LFG.HU

taverna
wisp
ismertetőCimkek

Nathan Russell Freeform Universal nevű szerepjátékával akkor találkoztam először, amikor slaGerzson feltöltötte a játék fordítását az oldalra (ezúton is köszönet neki!). Egyike volt azoknak a játékoknak, amiket átolvasva rögtön éreztem, hogy valami „kattan”, ha úgy tetszik, szerelem volt első látásra. Talán mert elsőre könnyen átláttam a játék logikáját, így úgy éreztem, bátran nyúlhatok hozzá (emlékszem, a DnD-től azért ódzkodtam évekig, mert nagyon töredezettnek és obskúrusnak éreztem a próba-támadás-mentődobás felosztást, pedig használat közben semmi gondot nem okozott, amikor végre kipróbáltam az 5. kiadást). Vagy talán mert olyan érzésem volt tőle, mintha a zseniális Lady Blackbird rendszerét áramvonalasították volna tovább egy (ahogy a címe is mutatja) zsánerfüggetlen, univerzális rendszerré. De azt hiszem, istenigazából az fogott meg benne, hogy bár a példák és tanácsok mind a narratív játékstílust támogatták, a szabályok nem erőltettek egy olyan szigorú játékfilozófiát, ahogy pl. a Dungeon World nekem néha már túlságosan is konkrét Lépései.

Igazából az egész rendszer alig több egy nagyon intuitív és rugalmas dobásmechanikánál, amire bárki ráhúzhatja az általa kedvelt játékstílust. Nathan nem véste kőbe, hogy a játékvilágon belül mi kapjon játéktechnikai jelentőséget, hanem a csapatokra bízta ezt: ha egy karakter pl. tomboló viharban fel akar mászni egy hegyre, akkor az egyik mesélőnél kaphat akár három kocka levonást is a próbára (Nedves talaj, Rossz látási viszonyok, Fúj a szél), míg egy lazább mesélő elintézheti a dolgot egy kockával is (Tomboló vihar), de egy harmadik talán azt mondja, hogy a vihar csak drámai hangulati elem, és ehelyett inkább a karakter motivációja és érzelmi állapota alapján ad módosítókat. Azaz az FU egy olyan játék, ami nem mondja meg, hogyan játszd, hanem segít, hogy úgy játszhass, ahogy szeretnél, mindezt huszonegypár oldalban, olyan könnyed fogalmazással, amiből üvölt, hogy „nyugi, ne vedd túl komolyan, a lényeg, hogy jól szórakozzatok”.

FU-roleplay-your-way

Ezek után szerintem érthető az izgalom, ami elfogott, amikor decemberben Nathan Russell feltöltötte a régóta ígért második kiadás bétáját a játék privát Facebook-csoportjába – és talán az enyhe riadalmam is, amikor megláttam, hogy a PDF több, mint száz oldal. Ennyit „hízott” volna a rendszer? Vajon mennyi maradt meg az eredeti játék szabadságából és könnyedségéből?

Mostanra sikerült végig rágnom magam a teljes dokumentumon, így már tudom, hogy fölöslegesen pánikoltam. A rendszer „magja” most is könnyedén elfér 21 oldalon, az esszenciális változások pedig minimálisak. A szöveg nagy része magyarázat és példa, ami egyértelművé teszi, mennyire erőteljes rendszer az FU, és tanácsokat ad, hogyan használjuk ki ezt a potenciált, hogy nekünk tetsző dolgokat csináljunk vele.
A fennmaradó rész opcionális szabály, amivel tetszőlegesen tologathatjuk a rendszert a „laza, de klasszikus szabályrendszer” és a „freeform, narratív őrület” közti skálán. (Ezek nagy része egyébként megtalálható az FU weboldalán lévő fejlesztői blogon is, illetve vannak köztük, amik az FU-t használó egyéb játékokból lettek „visszamentve”.) Mivel az első kiadás “Pay what you want” jelleggel beszerezhető a DriveThruRPG-n, illetve a magyarítás elérhető az oldal letöltései között (linkek a cikk végén), a továbbiakban csak a fontosabb változásokra fogok kitérni, az új verzióban, hogy akit érdekel, legyen rálátása.

Dobásmechanizmus

Ezért elmorzsoltam egy könnycseppet. Az egyik dolog, amit imádok az eredeti FU-ban, hogy a negatív és pozitív kockák már a dobás előtt kioltják egymást, így mindig csak az egyik típussal kell dobni. Ez duplán is megkönnyíti a játékra való felkészülést: mivel a kockatartalékok „kordában tartják” önmagukat, sokkal kevesebb kocka kell, mint mondjuk Shadowrunhoz vagy Open D6-hoz (5-6 kocka már nagyon extrém, és nem is nagyon érdemes dobatni ennyire egyértelmű helyzetben), és ezek lehetnek teljesen egyformák, vagy akár mindegyik különböző is.
Az új kiadásban párhuzamosan dobunk a jó és rossz kockákkal, és minden negatív kocka kiolt egy azonos értéket mutató pozitívat. Az eredményt a legnagyobb értékű pozitív kocka adja, ahol a hatos a legjobb. Ha több hatos is bent marad, akkor mindegyik egy emelésnek, extra sikernek felel meg, míg ha a negatív kockák kioltanak minden pozitív kockát, az kritikus bukás.
Megértem, miért volt szükség a változásra: az eredeti módszerrel túl „erősek” voltak a módosítók, de én még így is arra szavazok az egyszerűség miatt. Szerencsére a klasszikus dobás is megmaradt, mint alternatíva, és minden szabály kompatibilis maradt azzal is. Ez nem hivatalos szabály, de ha FU-t fogok mesélni, szerintem azzal fogom csökkenteni a módosítók súlyát, hogy a legjobb/legrosszabb 2d6-ról vagy 3d6-ról olvasom le az eredményt.

Karakteralkotás

Minden karakternek van egy Koncepciója (pl. Elf vadász, Rettenthetetlen felfedező) két Előnye (pl. Nagydarab, Atomfizika PhD) és egy Hátránya (pl. Retteg a magasban, Modortalan). Vagy legalábbis ez az alap, de ha részletesebb vagy hősiesebb karaktereket akarunk, akkor a karaktereknek 2-4 háttere, és 4-6 Előnye is lehet akár. Az opciók között szerepelnek a Trademarkok, ami lényegében a Lady Blackbird Trait/Tag rendszerének az átültetése FU-ra.

Orákulum

Azaz a tábla, amiről leolvassuk a dobásunk értelmezését. Maradt a szokásos Igen/Nem/De/És felosztás, de a lineáris skála lett a hivatalos. Én azok közé tartoztam, akiknek erre jobban ráállt az agya, mintha még a páros/páratlan számokat is figyelni kéne, de azért a „beat the odds” szójátékért kár. Egyébként a tábla ki lett bővítve különböző helyzetekkel, így most már egy helyről olvashatjuk le, hogy sikeresek voltunk-e, hogy mennyire voltunk sikeresek, hogy mennyi sebzést okoztunk / szenvedtünk, illetve, hogy mennyi erőforrást (időt, lőszert, élelmet stb.) használtunk fel vagy nyertünk vissza. Ezek nyilván nem egyszerre használandók, bár van, amikor kombinálhatók.

Számlálók (tracks)

Ez a PbtA játékok inspirálta mechanika fontos szerephez jut az új kiadásban. Alapértelmezetten ezek szolgálnak a játékosoktól független dolgok kontrollálására (pl. hogy hány ütést bírnak ki a rosszfiúk, mielőtt kidőlnek, vagy hogy milyen fázisban tart éppen a főgonosz világhódító terve), de sok alternatív szabály is használja őket, így pl. a játékosok követhetik ezeken, hogy mennyi maradt a fogyóeszközeikből, vagy követhetik velük a karakterüket ért sebzéseket, az alapértelmezett állapotok helyett.

Állapotok

Már az eredeti FU is állapotokat használt HP helyett a karaktereket ért negatív hatások követésére, ez annyit fejlődött, hogy most már három verziójuk van: Futó, Problémás és Maradandó állapotok (nekem ez a mechanika a Technoirból ismerős, de biztos máshol is van ilyen).
A karakterhalálra most sincs szabály, ez olyasmi, ami akkor következik be, ha belefér a zsánerbe, és a cselekmény szempontjából adja magát, de rengeteg tanács van a kezelésére. (Pl. az is, hogy ha a karakter azután is mindenáron bele akar ugrani a lávába, hogy a mesélő megbizonyosodott róla, hogy a játékos jól értelmezte a jelenetet, akkor igen, a karakter meghal. Nem csak a mesélő dolga, hogy használja a józan ész szabályát.)

Fejlődés

Az eredeti FU egyetlen hiányosságának azt tartottam, hogy sok más egyszerű rendszerhez hasonlóan eléggé elhanyagolta fejlődés kérdését. Pedig a fejlődés nem tisztán gamist dolog, rengeteg történetben kap szerepet a tanulás, erősödés, így hibának tartom, ha egy univerzálisnak szánt rendszer nem ad rá valamilyen jól használható módszert. Az új kiadásban három módszer is van: a mesélő adhat fejlődéseket amikor a karakterek elérnek valamilyen célt, a kampány fontos pontjain, vagy játékalkalmanként jelölgethetnek XP-t a PbtA-ból ismert kérdéssorok alapján.

Fenyegetések

Ez egy univerzális módszer azoknak az akadályoknak a megtervezésére, amikkel a játékosoknak szembe kell nézniük egy kaland alatt. Valójában már az első kiadásban is szerepeltek, de csak a példakalandban, most azonban részletes kalauzt kapunk a megtervezésükhöz és használatukhoz.

Mesélői tanácsok

Rengeteg van belőlük, és a végleges verzióban még több lesz. Sokuk nem is csak a mesélőnek szól, hanem az egész csapatnak, hisz az FU-ra jellemző a megosztott narráció és a közös világépítés. Ezek a részek nem csak FU játékokhoz nagyon hasznosak, hanem úgy gondolom, minden játékhoz, ami lehetőséget ad a setting menet közbeni alakítására, így annak is érdemes lehet őket átnézni, akik pl. Lady Blackbirdöt terveznek játszani.

Zsargon

A legtöbb dolog új nevet kapott az első kiadáshoz képest. A Narrátorból GM lett, a Descriptorokból Attribute, az FU pontból Dráma pont. A pozitív kockákat most már Akció kockának, a negatívakat Veszély kockának hívják. Úgy gondolom, ezek a változások jól illenek az új kiadás professzionális hangvételéhez, bár anno pont az első kiadás lazasága volt az egyik, ami berántott.

Összegzés

Nathan Russell nem csinál titkot abból, hogy rengeteget merít más indie, narratív játékokból, de úgy gondolom, a FU több, mint mások jó ötleteinek gyűjteménye: amitől működik és jó, az eredeti benne. Ehhez képest az az érzésem, nem kapja meg az őt megillető figyelmet. Ebben szerintem Russell sem ártatlan, mert a játék oldalát megnézve könnyű azt gondolni, hogy a játék halott, pedig az facebookos közösség nagyon aktív és segítőkész.
A másik tényező, hogy szerintem nagyon sokan rakják be az FU-t első ránézés után az egylövetű kategóriába, amiről a hossza és könnyed hangvétele mellett a részletes példák hiánya is tehet. Úgy gondolom, az új kiadásból, ha egyszer teljesen kész lesz, sokan rá fognak jönni, hogy az FU is „elbír” annyit, mint a Fate Core, a PbtA és más népszerű narratív rendszerek, és nagyon remélem, hogy el is foglalja majd a helyét ezek mellett, mert megérdemli.

Fontos, hogy a Béta nem véletlenül szerepel a címben: a doksiban benne van minden, ami a játékhoz kell, a szöveg és a szerkesztés profi, ugyanakkor vannak üres oldalak, illetve szakaszok, ahol csak a majdani tartalom vázlata szerepel, a gyakori kereszthivatkozásokban pedig helykitöltő X-szel helyettesítik az oldal- és fejezetszámokat. Azonban már most is látható a teljes verzió formája, és úgy gondolom, ha Nathan beleteszi mindazt, amit még szeretne, akkor nem csak egy király játék deluxe verzióját kapjuk meg, hanem egy aranyat érő kézikönyvet a narratív játékstílushoz, aminek mesélői része még a klasszikus játékok kedvelőinek is hasznos lehet. (A még hiányzó fejezetek között szerepelnek pl. tanácsok a gonosztevők megtervezésére és élővé tételére, valamint tanácsok nyomozások meséléséhez is.)

Ha felkeltettem az érdeklődésed, akkor érdemes tudnod, hogy a PDF egyelőre csak a játék privát csoportjában érhető el – ahol azonban szívesen látnak minden érdeklődőt. Ha valaki nem aktív a Nagy Kék Oldalon, érdemes lehet megkeresni Nathant az oldalán található elérhetőségen keresztül, úgy gondolom, találtok megoldást – nemrég pl. a PDF felkerült a MeWe közösségi oldal FU csoportjába is azok kedvéért, akik nem bíznak a Facebookban.

Hasznos linkek

További hivatkozások:


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához