LFG.HU

HammerTimeCafe
Mudri István
novellaCimkek

Lucy kezébe vette az almát.
Gyönyörű, mélyvörös héja bőrként feszült lédús húsára.
Tökéletes -gondolta – akárcsak én. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie.
Szájához emelte a gyümölcsöt, és hibátlan, hófehér fogai gyengéd kegyetlenséggel martak bele a zamatos étekbe. A szokásos mohóságánál is vehemensebben kezdte falni: ismét teljesen magával ragadta azon ízek esszenciájának varázsa, amit ez a kis tárgy volt képes nyújtani. Észre sem vette, amikor fogai a hús helyett a magházat tépázták, és torka mohón nyelte el az apró magokat. Mikor magához tért révületéből, döbbenten meredt a kezében lévő egy darab kicsiny barna magra.
Ennyi maradt. Ilyen mértékben még soha nem ragadtatta el magát, az önuralma mindig elég volt ahhoz, hogy a csutkát meghagyja, bár nem volt könnyű dolga, mivel rajongott az ízes almákért.
Talán az izgalom teszi. Nehéz napom lesz.
Még volt fél óra az értekezletig. Engedélyezett magának egy kis időt a relaxációra. Az iménti szenvedélyének nyomait is száműzte gondolatai közül, lehunyta szemét, agyát teljesen kikapcsolta, a külvilágból semmi nem jutott el hozzá, csak a saját belső békéje járta át.
A vekker kegyetlen sipítása tépte szét a nyugalom finoman szőtt hálóját, Lucy szemei felpattantak, kifújta a tüdejében lévő levegőt, majd nagy lélegzetet vett, és elszántan kisétált az irodájából.

***

A tanácsterem ajtaja kivágódott és Lucy arcán a zsákmányra lelt ragadozó győzedelmes mosolyával vonult ki a terem hatalmas gyomrából.
Könnyebb volt, mint gondoltam. Azok a marhák ott az Innova-nál nem tudnak érvelni. Könnyű préda. És ő hogy aggódott még néhány órája.
A vörös hajú nő szinte berobbant az irodájába, lerúgta magáról a tűsarkúját, és elterpeszkedett a díványon.
Ezen a napon tényleg minden tökéletes. Akárcsak én.

***

A garázsból kiviharzó metálszürke Porsche által felkavart levegő arréblibegtette az utcán heverő pénteki újságot.
A kocsi csikorogva megállt a sorompó előtt.
-Ennyi volt mára, Alma? -kérdezte az öreg parkolóőr.
-Ne hívj Almának, Pete, tudod, hogy ki nem állhatom. -felelte Lucy kissé idegesen.
-Hallottam, eredményesek voltak a tárgyalások -váltott témát Pete.
-Jól hallottad. Többet én sem mondhatok, úgyis mindenkit kikérdezel. -azzal Lucy gázt adott, és a felemelkedő sorompó alatt kiviharzott a délutáni napsütésbe.

***

Leparkolt a garázsba, az automatika bezárta utána a kapukat, és a külső riasztó is újra működésbe lépett. Lucy hazaért. Levetkőzött, majd meztelenül átsétált a lakáson. Ez mindig megnyugtatta, bár most nem sok oka volt az idegeskedédre.
Csak ne fájna úgy a hasa.
Mióta kocsiba ült, egyre hevesebben lüktetett a gyomra tájékán. Elhessegette a gondolatot, és a hétvégéről álmodozott. Újabb három nap önfeledt szórakozás… Kíváncsi volt, hol ébred holnap reggel.
Bevonult a fürdőszobába és megnyitotta a csapokat. A kád öt percen belül megtelt gőzölgő vízzel. Lucy kéjes élvezettel süllyedt el az illatos habokban.
Csodálatos. Jobb nem is lehetne. Csak ne fájna úgy a hasa.
Miután csöpögő testtel kilépett a kádból, és finom pamuttörölközővel kéjesen áttörölte testét, az elkövetkezendő éjszaka gyönyöreire gondolva, afaliórára nézett: 20:24.
Ideje indulni.

Lucy otthon volt a város éjszakai életében. Általában nem ment kétszer ugyanarra a helyre, de a Cyberia más volt. Ma erre volt szüksége. Zakatoló industrialra, és elektrora. Na meg az ottani férfiakra.
Odasétált a hálószobája falába épített szekrényhez, kinyitotta, és kiválasztotta a helyhez illő öltözetet. Felvette a térd fölé érő csatos fekete lakkbőr csizmáját, hálós harisnyáját, majd egy apró, szögekkel ékített szoknyát. Felsőtestére egy fekete szövetcsíkokból összeállított topot húzott, amik alig rejtették formás keblét, alkarjára aggatta krómlapokból, és UV-fényben izzó műanyagtüskékből álló kesztyűjét, majd felcsatolta a fluoreszkáló narancssárga színű kúpokkal átütött nyakpántját.
Megcsodálta a végeredményt a tükörben.
Egészen elmerült saját képében, de tíz perc múlva elfordította tekintetét, és elindult kifelé a szobából.

Az előszobába érve hirtelen kiment a fejéből a vér, összeesett, és kezét gyomrára szorítva elhányta magát, majd minden elsötétült előtte.
Felnyitotta szemeit.
A padlón feküdt, gyomra második szívként lüktetett.
Szétnézett a padlón: vér, és ételmaradékok terültek el előtte. Ezek után üresnek kellett volna éreznie magát, mégis furán telt volt…
Megemberelte magát, felállt a földről, és a padlón éktelenkedő szennyel mit sem törődve elindult a garázs felé.
Ma este semmi nem ronthatja el a jókedvemet.

***

A Porsche csikorogva megállt a klub előtt.
Lucy kiszállt. Nem látszott rajta semmi jele a fájdalomnak. A por megtette hatását. Mint mindig.
Elindult a neonfényben pompázó klub bejáratához. Ahogy kinyitotta az ajtót, mellbevágta a dübörgő zene erőszakossága. Az agyában érezte a recsegő basszust, és teste rögtön vad rángatózásba kezdett az olykor disszonáns ütemre.
A főleg Lucy öltözékére hasonlító ruhákban pompázó emberek tömege magába olvasztotta a lányt, és együtt mozgott minden apró rezdülésre. A lüktetés fokozódott, a hangfalak minden ősi energiánál kirobbanóbban ontották a ritmust.
Lucy gyomra hirtelen újra lüktetni kezdett. Együtt lüktetett a zenével.
A basszus zakatolása lassan agybontó gyorsaságú lett. Hasonlóan Lucy gyomra…
A lány üvöltött, sírt, nem bírta elviselni a belsejét feszítő fájdalmat.
Az agyába hasítottak a szintetizátor által generált őrjítően magas hangok.
Üvöltött. De senki sem figyelt rá.
Hirtelen, mintha belül elpattant volna valami, Lucyt forróság öntötte el, és aznap másodszorra, halálos kínok közepette roskadt a padlóra.
Tagjai görcsbe rándultak, száján vér buggyant ki.
Már nem kiáltozott.

***

Zane lehúzta a lepedőt az előtte fekvő alakról. Egy gyönyörű, vörös hajú, tökéletes testű nő márványszoborszerű teteme került elő alóla.
Szerette ezt a munkát.
A holtakkal könnyebben boldogult, mint az élőkkel.
Kár érte -gondolta. De ős is csak egy újabb halott.
Nekilátott a munkának.
Végigtapogatta a nő testét, és komoly erőfeszítésébe tellett, hogy mást ne tegyen vele. Jelen körülmények között nem lehet. A szobában volt ugyanis Bore, a másik kórboncnok is.
A gyomra tájékán enyhe kiemelkedést érzett. Jobban megtapogatta, de nem tudott rájönni, hogy mi lehet az.
Megragadta a szikét, és felhasította a testet a mellkastól a köldök aljáig.
Zane nem szerette elaprózni a dolgokat.
Gumikesztyűs kezével kikutatta a gyomrot, majd kiemelte tulajdonosából.
A zsákszerű szerv közepéből több vékony barna valami meredezett elő.
Zane összárráncolta homlokát, majd felnyitotta a gyomrot.
Barna szemei elkerekedtek, megtántorodott, és elesett.
Bore társához sietett, felsegítette, majd az asztal szélén álló szervre nézett.
A nyálkás húsburokban apró gyökereivel megkapaszkodva, egy kis almafa állt, piciny ágai életre vágyva törekedtek az ég felé.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához