LFG.HU

szabadid
ismertetőCimkek

Idén szeptember 28-án, Székesfehérvári helyszínen először került megrendezésre a Legend of the Five Rings Találkozó, ahol a társasjáték, a kártyajáték, a cosplay és persze a szívünknek oly kedves asztali szerepjáték került fókuszba. A rendezvénynek a Főnixcsarnok – fantasy & sci-fi játék és könyvesbolt adott otthont.

Az ötlet alapja az volt, hogy a Budapestre koncentrálódott szerepjátékos rendezvények mellett egy, a fővároshoz közel eső megyeszékhelyen is legyen egy kis élet. A motiváció másik mozgatórugóját az adta, hogy a szervezőség [Jékey Zsuzsanna, Szabadi Dávid, Gruber Szabolcs] kifejezetten szeretik az Öt Gyűrű Legendája szerepjátékot és az ötödik kiadást is, ami jelenleg a méltán népszerű 4. kiadás után még mindig radar alatt hever sajnos.

l5r_talalkozo_1

Gondoltuk két goblint ütünk egy csapásra, ha úgy kreálunk némi hírverést a játéknak, hogy a kiadványt népszerűsíteni próbáló netes írások helyett személyes élményt kínálunk. Ezáltal nem csak éledezik a vidéki szerepjáték, de talán sikerül megkedveltetni, vagy legalább az érdeklődést felkorbácsolni az 5. kiadás felé.

Ez véleményem szerint sikerült, hiszen mind a két beígért kalandra érkezett elégséges számú játékos. Összesen 15-20 közötti létszámmal voltak jelen az érdeklődők – közöttük akadt, aki inkább társasozott. A teljesség igénye nélkül: volt Love Letter (természetes L5R variáns), Harc Rokuganért, Szamuráj Szellem, Hanamikoji. Többen pedig a találkozóra készített jelmezekkel örvendeztették meg a jelenlévőket. Az egymásnak nagyrészt idegen – vagy kizárólag internetes ismeretségre korlátozódó – résztvevők számára kedveskedtünk egy játékkal is „A Legkiválóbb Udvaronc” néven. Feladatkártyákat készítettünk [az érdem főleg Szabadi Dávidé], melyeken az egymás felé történő interakciót szorgalmazó kihívások voltak, ezek teljesítésével zsetonokat (Kokut) lehetett gyűjteni. Szinte mindenki részt vett e játékban, jelezve annak ötletességét. Végül a Legkiválóbb Udvaronc címet hárman is kiérdemelték, számukra egy-egy oklevél volt a jutalom. Nekik ezúton is gratulálunk!

l5r_talalkozo_2

Zsu ötlete volt a haiku verseny. Itt már komoly gondban voltunk. A három kategóriában [klán, halál, ősz] mindössze hat ember indult, viszont összesen közel 30 pályaművel. A kevés pályázó miatt eldöntöttük, hogy egy versíró csak egy díjat nyerhet a korrektség jegyében. Mivel a találkozónkat szponzorálta a Szellemlovas Társasjáték bolt, szerencsére érdekes és értékes díjakat adhattunk át a nyerteseknek. L5R LCG kiegészítőket, úgymint: kártyavédőt, jelölőket, illetve egy playmatot.

A díjazottak emellett részesültek könyvjutalomban is, amit a szervezőség szponzorált saját költségvetésből, illetve a veszprémi Molnár Fotó jóvoltából mindenki megkapta a nyertes haikuját csodálatos grafikával, minőségi nyomtatvány formájában. Alább a haiku verseny általunk legjobbnak ítélt pályaműve olvasható:

l5r_talalkozo_3

 

A Találkozó keretében két asztalnál folyt szerepjáték – 3-3 játékossal -, rendszer tekintetében mindkettő az 5. kiadás alatt futott. A mesélők rövid beszámolói alább következnek:

Gruber Szabolcs (Morak):

„Magam A híd nevű kalandommal járultam hozzá a rendezvényhez, melyre öt jelentkező volt, végül hárman jelentek meg. A három karakter [két Sárkány, egy Darunak látszó róka kami] történetére Dáviddal egyeztetve négy óránk volt, aminek az okát a végén jelzem majd. A Roll Player csatorna hű követőjeként találkoztam egy érdekes mesélési stílussal, amit gondoltam bevetek a találkozón is. Én „mérföldkő stílusnak” neveztem el, a lényege, hogy bizonyos időközönként (itt, a 4 órás játékidő miatt óránként) bekövetkező eseményről beszélünk, melyet a játékosok tettei befolyásolnak. Úgy is mondhatnánk, hogy van egy „A”  és egy „B” esemény (ideális és kevésbé ideális, ha így tetszik), és ezeken végighaladva jutunk el a végső befejezésig. Mivel időben kaptam meg a karaktereket, ezért mindhármat bele tudtam építeni a kalandba, aminek a fő koncepciója az volt, hogy elveszíteni nem lehet, csak a megnyerésének vannak szintjei.

l5r_talalkozo_4

Mivel a történet tele van olyan elemekkel, amik újabb és újabb nyomként szolgálnak, amik a megoldást segítik, de ezek akadálynak vannak álcázva, ezért a játékosok a történet legvégéig nem jöttek rá a megoldásra, ámbár meglehetősen közel kerültek hozzá [a Daru shougenja (varázsló) játékosa majdnem megfejtette harc közben a kalandot]. Végül a legkevésbé ideális befejezéssel zártuk a történetet. A két Sárkány nem találkozhatott a bátyjával, nem vehettek tőle végső búcsút, amit sajnálok, igazán katartikus pillanat lett volna. A kami pedig szintén nyert, megszabadult az őt sújtó átoktól, ám az eseményektől némileg megzavarodva kellett távozzon a hegyről.

Hihetetlenül élveztem a játékot, mindhárom játékos előtt le a kalappal, fantasztikus élmény volt nekik mesélni. A zárás utáni megbeszélésnél kiderült, hogy Bogárdi Péternek (a kami játékosának) a harcnál – a goblinok viselkedése miatt – volt egy erős gyanúja, de nem ismert, mint mesélőt ezért nem tudta eldönteni, hogy nálam ilyenek a goblinok, vagy rájött valamire. Végül az első mellett döntött és ez befolyásolta a döntéseit a későbbiekben. Ha idegen a mesélő, az bizony hordoz magában ilyen veszélyeket. Ugyanakkor én bízom benne, hogy tényleg az után a rossz élmény után, amivel érkezett a játékra sikerült kicsit javítanom a kedvén.

A Galambos házaspár hozzám hasonlóan az elejétől a végéig átélte a játékot, Keiichi és Katsuki még sokáig kellemes emlékként él majd bennem. Kimondottan örülök, hogy a lelkük megbékélhetett a játék végén, ha valakik megérdemelték, hát ők azok. Takuya büszke lehet rátok.

l5r_talalkozo_6

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a „mérföldkő stílus” miatt elköteleztem magam amellett, hogy nem változtatok játék közben, és bár megtehettem volna, hogy mindenképpen az abszolút happy end befejezést veszem elő a kalapból, én úgy gondolom, többet ér egy játék, ha van tétje. Mivel elbukni nem lehetett ezt a történetet, az egyetlen tét az volt, hogy a kevésbé ideális végkifejlettel zárjuk, hiszen a játékosok a játék alatt a legfontosabb nyomokból is a hibás következtetést vonták le. Így a befejezés az én meglátásom szerint kapott egy sajátosan keleti drámai színezetet, ami globálisan nézve a legjobban illik a Legend of the Five Rings szellemiségéhez.

És miért volt fontos a „mérföldkő” erőltetése? A találkozó egyik fontos eleme lett volna a 18:00-20:00 közöttre tervezett kerekasztal beszélgetés mely az 5. kiadásról szólt volna, a moderátori szerepet Klincsok Tamás vállalta az Árnyékszféra csapatából. Mivel 14:00-kor kezdtük a kalandokat, gondoltam a mérföldkő stílussal sima ügy lesz befejezni a kerekasztal beszélgetésre, és így is lett. Viszont A Majom hava csúszott több, mint egy órát, így kerekasztal helyett a dohányzásra kijelölt helyen beszélgettünk néhányan Tamással, így már nem csak az L5R-ről, ám kifejezetten tartalmasra sikeredett. Viszont, ha már elmaradt a személyes interakció, gondoltunk egy merészet és már tervezzük a Discordon egy konferenciabeszélgetés formájában pótolni az elmaradt előadást.”

Szabadi Dávid (szabadid):

„Híres vagyok arról, hogy nem tudom megbecsülni, hogy egy-egy sztori mennyi időt vesz igénybe, így egy rövidre szabott mesével készültem – ami a Majom hava címre hallgatott. Sajnos egyórás csúszással tudtunk csak kezdeni – de mindezért kárpótolt, hogy az asztalnál helyet foglaló Ikoma Bárd autentikus öltözetben jelent meg.

 

Az eredetileg 20 percesre szánt felvezető közel másfél órásra sikeredett. A Shiba testőr a palota körül ólálkodó, baljós szellemekről konzultált a helyi szerzetesekkel. A pedigrés Kakita, ha éppen nem a szakés pohár alján kereste az élet értelmét, akkor csipkelődött és provokált, akit csak ért. Ikoma bárdunk pedig nagyon a szívére vette a helyi földesúr és a birtok sorsát. Mindezen történések csupa mellékszálat képeztek, de úgy tűnt, a játékosokat nagyon elragadta a hangulat. Végül kis noszogatás árán sikerült a fő eseménysor közelébe terelni őket. A kis csapatot, a palota falain túl, új feladat várta: egy engedetlen, hegyvidéki faluban kellett rendet teremteniük.

A szűkös időkeret okán a finálé felemásra sikerült, de ennek ellenére úgy tűnt, hogy a játékosok elégedettek voltak a végkifejlettel.”

 

Reményeink szerint mind a két történet hamarosan letölthető formában is elérhető lesz az LFG.hu oldalán.

Konklúzió gyanánt csupán azt írhatjuk: az első alkalom olyan pozitívan csapódott le mindenkiben, hogy jelen állás szerint határozott szándékunk folytatni a szervezést, lesz még Legend of the Five Rings találkozó Magyarországon. Találkoz(z)unk jövőre (is). Még egyszer köszönjük mindazoknak, aki jelenlétükkel megtiszteltek bennünket és külön köszönettel tartozunk azok számára, akik jelmezeikkel fokozták az Találkozó hangulatát!

l5r_talalkozo_8


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához