LFG.HU

Gabriell Angelo D`Sai
novellaCimkek

Az egész este olyan átlagosan nyugodtnak indult, mint szokott. Otthon készülődtem, hogy a nap fáradalmai után kedvenc helyemre betérve ellazuljak egy pohár ital mellett, és elsimítsam fáradt idegeimet. Laptopomat a sarokba raktam, leellenőriztem a lakást, majd kifordultam, bezártam, és elindultam. A kricsmi felé árkádokon, és a kedvenc ligetemen kellett átvágnom. A máskor oly kellemes sétám ma valahogy nyomasztóan hatott rám, még a jól ismert fák közelsége sem tudott megnyugtatni. Nem tudom megmondani, hogy mikor ,de bizseregni kezdett a tarkóm, azt hiszem, pont mielőtt beléptem volna a lebujba.

Majdnem átlagos estének indult, kivéve, hogy ma vadászni indultam, és ez valahogy mindig feldobott. Volt egy kedvenc vadászterületem, de az óvatosság, és a paranoiám miatt ma egy másik részét választottam mint szoktam. Nem véletlen volt ez a választás, már pár nappal az esemény előtt körülnéztem, és informálódtam. Már meg volt az “áldozat”. A lakásával szemközt foglaltam el figyelőhelyemet, a tetőn, vártam rá. Gyönyörű volt, ahogy kilépett a házból, annyira élettelteli, hogy elfogott az irigység. Osonva, az árnyékokat kihasználva követtem árkádokon át, egészen egy parkig, ahol közelebb óvakodtam. Ideális helynek tűnt a támadásra, de mire elszántam magam, elért egy mulatót, és belépett.

Odabent a megszokott hangulat fogadott, és hamar elfeledkeztem rossz előérzetemről, főleg mivel kellemesen lágy élő zene szólt. Bolondulok a gitárzenéért, még mostanság is. Letelepedtem kedvenc asztalomhoz, kabátomat a székre dobtam, és rendeltem egy italt. A füstös környezet jótékonyan takart be, a zene elandalított, az ital meg ellazított, így igazán meg sem lepődtem, mikor egy fiatalember ült le az asztalomhoz. Kellemesnek találtam a kinézetét, habár az a fodros ing kicsit túlzásnak hatott. Mély, sötétbarna szemei voltak, ami valahogy zavarba hozott. Biztosan észrevette zavarom, habár jelét nem mutatta, rendelt magának egy italt.

Csak magamra lehettem dühös, amiért tétováztam, de mivel ő volt a kiszemelt, egy kis koncentrálással emberibb külsőt kölcsönöztem magamnak, és utána léptem. Egy füstös, emberi kipárolgásoktól terhes levegőjű helyiségben találtam magam. Valami gitárzene szólt, habár az én ízlésemnek kissé fémes hangzású. Nem volt túl nehéz megtalálnom, hiszen még az illata itt is elárulta, az a könnyed, tiszta illat, ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán persze kiderült, hogy más szempontból is megfelel az elvárásaimnak, illetve a klán elvárásainak. Elindultam felé, de észre sem vett, az italát kortyolgatta, és elmerült a zene hullámaiban. Leültem az asztalához, felmért, és ettől zavarba jött. Álcám tökéletesen működött, így megengedtem magamnak egy féloldalas mosolyt, majd rendeltem egy italt, és bemutatkoztam.
-Alexander Konstantin kisasszony.

Féloldalasan elvigyorodott, és bemutatkozott, a neve akkor nem nagyon ragadt meg bennem, csak a régies hangzása. A szemei viszont, két izzó széndarab is lehetett volna. Valahogy vonzott magához, és ettől zavarba jöttem, nem sűrűn fordul velem ilyesmi elő. Eltelt pár másodperc, mire észbe kaptam, és bemutatkoztam.
-Marya Kiss, ön is a zene miatt tért be ide?
-Mondhatjuk úgy is kisasszony.
Válaszolta bariton hangján, ami valahogy illett hozzá. Elkezdtünk csendesen beszélgetni, miközben hallgattuk a zenét. Elragadó társaság volt, azt hittem, történész, olyannyira színesen, és életteltelin adta elő a középkori történeteit. Ma már tudom, tévedtem. Pár óra beszélgetés után megkérdezte, nincs-e kedvem, elkísérni, megmutatja, hogy hol dolgozik, és lakik.

Zavarban volt, tisztán láttam, de nem törődtem vele, emberi érzelmek csupán. A neve, Marya, oly kedves emlékeket ébresztett bennem, s mi tagadás, irigykedtem rá, és mérges voltam magamra, habár ez alapjában véve nélkülözött mindenféle racionalitást. Kellemesen alt hangja volt, habár ezt csak mellékesen jegyeztem meg, miközben meséltem neki a volt életem emlékeiből, a “sötét” középkor borzalmairól. Úgy itta elméje szavaimat, akár szomjas ember a számára éltető vizet. Pontosan megfelelő lesz, kíváncsi, érdeklődő, és elég okos.
Nem tudom, meddig beszélgettünk, viszont felötlött bennem, hogy hazaviszem, mégiscsak stílusosabb ott, mint a nyílt utcán. Megkérdeztem, nincs-e kedve elkísérni, megnézni, min ,hol dolgozom. Kicsit elgondolkodott, majd rábólintott. Büszke voltam magamra. Felálltunk, fizettem, és kimentünk a kocsma elé, Johan már várt az autóval, mindig elkísér a vadászatok alkalmával, és tudta, a mai különleges alkalom.

Kicsit elbizonytalanodtam, de a kíváncsiságom győzött, és különben is, annyira sármos, miért ne? Biztos az ital is közrejátszott. Fizetett, majd kisétáltunk az utcára, ahol már várt ránk egy fekete autó, benne sofőr. Már meg sem lepődtem, valahogy természetesnek tűnt minden. Beszálltunk, és elindultunk. Szép nagy kényelmes autó volt, talán el is bóbiskoltam útközben, nem emlékszem. Arra eszméltem, hogy a járdán állok egy viktoriánus ház előtt, a kocsi sehol, ő mellettem és a kaput nyitja éppen. Bevezetett a kertbe, majd a házba. Még soha nem láttam ehez hasonlót. A vértek, pajzsok, és fegyverek az előtérben megdöbbentettek, annyira élethűek voltak, no, és a könyvtára, csodálatos, megannyi ritka könyv, megannyi tudás. Alig tudtam végigszaladni rajta, azt mondta, hagyjam, lesz még rá időm. Akkor nem értettem, de hallgattam rá, és követtem a szalonba, onnan meg a hálószobába.

Beszálltunk az autóba, Johan felhúzta az elválasztó üveget, és egy kevés altatógázt engedett a levegőbe. Marya hamar elalélt, hagytam, had aludjon egyet utoljára. Lassan megérkeztünk hozzám, kiszálltam, és kivettem őt is mennyire mámorító az illata, mennyire törékeny, és mégsem. Mire a friss levegőn magához tért, Johan már beállt az autóval, és elkezdte az egyéb előkészületeket. Bevezettem a házba, egyre izgatottab lettem. Nem bírt betelni a könyvekkel, úgy kellett eléhúznom a könyvtárból. Beértünk a szalonba, onnan a hálóba. Már alig bírtam magam türtőztetni. Lágyan végigsimítottam rajta, lekerült a ruhája, az illata mint a mákony, úgy hatott rám. Karjaimba vettem, és az ágyra fektettem, majd végigcsókoltam. Mint valami finom hangszer, úgy reagált minden érintésemre. Most irigyeltem a halandókat, és gyűlöltem is őket ebben a pillanatban. Magamhoz vontam, a nyakát csókolgattam, fogaim kimeredtek, elérkezett a pillanat. Megízleltem a vérét, háta ívbe hajlott, megfeszült a kéjtől, szemei lecsukódtak. Ittam, ittam, és csak ittam, csillapítottam szomjamat, majd őt is megitattam.

Lágyan ért hozzám, éreztem a türelmetlenségét, azt hittem, nőiességemnek szól, és elbódított, hagytam, had tegye, amit akar, átadtam neki magam teljesen. Gyönyörű volt a szeretkezésünk, és egyben szörnyű is rám nézve, habár ez is viszonylagos, attól függ, honnan nézzük. Csodálatos szerető volt, minden érintése perzselt, akár a parázs. Elmerültem benne, és ő bennem, majd megharapott, erre tisztán emlékszem, de aztán, elvesztettem az eszméletemet, és arra ébredtem, hogy iszonyúan éhes, szomjas vagyok, szinte megőrültem az éhségtől. Micsoda pazar házigazda, tudta, mi fog következni, így már várt a lakoma, csillapítottam éhemet, és aztán megtudtam, mily szörnyű sors vár rám. Elmesélte nekem, hogy mivé lettem, s hogy mi a kötelességem csak napok múlva derült ki teljesen.

Ennyit az én történetemről, és most nézzünk a holnapba. No de gyermekem, ne oly mohón, ne aggódj, nemsokára csillapodik éhed, nemsokára elmúlik gyomrod mardosó éhsége, és akkor, majd akkor mindenbe bevezetlek én is téged.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához