LFG.HU

dekszter
VegyesCimkek

A Dragon Age RPG tavaly tavasszal került a polcomra a Game Master’s Kit társaságában, pár hete pedig megérkezett a Dragon Age kockám is, vagyis bőven itt volt az ideje egy próbának. A The Dalish Curse című modulra esett a választás, de első olvasatra kicsit erősnek éreztem kezdő karaktereknek – főleg, hogy csak három játékosom volt. Gyors érdeklődés az LFG.hu fórumán, és az ottani tanácsok után 4. szintről indult a parti.

Az egyik új játékosom majd’ 20 év kihagyás után ragadott ismét kockákat, egy másik pedig teljesen új volt a szerepjátékok világában. (Figyelem! Hunglish a látóhatáron!)

The Dalish Curse

Adanna, Mage, Escaped Elven Slave
Reyna, Rogue, Antivan Wayfarer
Landon, Warrior, Ferelden Noble

dragonage

A karakterek a Brecilian erdő északi oldalán utaztak, amikor az éjszaka beérte őket. A közelben egy farmot pillantottak meg, de Landonnak azonnal feltűntek a földek fölött köröző madarak. Veszélyt sejtve indultak el a farm irányába és megérzéseik nem csaltak: legalább fél tucat lemészárolt embert találtak a nagy lakóházzal szembeni földeken. Gyors vizsgálat után megállapították, hogy a sérüléseket nem éles fegyverek ejtették.

Miközben a holttesteket és a környéket vizsgálgatták vad támadás érte őket. A rájuk rontó Blight wolfok csúnyán megsebesítették Adannát, de miután kettővel végeztek, a harmadik elmenekült. Landon ugyan megpróbálta íjjal elpusztítani, csak megsebeznie sikerült. Miután Adanna ellátta a saját sebeit, átkutatták a házat. Az erővel beszakított ajtón átlépve hasonló vérengzés tárult a szemük elé: a család női tagjai saját vérükbe fagyva feküdtek az egyik nagy belső helyiségben, vérükkel a falra a “Mythal” szót írták, amit Adanna fejtett meg nekik: egy ősi tünde bosszúisten neve.
A házban és környékén nem találtak túlélőt, Adanna azonban az egyik pajtából halk, nyöszörgő hangokat hallott. Landon lépett be a véres épületbe és találta meg a súlyosan sérült dalish tündét. Adanna ellátta a sebeit, de a lány ekkor elájult. Egyedül egy jókora törött ezüst láncszemet találtak nála.
Az eszméletlen tündét feltették Landon lovára és tovább indultak, nem szerették volna az éjszakát a farmon tölteni. Rövid utazás után értek be Tevinter falujába, ahol rögtön szúrós tekintetek fogadták őket. A helyi fogadóban való szobafoglalás és vacsora után zajra lettek figyelmesek: tucatnyi ember csődült a fogadó elé fáklyákkal és a “dalish tünde boszorkányt” követelték. Adanna és Reyna értetlenül pislogott a hirtelen támadt gyűlöletre, Landon pedig lesétált, hogy elejét vegye a nagyobb bajnak. Egy rövid beszéddel, miszerint a tünde lányért jöttek és elviszik az őt megillető helyre, megpróbálta megtörni a tömeg vezetőjét, aki első pillantásra a falu kovácsa lehetett. A férfi végül fintorogva, de beadta a derekát. Távozása után a tömeg percek alatt feloszlott.
Mire Landon visszatért a szobába, a tünde lány magához tért. Eshara – így mutatkozott be -, hálás köszönetek után elmesélte, hogy mi történt. Karavánjuk két hete járt a faluban, ahol éppen egy őszi fesztivált tartottak. Örömmel fogadták őket, minden békés volt, egészen addig, amíg az egyik ifjú vadászuk Harralan meg nem sértette az egyik falusit. Szót szó követett és végül erőszakba torkollot a dolog, amikor Harralan és Coalan, a falu kovácsa egymásnak estek. A tündék öregjei ugyan elválasztották őket, de ekkor már nem volt mit tenni. A hangulatra rányomta a bélyegét az eset, másnap tovább is álltak.
Harralan dühös maradt, hogy lefoglalják, felderítőnek osztották be – a Brecilian erdőn való átkelés sosem veszélytelen -, de azonnal nyoma veszett a rengetegben. Harralan után még számos másik vadász és felderítő is elveszett az erdőben, de mire három nappal később a visszafordulás mellett döntöttek már túl késő volt. Egy éjszaka egy falkányi darkspawn támadta meg a tábort, elhurcolva mindenkit egy romos erődbe, mélyen az erdőben. Vezetőjük – egy rettenetes lény – Mythallennek vagyis “a bosszú gyermekének” hívta magát. Csodával határos módon sikerült megszöknie és elhoznia magával a már nála látott ezüst láncszemet. Hosszú, fárasztó menekülése után végül a farmon talált menedéket, de a három darkspawn követte őt és végzett mindenkivel a farmon. Ezek után találtak rá.

Az ifjú tünde könyörgött nekik, segítsenek társainak, a szörnyeteget meg kell állítani valahogy.
A trió beleegyezett és másnap korán útra is keltek, de a falu határában a kovács és pár bajkeverő ütött rajtuk. Pár botokkal és egyszerű fegyverekkel indított sikertelen támadás után Landon végül jobb belátásra bírta őket, miután kardjával felszeletelte a támadók husángjait.
Eshara bevezette őket a sötét erdőbe és jó pár órányi utazás után, estére megtalálták a teljesen feldúlt dalish tábort. A kocsik felborítva és összetörve, a tisztást számos helyen vér áztatta.
Miközben a nyomokat vizsgálgatták, furcsa, hisztérikus nevetést hallottak meg a tisztást ölelő erdőből. A rövid “jelzés” után három torz, hiénára hasonlító lény támadta meg őket. A harc ezúttal gyors és véres volt: Landon és Reyna megsebesített kettőt, amikkel Adanna azonnal végzett is. A harmadiknak ugyan sikerült elmenekülnie, de mégsem ez aggasztotta őket a legjobban. Megdöbbenésükre a szörnyetegek haláluk után az eltűnt dalish tündékké változtak vissza. Egy roppant rövid éjszakázás után követték tovább Esharát, aki az út eddigi legveszélyesebb pontjához vezette őket: egy széles, legalább harminc méter mély hasadék tátongott az erdőben, fölötte egy fáradt fa korhadt teste feküdt keresztben, ami fölött keselyűk módjára köröztek jókora testű madarak. Mivel sem jobbra, sem balra nem látták a hasadék végét, kénytelenek voltak a fatörzset használni hídként. Reyna indult el elsőként, társai íjjakkal fedezték. Miután átért, Adanna és Landon következett és ezúttal Reyna fedezte őket. A könnyebb léptű Adanna gond nélkül átkelt volna, de Landon megcsúszott és a tünde segítségére szorult. Miután visszakapaszkodott a törzsre, pár gyors lépés után ők ketten is biztonságosan átértek. Miután Eshara is sikeresen leküzdötte az akadályt, tovább vezette őket és nem sokkal később el is érték a romos – csupán a legalsó szintje állt már – erődöt. A csapat a bejárathoz lopakodott és miután semmi különöset nem hallottak, beléptek. Az előtérben csak romokat, törött bútorokat, rozsdás fegyvereket találtak. Az erőd belsejébe vezető ajtó irányából fémes kopogó, nyekergő hangokat hallottak. Az ajtó mellé siettek és kardjaikat készenlétben tartva vártak. Pár pillanattal később két, páncélt és csorba pengéjű kardot viselő csontváz bukkant elő – valószínűleg az erőd korábbi katonái. A várakozó kalandozók azonnal lecsaptak és pillanatok alatt törött csontokká zúzták a katonák maradványait.
Kissé megriadtak, amikor az egyik csapás közben Landon “öve” kék fénnyel felizzott, amiről hamar kiderült, hogy az Esharánál talált láncszem lógott a ruháján. A tünde a harc után be is vallotta, hogy ő akasztotta fel a fereldeni nemes övére, amolyan talizmánnak.
Vélhetően a csata zajára felfigyelve kezdtek hangoskodni a rabok is, akiket – egy bukózsineges csapdát átlépve – azonnal ki is szabadított a csapat. Az egyik idősebb tünde azonban rossz hírt közölt velük: Mythallen és jó pár rettenetes lény pár órája, egy másik útvonalon már a falu felé indultak, Reyna, Adanna és Landon pont elkerülte őket.

A tündék közül melléjük csapódott 2-3 vadász, akik elég erősek voltak ahhoz, hogy Mythallent követve beérjék őket remélhetőleg minél hamarabb.
Azonnal el is indultak, de Reyna és Adanna bizalmatlan volt Esharával és a Landon övén lógó tárgy sem tetszett nekik. Arra gondoltak, hogy a tünde túl könnyen, egyetlen karcolás nélkül utazott velük és féltek, hogy a tárggyal esetleg Landont befolyásolja. Gyors terv született a fejükben és a láncszemet végül “lealkudták” Landon övéről, mondván, Adanna megvizsgálja és esetleg erősíti annak mágikus tulajdonságait.
A tündék útja valóban rövidebbnek bizonyult, de Mythallen előnyét nem tudták így sem ledolgozni. Mire a faluba értek, a lángoló épületek már vörösre festették az éjszakai eget. A rettenetes szörnyek a fatörzsnél is látott, vörös szemű, óriási maradakkal karöltve gyilkolták a kétségbeesetten védekezni próbáló falusiakat. Mythallennel a kovács küzdött, de a harc esélytelennek látszott. A hármassal érkező tündék a falusiak segítségére siette, Adanna, Reyna és Landon pedig egyenesen Mythallent vették célba. Mielőtt első csapásuk célba talált volna, Mythallen egy halálosnak tűnő vágással a földre küldte a kovácsot. A harc gyors, de kegyetlen volt: Mythallenen kívül minden mást kizártak az agyukból. Nem figyeltek az összedőlő házakra, a bajban lévő falusiakra, a haldokló kovácsra. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt: elpusztítani a förtelmet, amilyen gyorsan csak lehet. Adanna – miután lángot varázsolt társai pengéire, ezzel is segítve őket – egy bajban lévő falusi gyermek segítségére sietett. Abban a pillanatban, amikor elzavarta a hatalmas madarat, Landon kardja lesújtott és végzett a támadók vezetőjével. A harcnak egy pillanattal később vége volt. A holtak visszaváltoztak a karaván tündéivé, ahogy Mythallen is az elsőnek elveszett Harralanná.

A szörnyeteg halott volt ugyan, de a faluból is rengetegen vesztették életüket és számos épület romokban állt vagy lakhatatlanná vált.

***

A Dragon Age rendszere érzésem szerint nagyon barátságos, ami főleg kezdő játékosoknak hatalmas segítség. Nincsenek benne táblázat szörnyetegek, az Attributes – Focus páros nagyszerűen egyszerűsíti a sok játékban bonyolult képzettségrendszert.
A Dragon Age nagyon sokat épít Thedas (fun fact: THE–DRAGON-AGE-SETTING) világára, gyakorlatilag a gigantikus méretű, 441 oldalas könyv túlnyomó többsége a világ leírásával foglalkozik, a szabályok csak annyira vannak jelen, amennyire szükséges.

Aki ki szeretné próbálni, a Green Ronin oldalán található hozzá egy ingyenes Quickstart, valamint letölthető a fentebb olvasható modul is (The Dalish Curse).


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához