LFG.HU

HammerTimeCafe
Thirlen
VegyesCimkek

Gibson a nemrég lezárult Cyberpunk 2020 kampányunkban játszott Szóló karakterem, az alábbiakban az ő szemszögéből készült játékösszefoglalók olvashatóak. Eredetileg a csapat tagjai számára készültek emlékeztetőnek, de talán más is érdekesnek találhatja őket. Az év 2020, a bűnözés az egekben, a karakterek Empátiája és vagyona a kiberbéka feneke alatt, de fegyvere mindenkinek van. Vagyis minden adott egy jó kis régimódi Rock&Rollhoz!

Dramatis Personae:

Satoshi Gibson – Szóló
Kabóca (Martin Ashford) – Fixer
Yorick Smith – Média
Doki (Dr. Isaac Gold) – Medtech
Füst – Konzolcowboy
Fix – Szóló
T. (Tony Morales) – Fixer

Április 14- május 02.

Mivel nem értünk volna oda időben, Yorickkal gondoskodtunk magunknak megfelelő alibiről és a barátnőjével, Amberrel hármasban beültünk egy drágább étterembe. Közben kiderült, hogy Dokinak még sikerült időben lelépnie a Sacred Blades elől, de a bent maradtakra rágyújtották az épületet. Bár voltak túlélők (pl. a “Papa” nevű főnökük), Fixék bandájának a létszáma mostanra ezzel együtt kb. a felére csökkent.

Kicsit később jött a hívás, hogy Fixet megint kórházba juttatta a Sacred Blades. Miután ő és három társa felmásztak a tűzlépcsőn a rejtőző bandafőnök lakásához, ötödik társuk figyelemelterelésül becsöngetett a lakásba, ők pedig tüzet nyitottak az ablakon keresztül. Sajnos az utolsó pillanatban kiszúrták őket, így az egyoldalúnak szánt mészárlásból komoly adok-kapok tűzharc lett. Végül győzedelmeskedtek, de Fix addigra annyi ólmot nyelt be, hogy a vízben már aligha lebegne. Csodával határos módon megúszta élve.

Patthelyzet alakult ki a két banda között. Az egyik oldal elveszítette a vezetőjét, a másik viszont tagjainak jó felét.

Másnap Yorickkal kicsit utánanéztünk ennek a fejpénz dolognak. Kerített a cégtől egy jó Konzolcowboyt, majd küldtünk a fejpénz kiírójának a megadott címre “HeadHunter88” néven egy “Biztos, hogy élve kellenek?” üzenetet. Amikor elkövette azt a hibát, hogy válaszolt, a Konzolcowboy már le is nyomozta. Elugrottunk oda, elég lepra környék. Celestine kint maradt a kocsinál (egyrészt, hogy el ne lopják, másrészt hogy ne nagyon szennyezzük ártatlan céges lelkét csúnya illegális tettek látványával), mi pedig bemásztunk egy kitört ablakon. Sajnos amikor megtaláltuk az emberünket, a szívéhez kapott és összeesett. Gondolom nem segített, hogy teljesen hangtalanul váratlanul elétoppantam, tetőtől talpig feketében, maszkban/sisakban, ráfogva egy rohampuskát. Sajnos bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam megmenteni az életét. Ehhez az én tudásom kevés volt, itt legfeljebb a Doki tudott volna csodát tenni.

Találtunk nála egy ezrest apróban és a tabletjén talált üzenetekből összeraktuk, hogy ő volt annak a csapatnak a Fixere, akiket a CIA-s kisöreg felbérelt, hogy segítsenek neki kihozni az atomot a szektától. Ő volt annak az értelmi szerzője is, hogy kinyírják és elszedjék tőle utána. Valahogy túlélte az ál-Arasakás kivégzőosztagot (akikről eddigre erősen gyanítottuk, hogy a NCPD Különleges Ügyosztályának saját pecsenyéjüket sütögető ügynökei lehettek) és szentül meg volt győződve róla, hogy mi tudjuk, hol a bomba. Hát ebben tévedett.

Hazafelé Celestine nem volt hajlandó elhinni nekem, hogy tényleg szívrohamban halt meg a tag. Kicsit bántott a dolog. Nem nagyon szoktam különösebb titkot csinálni belőle, ha kinyírok valakit és a sok beültetés miatt nem is nagyon szoktam bárkit megpróbálni meggyőzni az ellenkezőjéről (bár Dr. Glick szerint a “Leszarom!” nem megfelelő lelki hozzáállás “a kiberpszichózis ellen zajló végeérhetetlen küzdelemben”), de hogy már akkor se higgyenek nekem, amikor az igazat mondom…? Bosszantó.

Hazafelé beugrottunk a Maffia által fenntartott galériába és jeleztük nekik, hogy szerencsésen lezárult a fejpénzes ügy, egyben “a Doktor úr nevében” megköszöntük nekik a közreműködésüket. Mint kiderült a tabletről, eredetileg tényleg 8k volt a fejpénz, de mivel kedvenc szabadúszó orvosuk is szerepelt a listán, egyszerűen megverték a kiíróját és eltették a pénzt.

Másnap kiderült, más se hiszi el, hogy alig tudunk valamit a bombáról. Épp egy kis reggeli megbeszélést tartottunk Yorickkal és a Dokival a WNS székháza melletti kávézóban, amikor odalépett hozzánk egy bajszos figura (bár kiszúrtam, hogy csak műbajusz és egy 10mm-est visel csípőtokban) és üzletet ajánlott nekünk. Ha nem teszünk további lépéseket a megtalálására (illetve lehetőség szerint Grantet is vakvágányra vezetjük), akkor a hó végén 150.000 eb-t kapunk. Mivel ez egy szép kerek szám, amelyik kiválóan osztható hárommal és puszta nagyságánál fogva kiválóan képes volt erkölcsi aggályaink elnyomására, belementünk. Megbeszéltük még, hogy a raktárban lapuló puskát, (amivel Guptát lelőtték) senki nem látja többet. Viszont mivel sejtettük, hogy Night City egyes részein hó vége felé drasztikusan leesnek az ingatlanárak, ellenben az éjszakai világításon sokat tudnak majd spórolni arrafelé, elkezdtük tervezgetni, hogy hova utazzunk a kérdéses időben egy hirtelen jött vakációra.

Persze az élet hajlamos keresztülhúzni a legaprólékosabb terveket is, hát még a két croissant között a szalvétára firkáltakat. Yorickot megkereste a Vanderbilt család, hogy lenne számunkra egy igen előnyös üzleti ajánlatuk. Mint az ügyvédjükön keresztül megtudtuk, másfél hónap múlva Night City 17-es számú választókörzetében indítani akarják az egyik családtagjukat, bizonyos Valentine Vanderbiltet, hogy ő képviselhesse őket a városi tanácsban.  Sejtettük, hogy van benne némi buktató is, és ez nem csak annyi, hogy az illetőt másnap engedik ki az elvonóról. Józan eszünket azonban némiképp elhomályosította, hogy kaptunk 70k kampánypénzt, busás fizetést, plusz a kulcsokat a rezidenciájához (csekély tíz szobás) és a céges kocsihoz (négyszemélyes páncélozott sportautó).

A lakhely nem okozott csalódást (hmm, szauna), a háromfős személyzettel is gyorsan megismerkedtünk, azonban amikor Valentine megérkezett… Ki kellett csavarnom a kezéből a törött üveget, amivel éppen a “mexikói rohadék” szakács torkát próbálta elvágni, aki szerinte biztos lopni tört be a lakásába, amiért is megkaptam, hogy büdös japó vagyok, takarodjak haza. A Doki (avagy “büdös feka”) adott neki valamit, amitől bealudt. Kicsit mintha idegbeteg és szélsőségesen rasszista lenne a védett személy.

A nagy meglepetés akkor ért minket, amikor magához tért. Egy végtelenül udvarias, művelt úriembert ismerhettünk meg, aki némi “poharazgatási problémán” kívül nem hajlandó elismerni, hogy bármi baja lenne. Úgy tűnik, van itt némi hasadt személyiséges dolog, de nem értek hozzá. Úgy tűnik, a Vanderbilt famíliában senki sem százas.

A Doki elvégzett pár vizsgálatot, mi pedig inkább a kampányba temetkeztünk. Persze arról is gyorsan kiderült, hogy komoly problémák vannak vele. A 17-es körzet konkrétan Japantown, ahol Valentine ellenfele egy Tanaka névre hallgató tag, akit a híresztelések szerint egyszerre támogat a Jakuza és az Arasaka. Valentine rasszista második személyisége sem sokat segít, ha rossz pillanatban merül felszínre. Azt pedig Doki vizsgálatai alapján nem igazán tudtuk meghatározni, hogy mi indíthatja be a cserét.

Közben T. is csatlakozott hozzánk Valentine kampánycsapatának részeként. A bandafőnök megbízásából eddig tárgyalásokat folytatott a Sacred Blades-el, de végül inkább kollektíve betagozódtak a maffia alá bedolgozónak. Gondolom ők kevésbé megalázó feltételeket írtak elő.

Elkezdtük megoldani Vanderbilt nevében a kerület problémáit. A helyi rendőrörsnek az elharapódzott táskalopások megszüntetésére még tudtunk 2k értékben nyomkövetőket adományozni, de a helyi Kibble üzem elbocsátásai és a színházban tartandó kampányrendezvényünk kapcsán a helyi Jakuza jelezte nekünk, hogy köszönik értékes közreműködésünket, de inkább húzzunk a francba.

Úgyhogy felvettük a kapcsolatot a város másik két Jakuzacsaládjával. Úgy vettük észre, hogy van némi súrlódás a Tanakát támogató család és köztük, szívesen lenyúlnának tőlük némi területet. A találkozóra velük azonban nem Valentine ment (neki erről nem szóltunk), hanem egy neki bemaszkírozott Yorick. Egész jól sikerült az álcája, bár én láttam a különbséget. Nem értem, miért lett olyan ideges Yorick, amikor ezt megmondtam neki.

Mindenesetre sikerült megegyezni velük egy-két későbbi szívességért cserébe a városi tanácsban. Azt hiszem,  ha véletlenül mégis megválasztják, a valódi Valentine-nak lesz néhány kellemetlen perce. De ez már legyen az ő baja.

Persze a találkozókon lapíthattam odakint  kocsiban biztosítékként puskával a kézben, amíg T. és Yorick bent vedelték a szakét és meztelen nőkről szusiztak.

Teltek a napok. Valentine néhány naponta átkattant pár órára, akkor elég sok gond volt vele. Azt hiszem, az afroamerikai Dokit egyre jobban frusztrálja a dolog, rajtakaptam, hogy titokban a mesterséges kómában tartásról olvasgat cikkeket.

Elkísértem T.-t a városon kívülre, ahol felbérelt egy bandát, hogy verjék szét Tanaka kampánybeszédét a halpiacon. Jobban sikerült, mint vártuk, Tanaka emberei lelőttek véletlenül pár nézőt, ő pedig a kamerák kereszttüzében maga elé kapott valakit fedezéknek. Kiváló.

Váratlanul felhívott Grant nyomozó (Yoricktól kérte el a számom) és a segítségemet kérte. Elmondta, hogy egy Guptához hasonló találkozóra megy és én lennék a terve, hogy ki is jöjjön onnan. Kiderítette, hogy a piszkos bombával a városi vízhálózatot akarják tönretenni a Különleges Ügyosztály renegát emberei (köztük a képek alapján az álbajuszossal), mivel alaposan bevásároltak bizonyos alternatív vízszállítók részvényeiből. Adott egy kulcsot egy kocsihoz, aminek a csomagtartójában két mesterlövészpuskát (oké, az egyik inkább rombolópuska) és egy rakétavetőt találtam.

Este elmentem a kérdéses parkba. Alaposan végiggondoltam a fekvését és egy megfelelőnek tűnő ponton elrejtettem, az egyik eldobható mobilomat. Utána tanulva a múltkori esetből megkerestem a környék legjobb mesterlövész pozícióját és úgy helyezkedtem, hogy rálássak. Aztán vártam.

Amikor megérkeztek Grant leendő beszélgetőpartnerei (csak tudnám, mi a fenének akart találkozni velük?), felhívtam a saját elrejtett mobilomat és rövid egyeztetés után, melyben jószándékomról biztosítottam őket (nem, hónap vége előtt nem tudnak fizetni) összepakoltam és hazamentem. Grant nem élte túl. Tudom, hogy éreznem kéne valamit az üggyel kapcsolatban, de már nem tudom mit. Várom a hó végét.

Yorick egyik kapcsolatán keresztül bevásároltam pár vízipari részvényt. Én 15k-t dobtam bele, Yorick, Doki és T. pedig 5-5-öt. Meg vettem otthonra pár hatos csomag ásványvizet, jól jöhet.

Közben elnéztem párszor Japantownba, felmértem kicsit a helyi Jakuza erősségeket. Szerencse, hogy félig japán vagyok, nem lógtam ki. Ha már ott voltam, sötét sikátorokban nyolc napon túl gyógyulóan összevertem a Jakuza pár aktivistáját.

T. kicsit megforgatta a kampánypénz egy részét némi bundázott szerencsejátékkal, Yorick pedig rendezett egy sikeres forrásgyűjtő kampányestet a felső tízezernek. Úgy tűnik, fontos lett nekik a dolog. Meglepő módon haladunk.

A sok szaunázás és minibár fosztogatás közben eljött és elmúlt a hónap vége. Nem gondoltam volna, hogy valaha is sajnálni fogom, hogy a csapból rendesen jön a víz. Fű alatt utánakérdeztünk, de a vonatkozó kapcsolataink közölték, hogy ilyen nevű egyének soha nem is dolgoztak a Night City-i Különleges Ügyosztálynál és személyes sértésnek vennék, ha folytatnánk a kérdezősködést. Úgy tűnik, elkapták őket és eltusolták az ügyet. Legalább a bomba most már biztonságos helyen van, de azért a 150k-ért még sokáig bánkódni fogunk.

Felbéreltük Smittyt, aki a legutóbb a New Yorki gép bőröndjeibe csempészte a lehallgatókat, hogy kövesse Tanakát. Bizalmunk jeléül előre kifizettük (plusz ismer már annyira minket, hogy ne b*akodjon velünk). Busásan meghálálta, egy rakás felvételt hozott, ahogy a célpont egy rivális Jakuzacsalád alfőnökével találkozik és veri a feleségét. Az első probléma gyorsan megoldódott, amikor elküldtük a kérdéses családnak az infót hűtlen emberükről (azóta új alfőnök van), a családi képekkel még várjuk a kampány előestéjét. Biztos ami biztos alapon béreltem egy lakást álnéven jó rálátással a kampányzárójukra. Azt hiszem, rossz vesztes vagyok. De úgy voltam vele, hogy talán még szükség sem lesz rá, mert bár nem hittük volna, de úgy nézett ki, hogy akár még nyerhetünk is. Persze Valentine egy újabb rohama bármikor keresztülhúzhatta a számításainkat és sejtettem, hogy lassan a másik “kampánycsapatban” is felocsúdnak és lépnek valamit…

 

Május 3.-25.

Csigalassúsággal csordogáltak a napok. Yorick és T. dolgoztak a kampány nyilvános részén, én és Doki pedig Valentine-ra vigyáztunk. Fix főként a bandájuk újraépítésében segédkezik a maffia friss, ámde annál sokadrangúbb részeként, Füst pedig lábadozik.

Yorick nekem is adott 5k eb-t, hogy én is dolgozzak a kampányon, úgyhogy elmentem az Armyjához és vettem négy repeszgránátot. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen segítségre gondolt, de mindenki abból főz, amije van.

A testőrmeló mellett szépen lassan felderítettem és megfigyeltem Japantownban a Tanaka érdekeltségeket. Sokat segített, hogy félig japán vagyok és beszélem is valamennyire a nyelvet. Megfelelő feltűnés nélküli utcai ruhákat is vettem (természetesen páncélozottakat), jó volt kicsit gyakorolni bennük, milyen  észrevétlennek lenni. Egyszer mondjuk három részeg elkezdett kiáltozva követni, miszerint valami Joshival kevertek össze, de miután összevertem és kifosztottam őket egy sikátorban, megoldottnak tekintettem a problémát.

Elnéztem a Halálos X-hez is. Szépen lassan fejlődgetnek, már a fél utcában ők szedik a védelmi pénzt és tartanak rendet. Steve elmondta, hogy nagy dobásra készülnek: el akarnak lopni egy autót, hogy utána eladhassák alkatrészenként. Ha lett volna nálam sör, megkérem, hogy tartsa, de így csak elugrottam Grant kocsijáért, visszavezettem hozzájuk, majd közöltem, hogy tessék, itt egy kocsi, ajándék. Az egész talán ha tíz percet vett igénybe. Nagyon kerekedett a szemük, azt hiszem, kicsit megnőtt az ázsióm a banda szemében. Azért figyelmeztettem őket, hogy a kocsit fél Night City zsaruállománya keresi, de úgyis eleve szét akarták kapni.

Mivel a feladataim részben Valentine-hoz, részben Japantownhoz kötöttek, Yorick ismét felfogadta a cégen keresztül Celestine-t testőrnek. Mint később kiderült, ez jó ötlet volt.

Fix megkeresett, hogy április harmadikán este lenne valami nagyobb munka a kikötőben, amihez kellenék. Nem mondta ki, hogy kitől kapják a feladatot, de nem is kellett. Mindenesetre megígértem neki, hogy ott leszek, medvére tárazva.

 

Május 26.

Yorick hívott, hogy megpróbálták megölni őket. Celestine-nel éppen autóztak valahová, amikor három Jakuza Tanakáéktól tüzet nyitott rájuk egy másik kocsiból. Szerencsére Celestine meghálálta a belé fektetett összeget és egy bravúros üldözés keretében lerázta őket. Elkértem tőle a felvételeket az esetről (médiaként mindent rögzít, de saját jól felfogott érdekében nem mindent publikál) és alaposan megjegyeztem magamnak a három Jakuza arcát.

Aznap délután elugrottam Bontós Nickhez és a Yoricktól kapott összegből vettem tőle egy kocsit, amit reggelig biztosan nem keresnek. Kis zümmögő városi vackot kaptam, hasonlót az enyémhez.

Este elmentem vele Japantownba. Feltűnés nélkül megkerestem. hogy a három sikertelen merénylő merre szórakozik és hamarosan meg is találtam őket a Tanakák egyik bárjában egy rakás más Jakuza között szórakozva.

Csendben megkerültem az épületet és odamentem a hátsó kijárathoz. Kamera szerencsére nem volt. Felhúztam a símaszkomat (persze ez is kevlárból, kicsit paranoid vagyok az ilyesmiben), előástam a rohampuskámat és berúgtam az ajtót.

Azazhogy berúgtam volna, de úgy felkenődtem rá, mint légy a szélvédőre. Szerencsémre a második próbálkozásra beszakadt és a konyhában lévőknek (mert oda nyílt) még nem volt idejük riadót fújni. Rohampuskám csövének egy apró intésével jeleztem neki, hogy lesznek szívesek lefeküdni a padlóra és halottnak tettetni magukat, különben kénytelen leszek lépéseket foganatosítani, hogy ne kelljen tettetniük. Arckifejezésükkel és közreműködésükkel jelezték, hogy mindannyian szeretnék megélni a reggelt és hajlandóak teljes mértékben együttműködni a tervvel. Hiába, néha egy-egy gesztussal is köteteket lehet elmondani.

Miközben azért a szemem sarkából figyelemmel kísértem őket, nehogy valamelyiknek hősies gondolatai támadnak, belestem a vendégtérbe. Ott szórakoztak a célpontjaim és még kilószám a Jakuzák. Úgy döntöttem, ideje munkához járni. Először begurítottam Yorick majdnem gyilkosaihoz két repeszgránátot, majd csendben visszahúzódtam az ajtó mögé. A robbanások után pedig belöktem az ajtót és a Militech Dragonom teljes tárát a döbbent Jakuzákba ürítettem, tovább fokozva a zűrzavart. Elsősorban a jelen lévő alfőnökeikre koncentráltam a tüzet (az egyiket biztosan le is szedtem), de igazából nem nagyon válogattam a célpontok között. A páncélomat érő tompa ütésekből éreztem, hogy kaptam pár bátortalan válaszlövést, így távoztam a hátsó kijárat felé. Menekülés közben még odavetettem a fekvő szakácsoknak: “A Zöld Szögek az üdvözletüket küldik!” Utána futottam, mint akit üldöznek, de valójában senki nem tette, a többség a padlón hörögve vérzés nemes hagyományával volt elfoglalva.

Mivel egy fedősztori annál teljesebb, minél többen tudnak róla, szépen átzümmögtem a kis elektromos vacakban a kikötőhöz. Kerestem kettőt a Zöld Szögek közül és egy sikátorból kilépve mindkettőt lekaszáltam a rohampuskámmal, miközben japánul ordibáltam valamit (már nem emlékszem mit). Utána megpróbáltam elmenekülni, de nagyon megszívtam, amikor egy rendőrségi helikopter rám akaszkodott és sehogy sem bírtam lerázni. Leszedni nem akartam (zsarut ölni rossz ómen és különben se akartam a fedélzeti fegyvereik rosszabbik végén kikötni), így végül bemenekültem egy épületbe. Mivel elhagyni feltűnés nélkül sehogy sem sikerült (ki vezette ezt a rohadt ‘koptert?!), végül megkerestem a csatornalejáratot és az iszonytató bűzben sikerült elmenekülnöm a környékről. Szerencséjére semmivel nem találkoztam útközben, eléggé fel voltam húzva. Csendben beosontam a Vanderbilt kúriába és a kandallójában elégettem a ruháimat.

 

Május 27.

Kirobbant a háború a városi Jakuza és a Zöld Szögek között. Illetve alapvetően a Tanakák között, de a másik két család is besegít. A Tanakák rohadt sok arcot veszítettek, az emberveszteségről nem is szólva, így a másik két család némiképp álságosan, de a segítségükre sietett. Úgy sejtem, az emberhiányra hivatkozva mostanra rengeteg Tanaka érdekeltség előtt az ő emberük áll. Szerencsére egyik fél sem állt le gondolkodni, nem-e éppen megvezetik őket. A két Jakuzacsalád, akikkel felvettük a kapcsolatot, ugyan megkérdezte T.-t, a Fixerünket, hogy van-e bármi közünk a dologhoz, de mivel előrelátólag nem avattam be, az általa ismert igazságot mondhatta, miszerint nincs. Yorick ismer annyira, hogy összerakta magában a történteket, virágnyelven megbeszéltük, hogy erről hallgatni fogunk, mint a sír. Szerencsére a Tanakáknak kisebb dolguk is nagyobb annál, mint hogy a kerületi választással törődjenek.

Végül a Zöld Szögek néhány véresebb összecsapás után hazamentek a mamához Vietnámba, a Jakuzák pedig orbitális vérdíjat írtak ki az elkövetőre. Valahol hízelgő. Gondolkodtam egy darabig, hogy hogyan tudnám bezsebelni a saját fejemre kiírt vérdíjat, de ezt még én is túl kockázatosnak éreztem.

Jó kis Militech Dragonom szétszerelve a város különböző kukáiban végezte, vettem helyette egy orosz A-80-ast. Nagyot üt, de nagyobb és durvább fegyver. Kár a Dragonért, az egy civilizált kor elegáns fegyvere ehhez képest.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához