LFG.HU

taverna
Mopat
novellaCimkek

Asterios

– Aranyos kis rendszer, ugye? – közlöm a fiúkkal. Előttünk egy bolygó kéklik a távolban: az Eal. Még mindig a Train Spotter nevű teherhajón vagyunk. A konvojunk ott áll, lényegében egyedül a nagy semmi közepén. Igaz, több teherhajó, korvettek, siklók és rengeteg vadász alkotják a csapatot. Már lassan egy félórája itt dekkolunk. Mögöttünk a kapu energiakapcsai szinte izzanak, a gyűrűben egy tó vize vet haragos hullámokat.

– Remélem, egy pár percig még kitart ez a vacak – mutat rá Gnamas, a félork herceg. – Megy a kódolt jeladónk?

– Igen, uram! – feleli a kormányos.

– Mindenki húzódjon távolabb a kaputól. Hagyjatok helyet az Úrnőnek! – érkezik egy üzenet a gyűrűből, hipertéri adásként. Talán Csatacirkáló Sean hangja?

– Hölgyeim és uraim, itt Theresa beszél. Üdvözlök mindenkit az Eal rendszerben, nemsokára megérkezünk. Ha balra néznek, ott a nagy semmi látható, ha jobbra néznek, ott egy holdacska kotlik. Óvatosan, ne zavarjuk meg a védett égitestet a költésben. – Ez az Úrnő! Itt jön a féreglyukban. Ó, hogy ennek mennyire örülünk! Mi. Mert az egyetlen, szembemenetre váró törp teherhajót már így is a frász kerülgeti a nagy létszámú, ismeretlen konvoj láttán.  Szétszóródva, minden felől körbevesszük, elugrani pedig nem tud a gyűrű foglaltsága miatt. Nagyon bátor, vagy nagyon részeg tagok lehetnek, mert nem jelezték, hogy megadnák magukat.  Nem is hallották volna Gnamas felszólítását? Ilyenkor mondjuk azt, hogy: „A megadási szándék egyértelmű jelzésének hiányában, nem garantálhatjuk a testi épségüket!” Ekkor, mintha egy gejzír lövellne ki a portál közepéből, aztán megérkezik Theresa. A törpöket pedig egy szemvillanás alatt atomok halmazává zúzza egy drenya nagy, kemény orra.

– Fiam, örülök, hogy megvagytok – halljuk Graun hangját a komlinken. – Gyertek be végre, rakodjatok át.

– Amelyik vadásznak kevés az ellátmánya, szintén nyomás befelé! – utasítja a madarait Mac’Erra.

– Mehetnek ki a felderítő drónok – Mirr’Age cica szintén aktív.

– Itt M3, mind megvagyunk, ellenséges aktivitás nem érzékelhető a rendszerben! – a Skót kötelességtudóan jelent.

– Legközelebb talán szóljatok, ha törmelék van az útban – kéri meg Gnamast Theresa.

– Törmelék? Az egy törp teherhajó volt.  Mindegy, ne zavarja, Úrnőm! Boldoggá tesz bennünket, hogy biztonságban megérkezett.

– Ennyi férfit egyszerre – mondja a Francia. – Micsoda asszony!

– Azért, ezt ne hangoztasd Martha előtt – adok a M5-nek egy kéretlen tanácsot. Bólogatva helyesel.

– Otthon, édes otthon! – néz a drenyára Skót.

Milyen igaza van. Ott vannak a bajtársaink, a barátaink, és a nőink, ha már a boldoggá tétel felmerült. A gyűrű közben rogyadozik, pár helyen szikrázik is. De hát kit érdekel, mikor mind itt vagyunk. Ha végre átrakodunk a teherhajóból a drenyába, akkor biztosan lesz pár szabad órám. Először beszélni akarok a Mindenek Muterjával, mert volna egy kérdésem hozzá. De utána nem várok tovább, hiszen minek? Meg akarom kérni Cat kezét, és persze beadni a nősülési kérelmemet, ahogyan azt illik a szabályzat szerint….

Óceán

 

[A teljes novella pdfben itt olvasható]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához