LFG.HU

Madár Andrea
novellaCimkek

1. fejezet

Meg bosszúsan roskadt le karosszékébe.
“Hogy lehet, hogy nekem csak ilyen piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas -bár kétségkívül gazdag – alakok jutnak, mint ez a Jim?” gondolta, mert mérges volt Jimre. “Pedig szerintem sokkal jobbat érdemelnék, mert ilyen gyönyörű, szőke, kéxemű, okos, itell… inetl… intellligens, érzékeny, bájos és szerény nő vagyok” gondolta tovább, mert tisztában volt az értékeivel.

Meg pocsékul érezte magát, mert egy barátnője, Mary-Margaret elmondta neki, hogy Jim (aki egy piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – alak volt) a Kék Rák című bárba jár, ami önmagában még nem is lenne baj, ha nem keveredne minden pincérnővel a kelleténél kicsit bensőségesebb viszonyba. Ráadásul Margaret-Maryt (Mary-Margaret ikertestvérét) is el akarta csábítani, és szegény Margaret-Mary most egész nap sír, mert aztán végülis mégse. És aztán eszébe jutott, hogy a múltkor, amikor Jamaicán nyaraltak, kétszer látta Jimet (azt a piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – alakot): mikor kiszálltak a repülőből és mikor hazafelé beszálltak. Ez akkor még nem szúrt neki szemet, hiszen olyan elfoglalt ember, de most eszébe jutott, lehet, hogy nem is a főnökével telefonált annyit. Hát nem egy piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – alak ez a Jim?
Meg gondolatait a telefon szakajtotta ketté. Nem szakadtak nehezen.
– ’geeeeen? – kérdezte a kagylótól.
– Szia, drágám, Martha vagyok – válaszolta az.
– Jaaaaj, szívem, ha tudnád, hogy milyen bosszús vagyok. Képzeld, mit mesélt nekem Mary-Margaret!
– Csak nem azt a szörnyűséget arról a piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – Jimről, meg a pincérnőkről?
- De igen…
– Meg Margaret-Maryről?
– De igen!
– És a Sylviáról?
- Úristen! Hát már a Sylviát is szereti…?
- Szegény Meg! Nem akarsz sétálni velem egyet?
- Nem köszönöm, fáradt vagyok.
- Egy mozihoz sincs kedved?
- Nem akarok emberek közé menni…
– És ha meginnánk valamit a sarki korcsmában?
– Oké! – mondta lelkesen Meg, lecsapta a kagylót és már húzta is a kabátját.

2. fejezet

Másnap Meg valami szörnyű morajlásra ébredt. Először pontosan arra gondolt, amire minden más, normális, egészséges ember: ma jött el a leszámolás napja, a Pokol seregei elözönlik a földet, mindenkit elpusztítanak; a Kapu pedig pont itt nyílott ki az ő lakásában. De miután körülnézett és nem látott egyetlen lelket sem, viszont dél múlt huszonkét perccel, rájött, hogy a gyomra korog.
Kiment a konyhába. A főzés ötletét elvetette, mert legalább annyira éhes volt, mint amennyire a feje fájt. Búvárkodott hát egyet a frigóban, majd az asztalra tette a diétás Abonettet, a zöldséges szalámit, a zsírszegény sajtot és a szilvalekvárt, ezekből szendvicset alkotott, a maradék cuccot pedig visszagyűrte a hűtőszekrénybe. Táplálkozás közben megpróbált visszagondolni a tegnap estére, de a harmadik vodka után filmszakadás volt.
Örült, hogy sikerült egy kicsit összeszednie magát, mire csengettek. Vonakodva nyitott ajtót, de egyből nem bánta annyira, miután meglátta az ajtóban ácsorgó, bárgyú vigyora ellenére vagy épp azért piszkosul jóképű férfiút. Azonnal meg is kérdezte készségesen, hogy miben segíthet. Halvány gyanú támadt benne, mivégre is a bárgyú vigyor, mikor meghallotta a választ.
- A kocsimban hagyta a pénztárcáját, hölgyem.

Meg egy kissé vonakodva vette át. Még mindig nem emlékezett, mi történt tegnap este, pedig egyre jobban szeretett volna. Miután néhány percig bambán bámultak maguk elé (a fiatalember azért nem távozott, mert borzasztóan kellett pisilnie, de mivel érezte a helyzet eddig is kínos voltát, nem merte megkérdezni, hogy esetleg beengedi-e a hölgy, viszont azt is érezte, kicsi az esélye annak, hogy egyáltalán a kocsiig eljut, ha most elindul) ,Meg úgy döntött, megkérdezi a férfit, már úgyis mindegy. Gondolatait tett követte.
– Mmmmmondja csak… mit is csináltam tegnap a kocsijában…?
– Mielőtt hányt vagy utána?
– … is… – Meg egyre vörösebb lett, az arca úgy égett, mint katica augusztusban a nagyító alatt.
– Először repülni akart, aztán előadott két Elton John számot, a Micimackó összes betétdalát, végül elmesélte az életét.
– Jézus ereje… a rózsaszín nyuszis bugyit is..?
A fickó megdöbbent.
– Ööö… Azt nem…
– A francba…- sírta el magát Meg. A férfi gyorsan vigasztalni kezdte, mert úgy gondolta, nem illik egy síró nőt a vécé felől faggatni.
– Jól van, jól van… ne aggódjon, nem adom tovább… tetszik tudni pszichiáter vagyok… teljesen megértem… – Meg kezdett megnyugodni, szipogott. A fiatalember folytatta a nyugtatást.
– És szerintem ez a Jim egy piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – alak!
– Ugyeeee…? – sírta el magát Meg újra. A pasas már izzadt.
– No, ne sírjon már. Maga szerintem sokkal jobbat érdemel nála. És biztos vagyok benne, hogy nem kell sokáig várnia… hiszen maga olyan gyönyörű… és okos… és itell… inetl… (kicsit nehezen tudott összeszorított fogakkal beszélni) intelligens… érzékeny… és bájos…- erre a nő sírva a nyakába borult, ami jelenlegi állapotában egészen rosszul esett a férfinak. Közben arra gondolt, hogy ha időben elindul, és betér a sarki kocsmába, már elintézhette volna… De azért azt elismerte magában, hogy ha nem lenne ennyire rosszul, most nagyon jól érezné magát. De hát az ilyen gyönyörű, szőke, kék szemű, okos, intelligens, érzékeny bájos nők őt csak annyira méltatják, hogy telehányják a kocsiját. Aztán jött a meglepő fordulat a történetben.
– Köszönöm… szorty… – szipogta Meg. – Maga olyan kedves…- tette hozzá, és arcul csókolta a fiatalembert. Aki, miután Meg elengedte az elsőnél is bárgyúbb vigyorral elköszönt és távozott.

Jack (mert most már elárulhatjuk, hogy a férfit így hívták) a kocsiban tért magához. Nem emlékezett arra, hogy lejön a lépcsőn, arra sem, hogy eljött a háztól az autóig. Teljesen megbabonázta az a nő… Annyira, hogy elfelejtette megkérdezni, elmehet-e a vécére. De ez már túl későn jutott eszébe.

3-46. fejezet
(az élet rövidségére való tekintettel ezt a részt most csupán vázlatosan, nehogy a tisztelt olvasó közben éhen halálozzon)

A következő hónap eseményei röviden:
Meg és Jack nem gondolnak másra, csak egymásra. Közben véletlenül naponta háromszor egymásba botlanak (ami azért fura, mert huszonkilenc éve egy városban laknak, de még soha egyikük sem látta a másikat), olyankor semleges témákról veszekszenek. Környezetükkel és önmagukkal igyekeznek elhitetni, hogy utálják egymást, pedig ráérő perceikben csak a másiknak mindenféle testrészeiről fantáziálnak.

Végre-valahára nagy nehezen és fogcsikorgatva mégis összejönnek, utána összesen két óra harmincnégy percig felhőtlenül boldogok, aztán valaki vagy valami bekavar nekik, például kiderül, hogy Meg nagyanyja unokahúgának az unokatestvérének a fia Jack nagybátyja a nagynénjének a szomszédjának a férje, és így ők tulajdonképpen rokonok vagy az derül ki, hogy Jack apja valamikor tönkretette azt a céget, amelyiknek Meg apja dolgozott, aki ezért elzüllött, naponta három üveg Szobi-szörpöt ivott meg hígítatlanul és ha nem is halt bele, de nagyon fáj a hasa, és ezt Meg nem bocsáthatja meg Jacknek vagy Jim (a piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas – bár kétségkívül gazdag – alak) egyszerűen előáll azzal, hogy gyereket vár Megtől és követeli, hogy most ne hagyja magára.
Aztán a Negyvenhatodik fejezet utolsó bekezdésének második harmadában kiderül, hogy a nagybácsi nagynénjének nem is a nagymama unokahúgának az unokatestvérének a fiának a felesége volt a szomszédja, Meg apja szódabikarbónát vett be és már jól érzi magát és hogy Jim hazudott, mert nem is Meg a gyerek anyja.

47. fejezet

Gyönyörű tavaszi délután volt. Meg és Jack annyi megpróbáltatás után végre jól érezték egymást (mért, az ilyen regényekben melyik jópofiság eredeti?), kézenfogva sétáltak a kellemes napsütésben, amely kedvesen vetette fényét a park tengernyi, dúsan nyíló virágjára, a boldogan csiripelő madárkákra és az illatozó kutyakakikra a homokozóban…
– Szeretsz? – tette fel naivan a kérdést Meg, rápillantva életkéje párjára.
– Oh, mint a vöcsök! – súgta fülébe szerelmesen Jack.
Aztán csendben elolvadtak egy rózsabokor tövében.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://iromuhely.freeweb.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához