LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo29. alkalom:

Vigyázat! Rontócok a “Khosura, a négy misztérium városa” című kalandmodulra nézve!

Az alkalom első fele a Khosura alatti kóborlással telt, a parti még felderített pár fehér foltot. Teljesen végül nem járták be a város alatti labirintusokat, de nagyjából a helyszínek 90-95%-án azért jártak. Volt ezen az alkalmon még megelevenített bikacsontvázak elleni küzdelem, illetve vak asszonyszobrok meggyógyítása, de a legemlékezetesebb momentum egyértelműen egy ifrit eladásához kapcsolódik.

Khosura környékén viszonylag gyakoriak a tavak, Beshket tava ezek között kivételt képez, mert édesvizű. Narám Khemtri, egy ifrit ehhez a tóhoz van (jobban mondva volt) láncolva, és az volt a feladata, hogy a tavat tápláló démonnagyúr számára áldozatokat kerítsen. A tóban nem mellesleg elég sok kincs volt, amit egy hidra őrzött.

A csapatot először annyira nem érdekelte a tó, ezért elkezdték a Narám Khemtri eddigi áldozatait jelképező kavicsokat bedobálni unalmukban, és ezt addig folytatták, amíg fel nem keltették vele a hidrát. Ez már nagyobb érdeklődést váltott ki, Romanósz Lekapénosz egy vízlélegzéssel besétált a tóba. A hidra hamarosan kikergette, de nem sokáig örülhetett a sikerének, mert a kalóz után nyúló fejeket Itri egyetlen villámmal elintézte. A hidra buta állat, úgyhogy a maradék fejek hamarosan hasonló sorsra jutottak. Ezután Helmar is kapott egy Vízlélegzés varázslatot, és a két kalandor hamarosan hihetetlen mennyiségű kincset hordott ki a partra, köztük egy meleg rézgömböt.

A parti tagjai éppen a Feneketlen Zsákjukba szortírozták a kincseket, amikor megjelent a barlangban Narám Khemtri, aki először szelíden kérdőre vonta a partit, és csak akkor lett igazán ideges, amikor látta, hogy hiányzik néhány a kavicsai közül. Elkezdett világítani a szeme, kicsit megnőtt, egyszóval próbálta érzékeltetni a karakterekkel, hogy nem csak egy öreg koldussal packáznak éppen.

Mîn újsütetű tudását felhasználva rögvest elnyomott egy illúzió érzékelését, és elégedetten konstatálta, hogy az öreg koldust bizony illúziók veszik körbe, úgyhogy odament hozzá és kardlappal pofonvágta, mondván, hogy őket ilyen kezdő trükökkel nem lehet megtéveszteni, és az öreg addig tirhuljon el amíg szépen van.

A félszerzet a következő pillanatban elszállt, lobogva mint a győzelmi zászló, a parti pedig egy szerfelett bosszús ifrittel nézett farkasszemet. Elég csehül álltak, mivel manából nagyjából kifogytak eddigre, a harcosok ellen pedig tökéletesen működött az ifrit tűzpajzsa. Végül Ayla az utolsó varázslatával szerencsésen lebénította a lényt, a csapat pedig kihasználva a lehetőséget elszelelt, búcsúajándékként hátrahagyva egy időzített diambroidot.

Az ifrit túlélte a robbanást, és még aznap követet küldött a csapathoz, békét ajánlott nekik áldozatokért cserébe. Másnap személyes találkozóra is sor került, amelynek során a játékosok tudomást szereztek róla, hogy az ifritnek különösen nagy szüksége van egy meleg rézgömbre, az ifrit pedig a kérdésekből rájött, hogy náluk van. Háromezret ajánlott, és megtoldotta néhány fenyegetéssel arra az esetre, ha a karakterek mégsem akarnák neki átadni a gömböt. Helmar és Itri játékosai hajlottak a békés megegyezésre, de Mîn játékosa kevesellte az összeget (pedig a szerencsétlen ifrit ennél többet egyszerűen nem tudott ajánlani, főleg miután a parti már egyszer kifosztotta), a fenyegetésektől meg bosszús lett. Mivel eddigre már rájöttek, hogy a démonúr a rézgömb révén tartja fogságban az ifritet, Mîn azt indítványozta, hogy adják el a rézgömböt Pantózárnak – valakik úgyis megölték a kincstárát védő elementált, úgyhogy nyilván tudna éppen mit kezdeni egy ifrittel.

Az üzlet Pantózárnak tényleg nem volt ellenére, a karaktereknél nagyobb tudása révén pontosan tudta mit kezdjen a rézgömbbel, és hétezer aranyat is megadott érte. Narám Khemtri pedig másnap már Pantózár kincstárát őrizte.

A csapat ezzel nagyjából le is zárta ügyeit Khosurában, összepakolt, és Famfulba indult. Két dolgot határoztak el: 1. megnézik miféle munkát ajánl nekik Mung, 2. átveszik a thaszáni kereskedők gabonamonopóliumát a khosurai kereskedelemben.

A Famfulba vezető úton a karavánt amivel utaztak egy bíborféreg támadta meg. A karaván nagyrésze ezek után tanácskozni kezdett arról, hogy visszaforduljon-e avagy sem, de hőseink rettenthetetlenül tovább törtettek. A bíborféreg elkövette azt a hibát, hogy legközelebb ahelyett hogy hirtelen tört ki volna a homokból az út közelében már a távolban megmutatta magát, és a karakterek nyilai, parittyalövedékei, valamint lézer-, és mágikus tüze végzett vele, mielőtt komolyabb kárt tehetett volna: egyetlen lovat sikerült elnyelnie, aztán megdöglött. Mîn és Helmar ezek után aláereszkedett a bíborféreg járataiba, és egy fél napos mászás eredményeként számos értékes drágakövet hozott a felszínre.

Famfulban a csapat hozzákezdett a Bankárok & Befektetők néven ismert játékhoz az én kimondhatatlan örömömre, ezek után ugyanis kénytelen leszek valami olyan gazdasági modellt megalkotni ami legalább első ránézésre működik. A játékosok felvásárolták a kikötőbe befutott két thaszáni hajó gabonarakományát (4000 at összesen), majd megvettek minden a közelben elérhető tevét (220 teve kedvezményesen 8400 at). Felfogadtak huszonöt zsoldost, huszonöt tevehajcsárt, és hátrahagyták Iphikratészt a helyzet kezelésére abban a reményben, hogy így talán nem fog a gatyájuk is rámenni a nagykereskedelem földjére tett első kockázatos lépésük során.

Khosurából elindulva még összesen majdnem 30 000 arany tőkével rendelkezett a csapat, de ez Famfulban gyorsan olvadni kezdett. 5000 aranyat a közös kasszából Iphikratész kapott meg, hogy előre nem látható kiadásokat is kezelni tudjon, a megmaradt 7000 aranyból pedig megvettek egy vadonatúj építésű strapabíró, gyorsjáratú kis hajót, amelyet a Pegazus névre kereszteltek. A hajó drágább ugyan az átlagnál, de a minősége is átlagon felüli. A kapitány természetesen Romanósz lett, mellé még négy tengerészt fogadtak fel. Mivel a hajó kicsi, végső esetben három ember is elég az irányításához. Ez a négy karakter nevesített NJK lett.

A Pegazus elsőtisztje lett Thuküdidész. A vén tengeri medve kitűnő és megbízható tengerész, aki személyi konfliktusok miatt hagyta ott a régi hajóját. A hajó csónakosa és révkalauza Szalaminia, egy öreg famfuli halász, aki remekül kiismeri magát a zátonyos partokon. Korábbi foglalkozását kénytelen volt otthagyni mivel a hálóit balszerencsés módon több ízben egymás után tengeri szörnyek szaggatták szét, és már nem maradt elég pénze az éhhalál elkerülésére amíg a hálóit javítgatja. A legénység harmadik tagja, Paralosz, szintén egy famfuli halász, aki még csak húszas éveiben jár, és egyszerűen beleunt a halászatba. A negyedik tengerész a legfiatalabb, Yarvi, szökött evezős rabszolga. Legvégül a csapat felfogadott tíz zsoldost hogy szükség esetén legyen kit martalékul odadobni a sárkánynak. A zsoldosokat a hírhedten megbízhatatlan propylai szerencselovag, Nicomo Cosca, és jobbkeze, a rendíthetetlen Nyájas őrmester parancsnoksága alá rendelték. Ennek az utóbbi három karakternek nem csak a nevét, de a személyiségét is a vonatkozó Joe Abercrombie könyvekből vettem.

Az út a megbeszélt találkozóhelyre az 1009-es hexában eseménytelen volt. Az egyetlen említésre méltó dolog az időjárás lehűlése és a csapadék megnövekedése volt: az 1009-es hexa, és különösen a kaland helyszínéül szolgáló Mahagónia a tengeri áramlatoknak köszönhetően mérsékelt égövi esőerdőknek ad otthont. Mahagónia különösen nyomorúságos hely az emberi életre. Ha az állandó hideg eső nem lenne elég, az esőerdőben szinte semmi emberi fogyasztásra alkalmas állat nem él. Igaz a sziget környéki vizek viszont gazdagok halban.

A mungori fél egy fenyegetően kinéző félig automatizált ötsorevezős csatahajóval érkezett a találkozóhelyre, és adott egy rövid összefoglalót a sziget történelméről. Anno, még a Birodalom bukása előtt Mahagónia mungori fennhatóság alá tartozott, ekkor volt egy-két kisebb halásztelepülés a szigeten, valamint néhány fatelep, amely a sziget egyetlen valódi értékének, a kitűnő faanyagnak a hasznosításával foglalkozott.

A Birodalom összeomlásakor a Mung katonai jelenlét megszűnt a szigeten, és így mindenféle rondaság költözött oda, először szárnyas majombestiák. A fatelepek dolgozói ekkor leléptek, de a halászok még maradtak, nekik aztán az tett be, amikor három sárkány is megjelent a szigeten.

Mint kiderült a mungoriak nem tartanak igényt a sárkányok kincséből semmire csak egy kis fekete dobozra – a csapat rögtön rájött, hogy egy Isten-doboznak nevezett ősi szuperszámítógépről van szó, amiből történetesen nekik is volt egy megrongált példányuk Propylában. Ezt fel is ajánlottak a mungoriaknak megvételre, akik azt válaszolták, hogy gondolkoznak a dolgon, először majd látniuk kell az árut.

A fizetség technológiai eszközök formájában történt, és részben előre: a karakterek kaptak egy lézerszablyát, két lézerpisztolyt, mindegyik teli, és mellé összesen még hat tartalék töltetet. Ezen kívül a már meglévő kommunikátoruk mellé kaptak még egyet, és végül de nem utolsósorban járt még a csomaghoz egy pár diambroid és stim is. Ezek mind átmentek a karakterek tulajdonába, de volt egy tárgy, amit csak kölcsönbe kaptak: egy  Khosurából már ismert exoskeleton teljesen feltöltve. Mint kiderült ez a szerkezet nem csak szinte áthatolhatatlan védelmet nyújt (100%-os védelem lézerek és tűz ellen, valamint minden más ellen +10 VO), hanem a viselője erejét is megnöveli. Az egyetlen hátulütője, hogy egy töltéssel mindössze egy óráig működik, ehhez pedig négy energiatöltetet fogyaszt.

A mungoriak ezután leléptek, a karakterek pedig óvatosan Mahagóniához hajóztak.

mahagonia

Klikk a képre nagyobb verzióhoz

 Mahagónia

 A térképen inden egyes kis négyzet egy hektárt jelöl, a dzsungel ikon esőerdő, a lombhullató ikon tölgyes vagy bükkös, értelemszerűen van még ezen kívül fenyves és havasi táj is. Mint látható a sziget meglehetősen gyűrött, igen meredek dombok és hegyek jellemzik. Forrás: https://www.redblobgames.com/maps/mapgen2/

A Pegazus a kis délkeleti sziget déli partjánál vetett horgonyt hogy a sárkányok elől takarva legyen. A felderítést Mîn kezdte, aki láthatatlanná téve körberepülte a szigetet Itri AG-övével. Sok mindent nem derített ki, de első körben a parti ennyivel is megelégedett.

A Pegazushoz vételkor egy csónak járt, és a csapat előrelátóan vett még egyet még Famfulban. Most a kettőben együtt kicsónakázott a parti és kis zsoldoskompániájuk a déli szigetre. Az erdőn átvágva először találkoztak egy pár szárnyas majommal, az egyiket meg is sebezték, azután pedig a kis sziget nyugati partján egy település benőtt nyomaira akadtak, ahol egy elemi erő támadt rájuk.

Ez a lény nem csak hogy erős és szívós, de még láthatatlan is. Mînnek viszont, mihelyt világossá vált, hogy láthatatlan támadóval van dolguk, mentő ötlete támadt: ködfalat idézett, és amikor az elemi erő ezt megtörte egy ponton, a zsoldosok és a parti lövedékekkel árasztották el a levegőt. Ha nem kegyeli őket a kocka a lény valószínűleg még így is megizzasztotta volna őket, de az egyik zsoldosnak háromszoros kritikus ütést dobtak és maximum sebzést, így aztán az az egyetlen számszeríjvessző 55 ÉP sebzést okozott az elemi erőn, a többit pedig bevégezte Helmar és Mîn lézerfegyvere.

Itt aztán pontot is tettünk ennek az eseménydús alkalomnak a végére.

29


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához