LFG.HU

HammerTimeCafe
Herbie
ismertetőCimkek

A Riviéra kaszinóinak kirablása ősrégi téma: legtöbbször vígjátékok alapját adja, az európai filmkészítésben kemény gengszterfilm femme fatale-okkal, átverésekkel és komor hősökkel, néha bárgyú akciófilmek “egzotikusnak” szánt helyszínei némi adrenalin-növelés céljából. Igényesen elkészítve fordulatos kalandok, jó és rossz oldalon egyaránt összetett szereplőkkel, akik csak ritkán papírmasé figurák. Az ötvenes évektől kezdve uralták a mozivásznat több mint harminc éven keresztül, de napjainkban – sajnos, vagy szerencsére – már egyre kevesebb készül belőlük. Az ír származású rendező, Neil Jordan (Síró játék, Interjú a vámpírral) ezúttal egy 1955-ös francia filmet dolgozott (és dúsított) fel kifejezetten elegáns és stílusos kamaradarabbá.

Bob Montagnet (Nick Nolte), állítása szerint félig francia, félig amerikai. Hosszú évek óta él Nizza környékén, élete nagy részét a szerencsejáték és a heroin teszi ki. Ahogy a szerencse az évek során elhagyta, és (talán éppen ezért) a heroin egyre nagyobb szerepet tölt be az életében, csak régi hírnevén, nyereményei maradékán tengődik az alvilág és a józanság határán. Durva, mint a pokróc, céltalanul sodródik a bárok és kártyaasztalok között, mégis, valamiért mindenki kedveli. Még Roger (Tcheky Karyo), a helyi rendőrség veterán nyomozója is, aki még besúgóját is megfenyegeti, derítse ki, mire készül Bob, mielőtt elköveti, mert ő sem akarja sitten látni.

Bob ugyanis készül valamire, miután az események láncolata úgy hozta, hogy lóversenyen elvesztette maradék vagyonát, az egyik lebujban összeakadt egy tizenhét éves prostival (Nutsha Kukhianidze), aki valahonnan a volt Szovjetúnió egyik kis országából menekült a nyomor elől nyugatra. Bob védelmébe veszi a lányt, s bár Anne rajong érte, ő inkább másik védencére, Paulóra (Said Taghmaoui) bízná, aki példaképének tekinti Bob-ot és rögtön beleszeret a lányba. Miközben régi és új alvilági cimborákat és ellenségeket sodor egymás közelébe a történet, lassan kibontakozik egy vakmerő kaszinórablás terve, és vele együtt egy jó rabló, a lelke mélyéig úriember Bob személyisége, akiért érdemes drukkolni, még ha örökösen megszegi is a törvényt.

Neil Jordan, aki maga írta a forgatókönyvet is, éppen csak annyit vesz át az 1955-ös Bob Le Flambeur-ből, és a hasonló filmekből, hogy nosztalgikussá tegye a riviérai atmoszférát – minden más tekintetben modern képi- és hangulatvilágot tár elénk: felváltva szól a jazz és a blues (a techno mellett, ami inkább csak zörejként van jelen), Chris Menges kamerájának neonfények szolgáltatják a színeket, félhomályos, füstös bárok, kissé lepattant házak és utcák szépen komponált képei mellé. Az alapötleten kívül a virtuóz párbeszédek emlékeztetnek leginkább a klasszikusokra: átlagember – hát még alvilági figurák – ilyen frappáns mondatokat, ilyen sűrűn sosem mondanak. A beszédstílus David Mamet (A postás mindig kétszer csenget, Amikor a farok csóválja) forgatókönyveire emlékeztet, és bár teljesen valószerűtlen, a laza, jó humorú szópárbajok nem lógnak ki, sőt, illenek a karakterek szájába.

The Good Thief; 2002.
gyártó: Fox Searchlight
forgalmazó: Intercom
bemutató: 2003. október 2. (video)
rendezte: Neil Jordan
forgatókönyv: Auguste Le Breton és Jean-Pierre Melville alapján: Neil Jordan
fényképezte: Chris Menges
zene: Elliot Goldenthal
vágó: Tony Lawson

szereplők:
Bob — Nick Nolte
Roger — Tchéky Karyo
Anne — Nutsa Kukhianidze
Remi — Marc Lavoine
Raoul — Gérard Darmon
Paulo — Said Taghmaoui
Vlagyimir — Emir Kusturica
Tony Angel — Ralph Fiennes

Nolte alakítása meggyőző – talán nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy éppen a közelmúltban a való életben is szembesülnie kellett alkohol- és drogfüggőségével, zilált ábrázatú rendőrségi fotója bejárta az Internetet. A valóság és a fikció ironikus találkozása ez a szerep, amit így mintha pont Nolte-ra szabtak volna. A rendőrt alakító Tcheky Karyo pedig megbízható, markáns karakterű, örökös mellékszereplő, akire Luc Besson Nikitája óta érdemes figyelni, bár legtöbbször méltatlanul pazarolják a tehetségét; a legérdekesebb két mellékszereplőnek azonban alig pár jelenete akad a filmben: Emir Kusturica(!), a balkáni film őrült fenegyereke (Underground, Macska-jaj) Vlagyimír, az orosz biztonsági programozó/hacker és Jimi Hendrix-rajongó szerepében tépi a húrokat és magyarázza a riasztókat a kaszinórablóknak; Ralph Fiennes pedig Tony Angel, a műértő gengszter képében vicsorogja el az utóbbi idők egyik legmeggyőzőbb fenyegetését: “Ha nem kapom vissza a pénzemet, határozottan kubista benyomást fogok hagyni az arcotokon.”

Mindent összevetve A jó rabló elegáns és virtuóz stílusgyakorlat, egy színdarabra való szereplőgárdával, hangulatos képekkel és jól adagolt melodrámával, és ahol manapság vonatottnak és körülményesnek tűnik, ott a jóleső nosztalgia teszi tartósabb élménnyé a filmet. Bár nálunk csak VHS-en és DVD-n látható, a filmélmény több mint egy egyszeri, péntek esti kikapcsolódás és a moziban van a helye.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.