LFG.HU

Ignácz Gábor
RPGCimkek

E földrész, mely az emberi civilizációk bölcsője volt hajdanán, a Második Szakadás borzalmait követően jött létre. A leszakadt kontinensen, leválását követően sajátságos viszonyok alakultak ki. Míg Eithan kontinensén keveredtek a humán és inhumán civilizációk, addig Kaenor földje mindig is az emberi kultúráknak szolgált táptalajul. Birodalmak emelkedtek és buktak el a történelem folyamán, a folytonos egymással való háborúskodás mellett azonban egy barbár dúlást és két ork inváziót is túl kellet élniük. Egyeseknek sikerült, másoknak nem. Romjaikon azóta már más népek találtak új hazára és alapították meg saját államaikat. Erre a sorsra jutott Ilian és Urion is. Mindkettő az ork harci fejszék és görbe szablyák csapásai alatt roskadt porba az Első és a Második Ork Invázió poklának következtében.

Ugyan e földrészre érkezve folyton emberkéz emelte építményekbe botolhatunk, mégis találkozhatunk itt az ősi népek egy-egy elszigetelt, vagy épp az emberi kultúrák valamelyikébe beolvadt közösségeivel. Ezek közül is tán a legjelentősebb a bolgok hatalmas birodalma, mely a Tior sivatagban terül el.
Ha az utazó észak felé, a Gorm-félsziget irányába veszi útját, az utolsó emberi állam, Cadagard, a Kardok Városának falai állják útját. A kilenc városból álló szövetség egyetlen feladata Kaenor északi bejáratának, az Atalan-hegység hágóinak védelme. Felszíne alatt húzódik a törpék népének legnagyobb városa, Kharag’Had, melynek tárnáiba csak a legritkább esetben nyerhet bebocsátást a megfáradt utazó.

A bolgok birodalmán és a törpék sziklába vájt városán kívül már csak elvétve találkozhatunk az ősi- vagy az elemi népek gyermekeivel. Ezek képviselői a Vihar-tó környékén élő vízitrollok, vagy a kontinens partszakaszain otthonra találó ártéri trollok. Előbbiek az emberekkel karöltve kétes szövetségben álló városállamokat emeltek a tó partján, míg utóbbiak leginkább a vendégszeretetükről híresültek el. A szilfek bohókás, vándorló életmódot folytató népének képviselőivel csak elvétve találkozhatunk, ám a Fák Népének gyermekeivel szinte soha. Az elfek nem szívesen teszik lábukat Kaenor földjére, az okokat valószínűleg ősi történelmükben kereshetjük.
Vigyen azonban bármerre is lábad, kedves utazó, jobb, ha nyitott szemmel jársz! Az emberi népek folytonos civódásai olykor bizony tévútra vezethetnek, s ha nem figyelsz, sosem találsz vissza a jól kitaposott ösvényre.

A Nyugati-hegységlánc
A kontinens nyugati felének teljes hosszán óriási hegységlánc emelkedett fel, melynek hírneve a korszakok múlásával egyre félelmetesebb lett. Északnyugat legnagyobb országában, Tangriában az emberek bizony a mai napig Kegyetlen-hegységnek hívják a szomszédos bérceket, és ahogy a mondás tartja “Ritka, mint a jó hír nyugatról!”. Hogy miféle fajzatok élhetnek benne senki sem tudja, mindenesetre egyetlen nép sem kívánja magáénak a sötét hegyláncok szomszédságát.

A Tior-sivatag
Mindössze a bolgok sziklákkal körülvett sivataga terül el rosszhírű hegylánc közvetlen közelében, amely, ismerve a “kőemberek” makacsságát, nem is csoda. Miért pont néhány százezer ártó szándékú szomszéd lenne elég ahhoz, hogy rávegye őket ősi földjük elhagyására? A sziklák keménységével rendelkező faj, mesélik, már az emberi történelmet megelőzően is ezen a helyen élt. A Tior-sivatag, amelyet ők a Föld Szívének neveznek, állítólag kapcsolatban áll magával az őselemi föld esszenciájával, így hát nem csoda, hogy nem hajlandók a távozásra.

A régi Iliani birodalom területe
Észak kies kontinensére érkezve először az ősi Ilian-i birodalom megmaradt városállamaiba látogathat a fáradt vándor. De micsoda élményekkel gazdagodva távozik onnét! Hiszen az ember bölcsőjének is tartott országban mintha a történelem mély kútjába zuhanna az utazó. Sokezeréves utakon taposhat lába, korokkal ezelőtt épült városok magasztos levegőjét érezheti, sétálhat Kroinos hatalmas jegenyékkel szegélyezett útjain, valamint ha igazán szerencsés, bebocsátást nyerhet az Erdalianon felhalmozott tudás igazi fellegváraiba, melyek a chroni Tudás Tornyai után az írt történelem és legendáriumok tán legnagyobb gyűjteményével büszkélkedhetnek.

A türanniszok földje
Iliantól észak felé haladva egyre fiatalabb országokat találunk. A Laer-folyamot követve lelhetjük meg Ureas híres városállamát, hol a türanniszok vaskézzel tartanak fegyelmet. A folyam szomszédságában épült város, a kontinens észak-déli kereskedelmének csomópontját tartja kezében. Innen ered a zsarnokok gazdagságának legendája. Mondják, hogy Tofukár, a jelenlegi türannisz kincseskamrájában bármit meglelhet a szerencsés tolvaj, legyen az diónyi gyémánt, vagy a trollok hullámkristálya.

A kymeni ártér és Xetakhé
Ha Kroinostól nyugat felé indulsz a szárazföldön, az észak felé tartó kereskedelmi útvonal egy jó darabig a Duedis-folyam mentén halad, majd a Kyment délről határoló árteret kelet felé elkerülve folytatódik. A lápos, mocsaras árteret a Duedis és a Kholé vize alakította ki, s a Kegyetlen-hegységen, valamint a Csontlápon kívül nincs is eszményibb búvóhely a birodalmak üldözötteinek, illetve a titkos szekták számára.
Kroinos kikötőjében hajóra szállva utad Xetakhé felé folytathatod. A Sztairion-öböl túlpartján fekvő állam, Riadaun északi szomszédja érdekes világ, afféle egyedi módon csiszolt ékkő, mely ellenáll a külvilág hatásainak. Államformája matriarchátus, hol a leánygyermekeket sokkal többre becsülik. E városállamot a Nagy Orákulum időtlen szentsége adta jogon a Jósnők irányítják, persze mindig figyelembe véve az istennők, legfőképp a Sors istennőjének, Ahateának akaratát.

Barúnia, Dauwmyr, a Ghynziai szövetség és a Csontláp
A Dúroan-hegységtől északra fekvő hideg vidéken a volt Barún királyság utódállamai harcolnak a hatalomért.
A kontinens keleti felén találhatjuk a hírhedt Zátony-tengert, melynek kialakulásáról sok legenda forog közszájon. Vannak kik úgy tartják bolg mágia okozta a sziklák kiemelkedését a tengerből, mások szerint egy démon dühe áll az események mögött, vannak akik szerint a Kristálymágusok védik így partjaikat, bizonyságot azonban nem szerezhetünk róla. Tény azonban, hogy néhány száz éve nyoma sem volt még a szikláknak, ma pedig az életével játszik mind, ki a zátonyok közé merészkedik.
A tengertől nyugatra találjuk Dauwmyrt, a vylmorita lovagok híres otthonát. Ha kürtszóval ékes lovagi viadalt, magasló sziklákon gubbasztó kastélyokat kívánsz látni, ha végeérhetetlen lovagi lakomákon kívánsz részt venni és csorog némi nemesi vér ereidben, a legkellemesebb fogadtatásra számíthatsz e helyen.

Kelet felé továbbhaladva vigyázz azonban, hogy lábad mindig csak a Birodalmi országutat tapodja, mert letérve róla kíméletlenül az Özönvíz okán kialakult, hírhedt Csontláp fogságába kerülsz. A mocsárban ezerszám nyüzsögnek a dögök, kik nem leltek békét a halálban és örökké szomjazzák az élők vérét. A katonák szüntelen és hiábavaló háborút vívnak a kereskedelmi utak tisztán tartásáért.

Dauwmyrtól északra, az Atalan-hegység lábánál fekszik a Ghynziai szövetség. A ghynziai nagycsaládok már a Nagy Barún Királyság idején is híresek voltak állattenyésztési képességeikről. A fennsíkokon élő állatok húsa kontinens szerte híres volt csakúgy, mint a hihetetlenül tápláló ghynziai tej, vagy sajt. Mégsem ez az ok, amiért a Barún királyság erőszakos, hittérítő papjai folyton átlépik határait, hanem híres ezüstbányái, melynek északszerte ismert gazdagságát köszönheti. E föld az, mely az ork inváziókat fekvése miatt a leghamarabb és a legkeményebben szenvedte meg. A családok egy része azóta Cadagard falai közt keresett és kapott védelmet.

Ha a lápot magad mögött hagyva ismét száraz földet tapod lábad, bizton tudhatod Barúnia ősi földjére érkeztél. Az emlékeiből élő, hajdanán hatalmas birodalom mára már csak szánalmas roncsa önmagának. Vezetői és néhány száz éve létrehozott egyháza fanatikus hévvel küzd az ország régi fényének visszaállításáért, nem törődve azzal, hogy így a fiatalabb népek békéjére tör. A múlt nagy dicsőségéért a dauwmyrokkal és a ghynziaiakkal folytatott háború során Új-Barúnia hatalmi jelképe, a Szent Korona a Csontlápba veszett, melyet azóta is hiába keres a korona védelmére felesküdött lovagrend, Koronaőrök Társasága.

Wotar
Észak jelenleg is létező legidősebb társadalma. A wotar-i nemzetségek bármilyen hihetetlenül hangozzék is, egészen az első teremtésig tudják visszavezetni családfájukat. A wotariak származásuk miatt meglehetősen büszke népség, a jelenlegi hátrányos korszakot csak átmenetinek tartják. Az időt korszakokban mérik, és úgy tartják, hogy már átéltek a mostaninál komolyabb krízishelyzetet is.
Wotar országáról keveset lehet tudni, hiányosak az információink. Bizonyos, hogy elsőrendű a kém-, és orgyilkos hálózata, mint – ahogy az utóbbi időben bizonyossá vált – mérhetetlen gyűlöletük a barún utódállam iránt is.

Cadagard, a Kardok Városa
Messze északon, a kontinenst a Gorm-félszigettel összekötő földnyelven található Észak egyik legnagyobb fellegvára, a Kardok Városa. Az eredetileg az Atalan hegység hágóit őrző városállam mára a környék kiemelkedő politikai erejévé nőtte ki magát. Biztosíték erre messze földön híres hadserege, mellyel a legutóbb megsemmisítő erejű vereséget mért az egymással acsarkodó, környező nagybirodalmak erőire.
Alapítása a második ork inváziót követő időkre tehető, legfontosabb feladata egy lehetséges, harmadik invázió megakadályozása. Falai alatt húzódik a törpék népének legnagyobb kaenori városa, Kharag’Had, melynek tárnáinak mélyén található a legendás Kőkönyvtár. A monumentális csarnok végeláthatatlan falain jókora kőtáblák sorakoznak, melyek a törpék legendáinak egy-egy motívumát őrzik művészien megmunkált felületükön.

Észak-nyugat
A négyek országától nyugatra eső földekről igen keveset tudni. Bár a Kegyetlen-hegység bányáiban évszázadok óta értékes fémeket bányásznak, az út rendkívül veszélyes. A Határ-hegység magas bércei és a Vihar-tó kiszámíthatatlan vizei gyakorlatilag teljesen elszigetelik az északnyugati részt, de aki átjut az akadályokon, hatalmas erdőségeket, ritkán lakott hegyeket és végtelen rónaságokat talál. A térség legnagyobb országa Tangria, melyet egy elvándorolt iliani herceg alapított több mint hatszáz éve. Az ország csak hosszas küzdelmek után, melyek többször a puszta fennmaradását is veszélyeztették, vívta ki vezető szerepét. Két vazallusa, a vad északiak lakta Mendia és a nomád törzsek szövetsége. Rajtuk kívül csak az egymással folyamatosan cívódó Vihar-tó kereskedővárosai rendelkeznek kialakult államszervezettel. A térség többi területén északi barbárok, vad lovas nomád törzsek és a Kegyetlen-hegység mélyéről előmerészkedő leírhatatlan szörnyűségek kóborolnak.

Svaalgard városállama
A Vihar-tavat övező városállamok közül a legkülönlegesebb eredettel talán Svaalgard városa büszkélkedhet. Alapjait a Második Ork Inváziót követően egy ork törzs, a Mevekarúak fekteték le a már itt talált ősi romokra építkezve. Várossá válása és virágzásának kezdete azonban a Barbár Dúlás elől menekülő embertömegek megérkeztétől datálható. A korábbi ellentéteket a közös érdekek hamarosan elmosták, a különböző faji diszpórák a megpróbáltatások alatt egységbe kovácsolódtak.
Svaalgardot a Városi Tanács kormányozza. A legtöbb idegent hagyományosan a mindig aktuális szeszélye szerint kezeli, ezért a városba látogatók sosem készülhetnek fel teljesen arra, ami a falak közt fogadja őket.

Az ősi, Ork Negyeden kívül említésre méltó a Palota Negyed, hol a várost otthonokul választó kereskedőcsaládok élnek hivalkodó palotáikban. E negyeden kívül talán a hirhedt Romsziget az, melynek hírneve a kontinens legdélibb csücskébe is eljutott már. Egyes feltételezések szerint a város falai közt rejtezik a mágusvadászairól ehíresült fejvadász klán, a Sötét Mozaik.

(A cikkhez tartozó térkép a kapcsolódó linkek alatt található meg…)


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://tavolivilagok.rpg.hu]
[http://rpg.hu/iras/pic/tavolivilagok/Erdalian3.jpg]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.