LFG.HU

telge
VegyesCimkek

soroshordo

34. alkalom:

A Pegazust, amelyen ezúttal csak Romanósz és Ayla volt ott a csapatból, Chaotól nem messze cirkáló mungori háromsorevezősök tartóztatták fel, majd egy magasrangú tengerészgyalogos átcsónakázott a hajóra az istendobozért. Az elszenvedett veszteségeikért – a játékosok hivatalos sztorija szerint a parti többi tagja otthagyta a fogát Mahagónián – kárpótlásul a duó kapott tíz töltényt és némi pénzt is. A csapat ezzel nagyjából elégedett is volt, megszokásból egy kicsit még próbáltak alkudozni, de nem erőltették nagyon.

Közben Itri, Mîn, Helmar és Yarvi partraszálltak Mung szigetén, Chaotól nem messze, ahol Yarvi családjának egy régi szövetségese lakott tengerparti nyaralójában.

Darius, egy új játékos karaktere volt ez a szövetséges, egy 9. szintű illuzionista, aki hajdan nagy politikai befolyással rendelkezett, de alulmaradt a mungori hatalmi harcokban, és vagyona nagyrészét elveszítve ide húzódott a tengerpartra. A legértékesebb tulajdona, amit meg tudott őrizni a légikocsija volt.

A csapat letelepedett egy asztal mellé a házigazdával terveket szőni. Először is Darius javasolt a csapatnak egy mindenre elszánt gazembert, akiről tudta, hogy idegen a szigeten, és pénzszűkében van. Másodszor a parti elhatározta, hogy megszerzi a hivatalos mungori útlevelet, amivel legálisan utazhatnak egyik településről a másikra a birodalmon belül, valamint a postaszolgálat és a mágnesvasút járataira is jegyet válthatnak.

Fel is keresték Ardint, a másik új játékos karakterét, aki vizezett sörébe búslakodott éppen a Rossz Lebuj névre hallgató létesítményben. Rövid alkudozás után felfogadták a kalandort, aki 6. szintű tolvaj és 3. szintű varázsló volt.

Az útlevelek kiállítása rendkívül hosszú bürokratikus folyamatnak bizonyult, amihez féltucat hivatal papírtologatóinak közreműködésére volt szükség. A csapat némi pénzzel megolajozta az államgépezet csikorgó fogaskerekeit, majd ellátogatott Elim Yazik szabóhoz, aki egy teljesen átlagos szabó, és egyáltalán nem cardassiai thaszáni kém. A szabónak valamilyen szerencsés és egyáltalán nem gyanús véletlen folytán volt raktáron munkásoknak való kezeslábas mind a mágnesvasút, mind a sziget közepén művelt bányák alkalmazottai számára, és a csapat ezekből be is vásárolt hogy később tudjanak álnéven inkognitózni. Elim mester levette a méreteiket, a csapat pedig visszatért Darius nyarolójába.

Este a csapat légikocsival ellátogatott a közeli erőműbe. Itt tulajdonképpen két erőmű állt egymás mellett, egy periklittel üzemelő régi, ami már évszázadok óta nem termelt áramot, és egy széntüzelésű új, amit Licar építtetett az elmúlt évtizedben.

34_1

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Térképrajzoló: https://www.redblobgames.com/maps/mapgen4/

A csapat megcélozta a régi erőművet, és mint kiderült, a létesítmény nem is volt annyira elhagyatott. Nagy, zöldbőrű, lila arcú mutánsok, valamint androidok őrizték, vezetőjük pedig az az ügynök volt, aki anno a mahagóniai sárkányvadászatra is felfogadta őket. A parti kinyírta a mutánsokat (összesen négyet), ártalmatlanná tette az androidokat (kettőt megöltek, hatot foglyul ejtettek), végül Yarvi átvette az erőmű irányítását. Kifaggatták az ügynököt is, megtudták tőle, hogy Licar valahonnan periklitet szerzett, és titokban már egy ideje üzemel az erőmű. A termelt energiát a régiek két programjának beindítására használták: mutánsok tenyésztésére biotartályokban, valamint androidok összeszerelésére és üzemeltetésére.

A Mung szigetén töltött második napon a karakterek többnyire csak várakoztak az útleveleikre, illetve Darius elrepült a Pegazushoz, és elhozta a szigetre Aylát és Romanószt. Ardin pedig hegedűsként részt vett egy operett előadásában. Mivel jó benyomást tett a direktorra, az felajánlotta neki, hogy egy másik darabjában is játszhat, aminek az első előadása néhány nap múlva lesz.

A harmadik napon végre elkészültek az úti passzusok, így a csapatból Itri, Mîn, Romanósz, Darius és Ardin munkásruhát öltve elvasutazott az erőműhöz, majd onnét tovább a szénbányához. Itt körbeszaglásztak a felszínen, megtudták, hogy a politikai foglyok közül a csinos és fiatal nők a föld felett dolgoznak, míg a többiek leszállnak a bányába, és azután sohasem hall felőlük többé senki. Yarvi húga, bár állítólag fiatal és csinos, mégsem volt a fenti foglyok között.

A csapat az ebédelő munkások között elvegyülve felszedett egy pár pletykát, és amelyekből megtudták, hogy a foglyokat az őrök egy vakon végződő járatba (C tárna) szokták bevinni, ahonnan a munkások ki vannak tiltva.

Ebéd után a csapat leszállt a bányába. Sisak nélkül indultak el, de az egyik munkavezető megállította és keményen összeszidta őket. Amikor pedig megtudta hogy még nem kaptak munkavédelmi felszerelést, kölcsönzött nekik egy párat a tartalék sisakok közül.

Egy elektromos csillével végigmentek a régi, esetenként már évszázadok óta nem művelt szakaszokon, majd átszálltak egy kézi hajtányra, amivel a C tárnában lehetett közlekedni. Elsőre nem találtak semmit, de amikor másodjára alaposabban megvizsgálták a tárnát, a végétől nagyjából egy kilométerre találtak egy illúzióval álcázott csapóajtót az alagút mennyezetén. Ezen felkapaszkodva egy elhagyatott kis étkezőbe jutottak, ahonnan lépcső vezetett lefele egy őrposzthoz. Itt a csapat ártalmatlanná tett két őrt, majd behatolt a bányába.

Az első szinten két termet derítettek fel, majd lejutottak a második szintre. Nagyjából délután 16 óra felé járt az idő – eddigre minden karakternek volt már mungori karórája – amikor két fogollyal találkoztak. Yarvi húgának hollétéről a két fickó nem sokat tudott mondani, de készségesen felvilágosították a csapatot a bányában uralkodó viszonyokról. Mint azt a karakterek eddig is sejtették, ezen a bányaszinten Licar emberei periklitet találtak, és a foglyokat ennek a kitermelésére hozták ide. A bánya belsejébe az őrök nem jönnek, viszont élelmet, vizet, ruhát, lámpát és szerszámokat csak periklitért cserébe adnak a raboknak. Az ásványt azért kell kézi munkával kitermelni, mert minél nagyobb darabokban van rá szükség, a szénbányászathoz használt gépek ilyen finom munkára nem alkalmasak. A bányában ezenkívül mindenféle szörnyek garázdálkodnak, amik nem tudni honnan kerültek ide.

A csapat a két bányászt ellátta élelmiszerrel és kávéval azért a 15 grammos periklitért cserébe ami náluk volt, majd elküldte őket, hogy vegyék be magukat az őrposztba, és gyűjtsék be a periklitet az arra járó foglyoktól a megfelelő ellentélezésért cserébe. A megkötözött őröket ugyanakkor a csapat idevonszolta, és ledobta a barlang egy mellékágában.

Továbbhaladva a parti belefutott egy véletlen találkozásba, nevezetesen nyolc zselékockába. Mivel a csapat már 9. szintű nem számítottam nagyon kiélezett küzdelemre, de az azért meglepett hogy a közelharcig el se jutottunk.

Ez az egyoldalú mészárlás dicsőséges győzelem pedig dramaturgiailag megfelelő epizód volt az alkalom lezárására.

34_2

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Térképgenerátor: https://donjon.bin.sh/d20/dungeon/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához