LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

Mint azt már talán észrevették a Magus-rajongók, a karácsonyra ígért új, d20-alapú szabálykönyv csúszik néhány hónapot. Bölcs és támogatandó döntés, hiszen inkább húzódjon valamelyest a megjelenés, minthogy egy teszteletlen, problémás, összecsapott végeredmény szülessen. A népnek azonban cirkusz kell, így az Inomi egyfajta karácsonyi meglepetés-ajándékként előrukkolt ezzel a Geoframia-kötettel, amelyet Wayne Chapman (azaz Gáspár András) neve fémjelez.

Ha már karácsonyi ajándékról van szó, a dologgal kapcsolatban valahogy Al Bundy jut eszembe, aki minden évben ugyanazt az újra becsomagolt nyakkendőt kapja a családjától – a könyv tartalma ugyanis jórészt a korábban kiadott kiegészítők szövegének visszaforgatott változata, amely gyakorlat valamelyest a régi szép, valhallás időket juttatja az ember eszébe; ezt az érzést a könyvet nyitó előszó stílusa remek érzékkel mélyeszti el.

Node ne vágjuk a dolgok elébe, haladjunk kívülről befelé; külcsínben a Geoframia nem érdemel sok szót. 170 oldalas, regény méretű könyvecskéről van szó – méretre körülbelül az utolsó Rúnára emlékeztet -, minimalista kivitelben. A meglehetősen lagymatag és érdektelen borítón kívül talán féltucat, a szöveghez nem kimondottan kötődő kép ha található benne, amelyek a 135. oldalon található hajó kivételével remélhetőleg nem az új alapkönyv grafikai színvonalát jelzik előre. Található ezen kívül a belső borítókon két, nem túl részletgazdag térkép is, az egyiken Ynev, a másikon Észak-Ynev található, utóbbin csemegeként pár térkapu-összeköttetés is fel van tüntetve. Dél-Ynev térképe gondolom igazoltan maradt távol a könyvből.

De ez csak a külcsín, lássunk neki a belbecsnek; mi is ez a Geoframia? Javarészt már korábban megjelent anyagok gyűjteménye, részint a Summáriumos világleírásokból, részint a regények kislexikonaiból. Kizárólag világleírás-jellegű szövegek, semmiféle játéktechnika nincs a könyvben. A hátoldali leírás szerint ez egyfajta átfogó irodalmi kalauz Ynev világához.

Nem tudom megállni, fel kell tennem a kérdést: tulajdonképpen milyen funkciót szán a kiadó ennek, illetve egy ilyen jellegű kiadványnak? (Vagy kiadvány-sorozatnak, hiszen ott díszeleg a gerincén az 1-es szám.) Kinek szánják? A regényolvasóknak, akik esetleg nem értik a regényekben található kifejezéseket és hivatkozásokat? Nos nem tudom, de amennyiben az adott regény tartalma és a regényhez kapcsolódó kislexikon nem elég ahhoz, hogy az olvasó értelmezhesse az adott alkotást, ott a regénnyel van gond. Valahogy nehezen tudom elképzelni azt a kiadói stratégiát, amely a regények mellé egy – vagy több – 1600 forintos magyarázó kiadványt is megjelentet. Új olvasók megszerzésére talán nem a legjobb ötlet. Pláne, ha ez a világmegismerősdi olyan címszó jelleggel működik, ahogy a Geoframiában található – körülbelül olyan feladat megismerni belőle Ynevet, mintha az ember történelmet akarna tanulni, ölébe vesz egy lexikont és elkezd vadászgatni a történelmi témájú szócikkekre, és megpróbálja azokból összerakni a kirakót…

A kemény magnak szánják, akik ismerik a világot, és megvannak nekik a korábbi könyvek? Nos, a nyomokban szereplő új információk mellett a régi lecsó újramelegítése talán őket sem nagyon hozza lázba, bár a gyűjtőszenvedély kétségtelenül nagy úr.

A szerepjátékos réteg a megcélzott közönség, akik esetleg lemaradtak a korábbi kiadványokról – elvégre a Summárium már hiánycikk – és világleírásra éhesek? Alig két-három hónapon belül elvileg megjelenik az új szabálykönyv, benne remélhetőleg világleírással, amelynek tekintélyes része ugyanazokkal a témákkal és területekkel fog – gondolom – foglalkozni. Mi értelme van csökkenteni annak a könyvnek az esélyeit? Elvégre a d20 rendszer körüli hisztériakeltés és világvége-hangulat nyomán nem elképzelhetetlen az, hogy a játékosok maradnak a régi rendszernél, átfogó világleírásnak megveszik a Geoframiát, az új alapkönyvre pedig nem tartanak igényt.

Szóval még egyszer, nem látom racionális okát, miért döntött az Inomi ennek a könyvnek a kiadása mellett. Ám ennél sokkal nagyobb problémának tartom azt a színvonalat, amin a Geoframia megvalósult. Mielőtt valaki azt feltételezné, hogy én és a Magus világleírások valami születési, vallási vagy neveltetési okból nem szeretjük egymást – elvégre a másik, nem hivatalos Geoframia projekt koncepciójával és kivitelezésével is elég sok bajom van -, nézzük részletesebben, mit tartalmaz a könyv:

A harminc oldalas Istenek, Bálványok, Démonok fejezet részint egy – azt hiszem – új világ-teremtéstörténetet tartalmaz, részint rövid, általában egy-két bekezdéses leírást a pyarroni, kyr, amund, elf, törpe istenekről, egyistenhitekről, káosz-angyalokról és ork héroszokról. Az isten-leírások jórészt egy az egyben a Summáriumból vannak kimásolva, és sajnos már itt érződik, hogy a Geoframia készítésére némi kapkodás és oda nem figyelés lehetett jellemző. Részint azért, mert megemlített ismeretlen fogalmak nem kerülnek megtárgyalásra – például az ork héroszoknál leírják, hogy melyik törzseknél tisztelik őket, de a törzsekről szóló információk már nem kerültek át ide. Vagy a teremtéstörténetnél emlegetett, láthatólag fontos szerepet játszó Opálhajós, akiről a könyv további részében sem derül ki, kicsoda. A pyarroni isteneknél pedig csupán fura, hogy Alborne isten újabban konzekvensen ’e’ nélkül írja a nevét, az viszont már meglepő, hogy Della egy az egyben kimaradt a felsorolásból. Ezzel együtt ez még egy tisztességesnek mondható fejezet, a továbbiakhoz képest.

A Hősök, Bajnokok, Kalandozók című, olyan húszoldalas szakaszon ugyanis már jóval erősebben kiütközik a korábban megjelent regényvégi kislexikonokból való, koncepciótlannak tűnő gyűjtögetés és bemásolgatás. A felsorolt nevek kiválasztása és a melléjük közölt adatok mennyisége meglehetősen rapszodikus. A rövid, konkrétumokat nem nagyon tálaló 1-3 soros szösszenetek mellett néhol meglepő személyek – például Graum – kapnak egy oldalt, és amíg ugyan jó dolog megtudni, hogy ki volt a legnagyobb dzsad sakkjátékos, talán nagyobb hasznát venné az Ynev fontosabb személyeit megismerni szándékozó olvasó, ha szerepelne mondjuk Jakyrte Jak Cyrről, Shackallorról vagy Garmacorról is egy szócikk, ha már olyan fontos szerepet játszanak a hetedkori kronológiákban. Egy Ynevről készülő, átfogó szándékú leírásban illene több és rendszerezettebb információt adni a fontosabb személyekről, mint amennyi anno egy regénybeli szerepeltetésükkel kapcsolatban elegendőnek tűnt a könyv végi mellékletben. Ezen az sem enyhít, hogy a későbbi fejezetekből néhol ki lehet hámozni félmondatokat a hiányzó illetőkről, a fejezet szervezetlen és összecsapott.

De még mindig kevesebb vele a baj, mint a harminc oldalas Tájak, Népek, Birodalmak fejezettel. Itt is többnyire rövid, erősen megkurtított, egy-két bekezdéses adatokat kapunk az egyes címszavaknál, amelyek könyvbe helyezése szintén rapszodikusnak tűnik. Nem vagyok egy nagy Magus-spíler, de magyarázza el nekem valaki, hogy az országokról és tájegységekről szóló, áttekintő jellegű fejezetben miért kap kábé nyolc oldalt az Abaszisz közeli Szigetbirtok – ez messze több, mint minden más címszó, ráadásul a többitől eltérően novellaszerű formában készült -, miközben mondjuk az egész Dél-Ynev kereskedelmét ellenőrző Kereskedő Hercegségek összesen egy mondatot kap? A következetlenség és hanyag szerkesztés különösen annak fényében látszik igazán, hogy a könyv Ynev-térképein szereplő országok és városállamok egy része is hiányzik innét. Nincs szócikke Erionnak – Godora kapcsán azért megemlítik -, Tiadlannak, Yllinornak, Gianangnak, és még sorolhatnám. Ha már a meglehetősen jelentéktelennek tűnő Hergol városállama külön szócikket kap, talán Viadomo is megérdemelne egy-két sort. A hiányos címszavak miatt meglehetősen erősödtek a kételyeim a könyv, mint általános Ynev-ismertető használhatóságát illetően. A dolgon az sem nagyon segítene, ha egy esetleges következő Geoframia könyvben szerepelnének a hiányzó országok, ugyanis még a hiányokban sem következetes az anyag – hosszú távon nem ígérkezik jó mókának 2-3 Geoframiában lapozgatni, hogy vajon melyikben található a keresett információ.

A negyedik és ötödik fejezetek a Hetedkor elejét és végét mutatják be a fontosabb évszámokon keresztül. Utóbbi az online is megjelent kronológia árnyalatnyit feldúsított változata. Nem Magus-spílerként nem tudok hozzászólni ahhoz, mennyire passzentosak a dátumok és események a korábbi könyvekben előadottakhoz képest.

A hatodik, frappánsan – és ki tudja miért – Appendix nevet viselő, valamint a hetedik, Ynevi szavak és kifejezések fejezetek hatvan oldalt foglalnak el. Itt is meglehetősen rapszodikus a válogatás, és igazság szerint talán jobb ötlet lett volna összevonni a két fejezetet, ugyanis a szómagyarázat is lényegében a hatodik fejezethez hasonló fogalommagyarázat, azzal a különbséggel, hogy itt odaírják azt is, milyen nyelvi eredetű kifejezés az adott dolog neve. Túl nagy fáradtság lett volna a két meglevő szöveget összerendezni? A szerkesztetlenség itt is megmutatkozik, nem értem például, hogy miért a Korok címszó alá kellett bezsúfolni a háromoldalnyi ynevi korok eseményei – összefoglalót, amely ezzel az erővel lehetett volna akár külön fejezet is.

Zárásképpen az Yneven használatos naptárak következnek, pontosabban az egyes hónapok és ünnepek kultúránkénti elnevezései, nagyobbrészt ez is a Summáriumból. Bár megfogadtam magamban, hogy a könyv bevezetőjét inkább nem reagálom le, mert jóérzésű ember még bottal sem piszkálja meg azt a stílust, a shadoni naptárat elnézve azonban képtelen vagyok kiverni a dolgot a fejemből. Valahol kedves elem, hogy az Őszelő első hónapját manapság Szent Adrin havának hívják. 1998 felé ez még Szent Jardain hava volt. Apróság ugyan, de talán sokat elárul a készítő preferenciáiról, amely az anyagok rendszerezését és javítgatását illeti.

Van még egy tartalomjegyzék is, amely a többi fejezethez képest viszonylag jól teljesíti a feladatát, csupán a hatodik fejezetet hibázza el pár oldallal. A könyv bevezetőjében emlegetett Titkok, Talányok, Misztériumok fejezetnek nem akadtam nyomára a Geoframiában. Hogy miért nem szerepel benne, az titok, talány és misztérium marad, bár ez is a régi szép valhallás időket idézi.

Mit lehet mondani zárásképpen a Geoframiáról? Véleményem szerint az emlegetett célnak – márhogy ez legyen a valaha megjelent legátfogóbb irodalmi kalauz Ynev világához – semmilyen szinten nem felel meg. Igénytelenül összeollózott, többször újrafeldolgozott anyagok hiányosra sikeredett gyűjteménye, amely a benne tátongó lyukak és esetlegesen válogatott szócikkek miatt még arra sem igazán jó, hogy karakter-háttérismeret kiegészítő legyen a szerepjáték során. A levegőben lógó címszavak csak adathalmazok, amelyek nem igazán állnak össze használható információvá. Nagyon remélem, hogy ez nem előszele az új Magus alapkönyv vagy az Inomi többi kiadványához megcélzott új minőségi standardnak. Jó lenne, ha ez után a kisiklás után a jövőben ismét érdemi munkával töltenék az időt a szerzők, nem pedig az eladható nevek értékének ilyen jellegű erodálásával. A Magus logó, még ha olvashatatlan is, nagy kincs, sok mindent el lehet adni vele, de van egy olyan érzésem, hogy a színvonal-zuhanás előbb-utóbb megbosszulja magát.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://ynev.inomi.hu/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához