emberi foglyot, akit az óriások étkezés céljára tartalékoltak, és ezek aztán beengedték a sárkányt, aki savval rögtön le is fújta a teremben tartózkodókat, előrevetítve, hogy milyen sorsot szánt a kalandozóknak. A sárkány ezután kinyírta majdnem az összes óriást, de a karakterek besegítettek a domblakóknak, és végül a sárkány is kimúlt. Ezután a játékosok még elbántak a két megmaradt óriással (ez sem volt egyszerű, de végül mind túlélték), és birtokba vették az őket az erősebb (vagyis ezúttal inkább ravaszabb) jogán megillető kincseket.

 

17. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Törött Puszták” című kalandmodulra nézve!

Játékosaink immár a Regulátor Sivatagban meneteltek, amikor egy toronyhoz értek, amit kisebb tórendszer vett körül. A tornyot nagy körben Istár mágikus fókuszai vették körül. A tavakban madarak fürödtek, amelyek félelem nélkül hagyták a csapatot közel menni hozzájuk, úgyhogy a parti le is bunkózott egy kacsát vacsorának. Csakhogy amikor Istár kőgyűrűjét elhagyták a madár teteme valóságos emberi holttestté változott, és megjelent egy csapat Tűcsőrű, amelyek visszakövetelték a holttestet. A parti engedelmeskedett, majd a továbbindulás mellett döntött a torony kirámolása meg a rejtély felgöngyölítése helyett. Az vesse rájuk az első követ, aki nem parázik a tűcsőrűektől!

Ezután a parti egy homokviharba került, ami történetesen egy párhuzamos valóságba ragadta őket, ahol az ég mentes volt mindenféle fény kibocsátó objektumtól, így aztán tájékozódni sem tudtak. Ez Alvon Voradan illúzió-birodalma volt, egy jó ötlet az én gyalázatos kivitelezésemmel. Akit érdekel, az a Törött Puszták című kalandmodulban olvashat róla, én ehelyütt sokat nem fogok írni róla, mert a játékosokat különösebben nem érdekelte ez a kaland, nem is nagyon értették (ami nyilván az én hibám), és mindannyiunk közös megegyezésével utólag ezt az alkalmat nyilvánítottuk eddig a legkevésbé élvezetesnek. Itt lelte egyébként halálát Lettin Mareol is, akinek a játékosa végül csak két játékülésen vett részt összesen.

Elég legyen annyi, hogy egy-másfél óra szenvedés után a parti végre visszakeveredett a sivatagba, és az alkalmat úgy zártuk be, hogy meglátták Khosura falait a távolban.

17

Klikk a képre a teljes mérethez

 

18. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

A parti végre megérkezett Khosurába, ahol a fogadtatás kevésbé volt szívélyes, mint azt remélték. Először is a kapunál egy Kheidzsin nevű őrparancsnok megállította őket, elvámolta az árut, kapupénzt fizettetett velük, és az utolsó szögig átnézte a szekereket. Aylához és Helmárhoz nem mert hozzányúlni, mert Istár egyháza mégiscsak a második leghatalmasabb erő volt a városban, de Itrit lefogatta, miután egy Karttekaza-szimbólumot “talált” a szekerén. Ezután fenyegetésekkel és arany ígéretével beszervezte a varázslót a város titkosrendőrségébe (legalábbis hite szerint), hogy jelentsen neki Istár egyházáról.

Istár egyháza sem fogadta kitörő örömmel az érkezőket, mint kiderült az előző főpapnő, Marcella vil-Amnir nem régen gyanús körülmények között eltűnt, és utódja Mennen Raimi al-Varsz, egészséges paranoiával fogadta a partit, főleg mivel alapvetően mizandrista beállítású volt. Helyettese, Annai Delzadora sokkal kedvesebbnek és segítőkészebbnek bizonyult, és a közrendű amazonok és papnők is viszonylag barátságosan viselkedtek a karakterekkel.

A karakterek rögvest arra a következtetésre jutottak, hogy főleg Marcella eltűnése ügyében kell majd nyomozniuk, így hozzá is láttak a kérdezősködéshez, és így megtudták, hogy:

a, Marcella többször és hangosan felszólalt Pantózár nagykirálynál Mung egyházának a városba engedése ellen;

b, Közeli barátságban állt egy Bölcs Bagavámi nevezetű gyanús illetővel, akivel közös hobbijuk volt a szegények istápolása.

18

Klikk a képre a teljes mérethez

 

19. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

A karakterek körbejárták a várost. A felszíni térképen a kalandmodulhoz képest főként Mung helyi lerakatán változtattam, akik sokkal erőteljesebb arzenált és személyzetet kaptak, mint ami alapvetően volt nekik. A parti persze rögtön elkezdett náluk puhatolózni, de egyelőre nem sikerült semmit rájuk bizonyítani. De az érzés, hogy Mungék rosszban sántikálnak mindenkiben megvolt, különösen mivel a csapat eddigre már tudta, hogy annak idején Mungorváros követei Famfulban a köznép megnyerésével vette át a hatalmat. És ugye itt is a szegények segítése volt a fő profiljuk, szóval plauzabilisnek látszott, hogy ők tették el Marcellát láb alól, főleg mivel az egykori főpapnő ellenük prédikált, és emellett igen népszerű volt a szegények körében.

Ezután a csapat Bagavámit vette elő, Mîn még be is tört a házába körülnézni, hogy biztosan az-e akinek mondja magát. Minden jel arra mutatott, hogy igen, de a parti azért – demonstrálva a helyes nyomozói attitűdöt – továbbra is gyanakvó maradt.

Ezután volt egy rövid intermezzo, melyben belebotlottak a helyi alvilág néhány képviselőjébe, akik sócsempészetben utaztak. Egy éjszakai átadást a parti be is vállalt, amit Itri egymagában lebonyolított végül. Cserébe megkapták a város alatt húzódó kazamaták egy szakaszának (IA) térképét. Másnap Itri és Ayla az Istár-templomkomplexum könyvtárában kutakodtak, és pár információval gazdagabbak lettek a város történelmét illetően, valamint szert tettek még egy fontos térképre (IIIB).

Az alkalom elején egy jelentéktelen, de emlékezetes epizód volt, amikor Mîn és Helmar úgy kapták el az őket követő titkosrendőrt, hogy felmásztak egy sikátor falaira, megvárták amíg elhalad előttük, majd ráugrottak és összeverték. Azóta a csapat kedvenc nem letális támadási módja falakra mászni, és onnan mit sem sejtő NJK-kra ugrálni.

19

Klikk a képre a teljes mérethez

20. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

Az alkalom igen akcióorientált volt, a csapat aláereszkedett az Istár-templomkomplexum alatti járatokba (IIIB), és elkezdte bejárni a megszerzett térképet. Először összefutottak füstlidércekkel, ami egészséges és megalapozott félelmet plántált beléjük ezek iránt a dögök iránt a kaland hátralevő részére, aztán találtak egy sócsempészek által használt raktárt. Megtalálták a Kamnikus Misztériumokhoz vezető lépcsőt is, amit eleinte a játékosok valami kamu dolognak tartottak, Mîn játékosa egyenesen azt teorizálta, hogy a Misztériumok a pirítós megvajazásának egy szerfelett haszontalan módját tárják csak fel a beavatottak előtt. Bevallom, az ötlet kísértésbe hozott, de a végén maradtam a modul által leírt Misztériumoknál. Elhelyeztem a labirintusban pár utalást is arra nézve, hogy a Misztériumok eléréséhez milyen áldozat szükséges, és ezt a karakterek gyorsan le is vették, és későbbi használathoz megjegyezték. Igaz, Itri játékosát leszámítva továbbra is szkeptikusak voltak. Ezeken kívül még volt számos csekélyebb jelentőségű epizód amelyeket nem sorolok fel.

Visszafelé tartva az Istár-templom felé az eddigre erősen lerongyolódott csapat Annai Delzadórába botlott, akit éppen három patkányember szorongatott. A papnőt kényelmetlen helyzetéből kimentve megkérdezték, hogy mégis mi a fészkes fenét keres idelent, mire az azt a választ adta, hogy őutánuk kémkedett, de mostmár meggyőződött a jószándékukról. Mîn játékosa javíthatatlan paranoiás lévén rögtön a fő gyanúsítottak közé tette ezután Annai Delzadórát, de a másik két játékost a papnő egyelőre meggyőzte.

Az alkalom egyéb fejleménye volt, hogy a csapat szert tett egy illuzionista varázskönyvre, amelyben Mîn, aki mágikus képzése vége felé járt már ekkor, azonnal elmélyedt.

20

Klikk a képre a teljes mérethez


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához