LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo

33. alkalom:

Az “Iphikratész kereskedik” kalandággal az volt a célom, hogy kipróbáljuk az egymás ellen ármánykodó karakterek játékstílust, amit végső soron totális bukásnak kell elkönyvelnem. A játékosaimnak elég jó esprit de corps-a alakult ki mostanra, és a saját ösztöneik meg megszokásaik ellen kellett cselekedniük folyton az alkalom alatt. A jó csapatmunka eddigi játékaink során az egyik legnagyobb élvezeti faktor volt, és most a kényszerű ármánykodás mindenkinek a szájában keserű ízt hagyott.

Ehhez még hozzájött az is, hogy a kalandot nem gondoltam át kellőképpen, és elég sok elemi hibát vétettem mesélés közben.

A győztes csata után a két nyertes karaván felosztotta a zsákmányt és továbbindult. A foglyokat Iphikratész Leon Starsky parancsnoksága alatt visszaküldte Famfulba. Leon csapatából egyedül az elsőtisztje maradt meg beépített embernek, de ő végső soron nem sok vizet zavart.

Iphikratész utasításai alapján a thaszáni kapitány feladata az lett volna, hogy átadja a Gnasztikátor embereit a famfuli rendvédelmi szerveknek, ehelyett Leon rabszolgának adta el őket és szép profitot csinált az üzleten, majd Iphikratész nyomába eredt eredeti küldetését folytatandó.

Közben a Nemati és a Tarokh törzs egy együtt tevegelő csapata érte utol Iphikratészt, és a tevéket követelték tőle. Mint a játékosok megtudták némi tudakozódás után, a két törzs régóta ellenséges viszonyban volt egymással, a nematik Uthummaosz, a tarokhok pedig Istár követői voltak. A múltban gyakran harcoltak is egymás ellen, de a nemati törzs mostani vezetője, Nima Hematti véget vetett minden harcnak amikor tizenegynéhány évvel ezelőtt megkezdte uralkodását.

A fayumik a régi ellenségeskedést kihasználva törtek rá a Tarokh törzs egyik táborára, és a nematikra terelték a gyanút. A turpisság végül kiderült mielőtt a két törzs egymásnak esett volna, és így mind a tevéiket vesztett tarokhok, mind a becsületükben sértett nematik a fayumik ellenségeivé lettek, és egy válogatott katonákból álló üldöző csapatot küldtek az ellopott tevék nyomába.

Nima Hematti, a nemati parancsnok azt akarta, hogy egyszerűen vegyék el a tevéket Iphikratésztól, és folytassák az üldözést, Jamileh Mahdavi, a tarokhokat vezető amazon azonban megértőbbnek bizonyult és rövid rábeszélés után engedélyt adott Iphikratésznak hogy Khosuráig még elvigye a karavánt. Khosurából aztán az áru lerakása után húsz tarokh katona visszahajtotta a tevéket a törzsi területre, míg a törzsi portyázók nagyobb része, és Iphikratész emberei nyugat felé továbbindultak a fayumik nyomában. Iphikratész célja az volt, hogy ha már a tevéket elvesztette, legalább a vételárukat visszaszerezze.

A kaland egy a játékosok számára idegesítő mellékszála volt, hogy a három kiszabadított propylai nemes lányról is gondoskodni kellett. Az Alkmaiónida Amphirité és a Decius Musok közül származó Decia elfogadták a helyzetet, Amphirité hátramaradt Elátkozott Balbinusz karavánszerájában, Decia pedig Iphikratésszal tartott. A harmadik leányzó, a Néleida Laodameia túlságosan arisztokratikus érzelmű volt ahhoz, hogy bármelyik megoldás megfeleljen neki, őt Iphikratész kénytelen volt a Bronzkolosszusban elszállásolni.

Az egyesült nemati-tarokh portyázócsapat mintegy kétszáz főt tett ki, de ezek a két törzs haderejének csak egy részét tették ki. A fayumik azonban eddigre a teljes erejüket összegyűjtötték, és Khosurától tíz napnyi tevegelésre rajtaütöttek a megtorló expedíción. Itt követtem el a legnagyobb kalandmesteri bűnök egyikét, és ahelyett, hogy lejátszottuk volna a csatát, elmondtam a játékosoknak hogyan veszett oda a sereg nagy része, és csak azt játszottuk le, hogy ők hogyan vágták ki magukat. Ezzel az epizóddal kapcsolatban elég sok és jogos kritikát kaptam – például a két törzsi csapat vezetői a sivatagi portyázásban járatos vezérek voltak, hogyan sétálhattak be a csapdába ilyen könnyen? Mindenesetre tanultam az esetből.

Iphikratész így aztán tevék és pénz nélkül tért vissza Khosurába. Leon Starsky, aki Khosurától valamivel nyugatra érte utol az expedíciót, nagyjából sértetlenül átvészelte a csatát az embereivel, és félig-meddig a megmaradt nemati katonák vezetését is átvette, akik a vezérük önfeláldozásának köszönhetően valamivel olcsóbban megúszták mint a Tarokh törzs portyázói.

Kelet felé menet a fayumik elől menekülő csapat összetalálkozott az úton Valdészia Mir Amnír az előző ülésből már ismert karavánjával. Ez a karaván kizárólag a Vörös Isten híveiből állt, és Leon Starsky már fente a kaszáját egy ideje rájuk, most pedig, hogy a nemati törzs keménykötésű katonái a segítségére voltak, kardélre hányta a teljes karavánt. Még Valdészia fiatal lányát sem kímélte, hanem Ishab-Lambárnak áldozta fel.

Utólag mind egyet értettünk abban, hogy a játékos remekül alakította a thaszáni kalózkapitányt, és abban is egyetértettünk, hogy ez a karakter már átlépte az opportunista szerencsevadász és a pszichopata mészáros közötti határvonalat. Ezért ezek után gyorsan és némileg nyomott hangulatban lezártuk a kalandot.

Tevékkel Suttogó az arisztokrata érzelmű és rendkívül ostoba Laodameiával együtt visszautazott Propylába a lány visszaszolgáltatásáért járó jutalmat begyűjteni. A másik két lánynak volt annyi esze, hogy ne bízzon meg a marcona kinézetű kalandorban, ők inkább Iphikratésszel maradtak.

Hősünk új tevekaravánt állított fel a khosurai Anvin Ishambarg nagyvezír segítségével, és ezúttal már viszonylag problémamentesen tudott sót és gabonát szállítani. Leon Starsky Famfulban hajóra szállt, és visszatért Thaszánba – ő volt az egyetlen, aki igazán elégedett lehetett a dolgok végkimenetelével. A rabszolgák eladásából, meg Iphikratész egy sószállítmányának elcsaklizásából igen szép összegre tett szert, s mi több, még Iphikratésszal és Anvin Ishambarggal megalkudva biztosította, hogy Khosura továbbra is a thaszáni gabona felvevőpiaca maradjon.

Az alkalom mindent összevéve messze elmaradt a várakozásaimtól, de sokat tanultam a hibáimból. Az biztos, hogy egymás ellen ármánykodó játékot ezután nem fogunk többet játszani, és azt is végleg megjegyeztem, hogy ne kárhoztassam a játékosokat egy tétlen szemlélő szerepére egy csatában. Jobban belegondolva ez utóbbi elég egyértelmű kellett volna legyen számomra.

33


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához