2004. január 16
novella
novella
novellaEgy átlagos férfi egy színdarabban
(nevezzük X-nek, hogy legyen neve),
színpadra lép egy felvonásban,
és eljátssza azt, hogy van élete.
- Aprócska szerep, de X lel ebben
drámai éllel megfestett jellemet,
mert felvonás közben a függöny lelebben,
és emlékszem jól, ez egy jelenet,
amiben hazamegy, egy panellakásba,
és otthon is eljátssza azt, hogy él:
számlákat fizet, dolgozik naponta,
töpreng a múlton meg jövőt remél,
- és elalszik közben, és álmodik róla,
hogy foszlós kalácsot kap reggel ágyba,
forró kakaóval, és a kakaóra
tejszínhab kerül, ami várja,
hogy hörpölgessék róla,
amíg tart a reggeli újság,
amiben a vezércikk az,
hogy ez itt nem valóság,
mert minden csak álom, és felébredsz egyszer,
és minden megy tovább ugyanúgy,
hogy holnap is álmodj egy új világot
- egyértelműt és kétoldalút.
Szóval emlékszem rá, hogy ez a jelenet,
amiben előre tudja a sorsát,
a rendező szerint kulcspont, és nem lehet
kihagyni, mint ami mellékes, mert hát
- mellékszereplő ugyan, de éppen
ezért fog végig játszani,
és a mesteri színdarab még nem
ettől lesz annyira drámai,
hanem, hogy mindennap adják a darabot,
és mindennap eljátssza X a sorsát,
és mindennap tudja, hogy holnap az új napot
ugyanúgy átéli, hogy te is éld át,
- hogy ez a játék még nem az élet,
másfelől viszont meg pontosan az,
és azonosulhatsz a jó szereppel,
mert könnyebb úgy túlélni, ha tudod, hogy igaz,
hogy lehet, hogy az is egy színdarab része,
hogy valósnak látsz minden álmot,
és hazamész utána egy panellakásba,
hogy beleálmodd a valóságot.
És elalvás előtt otthon az ágyban
megfogadod, hogy többre viszed,
és hiába gondolsz a színdarabra,
- mert hazudsz magadnak, és elhiszed.
