LFG.HU

Ligetvári Gábor
novellaCimkek

Michel Draboin rozzant, kopott Fordja beparkolt a csinos, előkelő szálloda elé. A felügyelő kiszállt, leállította a motort és lezárta a kocsit. Egy vörös posztóruhás boy ugrott elé:
- Elnézést uram, ide nem jöhet be. Rendőrségi terület.
Valóban, a háta mögött a fotocellás ajtóban egyenruhás alakok álldogáltak. Michel elővette igazolványát, majd eltolta útjából a fiút. Végigsétált a vörös szőnyegen, biccentett a járőrök felé. Az egyik a liftekhez kísérte.
- Mi volt ilyen sürgős, százados? – kérdezte a felügyelő.
- Nos, gyilkosság történt… és tudja… nagyon sajnálom, de… – a rendőr alig tudott beszélni az idegességtől. Elvörösödött, folyt róla a víz.
- Miről beszél, ember? – förmedt rá Michel. Beszálltak a liftbe, aztán elindultak a kilencedikre.
- Öhh… – a rendőr láthatólag összeszedte magát. – Nos, egyszerű gyilkosság. Jól akarták érezni maguk.. khm.. droggal, és… a srác lelőtte a lányt, aztán, öhm… végzett magával is…
- Van tanú? – vágott a szavába Michel.
- Iiigen, a mellettük lévő szoba lakója hallotta az első lövéseket, és aztán átrohant, hátha még segíthet, de a srác főbe lőtte magát. A tanú ezután hívta a rendőrséget. Öhm, tiszta ügy. Valami csip- csup veszekedés, a szer meg elvette az eszük… – A százados megfoghatatlan szomorúsággal vizsgálta a felügyelő arcát.

A liftajtó kinyílt. Balra szemben az első ajtó körül újabb rendőrök őrizték a szobát. Amikor megpillantották Michelt, elvörösödtek, lehajtották a fejük és félreálltak. Őt egyre jobban idegesítette ez a viselkedés. Az előszobában tipródott vagy öt helyszínelő, és a nappaliban még három.
A felügyelő beljebb nyomult. A holttestek egymásba gabalyodva hevertek a szőnyegen. A szőke, húsz év körüli lánynak pontosan a homlokát járta át egy golyó. Talán a testén is lehettek sebek, de ott feküdt a fiú. A közvetlen lövés szinte letépte a feje tetejét.
- Mikor haltak meg? – kérdezte Michel.
A halottkém hitetlenkedő arccal nézett a higgadt felügyelőre.
- Körülbelül éjfélkor… – Még folytatni akarta, de elakadt a szava.
A felügyelő körüljárta a holttesteket.
- Hozzátartozók?
Nyolc döbbent, értetlen tekintet nézett rá.
- Mit bámulnak? Tudják egyáltalán, kik ezek? Volt náluk igazolvány, vagy valami? – a felügyelő szinte üvöltött.
A százados egy pörkölt szélű pénztárcát adott át Michelnek.
- A fiú Jack Tridello, helyi ismert bűnöző…
- És a lány?
A százados nem állta a felügyelő tekintetét.
- Eva Draboin, felügyelő.
A felügyelő, Michel Draboin, bólintott.
- Rendben. Találjanak hozzátartozókat és nyomokat, amik kizárják az idegenkezűséget. Utána jelentést kérek legkésőbb délig.
Az órájára nézett.
- Tudják, a lányomnak ma van a szalagavatója. Nem akarok elkésni.
Aztán kisétált a szobából, és a liftben arra gondolt, hogy a fiataloknak igazán lehetne több eszük.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához