LFG.HU

SirThomas
RPG, szerepjátékrólCimkek

Mindig nehéz olyan dologról ismertetőt írni, amit magad készítettél. No nem azért, mert nem tudnék mit írni, hanem azért, mert kritikusként, oldalról véleményt formálni sokkal könnyebb, biztonságosabb. Ha azt írom a saját művemről, hogy jó, akkor nyilván túlzok, ha hibát keresek benne, akkor meg miért nem javítottam ki eddig? Szóval nem egyszerű, vágjunk is akkor neki a feladatnak.

Csendes téli este volt, kifogytam a projektekből, épp nem volt házimunka, vagy szervezés vagy játék, amin agyalni kellett, lehetett volna. Ijesztő érzés, talán pont azért, mert igen ritka jószág ez körülöttem.

Ekkor villant belém a felismerés, hogy cikket írok a szerepjátékról. Olyan erővel tört rám a késztetés, hogy nyitottam egy jegyzettömböt és elkezdtem pötyögni. Majd rájöttem, hogy szerkesztgetni is kell, hát nyílt egy Word-fájl is a feladatra. Belefeledkeztem a hirtelen támadt feladatba és négy órával később, elégedetten hátradőlve megállapítottam, hogy kerek kis cikk lett az ötletből. Fáradt voltam és büszke, hogy BePének küldhetek egy anyagot az LFG.hu-ra, így, Karácsonyra.

Egészen 20 másodpercen át tartott az érzés. Akkorra rájöttem, hogy alig írtam valamiről. Aznap már képtelen voltam folytatni, így feladtam a harcot és aludni tértem. Másnap, majd még az elkövetkező két hétben szinte minden este írtam, töröltem, írtam és megint töröltem. Végül bejött egy halom egyéb feladat és intéznivaló, így a plot-train elvitte a lelkesedést, bekerült a téma a többi ötlet közé.

Majd egy évre rá Karácsony környékén eszembe jutott és elővettem. Egyhuzamban elolvasva megsejtettem, hogy mi hiányzik belőle és újfent nagy lelkesedéssel nekiláttam. Így ment ez éveken át. Két hetes turnusokban, az anyag meg csak nőtt és nőtt és már semmi köze nem volt egy rövid cikkhez..

Tavaly Karácsony előtt újra megismétlődött a korábbi történet, a múzsa előbújt és most már nem hagytam elröppenni, addig szorongattam, míg elkészült a mű. Ezt szeretném számotokra közreadni.

Grátisz, mert nem kérésre készült, nem azzal a szándékkal, hogy valamit megtámogasson, se nem azzal a gondolattal, hogy ebből valami előnyt kovácsolhatnék. Ez a kis könyv lehetne ars poetica. Az enyém, arról, hogyan lehet és hogyan szeretek játszani, mesélni, hogy mit szeretnék a játékosaimtól látni, milyen elvárásaim vannak magammal és társaimmal szemben, ha egyszer leülünk játszani. Számotokra ötlettár lehet, egyedi játékmódok gyűjteménye, új megközelítése egy egyébként magyar nyelven kevéssé dokumentált műfajnak, és egyben érdekes olvasmány arról, hogy mások hogyan játszanak.

Gyertek, töltsétek le, szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a kis művet, jó szórakozást kívánok hozzá!

Formátumok: [PDF]  [EPUB]  [MOBI]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához