LFG.HU

Varga Gábor
novellaCimkek

Halotti beszéd

Nem tudom, mit mondjak…
Itthagyott.
Helyettünk más helyet választott.
Bizonytalan kép felé futott…
Elhagyta ezt a világot.

Nem õ akarta,
a sorsd hozta így.
S kûzdve a vak világot,
Vesztve hagyott itt.

Õ volt, aki.
Volt, és ez a lényeg.
Nincs, …
és nem is lesz még egy.

Ember volt…,
szív és lélek,
Egy és más,
az és mégsem.

Gondolt jót, rosszat…,
Szépet.
Akarta a világmindenséget.
Csak egy részét, a saját egét…
abba tette mindenét.

Gondolt rá õ is…
Meg a többi.
Szívet pár sorba önti.
S mi is így teszünk mostan.
Pár sorba búcsúzunk a múltban.


John Smith – katona

Harcoltam dicsbõl, indulatból,
Bosszú fûtötte jogból.
Száz arab feküdt elõttem,
Most én fekszem, arcom becstelen.

Kis András – író

Próza volt mindig a kenyerem,
Nem telik cifra szóra.
Hogy éltem, s miért…?
Mit mögöttem hagytam, megmondja.

Andrew Smith – családapa

Szerettél és itthagytál,
Özveggyé tettél engem.
Gyermekeink apró könnyét
Õsz hajammal én töröljem.

Apri Lilla – csecsemõ

Jujj, de más… de rossz
Miért ilyen gonosz?
Ki ez? Mi? Hogyan?
Miért néz ily vígan?
Jajj, de jó, de szép..
Ne menyj el,
mi ez a sötétség.

Saun Peter – író

Itt van minden, mi rólam szól
Könyv , hamu és por.

Elek Tamás – színmûvész

Will szavaival élve-halva,
Lehullt a függöny,
Véged hû komédia.

Új szín és szinész lép nyomomba,
Új lesz a mûsor,
De a vég eljön újra.

Egy legyen a hit, a szív , a láng,
Soha ne csüggedj,
Örök, mit megalkottál.

Egy elvetett gyermek

Senki se ismert , sose voltam,
Mond, hogy éltem, vagy csak haltam?

Nagy Ferenv – természettudós

És átalakulok.

Por és hamu, anyagok,
Mindig így gondolkodott,
S szíve arra nem vitte,
Hogy idõt fordítson a hitre.

Volt, és most nincs.
Most semmi, akkor kincs.
Ahogy eltûnik a vásznon a kép,
Csak sötétség marad , és a vég.

Csak anyag vagyok.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához