LFG.HU

Alyr
ismertetőCimkek

Az ellenőrök élete hálás téma. Ezernyi történet kering eme társadalmi csoportról, különböző művészeti alkotások örökítik meg életüket. Talán a hatalom és az azzal való szembenállás miatt ilyen népszerű mai napig ez a téma, bár meg kell vallani, az ellenőrök kapcsán az irónia és a komikum a hosszú ideje domináns hozzáállás.

Első pillantásra, és még inkább a masszív reklám hadjárat alapján Antal Nimród első nagyfilmje, a Kontroll is egynek tűnik az ellenőrök alakját komikumforrásként használó alkotások tömkelegéből – ennél azonban több és kevesebb is. Maga az alapozás biztos receptnek tűnik; végy egy adag kitűnő színészt, helyezd őket egy örökzöld, kifogyhatatlan humorforrásként szolgáló helyzetbe, majd mindezt öntsd le dinamikus, profi képi megoldásokkal és ütős zenével.

Mindez tökéletesen elegendő lehet másfél-két óra kikapcsolódásra; a fiatal rendező bátorságát dicséri, hogy elszakadt a szilárd alapoktól, és kísérletezőbb jellegűre szabta filmjét, mégha ennek a törekvésnek a megvalósítása nem is sikerült maradéktalanul. Maga a történet nem nevezhető bonyolultnak; adott egy ellenőr csapat, egytől-egyig tipikus lúzerek, kivéve vezetőjüket, Bulcsút (Csányi Sándor), aki a kiemelkedett, magányos hős archetípusa némi hendikeppel: képtelen elhagyni a metró zárt terét. A történet egyik szála az ő csetlés-botlásukat kíséri végig, a másik a titokzatos, misztikus gyilkos utáni nyomozást és Bulcsú belső vívódásait.

Sajna a film legnagyobb hibája épp az, amit a rendező egy interjúban a film legnagyobb erényeként említ: az egymástól radikálisan eltérő hangulatok, témák keverése bármennyire is tudatos stratégia, kifejezetten tökéletlenül működik.

A film után a nézőben óhatatlanul az az érzés támad, hogy több kitűnő filmre elegendő nyersanyaggal és megoldással találkozott, amik viszont egy filmen belül kölcsönösen gyengítik egymást. Az egyes témák, hangulatok közti koherenciát a forgatókönyvnek kellene biztosítania, sajnos azonban ez a produkció leggyengébb pontja. Mindez leginkább a film fontosnak szánt, kiemelt helyein található párbeszédei esetén a legnyilvánvalóbb. Kevés számú kivételtől eltekintve, amint a beszélgetések többet akarnak, mint – az amúgy kiváló – verbális humor megcsillantása az utasok és ellenőrök kapcsolatában, erőltetetté, közhelyessé válnak, megtörik a film ritmusát. Így a film ígéretes pszichothriller szála folyamatosan meg-megbicsaklik; a szereplők néhány könnyed vonással történő megrajzolása tökéletesen elegendő az állandó komikumforrásként szolgáló ellenőrcsapat felépítéséhez, de ha ennél mélyebbre akarunk merülni a szereplők lelkivilágában, akkor közhelyeket, elmaszatolt jellemvonásokat kapunk.

Kontroll; 2003.
forgalmazó: Budapest Film
bemutató: 2003. november 20.
rendezte: Antal Nimród
forgatókönyv: Antal Nimrőd
fényképezte: Pados Gyula
zene: NEO

szereplők:
Bulcsú: Csányi Sándor
Professzor: Mucsi Zoltán
Muki: Pindroch Csaba
Lecsó: Badár Sándor
Tibi: Nagy Zsolt
Gyalogkakukk:Mátyási Bence
Szofi: Balla Eszter
Béla: Kovács Lajos
Árnyék:Szabó Győző

A felsorolt negatívumok ellenére a Kontroll bőven megéri a mozijegy árát. A friss, hatásos, néhány helyen egyenesen letaglózó képi megoldások és a Neo együttes kitűnő aláfestő zenéje miatt a néző számos hibát hajlandó megbocsátani a filmnek, és ezzel nem merültek ki a pozitívumok. Figyelmet érdemel Antal Nimród világalkotási tehetsége; a budapesti metrójáratok sokak által unalomig ismert közegét a film kitűnően alakítja át zárt, kiismerhetetlen, nyomasztó világgá, tölti meg izgalmas és félelmetes figurákkal, egyfajta lenyűgöző cyberpunk avagy posztmodern (ízlés kérdése) pokollá formálva. A legötletesebb megoldás talán egy vicces beszólás kiforgatása: a film eleje fele feltűnő, az ellenőröket felügyelő szervezet tagjait az egyik ellenőr Gestapónak nevezi, majd jóval később ez a megjegyzés riasztó új értelmet nyer Bulcsú lidérces kihallgatása során. Mindez némileg David Lynch filmjeire emlékeztető hangulatot kölcsönöz a filmnek, a többször felbukkanó baglyot mintha egyenesen a Twin Peaksből importálta volna a rendező.

A színészi játék meggyőző. Csányi Sándor hitelesen alakítja a magányos, kissé megzakkant hőst, és derekasan küzd a sok esetben döcögős párbeszédekkel. Az elsősorban Jancsó Miklós újabb filmjeiből ismert Mucsi Zoltán és Szőke András állandó partnere, Badár Sándor élvezettel lubickolnak az örök vesztes ellenőrök szerepében, Kovács Lajos játéka pedig (akit a nagyvilág a Radiohead Karma police című videóklipjéből ismerhetett meg) a film legrokonszevesebb figurájává teszi Béla, az alkoholista metróvezető alakját.
A felemás, kiforratlan megoldások ellenére, amiket a rendező későbbi filmjeiben remélhetőleg sikeresebben valósít meg, a Kontroll izgalmas, ígéretes alkotás. Ha legalább ilyen minőségű filmek születnének hazánkban a jövőben, teljes mértékig elégedettek lehetnénk filmtermelésünkkel/-művészetünkkel.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához