LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo32. alkalom

Vigyázat! Rontócok a “Törött Puszták” című kalandmodulra nézve.

A csapat először illedelmesen kopogott, majd az ajtó előtt várakozott a hidegben. Hosszú tanakodás után, hogy mit is kellene most csinálni Itri beküldött egy varázsszemet a ház kéményén, és a legalsó szinten (bárhol is lett-légyen az) megtalálta a lichet, amint az egy hatalmas terrárium előtt gyönyörködött a hangyáiban.

Még több várakozás után a csapat a földszintre is benézett, itt azonban egy Morden Hű Ebe állta útjukat. Letették a kalapjukat, és itt is várakoztak egy sort, majd tele lett a tökük az egésszel, és elmentek megkeresni a Kumulatív Prosperitás Enigmatikus Princípiumát.

Itt megszabadultak az erények és bűnök szobrainál begyűjtött ékszereiktől. Cserébe kaptak egy térképet, amely Sztrabónusz síremlékéhez vezet, valamint egy rakat varázstekercset, köztük néhány igen komoly varázslattal és több varázstárgynak, köztük például Ag nyilainak készítési útmutatójával.

Az egyik varázstárgy anyagi komponensül pirohidra bőrét igényelte, és a karakterek véletlenül tudták, hogy az északi nagy mocsárban történetesen legalább egy pirohidra van, így a 18. napon hidravadászatra indultak. Végül mint kiderült két hidra is lakott is, szívós és erős bestiák voltak, de nem túl okosak, így a csapat viszonylag könnyen elbánt velük.

A következő két napot a csapat a hidrák megnyúzásával töltötte, majd átadta a bőröket a megmaradt zsoldosoknak, akik ezen a ponton kezdték úgy érezni, hogy őket valójában cserzővargának szerződtették. De tekintve, hogy rummal bőségesen el voltak látva, és bajtársaikkal ellentétben még éltek, nem zúgolódtak nagyon hangosan.

Yarvi és a csapat közben mindketten kölcsönös lépéseket tettek affelé, hogy jobban megbízzanak egymásban: Yarvi leszerelte a bombákat a Pegazusról, a csapat pedig cserébe elhatározta, hogy nem vágják át a torkát az első adandó alkalommal. Vagyis a fene tudja, nekem ezt mondták.

A 21. napon a csapat visszatért a délkeleti kis szigethez és megölték a tengeri boszorkányokat, mert milyen kalandorcsapat már az, amely a nála sokkal gyengébb ellenségeket nem fosztja ki. Ezután igen nagy mennyiségű gyöngyöt hoztak fel a sziget nyugati partjainál fekvő kagylótelepekről.

A 22. nap főleg tervezgetéssel és az eddig megszerzett varázstárgyak azonosításával ment el. A csapatnak ekkor már nagyon benne volt a lábában a mehetnék, különösen, hogy Yarvi eddigre befejezte az Istendoboz másolatot, amellyel a Mung szemét akarták kiszúrni. (Ezenkívül Yarvi befejezte a csapat szemének kiszúrására szánt második utánzatot is, de erről persze a karakterek mit sem tudtak. Ahogy arról sem, hogy Yarvi velük ellentétben rendelkezett a régi mungori haditengerészet admirálisi szintű kódjaival, és átvette a hatalmat a vezérlőben őrködő meta-droidok felett.) És persze a Mung is folyton zaklatta őket kommunikátoron, hogy mikor fogják már megtámadni a sárkányokat.

A 23-28. napok azzal teltek, hogy a karakterek és Yarvi rohamtempóban rendbe hozták a sziget egyik fűrészmalmát. Majd Yarvi kivételével hozzáláttak a déli öbölben a parton fekvő hajótest kijavításához, míg a fiatal mungori a tengeralattjárók rendbehozásához fogott.

A 36. napon végre a csapat két működőképes tengeralattjáró birtokában volt, az egyiknek ráadásul még tartalék akkumulátora is volt. Az akkumulátorok rendes, alacsony technológiai szintű szerkezetek, így Yarvi még a töltésüket is képes volt megoldani egy kezdetleges mechanikus áramfejlesztővel, amit a fűrészmalom kerekéhez kapcsolt.

A hajótest kijavítása nem sikerült ilyen fényesen, a Pegazusnál nagyobb hajó ormótlan és lassú járműnek bizonyult, rögtönzött vitorlázata miatt pedig legfeljebb vánszorgásra volt képes a kisebb hajóhoz viszonyítva. Mîn ezért a Lomha Bálna nevet adta neki.

A csapat tervéhez azonban bőven elegendő volt így is a hajó.

A terv szerint a társaságnak kétfelé kellett oszlania: a Pegazus Romanósszal, Aylával és Nyájas őrmesterrel a fedélzetén nyíltan a Mung főszigethez hajózik, míg a Lomha Bálna a többiekkel együtt lemaradva követi. A parttól még biztonságos távolságban a vízre teszik a tengeralattjárókat, amelyek fedélzetén Itri, Mîn, Helmar és Yarvi észrevétlenül besurrannak Chaoba, a birodalom fő kikötővárosba, amelynek kormányzója a gaz Licar del Avellosz, Yarvi családjának esküdt ellensége. A csapat kihozza Yarvi húgát a közeli bányából (esetleg közben elemelve egy-két hasznosabb technológiai holmit), felszáll a tengeralattjárókra, és találkozik a Lomha Bálnával egy közeli kisebb szigeten. Eközben Ayla megpróbálja elhúzni a tárgyalásokat Munggal, legvégső esetben pedig odaadja az Istendoboz másolatát. Yarvi szerint a másolat a felületes próbákat ki kell állja, de ha a mérnökök behelyezik a neki előkészített helyre az automata ötsorevezősön, akkor a turpisság legfeljebb egy napon belül kiderül. Ezért ekkor Ayla és Romanósz menekülőre fogják. A Pegazus sorsa miatt a csapat nem aggódott, Romanósz a legjobb tengerészek közé tartozik Fomalhauton, Ayla pedig már egy ideje azzal kísérletezett, hogy a Vízirányítás varázslatot hogyan lehet felhasználni a hajók felgyorsítására, illetve lelassítására. Remélhetőleg eddigre a Lomha Bálna már messze jár majd Mungtól, a csapat pedig újra egyesülhet, majd esetleg annak is utánanézhet, hogy mi újság Iphikratésszal és a tevekaravánjával.

Itt ezt a kalandszálat egyelőre lezártuk, és áttértünk Iphikratész hányattatásaira. Mivel a Törött Puszták című modult annak idején nem sikerült adekvát módon lemesélnem, a két első onnan származó kalandrészletet átültettem a mostani helyzetre némi kiegészítéssel.

Iphikratész és bátor csapata a Mahagóniai Kikötés Előtt hét nappal indult el Famfulból. A karaván tartalmazott összesen 220 tevét, 25 tevehajcsárt és 25 szedett-vedett zsoldost. Iphikratésznek nem voltak kétségei zsoldosai megbízhatatlanságát illetően, de hogy mennyire csalár társaságot fújt össze csapatában a szél valójában, azt nem is sejtette…

Tritári Apollóniosz egy elintéző volt – mindenféle probléma és személy elintézésére hajlandó volt megfelelő jutalmazás ellenében. Ezúttal egy propylai potentát, bizonyos Sharwár mirza fogadta fel három magához hasonló elvtelen kalandor elintézésére. A mirza balszerencsés események összejátszása folytán a tavalyi év nagy részét a Szigonyhal szigeten, egy hajdani üdülőparadicsomban töltötte egy kellemetlen, az alvilágba tett látogatás után, és balsorsának fő okozóinak ezt a három szerencsevadászt tartotta. Apollóniosz Famfulban akadt rá az azóta kibővült csapatra, de a Mahagóniára tartó expedícióra való jelentkezést lekéste – csak Iphikratész karavánjában maradt neki hely, ahová a Tevékkel Suttogó álnéven épült be.

Birkan Zarakolu thaszáni hajóskapitány, aki eddig a Kheldzsi kereskedőháznak szállított gabonát (némi kiegészítő kalózkodás mellett), ezúttal azonban két hétig hiába várt Famfulban, hogy a kereskedőház szekerei megjelenjenek és felpakolják az aktuális szállítmányt. Amikor jelentkezett egy nagybani vevő a kapitány kezdett rosszat sejteni – annak idején a thaszániak khosurai gabonamonopóliumát a versenytársakkal való kíméletlen leszámolás alapozta meg, amiből Birkan maga is kivette a részét. Lehetséges lenne, hogy a Kheldzsi kereskedőház ezúttal vetélytársára akadt, és elbukott?

A thaszáni eladta a vevőnek a teljes rakományát, majd négy megbízható emberével jelentkezett a karavánjukba, míg elsőtisztje és öt másik embere egy másik, thaszáni illetőségű karavánba épültek be. Birkan jelenleg a Leon Starsky álnevet használja.

Iphikratész karavánjával egy időben indult el Famfulból két másik is: egy csapat thaszáni számkivetett Valdészia Mir Zím vezetésével vágott neki a khosurai útnak, míg Uflonz Mork, a Gnasztikátor gazfickók mindenre elszánt csapatával terelgette nyugat felé a rabszolgáit, valamint egy lefüggönyzött hintót.

A Gnasztikátor már első nap elbeszélgetett Iphikratésszal, de ebből nem sült ki sok, Iphikratész udvarias volt, de távolságtartó. Leon Starsky eközben igyekezett információt szerezni az ismeretlen tényezőkről, jelentést kapott a thaszániak közé beépített embereitől, illetve leitatta és kifaggatta a Gnasztikátor egy katonáját. Többek között megtudta, hogy Uflonz szívesen átvenné Iphikratésztól a karavánja terheit, de egyelőre nem látja elegendőnek a várható nyereséget, bár az tény, hogy a karaván tevéi különösen jó tenyésztésnek tűnnek. Az is kiderült, hogy a Gnasztikátor ritka árut is szállít, méghozzá három nemes propylai szüzet, akiket Uflonz a Féreg Népének küldött éves áldozat alkalmából kíván Pantózárnak eladni.

Másnap a kompániából két ember tüntette ki magát leginkább – Tevékkel Suttogó és Leon Starsky is hatékonynak bizonyult a karavánnal felmerülő kisebb problémák elintézésében, ezért Iphikratész előléptette őket a helyetteseivé. A nap folyamán sajnos az egyik teve lábát törte: végül egy hajcsárral és elegendő ellátmánnyal hátrahagyták, hogy legkésőbb visszaúton újra csatlakozhasson a karavánhoz.

Uflonz Mork táborverés után meghívta Iphikratészt vacsorára, illetve, mivel a sivatagban éjszaka utaznak és nappal táboroznak, inkább reggelire. Ezután istenesen berúgtak osztrigafalatozás közben. A házigazda nyelve némileg megoldódott, elkotyogott pár (igazából jelentéktelen) dolgot, többek között azt is sejtette, hogy Tsathoggusz szolgálatában áll. Erre az is utalt, hogy a gyűrűje gyanúsan hasonlított a Békák Gyűrűjére, amivel Iphikratész éppen kalandozói pályája kezdetén olyan balszerencsés és kellemetlen ismeretséget kötött.

Egy kicsit hősünk is becsiccsentett, de vigyázott, úgyhogy nem kottyantott el semmit, sőt még járni is képes volt, úgyhogy a saját tábora felé indult. Útközben egy nála valamivel fiatalabb vörös hajú leányzó állította meg – Amphirité, az Alkmaiónidák nemes családjából. A lány meglógott az őrei elől, és elemelte Uflonz Mork egyik nagy értékű mágikus áruját – egy nyílvesszőt, amit most Iphikratésznak adott, mondván, hogy mivel ő maga propylai, igazán kiszabadíthatná.

A Mahagóniai Partraszállás Előtti ötödik napon Iphikratész nagybevásárlást tartott a thaszániaknál: vett mérgeket és drága alkoholokat. Az üzletelés közben másról is szó esett, és Amrán Mir Zerq ajánlatot tett Iphikratész néhány tevéjére is, mondván, hogy igen jó tenyésztésnek tűnnek, és a Tarokh törzs billoga rajtuk amúgy is zálog a jó minőségre. Iphikratész ezt egy kicsit furcsállotta, mert emlékei szerint ő a fayumi törzstől vásárolta az állatokat, de a kérdés végül is lényegtelen volt, egyelőre amúgy sem akart egy tevét sem eladni. Fizetett az alkoholokért és mérgekért, majd meginvitálta regcsorára a Gnasztikátort.

A békaimádó berúgott akárcsak tegnap, Iphikratész pedig felkínálta, hogy megveszi a propylai nemes lányokat, de legalábbis a kis vöröset, nem titkolva, hogy ezzel a leányzóval már személyesen is váltott szót. De mikor Uflonz közölte az árat (3000 arany per Kopf), elállt a vételi szándéktól. Egyéb terveket sem táplált a lányok megmentésére, mind Iphikratészból, mind a játékosából teljes mértékben hiányzott a gavallérfantázia. Annak ellenére, hogy a Gnasztikátor a hatalmában volt nem próbálkozott semmi veszélyessel. Hogy ez taktikai szempontból jó vagy rossz döntés volt végül azt nem tudom eldönteni, de a “rossz” felé hajlok.

Amíg Iphikratész visszament a Gnasztikátor táborába, hogy a látszólag merev részeg Uflonzt hazavitesse a katonáival, a békaimádó a részegség minden jele nélkül felpattant és elkezdte átfésülni Iphikratész holmiját. A nyílvesszőt amit keresett nem találta meg, de hajlandó lett volna készpénzzel is kárpótolni magát. Közben beavatta a tervébe Tevékkel Suttogót, miszerint másnap alkonyatkor táborbontás közben fogják lerohanni Iphikratész embereit, miután a thaszáni renegátok már útra keltek. Ebben a tervben Tevékkel Suttogó kulcsszerepet kapott, neki kellett volna a karaván elindulását addig késleltetni, amíg a thaszániak bőven hallótávolságon keresztül érnek. Ezért cserébe a zsákmány felét ígérte a Gnasztikátor, és jövedelmező alkalmazást a saját karavánjában. A Tevékkel Suttogó kapva-kapott az ajánlaton. Iphikratész szerencséjére azonban a gazfickó rövid fejszámolás után arra jutott, hogy Sharwár mirza sokkal többet fog fizetni Mîn, Helmar és Itri fejéért, mint amennyit ezen az ügyleten keresne, ezért hosszútávú tervei szempontjából előnyösebbnek ítélte azt, hogy Iphikratész bizalmába férkőzzön.

A fiatal propylai hamarosan visszatért a Gnasztikátor egy pár katonájával, akik elszállították vezérüket, a Tevékkel Suttogó pedig tárgyalásokat kezdett Iphikratésszel, amelyekre azonban a kalandmestert nem hívták meg.

A tárgyalások végeztével Iphikratész a thaszániak táborába sietett. Igyekezett rávenni a Mir Zim házaspárt, hogy rohanják le a Gnasztikátor táborát, de azok erre nem voltak hajlandóak. Viszont ötszáz aranyért cserébe vállalták, hogy kettejük, valamint huszonkettő katonájuk hátramarad Iphikratész táborában elrejtve, és ha a békaimádók valóban támadnának, akkor besegítenek a harcban a zsákmány oroszlánrészéért cserébe. Iphikratész – más választása nem lévén – beleegyezett a dologba.

Az alkonyat eljött, a thaszáni karaván felkerekedett és továbbindult. Iphikratész karavánja szintén szedelőzködni kezdett, de csak lassan és szervezetlenül. Amikor a thaszániak már messze jártak, a Gnasztikátor katonái támadásra indultak.

A támadók oldalán összesen négy egység és két hős indult harcba, a harminc reguláris és tíz veterán katona tízfős egységekbe szerveződött. A védők oldalán a thaszániak két egységbe szerveződtek: a Famfulban felfogadott hat újonc külön egységet alkotott, míg az a tizenhat katona, aki már régebb óta a karavánnal tartott egy egységben foglalt helyet. Iphikratész három egyenlőtlen részre osztotta a csapatát – Tevékkel Suttogó és Leon Starsky négy-négy embert kapott, a maradék tizenöt zsoldos pedig egy kompániába tömörült az ő irányítása alatt.

A Gnasztikátor csapatai megfontoltan nyomultak előre, a három reguláris egység pajzsfalba tömörült, a Gnasztikátor előttük haladt kivont szablyával, a veterán katonák pedig hátramaradtak töltött számszeríjjal a kezükben. A védők szedett-vedett hadsorai jóval lazább rendben bontakoztak ki.

Uflonz könnyű harcra számított, amelyben fegyelmezett csapatai darabokra szabdalhatják a számban és minőségben is alulmaradó, felkészületlen védőket, így igencsak kellemetlenül meglepődött, amikor azzal szembesült, hogy a védőkhöz csatlakozott közben összesen huszonnégy thaszáni is. Főleg mivel a thaszániak komolyan is vették a csatát, és rögtön megrohamozták a Gnasztikátor pajzsfalát.

Uflonzot magát a saját drága fegyverével, az Amphirité által ellopott mágikus nyílvesszővel sebesítette meg Iphikratész az összecsapás első perceiben, csaknem halálosan. A pohos békaimádó ekkor áttervezte a stratégiáját, és visszavonult a pajzsfala mögé, ahol megidézett egy békadémont.

A thaszániak közben áttörték a békaimádók pajzsfalát középen, de Amrán Mir Zerq is a földre került egy súlyos sebbel, az Iphikratész közvetlen parancsnoksága alatt álló tizenöt zsoldost pedig Uflonz veteránjai egyetlen számszeríjsorozattal kiirtották. Eközben a Tevékkel Suttogó és Leon Starsky mindent elkövettek, hogy nagyon hősiesnek tűnjenek miközben kimaradnak a csatából.

A csatát azonban a thaszániak és Iphikratész nélkülük is megnyerték. Iphikratész következő nyílsorozata végzett a Gnasztikátorral, az elszabadult békadémon pedig hátba támadta a reguláris uflonzitákat. Miután Uflonz második embere, Miraxisz al Nar már a csata elején súlyos sebet kapott, és a tábor felé vonult vissza, nem maradt senki, aki rendbeszedje a megzavarodott sorokat, és az egyik reguláris egység megfutott. A futókat már Tevékkel Suttogó és Leon Starsky hősiesen nekiálltak kaszabolni.

Iphikratész íja továbbra sem pihent és komoly sebzést okozott a békadémonnak, a megkezdett munkát a thaszáni derékhad fejezte be. Ezután a megmaradt egy reguláris egység és a veteránok is megadták magukat, Tevékkel Suttogó pedig az egyetlen lovasított (tevésített) katonaként a csatatéren a menekülő Miraxisz al Nar nyomába eredt, akit bátran le is vágott hátulról, majd a jól végzett munka örömével kifosztotta a holttestét, és így véget ért a csata. A menekülés közben lekaszabolt uflonzita reguláris egység végül megdobta a Kitartás mentőjét, viszont Iphikratész tizenöt zsoldosa nem, úgyhogy az erőviszonyok drasztikusan átalakultak a karavánon belül, Iphikratésznak effektíve négy első szintű zsoldosa maradt, akiknek ingatag hűségére még úgy-ahogy számíthat.

Az ülést itt berekesztettük, ideje volt, mert a szokásos játékidőnket eddigre már jó három órával túlléptük.

32

Klikk a képre a nagyobb változathoz


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához