LFG.HU

HammerTimeCafe
Enkara
ismertetőCimkek

Talán tízéves lehettem, amikor egy nyári tábor kezdetekor anyukámtól megkaptam életem első két lapozgatós könyvét, a Halállabirintust és A Tűzhegy varázslóját. Aztán sorban jött hozzá a többi, méternyi hosszan a könyvespolcon. Lehet, hogy nem volt meg anno az összes, de nem maradt ki sok, és voltak más szerzőtől, más témájú lapozgatósaim is később.

Ian Livingstone (Steve Jacksonnal együtt) hatalmas benyomást tett rám: a Kaland-Játék-Kockázat – vagy ahogy eredetiben hívják őket, Fighting Fantasy – könyvek ügyesen megkonstruált kapudrognak bizonyultak az asztali szerepjátékok masszívan addiktív világába. Egyedül, vagy egy kis cimborával összefogva számtalan alkalommal forgattam a lapozgatósokat. Kocka nélkül is, csalósan, minden csatát megnyerve, könyvjelzőzve is, ha már túl sok volt a „Kalandod itt véget ér” okozta frusztráció. Meg persze a térképrajzolgatások, amikor a végeredmény még csak köszönőviszonyban sem volt a valósággal, hiszen távolságok gyakran nem is szerepeltek a leírásban… de azért csak próbálkoztunk rendületlenül.

Allansia bérgyilkosai

Bevallottam imádom a crossovereket, az egy univerzumban játszódó ( = ugyanazon személy(ek) által birtokolt jogdíjakon alapuló) különféle sorozatok időnkénti összemosódását, a szereplők átmászkálását egyikből a másikba, az elejtett utalásokat a másik eseménysorozatra, történésekre. Talán ezért is a kedvenc tulajdonságom a Kaland-Játék-Kockázat könyvek esetében ugyanez, hogy a helyszínek és a nem játékos karakterek között sok esetben összefüggés van.

Ha vetsz egy pillantást a térképre, láthatod, hogy a Titánnak nevezett világ három fő részből áll: Allansia, az Óvilág és Khul. Az első, Allansia, a legnagyobb kontinens, és itt játszódik a legtöbb könyv cselekménye is, egészen pontosan huszonhárom darab a fő sorozatból, és ráadásképp tíz további publikáció. Ide kalauzol bennünket az író legújabb lapozgatósa, az Allansia Bérgyilkosai is.
A történet egy fogadással indul, hogy bebizonyítsd, képes vagy életben maradni egy ugyancsak barátságtalan szigeten. Ám hamar fordul a kocka (ezt valójában sokszor megteszi), amikor kiderül, hogy egy korábbi győzedelmes tetted miatt valaki vérdíjat tűzött ki a fejedre, és emiatt válogatott bérgyilkosok eredtek a nyomodba…

# 389

A könyv kiválóan sikerült, és ezt nem kizárólag a nosztalgiafaktor mondatja velem – bár nyilván az is nagymértékben hozzájárul a dologhoz. A történet jó, szervesen illeszkedik a helyszínbe, ha szabad így fogalmaznom, a cselekmény nem érzik sem túl elkapkodottnak, sem túl szétdaraboltnak. Az eddig megszokottak nyomán itt sem csupán egy lineáris történetvezetésről van szó, hanem a célunk felé számtalan elágazáson át vezet az út. Igen, némelyik zsákutca, és bizony megeshet, hogy szembejön veled a szomorú „Kalandod itt véget ér” mondat, de azért korántsem lehetetlen eljutni a bűvös négyszázadik ponthoz.

Amiben ez a könyv eltér korábbi társaitól, az éppen a lezárásban található.

Spoiler

A sztori nem ér véget a megszokott módon, hanem visszakunkorodik egy régi klasszikushoz, a Halállabirintushoz, amelyet (újra) végig kell(ene) járnod, hogy igazából lezárhasd a történéseket.
Nekem ez a megoldás igencsak elnyerte a tetszésemet.

Az angol nyelvű eredeti könyvet (még) nem olvastam/játszottam, de tervben van. A magyar nyelvű fordítás érzésre jól sikerült – ha valami borzalom benne maradt volna, az az eredeti ismerete nélkül is valószínűleg feltűnik. Egy-két kivételtől eltekintve a szóhasználattal sem volt bajom – mondjuk a páros testrészek páratlan használatát annyira belémver… megjegyeztették már velem drágacsillag szerkesztőim, hogy enyhe szemöldökrángást kapok a „szúrósan végigmér hideg, ametisztkék szemeivel” olvasatán, kiegészítve némi szakmai fejfelkapással, hiszen az ametiszt nem kék, hanem lila, olykor zöldes/sárgás, fehér részekkel (ne is menjünk bele a részletekbe), mint az közismert. De ez valószínűleg az eredeti szöveg tükörfordítása, így nem is Hamletet hibáztatom érte.

A kötet Karl Kopinski által festett borítója is klassz lett véleményem szerint, a Balla Krisztián által rajzolt belső illusztrációk jól eltaláltak, hangulatosak, minőségiek. Az ő további munkáit is érdemes szemügyre venni ITT.

Összegezve: nagyon meg vagyok elégedve a könyvvel, úgyhogy ezúttal is köszönöm Hamletnek, aki civilben Szűcs Gyula, a Chameleon Comix kiadó szíve és lelke, hogy küldött belőle nekem egy példányt. Várom a további köteteket!


# 363

Ian Livingstone - Titan_World_Map

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz

 

Ian Livingstone - Allansia_Map

Klikk a képre a nagyobb verzióhoz


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához