LFG.HU

celsior
hírekCimkek

…lecturis salutem,

A M.A.G.U.S. idei éve Eric Crowe regényével kezdõdött, amelyet már az Inomi váltott ki a nyomdából. Azóta megértünk egyet-mást: a szekér elindult és közben megtanultuk, hogy a barátoknál jobban csak az innovatív ellendrukkerek inspirálhatnak.
A bizalmat köszönöm, mindannyiunk nevében.
Hálával tartozom munkatársaimnak, akik a legtöbbet igyekeztek kihozni magukból. Közéjük tartozik Eric Crowe is, akinek regénye -úgy érzem- ezúttal méltó lezárása lehet az újjászületett M.A.G.U.S. elsõ évének.

Celsior

PS: Ez az utolsó MAGUS-könyv, melynek hátulján kettõs logo van – és az utolsó fõszerkesztõi bejegyzés, mert a szekér nem ettõl megy.


Az első két tűzlövedék fertályóra múlva csapott le rájuk. Az egyik lángba borította a katlan kijáratát, és elzárta tőlük a menekülés útját. A másik, valamelyest irányt tévesztve, az út menti erdőbe zuhant, felperzselte a fákat, és lángtengerrel árasztotta el a menet derekán haladó siedonokat. A sorok azonnal megbomlottak, a levegő égett hús szagától lett terhes.
Todda az elővédben lovagolt. A hágó kijáratát, alig háromszáz lépéssel előtte a hercegi csapatok bíborba öltözött gárdistái zárták le. Megfordította a heréltet, és vágtában indult a Nagyasszonyanya kocsija felé. Körülötte fáklyaként lobogó, érthetetlenül üvöltöző emberek vergődtek, vadul csapkodva maguk körül. Egy jobb oldalán lángoló, fájdalmasan nyerítő ló vágtázott el mellette. Az égő szőréből sugárzó meleg szinte arcul csapta a sien-ortát. A völgy izzó katlanná változott, mialatt a megzavarodott katonák közt próbált utat törni magának.
Szisszenés kelt életre körülötte, amely még a lángok hangját is képes volt elnyomni. Ösztönösen a herélt nyakához hajolt, és még nagyobb tempóra biztatta hátasát. Égő fejű siedon fordult ki előtte a nyergéből, kis híján lángra gyújtva a sien-orta ruháját. A szájából kiálló nyílvessző tovább lángolt az üres tekintetű koponyában.
Acélfejű lövedék koppant a nyergében, égő húsának fájdalma nyilallt a combjába, ő mégis hálás volt sorsának. Az erőtlen vessző elkerülte a lábát, és megakadt a kemény bőrben. Letörte a szárat, a lángok vívókesztyűjén át is megsütötték a tenyerét, aztán tovább hajszolta az állatot. Elkerült két magát oltó siedont, kitért egy megvadult ló útjából, majd elvesztette az uralmat a herélt felett, és legázolt egy földön fetrengő, lángoló alakot.

Az ősöreg tölgyfa csak azután zuhant az útra, hogy lova nyílvesszőtől találtan rogyott a porba. Kiakasztotta a lábát a kengyelből, ellökte magát a nyeregből, de lendülete túl nagy, az ideje pedig túl kevés volt hozzá, hogy sérülés nélkül érjen véget a zuhanás. Ismét a bal keze hagyta cserben, akárcsak a tóparti faluban. Noha két lábbal ért talajt, azonmód előre zuhant, és mielőtt még karját a teste alá húzhatta volna, keze a földnek csapódott. A régi fájdalom emléke megsokszorozott erővel tért vissza. Átgördült a hátán, és kimarjult baljával mit sem törődve tovább rohant a kocsi felé. Égető hőhullám csapott az arcába, ahogy a hatalmas tölgy kidőlt az útra. Csak a törzséhez közel lángolt, levelei zöldek voltak, magától nem zuhanhatott el.
Amint a tölgy megállapodott, az ágak sűrűje felé indult. Fellábalt az oldalán fekve is embermagas törzsre, végigszaladt a derékvastagságú ágak egyikén, és a végén leugrott, egyenesen a túloldalon tomboló küzdelembe.
Földet ért, átgördült ép vállán, és talpra érkezve megállt. A lesújtó kard a sérült keze irányából érkezett, a testét célozta meg. Todda befordult a fegyverforgató kéz alá, lecsapott a kardot tartó csuklóra, és fölfelé préselte a vállát. A megfeszülő végtag könyökben eltört, a bíborruhás gárdista fegyvertelenül rogyott a porba. A sien-orta magára hagyta megnyomorított ellenfelét.
Összekeveredett Dagrado siedonok és hercegi katonák között vágott át a fekete fogat felé. A harc a hintó körül volt a leghevesebb. Majd félszáz elit harcos és grófi szabadharcos küzdött, vállt vállnak vetve az őket körülvevő Carganis csapatokkal. A közelharcban kavargó tömeg valósággal forrni látszott. A batárt lángoló nyílvesszők borították, de a szerkezetét óvó mágia nem engedte lángra kapni a kocsit. A védők egyelőre kitartottak.

A sien-orta kirántotta a combjára szíjazott ramierát, lendületből fejberúgott egy vérző combját markoló gárdistát, majd egyszemélyes felmentő seregként hátba támadta a herceg katonáit. Három siedont szúrt hátba, mire észrevették, és az elsők felé fordultak.
Az andon válogatott emberei voltak. Gyors átrendeződéssel pengéből vont falat emeltek eléje, és elvágták tőle a továbbjutás útját. Todda hátra mozdult, és szabadjára engedte az ereiben keringő hatalmat. A hús szavára ellenfelei vére megsűrűsödött, szívük meglassúdott a szokatlan terhelés miatt. Mozdulataik darabossá váltak, lépteik bizonytalanná. A pengék üteme elvált egymástól, és a sien-orta átgázolt rajtuk.
Torkon szúrta a legközelebb állót, elhúzódott egy bizonytalanul érkező csapás elől, majd elsöpörte ellenfele lábát. Térddel arcba rúgta az eldőlőt, majd az ernyedt testet a vállára emelve berontott a tömegbe. Terhét két lépésről a megdöbbent gárdisták közé dobta, és az egyensúlyukat vesztett harcosok között a kocsi felé tört. Kardját az útjába kerülő első katona tarkójába döfte, mielőtt végigvágtak a vállán, és felhasították a lábszárát. Térdre rogyott, félre gurult, ágyékon szúrt egy közelébe merészkedőt, majd a visszapörgetett ramiera nyelével kitolta egy felé botladozó gárdista szemét. Hagyta, hogy a halott rázuhanjon, és maga alá temesse.

Fegyverét a földbe szúrta, egyik sebét összepréselte, és a tenyerébe gyűlt maréknyi vért az előtte álló katonák felé vetette. Testnedvei a gárdisták bőréhez érve savként kezdték marni a húsukat. Todda ledobta magáról az élettelen testet, és átvágott a fájdalom bénította harcosok között.
Alkarra szorított pengével hárította az elsőként felbukkanó Dagrado siedon vágását, és elsiklott mellette, mielőtt az még egyszer nekihuzakodhatott volna. Több támadás nem érte a sajátjai részéről.
- A Nagyasszonyanya látni kíván, sien-orta! – lépett mellé Erta, amint a kocsi közelébe ért.
A sien-orta a hintóhoz futott. Az ajtó előtt, fejet hajtva megállt.
Úrnőm?
Beléphetsz
– érkezett szellemnyelven a válasz.
Lenyomta a kilincset, és belépett a batárba. Odabent az érsek feküdt kifordult szemekkel a padlón. Orrából, szájából sárgás lé folyt a bársonnyal borított ülésre. Nyelve ernyedten lógott ki a fogai közül, akár a vágóhídon a döglött disznóké. Todda óvakodott szavakkal elárulni érzelmeit. Letérdelt, lehajtotta a fejét, és a figyelem pózába helyezkedett.
- Balsejtelmeid megerősítést nyertek, sien-orta! Az életemre törtek! – mutatott dühösen Erian ab Dagrado a Kosfejes szolgájának élettelen testére. – Az érsek az aurámra hangolta a sajátját. Őt érte az első támadás. A másodikkal már felkészülten szállhattam szembe. Hadüzenet nélkül támadtak rám a saját birtokomon! Ezt még a herceg sem teheti meg büntetlenül! Hogy áll a küzdelem odakint? – lobbantak lángok az éjfekete szemekben.
- Elvesztünk, Nagyasszonyanya. Mágiával megtévesztették a felderítőinket, tőrbe csaltak bennünket. Két tűzköpőjük áll a szurdok kijáratában, ahonnan lángba borították az elővédet, és elzárták a menekülés útját. Fát döntöttek az útra, hogy elvágják tőlünk a lovascsapatok egy részét, és hogy kiszolgáltassák őket ballisztáknak. Az andon gárdistái körbevették a kocsidat, úrnőm. Alig százan vannak, de bizton érzem, nemsokára újabb százak érkeznek majd a hegyoldal rejtekeiből. Chaddia kapitányt túl sokan szorongatják az elővédben, a siedonok derékhada képtelen lesz időben érkezni a megmentésedre.
- Mágikus álca, tűzköpő a völgytorokban, elrejtett százak a hegyoldalban! Még Carganis an Abradó sem képes ennyi idő alatt ekkora erőt felállítani a Dagradók családi birtokán! – keményedtek meg a Nagyasszonyanya vonásai.
- Ez azt jelenti, hogy napokkal korábban tudtak a jöttünkről, úrnőm – értett egyet Todda.
- A kocsi védelme?
- Még tartjuk magunkat, de ha megérkeznek a pihent gárdisták, a siedonok összeomlanak a nyomás alatt. A mostani támadás célja, hogy megakadályozza a menekülésedet, Nagyasszonyanya. Az andon gárdistái jól végzik a dolgukat. Lovaid leölve, kocsisod holtan fekszik a hámok között – emelte fel a fejét a sien-orta, ahogy Erian ab Dagrado szellemkezének érintésével parancsolta.

Ősöreg gyűlölet lángja lobbant a látszólag fiatal asszony tekintetében.
- Legyen hát! – szigorodott meg a gyönyörű arc, és a Nagyasszonyanya kicsiny ládát vett elő ruhája redői közül. – Fogd! Juttasd vissza az Oromba! Ha elbuksz, a doboz nem kerülhet a herceg kezébe! Ha sikerrel jársz, a fiam, Wierra tudni fogja, mihez kezdjen vele.
- Hallom, és engedelmeskedem! – vette át ládikót Todda.
- Tudasd az örökössel a történteket, s hogy az andon nem tartja be az íratlan törvényeket! – bocsátotta útjára a Nagyasszonyanya. – Készítsd az embereidet! Ranagol nevére, tudni fogod, mikor induljatok!
Todda kiszállt a kocsiból, és becsukta maga mögött az ajtót. A szeme sarkából még látta, ahogy Erian ab Dagrado baljába áldozókést ragad, és másik kezén felvágja ruhája ujját. Lelépett a kocsi grádicsáról. Erta azonnal megjelent mellette.
- Az öt legjobb, veled együtt készüljön az indulásra! Mindenkinek legyen lova, és vértezete! – adta ki a parancsot.
A syan futva indult, hogy egybegyűjtse az embereit.
Todda leakasztotta a kocsi oldalán függő zabos zsákok egyikét, és kiöntötte a magvakat a földre. Magához intette a díszőrség egyik katonáját, és segítségével a ládikát az iszákba tette, majd közös erővel nekiláttak, hogy a csípőjéhez kötözzék. A siedon néhány szívdobbanással később a földre zuhant, oldalában egy lángoló nyílvesszővel. Todda magára maradt, s mire fél kézzel befejezte, amit ketten elkezdtek, a syan megérkezett. A gon-corga egy gyönyörű, vérző nyakú, fekete telivért vezetett kantárszáron. Bal karján egy csupa korom, ám szemeiben sértetlen sodronying.
- Segíts! – nyújtotta ép karját a vértezet felé Todda.
A nő felé lépett, felemelte a sien-orta törött kezét, és mit sem törődve az okozott fájdalommal, szakavatott mozdulatokkal ráerőltette testére a páncélzatot. Amint a vért a helyére került, a syan felkötözte Todda karját.
- Gyűljetek körém! – fordult a várakozó gon-corgák felé Todda. – Minden áron meg kell védenetek az életem! Ha mégis elesnék, a rangban következő lép a helyemre, és eljuttatja az iszákban lévő dobozt az Oromba! – mutatott a csípőjén lévő zabos zsákra a sien-orta.
Kavarodás támadt mögöttük, és leggyorsabban eszmélő Erta tőrt vetett a Dagrado katonák gyűrűjén áttört hercegi gárdista torkába. A bőrvértes alak a nyakához kapott, lendülete megtört, de mielőtt összeesett volna, tett még néhány tántorgó lépést a Nagyasszonyanya kocsija felé. Egy szívdobbanással később három kard, tucatnyi dobótőr és egy alabárd feje roncsolta felismerhetetlenné a testét.
Az első, aki áttört!
A fejvadászok nyeregbe szálltak.
- Az úrnő jelére áttörünk, a szurdok oldala felé! – kiabálta túl a csatazajt Todda. – A doboz nem kerülhet az andon kezébe! Ha az utolsó is megszorul közülünk, pusztítsa el, mielőtt végeznek vele!
A Nagyasszonyanya alig egy perc múltán lépett ki a kocsi ajtaján. Tekintetét Toddára emelte, majd miután pillantásuk összefonódott, kérdés villant a férfi gondolatai között.
Merre?
A sien-orta kardjával jelezte az irányt. A gyönyörű arcon sötét árnyék futott keresztül, majd intett a fejvadásznak, hogy indulhat. Todda jobbra fordította a fekete telivért, és lassú léptetésben indultak az alaktalan masszaként kavargó tömeg felé.

Hat öl átmérőjű tűzcsóva csapott fel előttük a föld mélye felől, és hercegi gárdisták tucatjait égette szénné egyetlen szemvillanás alatt. A felcsapó hő, még a robbanástól tíz lábnyi távolságban állók öltözetét is lángra lobbantotta. Hercegi gárdisták és grófi siedonok harcukkal felhagyva vergődtek a földön, hogy szabaduljanak a kíntól. Fájdalomüvöltésektől, és égett hús fanyar bűzétől lett terhes a levegő. A sien-orta ocsúdott leghamarabb. Sarkát kíméletlenül hátasa véknyába vágta. A telivér ösztönösen megpróbált kitörni, de a fejvadász kegyetlen erővel tartotta irányba a zabla vasával. Az állat megugrott, elhagyta a gon-corgák gyűrűjét, és féltonnás testével tört utat a katonák lángoló sorfalán keresztül. Todda támadótartásba pörgette a ramierát, legázolt két vakon botorkáló gárdistát, és felrúgott egy túl közel merészkedő Carganis siedont. Többet tenni nem volt érkezése, mert a rá rontó bátrak többsége dobótőröktől átjárt tagokkal zuhant a földre, mielőtt elérhette volna.
A lándzsások csapatával az erdő szélénél találkoztak. A szálfegyveresek a kocsi védelmének megtörésére érkeztek. Amikor meglátták a feléjük robogó lovascsapatot, kiszélesítették arcvonalukat, és acélerdőt emeltek a menekülők elé. Az áttörés lehetetlennek tűnt. A sien-orta megfékezte a telivért, kerülni készült, mire mögötte diadalüvöltés tört elő a feléjük rohamozó gárdisták torkából.
A második lángoszlop a sorfal közepén robbant. Szerteszét vetette az összetömörült katonákat, forró vérpermetet szórva minden irányba.
A rázúduló hőhullám valósággal arcul ütötte a sien-ortát. Megingott a nyeregben, és kis híján a földre zuhant. Combjával keményen megszorította a ló oldalát, ép kezéből hagyta lehullani a ramierát, és minden erejével megpróbálta irányban tartani a hátasát. A telivér azonban megmakacsolta magát, a térdek kényszerítésével mit sem törődve kitört, és nekivadulva menekült az útra döntött fa irányába.
Todda veszni hagyta inkább. Leugrott a megbokrosodott hátas nyergéből. A lábszárára csatolt tokból előhúzta egyik kobrakardját, és a lángoszlop után maradt katlan felé vette az irányt. Két hatalmas ugrással elérte a feketévé szenesedett kör szélét, és átvágott a zsírosan füstölgő emberi maradványok között. Lába alatt koponyacsont roppant, a hőség szinte elviselhetetlen volt odabent.
Átvágott a felperzselt területen, ledöfött egy útját keresztező lángoló alakot, elhajolt egy bizonytalanul lecsapó ramiera elől, és a riposztot feledve tovább futott az erdő széle felé. Dobótőr szisszent a füle mellett, majd közvetlenül utána még egy. Ám míg az első szemből érkezett, és irányt tévesztett, a második a háta mögül indult útjára, és hajszálpontosan vágódott az ellenséges tőrvető mellkasába.
A gon-corgák tették a dolgukat.
Elkerülte az erdő égő szélét, és bevetette magát az út menti bokrok közé. Penge csapott a nyaka felé az egyik fa törzse mögül. A kobrakard lapjával félreütötte a vágást, de az így is csak hüvelyknyivel kerülte el. A támadás ereje kibillentette egyensúlyából, és megállásra kényszerítette.
Az ágak takarásából előlépő férfi kopasz volt. A hegyvidéki hideg dacára egyetlen bőrmellényt viselt barna vászon nadrágja felett. Inas karján jól látszott az izmok játéka, ahogy megemelte a kezében forgatott hosszúkardot.

Egy masquadator!
Todda csak hírből ismerte a hercegi család fanatikus bajnokait. Tudta, hogy hűségüket mágia biztosítja az uralkodó család felé, és hogy kráni alapokon nyugvó képzésük a legkiválóbb harcosokká teszi őket a tartományban. Sérült kezével nem sok esélyt adott magának a túlélésre. Előre pörgette a kobrakardot, a masquadator gyomra felé szúrt, miközben jobb lábával kegyetlen erejű rúgást indított a bordái felé. A kopasz férfi félrelibbent a szúrás elől, és elhátrálva teret nyert, hogy elkerülje a rúgást.
- Ugorj! – hallotta fejében Todda Erta hangját. Elpördült masquadator elől.
A háta mögül érkező dobótőr a harcos hasába vágódott. A sien-orta kihasználta a fanatikus pillanatnyi dermedtségét, és felhasította a combját. A masquadator felhördült, és a kardmarkolattal arcba sújtotta Toddát. A sien-orta megtántorodott, száját elöntötte a vér, miközben félvakon maga elé vágott. Hogy végül mi okozta a harcos halálát, sosem tudta meg. Mire tekintete kitisztult a fanatikus élettelenül feküdt a földön.
Háta mögül lassuló ütemű lódobogás érkezett. Megfordult, felnézett. Erta nyújtotta felé szabad karját. Todda felkapaszkodott a nyeregbe, a syan jobbjával tőrt vetett az ágak közt feltűnő íjász gyomrába. Elvágtattak a lehanyatló lövész mellett, elérték a kaptató szélét, és a ló nyakára dőlve rúgattak felfelé. Mindössze két gon-corga kísérte őket.
Hátuk mögött ismét felhangzott a lángoszlop születését jelző bömbölés. Todda visszanézett.
A Nagyasszonyanya a szekér mellett állt. Testéből tucatnyi, vörös tollú nyílvessző meredt elő, de ujjainak tánca már újabb mágiát készített elő. Körülötte az elit harcosok maradéka küzdött tántoríthatatlanul.
A sien-orta megrendülten adózott a látványnak. Kétségei szertefoszlottak. Most már biztosan tudta, az andon sosem győzhet a Dagradók elleni küzdelemben.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/iras/pic/gorviki_pokol.jpg]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához