LFG.HU

HammerTimeCafe
telge
VegyesCimkek

soroshordo30. alkalom:

A csapat a kis sziget szisztematikus átfésülésével folytatta: összesen három említésre méltó dolgot találtak: Afamagon oszlopát, a tengeri boszorkányok barlangját, és a szárnyas majmok fészkét.

A tengeri boszorkányokkal való találkozás kivételesen nem torkollt erőszakba, sőt, a karakterek még vásároltak is tőlük egy pár varázsitalt. A majmokkal már más volt a helyzet: miután a karakterek megfigyelték, hogy hol szállnak fel és le a bestiák a legtöbbet, ösvényt vágtak ide a sűrűben. Azt nem tudták, hogy a majmoknak kicsinyei is vannak, de feltételezték, hogy a fészkük védelmében harcolni fognak, és várakozásukban nem is kellett csalódniuk. Azt hiszem két zsoldost veszítettek a harc során, de cserébe az összes felnőtt állatot (12) megölték, két fiókát pedig elfogtak. Menten el is határozták, hogy ezeket majd saját gonosz céljaikra beidomítják.

Afamagon oszlopa a dombtetőn emelkedett ki a földből Helmar közeledtére, és sztentori hangon szólította meg az elfet és társait. Elmondta, hogy Afamagon Sztrabónusz egyik bajtársa volt a Mung elleni háborúkban, és rövid ideig ezeket a szigeteket uralta. Később Sztrabónusz meghalt, Afamagon pedig öreggé és gyengévé vált, és el kellett menekülnie amikor Mung visszafoglalta a szigeteket. De itt hagyta ezt az oszlopot, valamint a hét erény és a hét bűn szobrát, amelyek csak azoknak mutatkoznak meg, akik öltek már mungorit. Ha a karakterek mind a tizennégy szobornál megmutatják, hogy az adott erény vagy bűn megvan bennük, azzal bizonyítják, hogy kiegyensúlyozott személyiségek, és mint ilyenek, alkalmasak az uralkodásra, ezért ha a havasokban megkeresik a Kumulatív Prosperitás Enigmatikus Princípiumát, az titkos tudást fog előttük feltárni, aminek a segítségével legyőzhetik Mungot.

A parti a sziget szisztematikus felderítése és kitakarítása után aludni tért. Tüzet nem gyújtottak, és egyáltalán véve nagyon józanul viselkedtek, nem nagyon hagytak esélyt arra, hogy a sárkányok észrevegyék őket. Másnap, amikor áteveztek a kis nyugati zátonyhoz egy csónakkal, a sárkányok mégis tudomást szereztek róluk, és ez az én hibám volt, ugyanis úgy szerkesztettem meg a kalandot, hogy a sárkányok minden nap kumulatív 5% eséllyel szerezzenek tudomást a parti jelenlétéről, függetlenül attól, hogy azok mit csinálnak. Így aztán hiába csináltak a karakterek mindent úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a sárkányok egyike másnap meglátta őket amikor halászni ment a nyugati öbölbe. Ezután a partit folyamatosan kis denevérek figyelték, amelyek korlátozottan képesek voltak a sárkányokkal telepatikus kapcsolatba lépni. A sárkányok elég metodikus és óvatos lények, nem fűlött a foguk a parti megtámadásához amíg az ereje teljében van, arra vártak hogy a csapat meggyengüljön.

A partinak szemet szúrt, hogy denevérek követik őket, és nagyjából össze is rakták a képet, úgyhogy innentől irtották a nyomukba ragadt állatkákat, de azok elég jól el tudtak rejtőzni, és sok is volt belőlük.

Harmadik nap a nyugati zátony alatt a karakterek egy mungori haditengerészeti bázist találtak, amely rendelkezett egy panorámaebédlővel, egy tengeralattjáró-kikötővel, egy technikai részleggel, valamint a szükséges legénységi szállásokkal. A bázison minden technológiát módszeresen megsemmisítettek legalább egy évszázada, de a kiégett vezérlőt még mindig négy meta-droid őrizte. A karakterek a bázison talált nyomok alapján meggyőzték a droidokat hogy ők az egyik tengeralattjáró legénységéhez tartoznak, és Romanószt innentől fogva az őrök kapitányi ranggal azonosították. Ennek azonban csak annyi előnye volt hogy a droidok beengedték őket a vezérlőbe, a karakterek parancsait nem teljesítették.

Két egyszemélyes tengaralattjárót is találtak, egy a kikötőben állt, de már működésképtelen volt – az elektronikáját szétmarta a kifolyó akkumulátorsav. Nem messze a zátonytól a tengerfenéken is volt egy ugyanolyan tengeralattjáró, amit a csapat nagy nehézségek árán fölbúvárolt – ez a tengeralattjáró teljesen működőképesnek bizonyult, éppen csak elektromosságuk nem volt a beindításához.

Miután a parti rájött hogy a sárkányok tudnak a jelenlétükről elhatározták, hogy elküldik a Pegazust – a hajó nagyon sérülékeny lett volna egy légitámadás ellen, egy sárkány minden további nélkül felégethette volna ha meglátja. Ezért kipakoltak a hajóból egy pár hétre ellátmányt maguknak, majd elküldték a hajót, hogy látótávolságon kívül a nyílt tengeren körözzön, úgy a sárkányok biztosan nem látják meg. A Pegazuson három tengerész maradt, Nyájas őrmester és egy zsoldos, a többi zsoldos és a csónakmesterré előlépett öreg halász Mahagónián maradt.

Négy zsoldos és az öreg csónakmester a dél-keleti szigeten vert tanyát, ahol a levadászott fókák és szárnyas majmok bőréből kabátokat kezdtek készíteni, mert a mindennapos hideg esőre az expedíció nem volt felkészülve, és többen is meghűltek már eddigre. Egy csónak náluk maradt, és az volt a feladatuk, hogyha a bőrök kikészítésével végeztek, akkor építsenek egy harmadik csónakot mahagóniból.

A parti, Cosca, és még egy nem nevesített zsoldos a nyugati zátony alatti komplexumban ütöttek tanyát, és innen indítottak expedíciókat a fő szigetre. Megmásztak egy nagyrészt összemlott kilátót, illetve kiürítették egy hajdani luxusüdülő túlméretezett pincéjét. A kaland ötödik napján megtalálták a Lustaság szobrát, ami egy zafírral kivert párnával látta el őket – ennek Mîn lett a hordozója, akinek lustasága innentől nem ismert határokat. Szerencsére az Ellentétek Sisakja, amit még Khosurában vettek, náluk volt, így a félszerzet rövidesen átváltozott a parti legszorgalmasabb tagjává.

A hatodik napon a parti felderítette a sziget nyugati partján fekvő kis mocsarat, amelyben zöld boszorkányok éltek. Ezek gyógyitalt ajánlottak eladásra, de valójában savbombákat árultak, amely próbálkozásukat Itri egy villámmal honorálta. A kibontakozó összecsapásban a boszorkányok nagyon gyorsan elhullottak, de a karakterek is meggyengültek, és a sárkányok elérkezettnek látták az időt a támadásra.

A parti megpróbált elmenekülni, de a sárkányok denevérei és varthonjai (a sárkányok szelidített wyvernjei) megtalálták őket. A karakterek végső kétségbeesésükben az egykori luxusüdülő pincéjébe húzódtak. A Feneketlen Zsákban ott volt náluk a mungori exoskeleton, ezt Romanósz kapta, és egy darabig lézerszablyával aprította odakint a varthonokat magára vonva a sárkányok tüzét. A többiek közben a pincelejáróból lövöldöztek viszonylagos fedezékben, kivéve Mînt, aki láthatatlanul lebegve, a csapat diambroidjával a kezében várt a megfelelő alkalomra odakint.

A csapatnál volt Derceto mérgéből, amit Khosurában gyűjtöttek be, és ezzel sikerült megőríteniük az egyik sárkányt. A másik kettő látva, hogy társukat találat éri, fejlesztett láthatatlanságot alkalmazott. Amíg a kerge sárkány a saját varthonjait gyilkolta, a két másik sárkány módszeresen iszappá varázsolta a karakterek felett a követ. Amikor végül azonban az egyik a csapat felé repült, hogy tüzével végezzen velük, a kerge sárkány szintén meglátta a karaktereket, és lefújta őket – ezt a támadást azonban láthatatlan társa kapta.

A súlyosan sebesült sárkány leszállt, mire Mîn a légmozgás alapján betájolva a bestia helyét felrobbantott a közelében egy diambroidot – mivel direktben továbbra sem támadott meg senkit, a láthatatlanság rajta maradt. A sárkány haldokolni kezdett, és épelméjű társa, barátja életéért aggódva felkapta, és a havasok felé repült vele. Mîn a nyomában a maradék diambroiddal.

A kerge sárkány időközben kijózanodott, és vad dühvel támadt a karakterekre. Végül a parti így is veszített – Helmar, Itri és Ayla eszméletlenül, 0 ÉP-re sebezve maradtak a csatatéren, Romanósz, Cosca és a névtelen zsoldos pedig holtan, de magukkal vitték a varthonok nagy részét, és a korábban megkergített sárkányt is. Mîn közben bevégezte, amit elkezdett, a maradék diambroid segítségével végzett a súlyosan sebesült sárkánnyal, és komolyan megsebezte a még sértetlent. Ezután visszatért a csatatérre, és azt kellett látnia, hogy a néhány megmaradt varthon a sebesültjeivel a havasok felé repül, miközben az ő társai holtan vagy majdnem holtan fekszenek a földön.

A csapat maradék gyógyitalával Mîn lelket vert a többiekbe, és a vert had visszaóvakodott a tenger alatti bázisra Romanósz holttestével. Másnap Ayla sikeresen feltámasztotta a kalózt. Azt, hogy a parti elkerülte a pusztulást a karakterek Istárnak tulajdonították, aki a döntő pillanatban a kerge sárkányt az ő lefújásukra inspirálta, Istár pedig nem tagadta a dolgot, úgyhogy a csapat 10 000 at értékű áldozatot ígért neki hálából.

A hetedik és nyolcadik nap folyamán a parti csak a sebeit nyalogatta, míg az egyetlen életben maradt sárkány tombolt odakint a szigeten, haragjában több helyen is felperzselve az erdőt. A kilencedik napon, amikor a sárkány és varthonjai éppen halásztak, a csapat láthatatlanul felrepült a havasokba, leszállt a sárkányok barlangjában, megölte az összes denevért, mielőtt hírt vihettek volna a gazdájuknak (Ayla szélfallal a barlangban tartotta az állatkákat, míg a többiek tűzzel és vassal irtották őket). Ezután a csapat a csata után lábadozó varthonok közül is végzett valami öttel – másik négy a sárkányt kísérte.

A csapda így tökéletesen sikerült, az utolsó sárkány és a megmaradt néhány varthon elpusztult a karakterek kezétől. Mivel megfigyeltem, hogy a játékosoknak örömet okoz, ha maguk dobhatják ki a zsákmányt a véletlen táblázatok alapján az alkalmat a kincs kidobálásával zártuk be – a három XI. típusú kincsből lett néhány drágakő, egy démoni nevek tekercse, egy +2-es kard, egy +1-es tőr, illetve minden mennyiségű Zamosz hidrokreátor pora.

Mesélői megjegyzés: a konzisztencia jegyében ezúttal valószínűleg meg kellett volna ölnöm a csapatot, de az az igazság, hogy nem akartam őket a saját hibám miatt büntetni. A csapat egészen addig, amíg nem támadta meg a zöld boszorkányokat, nem követett el hibát az én nézetem szerint, a sárkányok mégis felfedezték őket. Emiatt nem vitt rá a lélek, hogy kivégezzem a csapatot, és deus ex machinához folyamodtam. Utólag ezt a döntést nem bántam meg, igaz az egyik játékosnak ez ideiglenesen lerontotta a játékélményt, de a másik kettőnél a saját bevallásuk szerint nem okozott játékélmény-romlást ez az inkonzisztencia.

30

31. alkalom

Mahagóniai tartózkodásuk 10. napján a parti lejött a havasokból: az utolsó sárkánnyal vívott csata nem volt olyan megterhelő, hogy több napig tartson belőle felépülni. A sárkányok és a varthonok mágikusan hasznos részeit egy pár zsák jéggel a Feneketlen Zsákukba tették, és a déli part felderítésére indultak. Az öbölben a kikötő romjai között két elemi erővel találkoztak, amelyek megpróbálták őket először gyengéden eltolni, majd egyre erőteljesebben igyekeztek a csapatot visszatartani. Ayla egy szerencsés dobással az egyik elemi erőt visszaküldte a saját síkjára, a másikat pedig a csapat megölte miután Mîn egy ködfallal egy pillanatra láthatóvá tette. A romok között volt egy felfordított hajótest is, amelyen hatalmas lék tátongott. Mint kiderült a félig kész hajóban értékes elektronikus berendezések is voltak, nagyrészük már használhatatlan volt, de akadt köztük egy feltöltött akkumulátor is, ami ránézésre éppen olyan típus volt, ami a kis egyszemélyes tengeralattjárókba kellett.

A nap hátralevő részét azzal töltötték, hogy visszavergődtek elrejtett csónakukhoz, majd kieveztek a tengeralatti kikötőhöz. Az út során megtalálták a kapzsiság szobrát: egy citromsárga békát, amelynek citrin fülbevalóit ellopva Mîn rendkívül kapzsi lett, majd az Ellentétek Sisakját visszaöltve hirtelen nagylelkűségi rohamában elkezdte a felszerelését és a pénzét osztogatni.

A kikötőből felhívták a Pegazust, azonban a hajón csak Yarvi (a szökött evezősrabszolga) volt elérhető, aki azt állította, hogy a többieket betegség verte le a lábáról. Az Üzenet Küldése varázslat segítségével Ayla kapcsolatba lépett a Pegazus elsőtisztjével, akit, mint kiderült, Yarvi a teljes legénységgel együtt megmérgezett, majd a kabinjába zárt. A csapat úgy döntött, hogy visszarendeli Yarvit a szigetre, és ha a Pegazus nem tűnne fel záros határidőn belül, akkor a déli parton a romok között talált hajót kísérlik meg megjavítani, és azzal fognak a hajójuk üldözésére indulni.

A 11. napon a parti visszaevezett a déli kis szigetre megérdeklődni hogy halad a csapat a kabátok készítésével és a csónaképítéssel. A kabátok közül már elég készen volt, hogy mind az öt JK-nak jusson, a csónak azonban lassabban haladt. A parti a nap hátralévő részében az erények és bűnök szobrainak keresésével foglalkozott, ezek közül kettőt meg is találtak.

A 12. napon a csapat megmászta a hegyeket, és talált egy elhagyatott, de félig-meddig működőképes meteorológiai állomást, valamint jóval lejjebb, a hegyoldalban, egy régi fűrészmalmot, ahol a mechanizmus még egész jó állapotban volt.

Továbbá a karakterek találtak egy szénégetőtelepet, amit három földelementál és egy csapat mechanikus szolga üzemeltetett viszonylag alacsony hatásfokkal – a nap nagyrészében a lények csak ültek, és nem csináltak semmit. A kiégetett faszenet valami láthatatlan erő puttonyokban vitte fel a hegyre, Itri tippje szerint Láthatatlan Szolgák lehettek.

A 13. napon visszatért a Pegazus, és a csapat tárgyalásba bocsátkozott Yarvival. Mint kiderült a fiú mungori előkelő, akinek a szülei egy politikai ballépés miatt vesztették életüket, míg Yarvi és a húga életben maradt ugyan, de mindketten rabszolgasorba jutottak. Yarvi, aki fiatal kora ellenére kitűnő és képzett mérnök volt, azért még rendelkezett kapcsolatokkal, és Famfulban sikerült megszöknie.

A hajón valóban megmérgezte a legénységet, és elhelyezett egy pár bombát is, amelyek akkor robbannak fel, ha nem írja be hozzájuk naponta a megfelelő számkombinációt. A karakterek felvetették, hogy esetleg átvágják a torkát és Mung porával szedik ki belőle a kódokat. Erre Yarvi elmosolyodott, és megkérdezte, hogy mennyire tartják valószínűnek, hogy az előkelő és titkos tudás birtokában lévő mungoriakat nem vértezik fel Mung pora és egyéb mágikus igazságszérumok ellen. Ennyiben maradtak, és elkezdték kidolgozni az együttműködésük részleteit. Yarvi elsősorban a húgát akarta megmenteni, és a családját helyét visszaszerezni a mungori hierarchiában, és azt is meg akarta akadályozni, hogy az istendoboz a jelenlegi mungori vezetés kezére jusson. A csapatnak szerencsére amúgy sem fűlött a foga ahhoz, hogy betartsa a Munggal kötött megállapodást. Amikor pedig Yarvi felvilágosította őket, hogy a szuperszámítógép az általuk már látott ötsorevezős csatahajó teljes automatizálásához kellene, akkor megszületett a döntés, hogy az istendobozt nem adják ki a kezük közül.

A terv eddig az, hogy Yarvi készít egy meggyőző duplikátumot az istendobozról, ami egy felületes ellenőrzésen még átmegy. Amíg a csapat ezzel lefoglalja a mungoriak figyelmét, egy kisméretű tengeralattjáró (Yarvi tudott a régi haditengerészeti támaszpontról a történelmi tanulmányai alapján, bár a karakterek nem mondták el, hogy már megtalálták) a Pegazustól kiindulva kiköt Mung partján, és egy karakter valamint Yarvi kiszabadítják Yarvi húgát. Mire a turpisság kiderül a Pegazus már messze jár majd.

A 14. napon a csapat talált egy kőtömbbel lezárt barlangszájat, ami körül négy rozsdarém ólálkodott, amiket hőseink természetesen lemészároltak. A kőtömböt eltávolítva kiderült, hogy egy gazdag vasércbánya található a barlangban, amit azonban nem sokkal megnyitása után elhagytak. Volt itt egy csontváz is, meg az ő töredezett naplója, amiben volt pár utalás arra milyen szörnyek flangálnak még a szigeten.

Ezen a napon derítették fel a fő sziget másik településromát, egy halászfalut is. Ekkor derült ki az is, hogy a közeli mocsárban békaemberek tanyáznak.

A 15. napon a csapat kiirtotta a békaembereket és familiárisaikat. A parti elég vigyázatlanul közelítette meg a békaemberek fő barlangját, úgyhogy egy horda óriás-, és gyilkos béka vetette rájuk magát, amiket hősies harcban gyűrtek le nagy nehezen. Ezután nem akaródzott nagyon bemenniük a barlangba, különösen mivel onnét egy kétségkívül ocsmány és veszedelmes szertartáshoz tartozó kántálás hallatszott. Mîn hirtelen ötlettől hajtva improvizált egy saját pszeudo-tsatthoguszi rituálét, és ő maga is kántálásba kezdett. A békaemberek megkérdezték ki ő, mire ő azt válaszolta, hogy Tsathoggusz küldötte, aki az eretnekségtől kívánja megtisztítani Tsathoggusz hitét.

A békaemberek először óvatosak voltak, de aztán felfedezték Mînen a vérbékaság összetéveszthetetlen jegyeit (úgy látszik Istár varázslata nem volt elég alapos), térdre hullottak előtte, és irányításért esedeztek. Mîn azt parancsolta nekik, hogy álljanak fel egy csomóba a mocsárban, ahol próbának fogja alávetni őket.

Miután Itri egyetlen jégviharral kiirtotta az egész törzset, a félszerzet komoran bámult egy darabig az összetört holttestekre, majd azt mondta: “Nem voltak igazhívők”.

A 16. napon a csapat megkereste a maradék néhány erény-bűn szobrot – az elmúlt napokban már a nagyrészüket megoldották, és az Ellentétek Sisakjának a birtokában az ajándékok által befolyásolt karakterek is kezelhetőnek bizonyultak, illetve furmányosan sikerült az egymást semlegesítő tárgyakat megszerezni mindenkinek.

A 17. napon a csapat felmászott megint a hegyekbe, megkeresni a Kumulatív Prosperitás Enigmatikus Princípiumát. Ehelyett egy fehér kőből épült házra akadtak, amelynek egyik oldala egészen üvegből volt, bár átlátszatlanból. A csapat kilogikázta főleg a bányában talált napló alapján, hogy a lakó nagy valószínűséggel egy lich, és itt berekesztettük az ülést.

31

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához