LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo21. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

A parti folytatta a nyomozást, de sajnos nem nagyon jutottak előre, amikor a Bagavámi ellen megkísérelt merénylet egy lehetséges nyomot szolgáltatott. Az egyik merénylőt egy hosszú hajsza után Mîn és Helmar elkapta, az Istár-templomkomplexumhoz hurcolta és itt kivallatták. Ez először nehézségekbe ütközött, mert a fogoly leharapta a nyelvét, de a játékosi találékonyság ezen is felülkerekedett: igazságszérumot itattak a fogollyal, és kibarchobáztak belőle minden fontos információt. (Mîn pedig utólag szokása szerint szemtelenkedett is egy sort: “És most nagyon hülyén érzed magad amiért tök fölöslegesen leharaptad a nyelvedet?)

Mint kiderült, a merénylő Yol, a nyálkaisten híve volt, akit Bagavámi kutatásai létében veszélyeztettek, mivel a varázsló különleges alkimista sókkal közel jutott minden nyálka elmulasztásának módszeréhez. Mint kiderült Yol egyháza egy illegális gyülekezetet hozott létre Khosurában, amelynek számos tagja volt, és már egy ideje tervezgette Bagavámi megölését.

A csapat egészen megörült ennek (végre egy értékelhető nyomozási irány!), és el is kezdték tervezgetni a Yol kultusz felszámolását, kihasználva, hogy Itri névleg Kheidzsi őrparancsnoknak dolgozott, még a városi őrséget is bevonták.

21

Klikk a képre a nagy verzióhoz

22. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

Yol kultistái a félig a tóba omlott fal üregeiben lakoztak, ahogy Mîn felderítette, és mindenféle gyanús high-tech eszközzel rendelkeztek, amivel igazán nem kellett volna nekik. Ami a leginkább bajba keverte Mung egyházát az az volt, hogy az egyik adeptusuk éppen a Yol-szekta vezetőivel tárgyalt, és amikor a városi őrség meg az Istár-egyház katonái rajtuk ütöttek az egyik üregen keresztül kirepült egy AG-övvel, amivel eléggé nyilvánvalóan elárulta magát, még ha a partinak nem is sikerült végül elkapni.

Egyébként a Yol-szektát viszonylag csekély veszteségekkel sikerült felszámolni, ha jól emlékszem az amazonok közül nem is veszett oda senki, a városi őrök közül pedig talán ketten csak. Ezután a parti rögtön el is kezdte tervezni a Mung rendház megtámadását.

 

23. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

A parti éjszaka hatolt be a mungoriak főhadiszállásául szolgáló raktárházba, Ayla kivételével, aki valamilyen okból később érkezett csak be, Itri pedig félidőben elrepült az AG-ládáért, hogy legyen a zsákmányt mibe rakni.

Először Mîn hihetetlen zsákmányra tett szert mindenféle probléma nélkül: garmadával álltak a raktár alatti pincékben a lézerfegyverek, az energiatöltények, és minden egyéb földi jó. Csakhogy ekkor került a légy a levesbe, néhány mungori ugyanis a kései óra ellenére is mászkálni kezdett.

A csapat az első útjukba kerülő mungoriakat irgalom nélkül lemészárolta. A második csapattal, akik lézer-, és tűzbiztos exoskeletonokban bocsátkoztak harcba, már nem volt ilyen egyszerű dolguk, de Helmar és Romanósz a maguk halálos precizitásával a futurisztikus páncélokon (+10 VO) is megtalálták az illesztéseket, és utána már nekik is volt exoskeletonjuk. Mindazonáltal ők sem úszták meg sebesülés nélkül, és elkezdtek valami védhető helyet keresni.

Így jutottak egy kínzókamrába, ahol éppen Annai Delzadórát kínozták a mungori adeptusok. A papnőt ismét kimentették szorult helyzetéből (aki ekkor már nemigen tudta kimagyarázni magát egyik játékos előtt sem), és védelmi pozíciót foglaltak el, amikor a harmadik, és eddig legjobban felfegyverzett mungori csapat ostrom alá vette őket.

Eddig az üléseink virtuálisak voltak, azaz Teamspeaken, illetve Discordon keresztül folytak, de a minőség hagyott némi kívánnivalót maga után, és Itri játékosa már nem tudta így élvezni a játékot. Ezért innentől fogva a rövid hétköznap délutáni-esti üléseket lecseréltük teljes napos hétvégi ülésekre, ami egyébként eddig nagyon jó döntésnek bizonyult, az eddigi személyes alkalmak sokkal élvezetesebbnek bizonyultak az internetes üléseinknél.

 

24. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

A csapatból Helmar, Mîn, és a Lekapénosz testvérek a Mung raktárházon belül voltak, Itri az AG-ládával repült a raktár fele, Ayla pedig gyalog közeledett. A raktárat azonban időközben körülvették a Mungék vészjelzésére összegyűlő városi őrök, miközben Anvin Ishambarg nagyvezér egy Repülés varázslattal az épület fölött lebegett, mellette a keselyűdémona és az árnyékőre. Taramisz, Száfár leánya (nálam 9-es szintű illizionista) is részt vett az akcióban, ő a bejárattal állt szembe, IOUN köveket idézve, és készenlétben tartott egy Lankwiler prizmatikus lövedékét is. Ezen kívül még volt a csapattal egy nem nevesített 7. szintű Uthummaosz pap.

Mivel a városi őröknek Mung szerzetesei adtak egy kommunikátort, Kheidzsin parancsnok a személyleírásokból az életben maradt szerzetesek rejtett kamerákon keresztül látták a csapatot) már rájött, hogy az Ayla-féle bagázsról van szó, és amikor Ayla besétált a városőrök közé, azok nyomban parancsot kaptak a letartóztatására. Ayla próbálta kidumálni magát – elvégre ő eddig nem tudott róla, hogy bármi rosszat tett volna – de senkit nem érdekelt a mondandója. Hamarosan előkerültek a kardok, Ayla kapott egy bénítást, és elfeküdt.

Közben Helmar egy helyen leszedte a raktár cserepeit, és Mîn kirepült egy zsákmányolt AG-övvel, meg egy rakat zsákmányolt lézerfegyverrel. A keselyűdémon nyomban üldözőbe vette, mire Mîn berepült egy ablakon. Több próbálkozás után sikerült végre kijátszani a madár figyelmét, és észrevétlenül kilopózni a házból, de utána elkövette azt a hibát, hogy visszarepült megölni a démont. Megpróbálta egy orvtámadással kivégezni, de nem sikerült, és a madár kiütötte egy varázslövedékkel.

A három a raktárban maradt csapattag behúzódott a páncélterembe, és egy elit Mung kultistát itt meg is öltek, de az Uthummaosz-pap közben sorra lebénította őket. Iphikratész maradt végül utoljára harcképes, és a zsákmányolt trilézerrel még lyukat égetett az Uthumaosz pap mellkasába és nyakába amikor az botor módon kijött a fedezéke mögül, de aztán Iphikratész is kénytelen volt megadni magát. Az Uthummaosz pap egyébként nem halt meg, az egyik szolgája beadott neki egy adag gyógyitalt amikor haldokolni kezdett.

Közben Itri is becsatlakozott a csatába, de Anvin nagyvezér a villámszóró pálcájával túl erős ellenfélnek bizonyult, a játékos végül alig tudott elmenekülni. Miután gyógyitallal valamennyire feltöltötte magát láthatatlanul visszalopózkodott, kiszabadította Aylát (ehhez megöltek két városőrt) amíg a városőrök többsége a raktárban téblábolt, aztán ketten együtt végrehajtották a rugalmas elszakadás taktikáját, és visszaóvakodtak az Istár templomkomplexumba.

Itt véget ért a harc, a parti elfogott tagjait Pantózár elé hurcolták, aki tekintettel arra, hogy a Yol kultusz felszámolásában a csapat aktívan segédkezett, nem végeztette ki őket, csak a Jajgatás vermeibe küldte őket Annai Delzadorával együtt. Egyedül Romanósz Lekapénosznak jutott más sors: a kalózt eladták az Ívelt Handzsár Karavánszeráj gladiátorviadalaihoz.

A következő két napot a vermek feltérképezésével és tervezéssel töltötték el, Helmar és Mîn közben azon borongtak, hogy Itri valószínűleg már eliszkolt a városból, elvégre ők is otthagyták őt a Szigonyhal-szigeten hasonló helyzetben.

A csapatnak sikerült éppen annyi élelmet szereznie, hogy ne éhezzenek. Mîn faragott egy szent szimbólumot Delzadórának, aki aztán így fel tudta gyógyítani a többieket. Ezután a csapat csapdát állított a Jajgatás vermeit uraló Ongnak és csapatának, és olyan szerencséjük volt, hogy a csapdaként lerakott két wywernőr közül az egyik kiütötte Ongot. A csatlósai még úgy sem voltak ellenfelei a csapatnak, hogy Mînnek csak egy rozsdás kése volt, Helmarnak meg csak egy husángja.

Ezután a csapat Ongék főhadiszállásában végigkopogtatta a falat, és megtalálták azt a pontot, ahol az Ymmu sírkomplexumával érintkezett. Helmar áttörte a falat egy feszítővassal, és a csapat áthurcolkodott. Extrém paranoiával és szerencsés dobásokkal a három kalandor minden veszélyt kikerült, és a negyedik szintről egyetlen csata nélkül eljutottak a második szintre, a csatorna bejáratáig Vashanka piacánál. Itt belefutottak egy véletlen találkozásba, de szerencsére csak öt megelevenedett kardba, ezekkel még szinte fegyvertelen állapotukban is el tudtak bánni. Ezután az Ongtól zsákmányolt bőrszíjjal Helmar meghajlítgatta a rácsokat, és kimásztak.

Közben a felszínen három nap telt el. Romanósz első napja eseménytelenül telt el, bezárták egy kamrába, megetették, és hagyták pihenni. Hihetetlen szerencséjére a karakter a random fegyverek közül éppen a szablyát kapta. Az ellensége a “Király” nevet viselő barbár lett, páncélt pedig nem kapott. Romanósznak csak 19 ÉP-je volt ugyan, de a játékos elég magabiztos volt így, hogy szablyával vívhatott.

Először a meztelen, olajjal bekent kalózt engedték az arénába, majd a közönség ovációja közepette megjelent maga a Király is. Romanósz nem vesztegette az időt, és amíg a barbár a közönséget köszöntötte, rárohant. Mindkét támadása túlütés lett: komolyan megsebezte a Királyt a fedetlen hálótartó karján, majd a lemezvért egy résén keresztül hasbaszúrta. A barbár éppen hogy hátra tudott lépni, és így nem sebesült meg halálosan. Vicsorogva a kalóz felé fordult, és egy mesteri hálódobást (természetes 20-as) hajtott végre, majd szúrt a szigonyával. Csakhogy Romanósznak működtek a villámgyors reflexei, és kikerülte a hálót (mivel a hálózás +5-ös manőver ellendobhatott), félretáncolt a szigony elől, majd egyetlen elegáns mozdulattal nyakon szúrta a barbárt a lemezvért illesztékén keresztül (természetes 20-as, majd 19, azaz instant kill). A közönség egy percig döbbent csendben próbálta emészteni a látottakat, majd romlott káposztával és paradicsommal dobálta meg kedvenc bajnoka gyilkosát. Romanósz azonban nem nagyon zavartatta magát, és elégedetten, egy elfogadható állapotban lévő paradicsomot majszolva levonult a porondról.

Ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Itrihez és Aylához: volt rá esély, hogy a második nap végére megtudják hol van Romanósz és kiszabadítják. A mungori raktárházban vívott csata estéjén főként az Istár főpapnőnek magyarázkodhattak, főleg miután az Istár templomkomplexumot gyakorlatilag gyűrűbe fogták a városi őrök járőrei. Mennen Reimi elhatározta, hogy másnap reggel audienciát kér Pantózártól, és megpróbálja elsimítani az ügyet. Reggel szigorúan utasította Ayláékat, hogy több galibát mostmár ne okozzanak, majd elment a palotába. Ayla és Itri közben felosztották a teendőket: Ayla láthatatlanná varázsolva nyomozni indul a mungori raktárházhoz, hátha sikerül valamit megtudnia, Itri pedig az alvárosban várakozik a közeli bejáratnál.

Itt befejeztük a játékülést.

24

Klikk a képre a nagy verzióhoz

25. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

Ayla talált egy halott városiőrt a csatornában megakadva: a szegénynegyed lakói társai előtt akadtak arra a két őrre, akit Ayla kiszabadításakor Itri és Ayla megöltek. A koldusok megszabadították a két holttestet értékeiktől, és a csatornába dobták őket, az egyikük pedig megakadt egy keresztvasban. Ayla kihalászta, és az alváros bejáratához cipelte, ahol varázslattal kikérdezték a hullát, megtudták, hogy a rendbontókat Pantózár általában kivégezteti, az elkobzott tárgyakat a városi kincstárba szokták tenni, és a városi őrséget Kheidzsin őrparancsnok riadóztatta.

Ayla ezután elment a Bronzkolosszusba, és a kivégzések rendjéről érdeklődve megtudta, hogy aznap este vízbe fojtanak két szökött rabszolgát, majd másnap négy rendbontót akasztanak, akik csatát szítottak a város utcáin. Miután ez a leírás pontosan illett a parti másik részére Itriék elhatározták, hogy másnap reggel megnézik maguknak ezt a kivégzést. Ezután más teendő nem lévén Itri elment a Kamnikus Misztériumok csarnokába, ahol erősebbé tette a varázslatait és tanult jópár új varázslatot. Közben Ayla megszerezte Srabmár nagykirály jogarát.

A két varázstudó a jólvégzett munka örömével tért vissza az Istár templomba, de a főpapnő közölte velük, hogy el kell hagyniuk a várost, mert Pantózár őrei másnap átvizsgálják a templomkomplexumot az ő engedélyével. Úgyhogy az éjszakát a sós tó egyik szigetén töltötték, az AG ládát pedig egy pálmafa koronájában rejtették el.

Másnap reggel láthatatlanul a Jajgatás terére repültek, és megállapították, hogy a kivégzendő emberek nem azonosak a csapat többi tagjával, így aztán nem is avatkoztak közbe. Ayla ismét betért a Bronzkolosszusba, hátha a kivégzésekre másnap kerül majd csak sor, de mint kiderült másnapra már nem volt kivégzés betervezve. Ellenben az egyik vendég előző este tanúja volt Romanósz teljesítményének, és Ayla jelenlétében is beszélt róla. Ezért Itri, aki közben megbízás útján beszerezte a Kamnikus Misztériumok számára szükséges áldozatot, alászállt a Misztériumok barlangjába, Ayla pedig közben, irtózatos mázlival, megszerezte a közeli rejtekhelyen lévő Srabmár Jogarát. A nap hátralevő részét Megátkozott Balbinusz fogadójában töltötték, majd az Ívelt Handzsár Karavánszerájba mentek gladiátorviadalt nézni.

Romanósz aznap este két csapat ellen is harcolt egymás után, mert az arénamester haragudott rá amiért olyan gyorsan kivégezte a Királyt. Ezért ma be is akarta drogozni Romanószt, de ő furfangosan kikerülte azt.

Ayla és Itri az első sorba vettek helyet, és a papnő észrevétlenül Romanósznak dobott egy Hősiesség italát. A kalóz először a két brutális hentgép, Marius és Sulla ellen harcolt. Nem könnyen, de legyőzte őket, majd Ayla odacsempészett neki egy közepes sebek gyógyítását, és a kalóz lemészárolta a soron következő három másik gladiátort is, igaz, ezúttal ő is komoly sérüléseket szenvedett.

Ayla és Itri kétszer is fogadtak Romanószra, és ezzel 700 aranyat kerestek összesen. Felajánlották az arénamesternek, hogy megveszik tőle Romanószt, aki 1000 aranyért végülis odaadta nekik a kalózt.

A parti ezután az alvárosba húzódott egy jól védhető kamrába, amiben korábban már jártak, és itt töltötték az éjszakát.

Harmadnap immár hárman elindultak megkeresni a társaikat – Romanósztól tudták, hogy Mînt, Helmart és Iphikratészt a Jajgatás Vermeibe vetették. A Jajgatás vermeit ugyan nem találták meg, de felderítették a Pantózár palotái alatt lévő folyosók jó részét anélkül, hogy egyszer is harcba keveredtek volna. A legfontosabb felfedezésük az volt, hogy megtalálták Marcella vin Amnir szellemét, akit egy átok arra ítélt, hogy egy végtelen, önmagába visszatérő lépcsőn másszon felfelé láthatatlanul. Miután Ayla levette róla az átkot, a papnőtől megtudták, hogy valaki hátulról lézerfegyverrel szívenlőtte őt, majd Ishab-Lambár átkozta meg.

Közben Mînék végrahajtották az előző részben leírt szökésüket, és szerencsésen elkerülték a csapat másik felét. Elértek ugyan a templomba, de innen kiakolbólították őket, annak ellenére, hogy Annai Delzadóra minden ékesszólását latba vetve igyekezett a főpapnőt a forradalom szükségességéről meggyőzni. Még az sem használt, hogy elmondta, a Mung kultisták gonoszul szívenlőtték Marcellát egy lézerfegyverrel – itt a játékosok egymásra néztek – és most Pantózár ezekkel állt össze. A főpapnő hajthatatlan maradt, úgyhogy a parti lelépett az alváros felé. Annai Delzadóra még egy kicsit gyanúsabbá vált, amikor Mîn kiderítette, hogy a cellájában tartott egy lézerpisztolyt is.

Mivel tudták, hogy Romanósz az Ívelt Handzsárba került gladiátornak ide vezetett az útjuk először. Romanósz persze már nem volt itt, de a miheztartás végett azért betörtek a raktárba, felfegyverezték magukat, és elloptak némi élelmet is.

És itt véget ért az ülés is.

25

Klikk a képre a nagy verzióhoz


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához