LFG.HU

Stoki
ismertetőCimkek

Stephen Frears megdolgozott az elismerésért: húsz évnyi televíziózás után aratta első komoly filmes sikerét az Én szép kis mosodámmal. Akkor a legnagyobb reménységek között tartották számon, ám hamar kiderült, hogy a brit mozi fenegyerek helyett csak egy meglehetősen rapszodikus teljesítményt nyújtó iparost kapott a személyében. Mert ugyan a közönség imádta a Veszedelmes viszonyokat, kedvelte a Mondvacsinált hőst, és elismerően bólogatott a Pop, csajok, satöbbi filmadaptációjának láttán, de nem felejtette el Frears-nek az unalomba fúló Hi-Lo Country-t és a remek alapanyagok (Jekyll & Hyde sztori, John Malkovich és Julia Roberts) dacára borzalmasan darabos Mary Reilly-t, amiért Frears egy rendezői Razzie-jelölést (a hírhedt “arany málna”) is bezsebelhetett. Szerencsére legújabb filmje, az angolul és magyarul egyaránt rettenetes című Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) a rendező legjobb művei közé tartozik.

A történetben Frears visszatér kedvenc figuráihoz, a szorult helyzetben élőkhöz; ezúttal a londoni illegális bevándorlók sanyarú mindennapjait tárja elénk. A szereplők sehova nem tartozó (van, amelyik még az eredeti anyanyelvét sem tudja), társadalomból kivetett alakok, akik a város piszkos munkáit végzik el, akik nélkül nem működne London, és akik mégis árnyként élnek, kerülve az embereket. A főhős Okwe (Chiwetel Ejiofor) Nigériából menekült orvos, aki nappal taxizik, éjjel pedig egy szálloda portásaként gürcöl, hogy összegyűjtsön annyi pénzt, amennyiből visszamehet szülőhazájába a kislányához. A két műszak között a török Senay (Audrey Tautou) díványán alszik néhány órácskát, amíg a lány a hotelban dolgozik, mint takarítónő. Félálom és félelem között tengődik, hiszen ébernek kell lennie: a Senay után kutató bevándorlási hivatal bármelyik pillanatban keresheti őt is. Életének komor monotóniáját hátborzongató esemény szakítja meg: egy eldugult szállodai vécében emberi szívet talál. Okwe magánnyomozásba kezd, és hamarosan rájön, hogy a hotel kiskirályként viselkedő menedzsere, Sneaky (Sergi Lopez) törvénytelen szervkereskedelmet folytat. Sneaky az Okwéhoz hasonló kiszolgáltatott bevándorlóknak ad útlevelet és pénzt egy veséjükért cserébe – legújabb kiszemeltje pedig Senay…

Forgatókönyvíró legyen a talpán, aki ebből a hátborzongató témából fogyasztható történetet farag. Steve Knight-nak majdnem sikerült bravúrosat alkotnia, de helyenként bizonytalankodik, és emiatt – mivel a film többi része gördülékenyen működik – mégis az ő izzadságos munkája a film leggyengébb pontja. Knight kezdő még a szakmában (ez a második mozis próbálkozása), és úgy tűnik, nem érzi még egészen a műfaji határokat. A Gyönyörű mocsokságok elsősorban thriller (a film bemutatója még utalást sem tesz más műfajra), de akad benne némi társadalomkritika, romantika és tisztességes adag angol humor is. A forgatókönyvben mégis a thrillerek elmaradhatatlan védjegye, a folyamatosan növekvő feszültség bicsaklik meg olykor kiszámítható jelenetek vagy öncélú hatáskeltések (mint amilyen a vécén lehúzott szív) miatt. Kárpótlásul viszont a borzongást enyhítő részletek – a nagyon finom, utalásszerű szerelmi szál, a szociodrámai elemek és az igen frappánsan elhelyezett, néhol egészen szívszorító fekete poénok – ötletesek és hatékonyak. Szerencsére ez az aránytalanság és helyenkénti felszínesség nem szembeszökő – olyannyira nem, hogy a film három egyéb jelölésével együtt (film, férfi színész, operatőr) a forgatókönyv is a nevezettek között szerepel az Európai Filmfesztivál 2003-as listáján (gála december 6-án).

Dirty Pretty Things; 2002
gyártó: Miramax/BBC
forgalmazó: UIP Dunafilm
bemutató: 2003. november 20.
rendezte: Stephen Frears
forgatókönyv: Steve Knight
fényképezte: Chris Menges
zene: Nathan Larson és Christian Henson

szereplők:
Senay – Audrey Tautou
Sneaky (Juan) – Sergi López
Okwe – Chiwetel Ejiofor
Juliette – Sophie Okonedo
Guo Yi – Benedict Wong
Ivan – Zlatko Buric

A nagy fordulatok és ijedések helyett tehát inkább egy felemás társadalmi drámát kapunk, mégis működik a film. Egyszerre tudunk szórakozni a szereplőkön, izgulni értük, és sajnálni őket. És bár kikezdhető a forgatókönyv egysége, külön-külön nagyon eltaláltak a jelenetek – Frears pedig kihozta a maximumot ebből a műfaji kavalkádból. A furcsa hangulatú hotel és a hotelen kívül élő egykori sorstársak (Okwe cinikus ázsiai barátja, a már letelepedési engedélyhez jutott dörzsölt Ivan, vagy a Senayt szexuálisan kihasználó főnöke) mind-mind hitelesnek hatnak. Ezek után már csak jó színészek kellenek ahhoz, hogy hátukon vigyék el a filmet – a mindössze 10 millió dolláros költségvetésből nem futotta nagy nevekre, de ez kifejezetten jót tett a műnek. Éppen az egyetlen ismerős arc, a Senayt egyébként aranyos visszafogottsággal alakító Audrey Tautou lóg ki picit a többiek közül, hiába olyan szép, hogy az ember a fél veséjét adná érte. A mellékszereplők nála eredetibbnek tűnnek; Sergi Lopez Sneaky-je tenyérbemászó gesztusaival öt perc alatt kivívja a néző gyűlöletét, Chiwetel Ejiofor pedig csendes, mégis szuggesztív játékkal tálalja a film legjobb pillanatait.

Stephen Frears a lehető legjobban tette, hogy az Én szép kis mosodám (1985) és a Sammy és Rosie (1987) után újra elővette azt a közeget, aminek vászonra álmodásához a jelek szerint legjobban ért. Különös élmény megnézni a Gyönyörű mocsokságokat: nyilvánvaló apróbb hibái ellenére elvarázsolja az embert – négy cimborámmal néztem meg a Titanicon, és mind úgy nyilatkozott, hogy ez volt a fesztivál legjobb filmje.

A címet viszont mai napig nem értem…


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához