LFG.HU

celsior
hírekCimkek

Crantai örökség II.
(Nyílt novellapályázat a M.A.G.U.S. világán)

…lecturis salutem,

A tavalyi ígéreteknek megfelelően, a meghirdetett M.A.G.U.S. – novellapályázat írói háttéranyagait, rendszeres időközönként közöljük. Ezek megkönnyítik az Ynev – hű világábrázolást azok számára is, akik nem tudják beszerezni a korábban megjelent, crantai – yankari környezetben játszódó regényeket és novellákat.
A novellapályázat nyílt, a honorárium megfelel a professzionálisok díjazásának. Egy szerző több írással is pályázhat, név feltüntetése nem szükséges, ha az elérhetőség megoldott.
A terjedelmileg 30-50e karakter méretű írásokat rtf formátumban kérjük az alábbi címekre:

celsior@rpg.hu illetve regenyek@inomi.hu

(Az utóbbi szervercím átmeneti technikai problémái miatt a korábban elküldött írások egy része valószínűleg elveszett, ezért kérjük szerzőinket, hogy a kész anyagot _mindenképpen_ küldjék el a celsior@rpg.hu címre is!)

A novellapályázattal kapcsolatos további részletek (az első meghirdetés) egyebek mellett az alábbi helyen is megtalálhatók: http://ynev.inomi.hu/iras/mutat.php?id=71

A háttéranyagokról: térképek – krónikák – városok

A beérkező kéréseknek megfelelően az információs anyag első kötege a térképekkel, Cranta és a Crantai Háló krónikájával, és a hetedkori Pentád városaival, a történetek egyik fő helyszínével foglalkozik.

TÉRKÉPEK:

A Pentád térképe:
A nagyméretű Pentád – térkép Lipták László keze munkáját dícséri. A térkép meglehetősen részletes, ami nem jelenti azt, hogy innovatív szerzők ne bővíthetnék újabb tájegységekkel, ha azok koherensen illeszkednek a már megjelentekhez. Alan O’ Connor írásos engedélye ezúton is biztosított.

A környék térképe
A Quiron tenger déli partjának, a Pentád tágabb szomszédságának földabrosza igazi relikvia: a VP fejlesztőgárdájától még abban az időben kaptam, mikor a Valhalla (Walhalla, Val-art-la, etc.) még több volt egy ambivalens emléknél és a normann hősök csarnokánál.

KRÓNIKÁK:
A hosszú ámde korántsem részletes kronológia betekintést nyújt Cranta eddig ismeretlen múltjába. Az anyagok a Toron – kiegészítőt megalkotó Jan van den Boomen, a M.A.G.U.S. fejlesztői illetve más ynevi szerzők együttműködése eredményeként láthatnak most először napvilágot.
A Toronnal foglalkozó kiegészítő jóval részletesebben tárgyalja majd a múlt eseményeit – természetesen leginkább toroni szemszögből.

VÁROSOK:

Ami Cranta dicső múltjából maradt: a Quiron Pentád öt (hat) városának bemutatása egy anzix “részletességével”. Tekinthető egyfajta szellemi ugródeszkának is.
További, részletesebb forrásanyagok megtalálhatók a fent is jelzett első meghirdetés forrásanyagaiban.


A QUIRON – PENTÁD VÁROSAIRÓL

A Quiron – tenger déli partjának kérészéletű városállamait gyakorta tévesen ábrázolják a helyi változások miatt gyorsan avuló térképek. A Quiron Pentád (mást térképészek szerint Yankari Pentád) az egyetlen biztos pont: az öt város szövetsége immár évezredek óta dacol az idők múlásával. Szövetségről persze csak az ide száműzött toroniak szemszögéből beszélhetünk, akik egyfajta sajátos Concordiát kényszerítettek a szomszéd városállamokra.
A pentagramma formán elhelyezkedő öt városban döbbenetesen magas az idegen népcsoportok aránya. A keveredés oka a Pentád két, századéveken át működő térkapuja, melyek jóvoltából az öt városállamot Quironeia egyik legforgalmasabb – és leggazdagabb – gócpontjaként ismerték.
A Pentád városaiban gorviki diaszpórák, és dzsad kolóniák vetették meg a lábukat, de kedvező éghajlata és az északi Unióval összeköttetést biztosító Szentélykapuja révén az Északi Hármak kiszolgált zsoldosai is előszeretettel telepedtek meg itt.
A városok egy képzeletbeli ötszög csúcsain helyezkednek el. A legészakibb, legnagyobb település Yankar kikötővárosa, az többi városállam felett uralkodó száműzött toroniak székhelye. A következő város a zömmel északi bevándorlók által benépesített, az Unió hagyományait tiszteletben tartó kormányzóság, Daerim. A szárazföld belsejében, a pentagramma délkeleti csúcsában, a Kövesdombok között búvik meg Keanor, a gazdag bányáiról, az utcákon kóborló idegen fajról és a városból származó veszedelmes szerkezetekről elhíresült csatlós-állam. A keanori dombvidéken túl, délnyugat felé a Porsíkságok és a Parlagföldek nyújtóznak a messzeségbe. Jó kétnapi gyaloglásra található egy kisebb országrésznyi földhorpadás, mely a baljós hírű Holtmocsarat rejti. A Holtmocsár közelében, minden más településtől távol emelkedik a dzsad bevándorlók és önjelölt tűzvarázslók pusztai városa, Dsidon. A pentagramma utolsó, északkeleti csúcsában Alcara található, a hajdani lupár- dolamin település, melyből mára – a gorviki diaszpórák betelepedésével arányosan – csaknem teljesen kiszorultak az eredeti őslakosok.
A Yankarnak külön paktumban tiltotta meg Toron és Abaszisz, hogy nagyobb haderőt állítson fel. Ezzel akarták megelőzni a Birodalomból számkivetett Családok túlzott megerősödését. Yankar azonban csekély, ám példátlanul felkészített zsoldosseregével, az anyaországban bevett politikai – vallási manőverekkel egyhamar uralma alá hajtotta szomszédait. A négy szomszéd (Daerim, Keanor, Dsidonés Alcara) rendszeres, éves adót fizet a toroni száműzöttek városának. Ennek ellentételeként Yankar zsoldoslégiója, a hírhedt Yankaraon gondoskodik a külső és belső rend fenntartásáról, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges a Quiron – vidék viszonyai mellett. A rendszer az állandó társadalmi – vallási súrlódások és belvillongások ellenére évszázadokon át működőképesnek bizonyult, ahogy egy híressé vált mondás tartja: Yankar maga a rendezetten működő káosz.

YANKAR – A Quiron – pentád első, legnagyobb városállama.
Az egyetlen toroni nyelvű település.

A Quironeia déli partvidékének egyik legsokszínűbb városa. A Káoszkor derekán alapították, amikor maroknyi Lunír Légiósból -más krónikák szerint Pusztítókból – álló, megtépázott egység vetette itt meg a lábát. A harcosok mind egy szálig elestek utóbb, de addigra a masszív várfalak tövében egyre többen telepedtek le, hogy átvészeljék az őrület idejét. A Hetedkor új időiben, a Toroni Császárság születését követően újabb Családok érkeztek: sokan választották a kényszerű száműzetést a háromfejű szörnyisten egyeduralma helyett. Őket követték azok, akiket valamely főbenjáró vétségért száműztek, de tiszta, nemesi vérvonaluk túl értékes volt vérvonaluk túl értékes volt ahhoz, hogysem magva szakadjon.
A tradicionálisan százegy évig tartó császári száműzetés után a következő nemzedék általában visszatérhet a Birodalom kebelére – ha tud és mer. A Családok száma közel háromezer éve változatlan: minden esetben huszonegy. A Hetedkor alkonyán a lakosság mintegy tizedét alkotják a Toronból száműzött Családok és udvartartásuk.
A soknemzetiségű, öt részre osztott várost egyesek Észak Erionjának is nevezik az utcákon kavargó ezerszínű forgatag láttán, ám az efféle széplelkek legalább két dologban tévednek: az alig százezres lakosú Yankar méretei meg sem közelítik a déli városóriásét, ráadásul az Ezüst Arcok Városa meglehetős ellenérzéssel viseltetik Erion kegyeltjei, a kalandozók iránt.

DAERIM – Kormányzóhercegek és lovagok városa.
Egy talpalatnyi az Északi Unióból.

A Pentád második legnagyobb települése, az óramutató irányában haladva. Daerimben és Keanorban, a Pentád másik két városától eltérően felszámolták a rabszolgaságot, noha az itt uralkodó hűbéri rendszerben a zsellérek sorsa sokszor semmivel nem könnyebb a szomszéd államok rabszolgáiénál. A félezer éves Daerim soha nem fizetett adót az aszisz nagykirálynak és erre minden lakója felettébb büszke, a lovagbáróktól az utolsó koldusig. A Yankari – csaknem ugyanilyen költséges – protektorátusról hallgatólagosan nem vesznek tudomást. Rendszeresen fizetik a meglehetősen józan yankari adót, cserében a toroniak egyetlen csapatot sem állomásoztatnak a városban, ami különösképp ésszerű lépés a nyolcvanezres lélekszámú város méretét, és önmagában is jelentős katonai haderejét tekintve.
Rendszere kormányzóság, államformája – a déli parton szinte egyedülállóan – egyfajta sajátos demokrácia.

KEANOR – a zűrzavar városa
Szelidített ogárok, renegát törpék, elcsapott mérnökök, veszedelmes szerkezetek és még ki tudja mi minden…

Alig kétszáz esztendős város a Kövesdombok néven ismert dombság mélyén, a Keanor – tó partján. Az egyetlen városállam, mely kiterjedt bányászatot folytat – a dombság egyes ritkafémei állítólag egészen Kahreig jutnak. A különös masinák távoli, titokzatos városával való kapcsolat még nyilvánvalóbbá válik a Keanorban évről évre felbukkanó, sokszor kétes értékű találmányok ismeretében.
A városka népessége rendkívül összetett. Keanorban él a legnagyobb létszámú renegát törpe kolónia, de a túlélésért folytatott harcban Keanor a lehető legkülönfélébb fajokat engedte a falai mögé. Az eszeveszetten kanyargós utcákon nem számít csodának a goblinok, orkok sőt, ogár behemótok felbukkanása sem – olyannyira nem, hogy a városnak saját, felettébb híres ármádiája van ezekből az utóbbi, szelídíthetetlennek vélt teremtményekből.

DSIDON – az emírek és próféták városa
Kísérletező tűzmágusok, mesteri méregkeverők.

A nyomor és pompa városa a szárazföld belsejében. A pors,kségok legszélén, a sziklás, szeles Parlagföldeken fekszik, fél napi járóföldre a bűzös, pokoli hírű Holtmocsártól. Dsidon neve hallatán a legtöbben az itt élő dzsad kereskedőházakra, netán a hírhedt renegát dsidoni tűzmesterekre, a Lángjárókra gondolnak először. A Lángjárók hírhedt céhét csak azért nem perzselték fel Ordan és Toron mágusai, mert – egyszerűen nem tartották érdemesnek. A város túlságosan távol esik minden fontosabb településtől, ráadásul a dsidoni kontárok tudása meg sem közelíti egy valódi tűzvarázslóét.
Állítólag.
Mindig akadtak persze, akik ezt be is akarták bizonyítani – sosem derült ki, hogy a tűzmesterek céhe, vagy Dsidon orgyilkosai végeztek velük. A nyíltan vagy titokban. érkező ordani, illetve toroni Sogron-hitűek eltűnéséért senki nem vállalta a felelősséget.
Legalábbis az utóbbi néhány száz évben.
Dsidon másik nevezetessége a Sajkások. A név eredete azért meglepő, mert Dsidonban alig található szabad vízfelület. Letagadhatatlan azonban, hogy a Quiron Pentádban mindenfelé elterjedt vándorló, harsány tolvajnép a Sajkások is innen rajzottak szét, ami korántsem öregbítette Dsidon amúgy is kétes hírét. A város ezen kívül letaglózó erejű mérgeiről, szerelmi- és gyógyitalairól valamint felülmúlhatatlan aromájú illatszereiről híres. A legtöbb vásárló álmában sem gondolná, hogy Dsidon mindin kiviteli cikke a fojtóan bűzös Holtmocsárból származik.

ALCARA – a kalózok, orgyilkosok és gyönyörű nők árosa
Kalózfészekből gorviki kolónia.

Yankar nyugati szomszédja a Nosaar – folyó deltájában fekvő kikötőváros. Az ezredéve várost alapító lupár és dolamin őslakosokat csakhamar idegen ajkú, biztos kikötőt kereső hajósnépek szorították ki. Hosszú, védett öböl települését évszázadokon át kalózok és orgazdák államaként ismerték, míg a Toroni Császárság flottái porig nem rombolták a város jó kétharmadát. A kedvező fekvésű romokon csakhamar aszisz és dzsad kereskedődinasztiák építettek lerakatot – aztán megérkeztek az élősködő természetükről ismert gorviki klánok is. A várost akkor már Alcarának hívták – és attól kezdve, közel ezer éves fennállása óta Quironeia talán legkaotikusabb, legviharosabb időit élte meg. A dzsadok eltűntek, a gorviki klánok beolvadtak az aszisz többség tengerébe – a gorviki szokások, a vérbosszúk és intrikák “dicső” hagyománya azonban megmaradt.
Alcarát a testőrök és orgyilkosok városaként is emlegetik. Itt mindenki testőröket fogad, akinek van egy kis félteni valója – az alcarai “testőrök” természetesen előbb – utóbb nyílt utcai harcokba keverednek az üzleti és politikai ellenfél hasonló “testőreivel” – és ez még a jobbik eset. A rosszabbik a sötétben, hátulról lesújtó tőr.
Jellemző, hogy noha csaknem nyílt ellenségeskedés van Alcara és a dzsad kalmárok vezette Dsidon között, évszázadok óta az alcaraiak a dsidoniak legnagyobb vásárlói – legalább is ami a mérgeket illeti. A kereskedők, csempészek és alkalmi kalózok városaként ismert Alcara gazdagsága, a számtalan “munkalehetőség” messziről vonzza a szerencselovagokat. A legtöbben a városon átkanyargó Nosaar folyón távoznak – arccal lefelé, tőrrel a hátukban.

ASCHAON – a Kapuváros a porsíkságok szívében
A Pentád gazdagságának forrása.

A Pentád öt városa egy képzeletbeli pentagramma öt csúcsában található. A pentagramma közepén pedig ott áll az ősidők legnagyobb még működő ereklyéje, a crantai elődnépeknek tulajdonított óriás térkapu.
Aschaonnak eredetileg a térkapu körül felépülő települést nevezték, amelyet a Pentádban csak azért nem ismertek el önálló városként, mert azzal hatra emelkedett volna a városok száma, amely páros, és ezért szerencsétlen szám a kyr számmisztika szerint. Az Aschaon szó eredeti jelentése ismeretlen. Sokan az alsó-toroni nyelvjárás asqua (kapu) és n’chaon (kis település) tükörfordításaként kapuvárosként értelmezik. Mások szerint ez azért lehetetlen, mert Kyriában sosem neveztek volna el egy egész várost a pórnépek megvetett, alsó-toroni dialektusa alapján.
Tény, hogy a Kapuváros később az itt kialakuló tűzmesteri céhnek, majd az egyik száműzött családnak is kölcsönözte a nevét.
Az Aschaon települése sosem érte el igazán azt a méretet, amit jelentősége indokolt volna. Ennek legfőbb oka volt, hogy kedvezőtlen éghajlati fekvése és mind terméketlenebb földje miatt már igen korán víz- és élelmiszer behozatalára szorult. A Kapun áthaladó karavánok a lehető legrövidebb időt töltötték a Kapuvárosban, ahol egy kulacs víz áráért másutt egy hordó bort vehetett az ember.
Az arcpirítóan magas árak ellenére a világ minden tájáról özönlöttek a karavánok, hiszen a tíz ember magas boltívek alatt Északfölde legősibb, legnagyobb térkapuja nyílt a messzi Délvidékre. Az állandó, ámbár korántsem biztonságos átjáró észak tengerbirodalmát, Quironeiát kötötte össze déli kontinensfél legnagyobb tengervilágával, a Gályák Tengerével. Az Erone nevű, dúsgazdag kereskedőhercegségre nyíló térkapun át gyalogos és szekérkaravánok keltek át a nap huszonnégy órájában.
Az ingyenes átkelés (állandó térkapukról szólva, egyedülálló a maga nemében) és a percek alatt átszelhető sok ezer mérföldnyi távolság vakmerők tömegeit csábította minden nap az Aschaon környékére – a kalmárokat az sem rettentette vissza, hogy átlagosan minden ötvenedik karaván eltűnt az ősöreg átjáróban.
Az Elveszettek Kapuja sosem fukarkodott meglepetésekkel: legalább ilyen gyakran át is hajított egy-két ismeretlen állatot vagy növényt illetve gyakorta olyasmit, amit nem tudtak osztályozni még a helyben letelepedő magiszterek sem.
A másik világokból átragadott lények zöme természetesen elpusztult – de sokszor megesett, hogy az átzuhanó ocsmányságok szétrebbentették az átkelésre várakozó karavánokat és kitörtek a porsíkságok felé. A Pentád azóta beletörődött a dűnetigrisek, homokkígyók és egyéb fajzatok megtelepedésébe – mi több, egyes tudós elmék odáig mennek fejtegetéseikben, hogy a cepheket is a “Kapu ajándékának” tulajdonítják.
Az ősi kapunak azonban ez még a legszelídebb tulajdonsága.
Máig sem ismert, hogy az építők tévedtek, vagy eredeti szándékukban is szerepelt az elképzelés, hogy az óriási boltívek működésük során elgörbítsék maguk körül a teret. Mértéktartó számítások szerint az Elveszettek Kapuja körüli vidéken olyannyira “felgyűrődött” a tér, hogy a Pentád szívében található, Porsíkságok néven ismert, a térképeken kisebb országnyinak tűnő földdarab, alapterületében ma már a Toroni Császárság méreteivel vetekszik.
A porsíkságokon történő átkelés már évszázadok óta az úgynevezett rúnacölöpök mentén történik – bárki, aki letér a Cölöpök Ösvényéről azt kockáztatja, hogy eltéved egy akkora porsivatagban , amely összterületében felülmúlja déli partvidék országait.
A Kapu legkomiszabb vonása azonban nem a tér görbítése, hanem az élet elemésztése.
Már az első dzsadok is gyanították, hogy az Elveszettek Kapuja körül megjelenő porsivatag terjedése összefüggésben állhat az átjáró gyakori használatával. Utóbb Doran magiszterei is felvetették a lehetőségét, hogy a Kapu a környező föld élőlényeiből (növényekből, esetleg földben megbúvó állatokból) biztosítja a működéséhez szükséges energiát Az elmélet még nem nyert bizonyítást, de tény, hogy az utóbbi századok során a mind sűrűbben átkelő embertömegekkel egyidejűleg a korábban alig városnyi porpuszta a Hetedkor végére beláthatatlan méreteket öltött. A folyamat még aggasztóbb, ha tekintetbe vesszük, hogy a görbült tér miatt a porsíkságok összterülete a Hetedkor végére legalább kilencszázszor akkora, mint amekkorának a térképeken látszik.
Ha pedig mindez nem volna elég, érdemes megemlíteni a dorani magiszterek legújabb felfedezését: az Elveszettek Kapuja körül csekély mennyiségű od szivárog a külvilágba. A doraniaknak jó okuk van őrizni a titkot: elképzelhető, miféle riadalom törne ki, ha kiderülne, hogy az ősi átjáróban nyíló egyik téridő-ösvény az aquirok őshazájába vezet.
Ha létezik ilyen egyáltalán.
A crantai építmény fontossága ismeretében nem meglepő, hogy a Pentádnak felmérhetetlen gazdagságot hozó Elveszettek Kapuját a yankaraoni veteránok legjobbjai és az aschaoni tűzmesterek veteránjai őrizték éjjel – nappal.
A túloldalon, Eronében azonban más volt a helyzet: 3690-ben, Cadata Aggia Erone am Erone, az utolsó erőskezű eronei kalózherceg halálával egyidejűleg ismeretlenek megsemmisítették a Kapu Délvidékre nyúló ívének rúnáit. A helyreállítási kísérletek azóta sem jártak sikerrel.


“Töredékek a Korok történeti feljegyzéseiből”

A Korok történelme szinte kizárólag Crantára és annak maradvány – építményeire (Quiphann, Pentád) fókuszál és még csak közelítőleg sem részletes.
Az anyag összegyűjtéséért és revíziójáért egyaránt köszönettel tartozom Ynev szerzőinek és szerepjátékfejlesztőinek, akik nélkül az alábbi kronológia…

Cranta születésétől a Pentád pusztulásáig
(az ú.n. “Crantai kronológia”)

NEGYEDKOR

P.e. XXII. évezred
A calowyni kyrek és Anvaria lakói közti pusztító háborúk kölcsönös megegyezéssel végződnek.

P.e. XXII. évezred
Az északon élő embernépek közül kiemelkednek a magukat crantaiaknak nevező, ugyanazon nyelvcsaládba tartozó népcsoport tagjai. Kulturális és hadászati fölényüknek köszönhetően hatalmas területeket vonnak ellenőrzésük alá, varázstudóik vélhetően az emberi faj legkorábbi mágiahasználói közé tartoznak. A kisistenek korának, az emberi fajt megteremtő entitások imádatának kezdete.

P.e. XXI. évezred
A Nagy Crantai Birodalom kiépülésének és egyeduralmának feltételezhető kora, harcai az északon maradt velariumbeli és rehiari elfekkel. A Birodalom majd’ a kontinens egész északi felére kiterjeszti fennhatóságát. Sikerei nagy részét valószínűleg mágiahasználóinak köszönheti. Virágzása idején határai Rehiartól keletre kezdődnek, és egészen a Yian-Yiel hegységig húzódnak, illetve a Birodalom a földtörténeti szemmel még mindig ifjúnak számító tenger – a későbbi Quironeia – déli partvidékére is kiterjeszti befolyását. Fővárosa, Cranta, a feltételezések szerint valahol az északnyugati területeken – egyes feltevések szerint a Fendor-tenger és a Doardon-hegység közén – található. A magukat crantaiaknak vallók ezidőtájt már semmi esetre sem kizárólag a birodalomalapító néppel azonosak, mivel a mágikus hatalmukat látványosan fejlesztő, isteneik tökéletes bizalmát élvező hódítók által fokozatosan beolvasztott, alacsonyabb civilizációs fokon álló egyéb embernépek nagy része is kezdi alkalmazni saját magára a ‘crantai’ kifejezést.

P.e. XX. évezred
Belső válságok, dinasztikus háborúk – a Szitakötő Háborúk, Bagoly Háborúk és Darázs Háborúk – egész sora szerte a Nagy Crantai Birodalomban. Tizenöt mágusfejedelem gyakorolja a hatalmat; az ezredforduló körüli évszázadokban az ország többször darabokra szakad, majd újraegyesül.

P.e. XX. évezred
A Quiron-tenger déli partvidéke és a Sheral közti területen is elkezdődik egy lassú folyamat – az állataikat terelgető nomád nagycsaládok törzsekbe tömörülnek. Ezek között olykor véres háborúk robbannak ki, a népszaporulat miatt szűkössé váló legelőkért.

P.e. XIX. évezred
A Crantai Romlásévek. A birodalom darabokban, a Sáska Háborúk során elszabadult járványok és természetmágikus katasztrófák hatalmas területeket tesznek lak(hat)atlanná.

P.e. 18 920 körül
A Quiron-tengertől északra élő ork törzseket egybekovácsolva Ughjorbagan későbbi ork hérosz (és démonúr) megteremti a Koponyaszövetséget, majd a veláriumi elfek ellen vezeti azt (a Crantai Birodalom hallgatólagos beleegyezésével).

P.e. 18 900 körül
Az orkok megsemmisítik Velariumot; kisvártatva az Oilanból érkező Allrin rehynn (óelf, a Tizenkettek egyike) harcosaival elsöpri a Koponyaszövetséget Ynev színéről. Cranta bevégzi amit Allrin félbehagyott: szinte kivétel nélkül végez az orkok túlélőivel – alig maroknyian menekülhetnek át az Onpor környéki törzsekhez.

P.e. 18 880-tól
A velariumi elfek hajdani szövetségese, az anghmar nép is a Quiron-tenger déli partjára sodródik menekülése közben.

P.e. 18 750-től
Az Új Fejedelmek Kora. A Határországok néven ismert délnyugati crantai védelmi vonalak fokozatosan megsemmisülnek: Ediomad és a gyíklények egyre erősödő hatalma vet véget a crantai fennhatóságnak. A felségterület csökkenése, a fenyegettettség évszázadokra ismét egységbe kovácsolja a birodalom népeit. A tartományokra osztott országot mágusfejedelmek irányítják, szoros tartományi szövetségrendszer alakul ki.

P.e. 18 410-től
A Második Darázs Háborúk és a Daru Háborúk során a Birodalom legalább három – egyes feltételezések szerint ennél is több – utódállamra szakad. Az északi, északnyugati részek Cranta és Móchis székvárosokkal Felhőtartományok néven egyesülnek. Pusztító mágikus praktikákkal, az ún. Széltengerekkel szigetelik el magukat a később Kelet-Cranta néven is ismert óriási országszövetségtől. A Quiron-tenger déli partvidéke és a keleti földek is önálló politikába kezdenek: ott az anghmar eredetű Álomdinasztia jut hatalomra; az újdonat országot hamarosan Tengeri Birodalom néven kezdik emlegetni. A Birodalom számos helyi népelemet hajt uralma alá. Kíméletlen háborúskodásba kezd a környékbeli ork törzsekkel is.

P.e. 18 322-18 312
Kelet-Crantában évtizednyi véres belháború után megszilárdítják uralmukat az Atârechi Érinthetetlen Nemzetségek, hogy aztán abszolút teljhatalmat gyakoroljanak majd’ másfélszáz évig.

P.e. 18 200 körül
A keletről érkező anghmar-crantai seregek rálelnek az Onpor hegység gnómtelepeire, és megszerzik tőlük az óidők kovácsmesterségének Hét Nagy Titkát (a gnómok természetesen áldozati oltárokon végzik). A lunírművesség virágkorának kezdete.

P.e. 18 100 körül
Miután Vörösre Festett Arc, az egyik nagysámán szövetségbe tömöríti a Kwyn’Lior nomádjait, azok kiűzik a déli pusztákról az állatcsordákat követő vadászó ork törzseket. A sztyeppékről kiszorított orkok új szállásterületeket keresve végigrabolják a tenger déli partját, illetve egyes csoportjaik a Sheral erdeinek embernépeit űzik el földjeikről. A Tengeri Birodalom kénytelen megerősíteni déli határait az állandó nomád betörések miatt.

P.e. XVIII. évezred
Komoly belső harcok a maradványbirodalmak között. Móchis Rovarhadjárata megnöveli a Felhőtartományok uralma alá eső területeket, elsősorban Kelet-Cranta rovására. Croton központtal új dinasztia lép hatalomra a Kelet-Crantai Birodalomban. Egyes forrásokban ettől kezdve Kelet-Cranta Croton néven szerepel. Vélhetően ezekben az időkben jönnek létre az Isteni Földek: ezeken a területeken a mágusfejedelmek által tökéletesen uralt időjárási viszonyok között mérhetetlen mennyiségű élelmiszert állítanak elő. A Felhőtartományok virágkora. A crantai kőkörök és sziklasorok – a Crantai Háló – építésének kezdete.

P.e. XVIII. évezred
Az anurok elei Ynevre (Anuriába, az Ygil kősivatag fennsíkjára) érkeznek Anvariáról.

P.e. 17 500-17 420
A Sheral északi lábainál új birodalom van kialakulóban: Shaga Yuggah dzsungelváros erős hadserege és idéző-sámánjai révén uralma alá vonja a környező falvakat és a sztyeppék törzseit is sorra behódoltatja. A Sheral oldalában kővárosok épülnek, máshol a sámánpapok lépcsős piramis-templomokat építenek sötét isteneik tiszteletére. Gyakoriak az emberáldozatok, a meghódított törzsek tagjai pedig rabszolgaként végzik az építkezéseken vagy az aranybányákban.

P.e. XVIII. évezred közepétől
A Sheral keleti lábai mellett újabb embercsoportok szivárognak délre – az elfek továbbra sem törődnek velük különösebben; legfeljebb elnéző érdeklődéssel tekintenek az erdeikben kóborló “meglehetősen rút, és nem is igazán értelmes új fajra”, az emberekre.

P.e 17 418
A Shaga Yuggah császárság létrejötte, azonos nevű fővárossal. Az új birodalom még ez évben háborút indít az északra fekvő sztyeppei törzsszövetségek behódoltatására.

P.e. 17 416
A déli sztyeppék felől menekülthullám érkezik az Álomdinasztia fennhatósága alatt álló területek déli végeire. Az újonnan érkezők először fegyverrel próbálnak új hazát szerezni, majd az első néhány ütközet után véneik tanácsa kihallgatásért folyamodik az Istenkirályhoz. Szabad betelepülést kérnek a dél felől közelgő veszedelemtől rettegve. A Tengeri Birodalom beengedi a bevándorlókat, majd rabszolgasorba süllyeszti őket. A déli határokat megerősítik.

P.e. 17 370-17 364
Ork törzsek rabolják végig a Quiron-tenger déli partját, új szállásterületeket keresve. A Tengeri Birodalom szárazföldi területeit nagyjából elkerülik: a ravathikat ugyan kiirtják, de a dolam’anok elhagyják falvaikat és a hegyekbe menekülnek előlük, a lupan-archok a tenger szigetein keresnek menedéket, míg a setainok kitartanak földváraiban. Válaszcsapásként erős anghmar-crantai sereg indul az orkok ellen, és nagy részüket megsemmisíti – a maradék pária nemzetségekként keleti-délkeleti erdőlakó fajtestvéreihez csapódik.

P.e. 17 337
A korábban a keleti Khardonn-fennsíkon élő dheren embernépet anghmar-crantai parancsra az utolsó gyermekig rabláncra fűzik, és több ezer mérföldes úton az Onporba hajtják, hogy a Tengeri Birodalom Távol-Bányáinak munkáskéz-utánpótlása biztosított legyen. A Láncok Útján minden öt dheren rabszolgából négy odavész.

P.e. 17 290-es évek eleje
Gar Bokkar vezetésével mintegy száznyolcvanezer ork (tucatnál is több törzs) vonul délről a Quiron-tenger északi partvidékére, és több csatában legyőzve a kelet-crantaiakat elfoglalja a valaha volt Koponyaszövetség szállásterületeit. A crotoni császár az újrafoglalt tartományokat az orkoknak adományozva – rendszeres “zsold” fizetése mellett – határvédőkként alkalmazza őket.

P.e. 17 284-17 283
A nagy nyugati melegáramlattal kyr flotta érkezik Ynev partjai közelébe. A közülük Bórogon (Beriquelen) partraszálló harcosok és telepesek jelentik a törpék számára az Első Csapást a Hat közül.

ÖTÖDKOR

P.e. 17 283 (Kyria szerint 1)
A majdani Erion partvidékének érintése után a kyrek partraszállnak Yneven a Riegoy-öböl, illetve a Ghinnan-ters (későbbi Mer’Daray-tenger) mellékén. Az ynevi kyr időszámítás kezdete.

P.e. 17 283-17 272 (K.sz. 1-11)
A Hódítás: a kyr csapatok hihetetlenül rövid idő alatt felszámolják a századévek óta békében élő, csak csekély ellenállásra képes Felhőtartományokat. A kardtáncosok első felbukkanása: a partraszállás után tizenegy védekező hadjáratot vezetnek – több elf segédcsapattal. (A Vörös Kontinensről érkezett hódítók ugyanis habozás nélkül behatolnak az elfek szállásterületeire is, mire azok egyes Családjai más lehetőség híján időleges érdekszövetséget kötnek korábbi ellenségeikkel, a crantaiakkal.) Számos kardtáncos odavész, a három megmaradt végül Kelet-Cranta viharzónái mögött lel menedéket. Legtovább Móchis tartja magát, de a Myrrum cjatallis (Acélhurok) néven ismert hadjárat végén a hatalmas agyagváros is elesik.

P.e. 17 280
Baál-Káin, a crantai seregeket vezető három mágusfejedelem egyike – a Felhőtartományok ezen időben az őscrantai kultúrában szakrális jelentőségű hármas tagozódásnak (sul-manîrru) megfelelően névleg három mágusfejedelem által irányított országtartományból állnak – felajánlja az ork gar Bokkarnak, hogy beveszi őt a halhatatlan (pontosabban örök időkre élőhalottá tett) Hűségesek Gárdájába (avagy későbbi nevükön a Szunnyadók közé).

P.e. 17 271 (K.sz. 10)
A kyrek felszámolják a gyíklények Észak-Ynev nyugati térségein ez időre lassan birodalommá szerveződő felségterületeit.

P.e. 17 208-17 133 (K.sz. 75-150)
Az Első Városok születése: jobbára a Cranta idejéből megmaradt városok újjáépítése által. Az első kyr varázslóiskolák megalapítása. Három kutatóhadjárat a viharzónákba. Az öt isten – Weila, Igere, Morgena, Avista és Sogron – templomvárosainak megépítése.

P.e. 17 071 (K.sz. 212)
Aditahir Am Churtyss utat talál a viharzónákon túlra.

P.e. 17 062-16 570 (K.sz. 221-713)
A Második Hadjárat: váltakozó hadiszerencsével, folyamatos, gyakorta már-már esztelen pusztításokkal mindkét részről. A Kelet-Crantai Birodalom ezúttal méltó ellenfele a kyreknek. A Viharkrónikák születése – ezek a hősi eposzok meghatározó elemeivé válnak a későbbi kyr kultúrának.

P.e. 16 929 (K.sz. 354)
Megérkeznek Calowynról az utolsó kyr hullám hajói is.

P.e. 16 923 (K.sz. 360)
Crotoni betörések kyr területekre, a Crantai Háló téridőkapuit használó kardtáncosok újbóli megjelenése.

P.e. 16 905 (K.sz. 378)
A Vinverio-hegységbe menekült kelet-crantai seregek felmorzsolódnak. Időleges béke az északi Quiron-mellék középső területein.

P.e. 16 833 (K.sz. 450)
A Tengeri Birodalom Álomdinasztiájának Istenkirályai – egyes mai átiratokban boszorkányhercegei – küldötteket menesztenek Kelet-Cranta megsegítésére. Az első bizonyítható jelei az Álomkristályoknak.

P.e. 16 753 (K.sz. 530) körül
A későbbi Zighroat tartomány – a mai Gro-Ugon és Tiadlan – keleti térségein megakad a kyr előrenyomulás. A kezdeti állóháború után száztizenhárom esztendős fegyvernyugvás következik.

P.e. 16 573 (K.sz. 710)
Elbukik Croton. A kyr csapatok elfoglalják a mai Szindvilek szigeteit, melyek névlegesen a Tengeri Birodalomhoz tartoznak.

P.e. 16 570 (K.sz. 713)
Mach-Míchis elestével a Kelet-Crantai Birodalom végképp behódol a kyreknek.

P.e. 16 052 (K.sz. 1231)
A Tengeri Birodalom hosszú hallgatás után ismét hírt ad magáról: Saát-Manas, XV. Ahatas Istenkirály hadúrszentje villámhadjáratában elfoglalja a később Szindvilek néven emlegetett szigeteket. Pusztító sáskajárás Zighroat tartományban.

P.e. 16 051-15 950 (K.sz. 1232-1333)
A Szelek Első Háborúja: a kyrek borzasztó áldozatok árán leverik a Tengeri Birodalom által támogatott crantai lázadást Zighroatban. Odavész az utolsó kardtáncos is.

P.e. 15 869 (K.sz. 1414)
Fellázad a Tengeri Birodalom egyik erős szolganépe, és kiverekszi magát annak nyugati határaiig. A dolam’anok megfogyatkozott maradékai szövetséget kötnek velük, nemkülönben a setainok leszármazottai. A jövevény khetonok birtokukba veszik Baaraad szigetét is.

P.e. 15 840 (K.sz. 1443)
A Kwyn’Lior és a Sheral határán több új, apró birodalom alakul – a hegyi bányásztörzsek és a síkvidéki állattartók közti kereskedelmet uraló Hantar és Oole’mayo városa hatalmasra duzzad, papkirályaik uralmuk alá hajtják a környező területeket.

P.e. 15 790 (K.sz. 1493)
Freiglund tartomány megalakulásával Kyria komoly hatalmi tényezővé válik a Quiron-tenger déli részein is. Ezidőtájt azonban az országrész még nem tekinthető szervesen a birodalom részének, hiszen a tenger nyugati partjait Ediomad aquirjai, míg a keleti részeket a Tengeri Birodalom uralja, ily módon elvágva Freiglundot az anyaországtól.

P.e. 15 781 (K.sz. 1502)
A Tengeri Birodalom három hadúrszentje viharokat zúdít Freiglund keleti végeire – a kyr válaszcsapás nem sokat várat magára, szökőár zúzza szét a Birodalmi Flottát. Ideiglenesen újra kyr hajók szelik a Quiron-tenger vizét, de a hadúrszentek tornádókkal csapnak le a hajókaravánokra.

P.e. 15 780-15 429 (K.sz. 1503-1854)
A Szelek Második Háborúja; Freiglund többször is közel kerül a megsemmisüléshez, de Kyria segítségével folyamatosan felőrli az Istenkirályok ellenállását, s végül rendet teremt, “megszünteti a fenyegetést”, így Freiglund tartomány keleti határa a Keleti Óceán lesz. Létrejön a tengeri összeköttetés Zighroattal – Freiglund hivatalosan is csatlakozik Kyriához.

P.e. 15 429-től (K.sz. 1854)
Az Enedrysek Békéje közel kétezer esztendeig tart. A Birodalom valóban megerősödik: úthálózat végleges kiépítése az anyrok meghatározta vonalak mentén, belső villongások elfojtása, a kyr kultúra első virágzása, az alávetett népek beolvadása.

Kb. P.e. 15 200-tól (K.sz. 2083)
A valaha volt Tengeri Birodalom területéről különféle népcsoportok – jorangok, ostarik, medassok – kezdik meg több száz évig tartó, lassú, ámde folyamatos vándorlásukat nyugat, illetve általában a kyr városközpontok felé.

P.e. 15 110-től (K.sz. 2173)
A Dél-Quironeiától a Sheral felé eső puszták meghódítása: az első egységek a Zarde mentén nyomultak előre. A laza szavannai törzsszövetségek széthullásával a kyr légiók megvetik lábukat a puszták kapujában, erődvárost építettek Soraida mai helyén Srudul néven.

P.e. 15 026-15 012 (K.sz. 2269-2283)
Az Első Expedíciós Hadjárat a Sheral északi lábainál fekvő városok ellen. A hantari papkirályok által vezetett, harci elefántokkal megerősített hegyvidéki seregek visszaverik a légiók első támadásait, majd dzsungelmélyi barlangerődökbe húzódnak vissza. Hantar városát a kyreknek sikerül elfoglalni, de a hadjárat az utánpótlás akadozása miatt kifullad.

P.e. 14 985 (K.sz. 2298)
Hantar papkirályai ismét szövetséget kötnek Oole’ mayo Tíz Despotájával, valamint több, homályos kilétű emberfölötti entitás pártfogására bízzák magukat. Rövidesen váratlan rajtaütéssel kiverik a kyreket Hantarból, és a sztyeppékig űzik a légiókat.

P.e. 14 826 (K.sz. 2457)
A déli határszél Kilencedik Légiója hídfőállásokat és megbízható utánpótlási vonalakat épít ki a “Világ Tetejének” északi lábainál fekvő dzsungelekben.

Kb. P.e. 14 800-tól (K.sz. 2483)
A Második Expedíciós Hadjárat: határmenti csatározások a Sheral lábainál virágzó, rendkívül vegyes eredetű és népességű birodalmacskákkal (többek közt Hantarral, Sewanával, Oole’mayóval, Kizimwarral, Grafft-tal), majd azok bekebelezése. A Határvédő Légiók képzési anyagába bekerülnek a harci elefántok elleni taktikai fogások, illetve dzsungelharcra kiképzett könnyű határvadász egységekkel egészítik ki őket.

P.e. 14 742 (K.sz. 2541)
II. Keilor Mantyr Am Enedrys, a Kyr Birodalom császára parancsba adja a meghódított területek feltérképezését, a katonai erődítmények állapotának felmérését, valamint a behódolt tartományok lakosainak és népeinek megszámlálását. Az első kyr adóösszeírás adatai szerint a Birodalom területén mintegy kétszázmillió halandó él a császár fennhatósága alatt, a kyrek száma ekkor harmincmillió nagyságrendileg.

Kb. P.e. 14 500-tól (K.sz. 2783)
A kellemes éghajlat hatására a kyr nemesi családok körében az Enedrysek Békéjének századévei alatt több ízben is divattá válik nyári palotát építtetni a dél-quironeiai városok és a majdani Sinemos-szoros szigetvilágának kikötői közelében. Általános kulturális, gazdasági virágzás nemcsak egész Quironeiában, de a hatalmas északi, északnyugati térségeken is, a Birodalom szívében.

Kb. P.e. 14 450-től (K.sz. 2833)
Freiglund tartomány hegyeiben mágikus fémek bányászatát kezdik meg. Freiglund és a Tkargan romjain felépült Anashur városokban lunírkovács műhelyeket hoznak létre, tengeri és szárazföldi utakon jut el a drága fém a Birodalom minden pontjára.

P.e. 14 246-ra (K.sz. 3037)
A déli puszták határán, a Sheral lábainál befejeződik az ymcharr (határvédő erődrendszer, limes) kiépülése a K’Harkad – Duaron-part – Sheralan – Keleti-Shellah-hegység vonalon. Jópár légiós várostámaszpontja – melyek a “Világ Tetején” túli ismeretlenből érkező esetleges támadások ellen hivatottak védeni a Birodalmat (noha vad hegyi törzsek, félhumán fajzatok véresen megtorolt apró rablóhadjáratait kivéve soha semmilyen jelentős támadás nem érkezik abból az irányból a következő ezredévek során) – idővel virágzó nagyvárossá fejlődik. (Egyik leghíresebb közülük Dwynolin, a “Hegyvidéki Enrawell”.)

P.e. 3542
Egy Magmakardú néven ismert ediomadi aquir valóvérű foglyul ejti és megkínozza Morgena
egyik anyrját. Az anyr ősi ellenségének, egy álomkristályát elhagyó crantai nagyúrnak
köszönhetően kiszabadul – és távoztában lángba borítja a Külső Csarnokokat.
A pusztulásért felelős Magmakardút száműzik Ediomadból. Az aquir valóvérű utóbb a Quiron
tenger déli partján, a későbbi Daerim vidékén telepszik le. Választásában döntő szerepet
játszik a közeli térkapu szivárgó od-forrása.
(Keith Alanson: Por a porhoz)

HATODKOR

P.e. III.évezred hajnala
A belső viszályok gyötörte Kyria halódik. Az ötödik kyr légió – a Lunír Légió – huszonegy
harcosát egy dél-quironeiai, ősi romszentélybe vezényli a parancs – soha többé nem
hallanak felőlük.

P.e. 288170 körül /a Délvidéken/
Talleren elf hadúr seregének maradékát amund varázslat győzi le; az aljas cselbe félig beleőrült Talleren magát, és leghűségesebb katonáit a Föld Elemi Síkjáról eredő mágia segítségével megváltoztatja, majd titkos háborúba kezd a dzsennek és amundok ellen – kialakul az Elveszettek (homoki elfek) népe; a Hadjárat során a Szálfatermetű Hadúr oldalán harcoló elf időszövőket (a kardtáncosokat) csaknem az utolsó szálig kiirtják; egyetlen időszövő menekül meg: felkeresi a Crantai Háló utolsó, eleven sziklagyűrűjét, és végleg eltűnik az Istenek Völgyében. (A. O’Connor: Homályhozó)

P.e. XXVIII. századtól
Nagyjából a Tinolok északi peremétől az Ediomad-hegység nyugati, valamint a Duardon-hegység déli lábáig húzódó területen ismét felvirágzik a gyíklények civilizációja.

P.e. 2697
Első írásos emlékek a quiphanni építkezésekről: a Birodalomban példátlan módon, a crantai romokra épült város lakói titáni márványhidat emelnek tulajdon házaik felett. Más feljegyzések szerint a quiphanniak a Cranta-korabeli hídóriást csupán helyreállítják. Az építkezés céljáról sem akkor, sem később nem esik szó. (Quiphann a hetedkori Eren délnyugati határvidékén fekszik.)

P.e. 2646
Ryek Első Shaddja felfedi Quiphann titkát. A híd “túlsó világából” átszivárgó alakváltók híre eljut a shuluri Boszorkányerődbe is, hatalmi harcot robbantva ki az ősi falak között.
Shulur urai végül Ryek mellé állnak. A paktum másnapján Ryek démonlovasai lerohanják Quiphannt, a zha’tanok hídfő-városát, és lakóit válogatás nélkül, az utolsó szálig lemészárolják. A város elnéptelenedik, az elkövetkező századok során csak a közeli Sogron-szentély papjai emlékeznek Morgena egykori városára.
(Több szerző: Anyrok alkonya – Lobogók hajnala novellaciklusai)

Kb. P.e. 2550-es évektől (K.sz. 14 689)
A Quiron-tenger déli partvidékének városai helyenként megerősödnek, lakosaik hivatalosan is a valaha crantai fennhatóság alatt élt népek utódainak nyilvánítják magukat. A lupárok és dolaminok sámánnemzetségeik leszármazottainak uralma alatt egyesülnek, majd (elsősorban a tengerparti városokban) a vezető vének tanácsának kezébe kerül az irányítás. A medassok az anghmar-crantai Birodalom örököseinek kiáltják ki magukat, és mivel annak sötét hagyományait is hűen folytatják, hamar háborúságba keverednek szomszédaikkal.

HETEDKOR

P.sz. 151
A Családi Háborúk befejeződésével kialakulnak a majdani Toron hatalmi struktúrájának alapjai

P.sz. 169
A Quiron-tenger déli partvidékén a legendás kyr Lunír Légió veteránjai megvetik lábukat a
Quiron-Pentád legészakibb csúcsában, a majdani Yankar városának területén.

P.sz. 170 (Kyria szerint 17 453; a Császári Időszámítás szerinti első év)
Megkoronázzák Toron első Császárát, Tarrhin Rounn Lyechardot (aki egyébként Harratigrahin nyirokdémon szerafistája); a Császári Koronától kezdődő időszámítás első éve.

Psz. III sz.
Egyes kyr források először említik Yankart, mint a száműzött kyr nemesek városát. A helyi lakossággal elkeveredő kyr légiósok utódai kihallgatásért folyamodnak a Császárhoz, aki megtagadja a “gyülevész korcsok hordáját.” Kisvártatva azonban megjelennek Yankarban az első száműzött Családok.

Psz. IV sz.
A crantai romokat feltáró kalandozócsapat egy, a déli Kereskedő hercegségek területére nyíló ősöreg, ám még működő kapura lel. A tisztázatlan eredetű térkapu aktiválását követően egyre élénkebb cserekereskedelem indul meg Észak és Dél között. Az idővel Elveszettek Kapujaként elhíresülő, hírhedten bizonytalan térkapun át érkező népek saját közösségeket alkotnak a Quiron-Pentád területén. A letelepedő népek hasznot akarnak húzni a felvirágzó kereskedelemből – mindegyik a maga módján A Délnyugaton Dsidon városát megalapító dzsad kalmárok és az északnyugati Alcarát meghódító, élősködő délvidéki (később gorvikiként azonosított) kolóniák tovább fokozzák térség lakóinak keveredését. A Pentád településeine gazdasági felvirágzásával arányosan nő a yankari zsoldoslégió, a Yankaraon ereje és befolyása.

P.sz. V.-X.sz.
A majdani Abaszisz területének “Kereskedők Aranykoraként” emlegetett időszaka. Egyes források először említik Yankart, mint a száműzött kyr nemesek városát. A térképeken ekkor már Quiron Pentád vagy Yankari Pentád néven tüntetik fel a déli partvidák öt szövetséges városállamát (Yankar, Daerim, Keanor, Dsidon Alcara).

P.sz. 1022-1045
A toroni Császári Háborúk, vagy Trónháborúk kora. A térképeken ekkor már Quiron-Pentádként tüntetik fel a déli partvidék öt szövetséges települését (Yankar, Daerim, Keanor, Dsidon, Alcara). Tharr papsága ekkoriban próbálkozik először a Pentád városaiban az Istenek Völgyének megnyitásával, majd kudarcot vallva lezárja azt az Öt Vérpecséttel. Toron számos kereskedővárost száll meg Dél- és Kelet-Quironeiában – ez, és a háborús idők véget vetnek a prosperitásnak (számos félkész katedrális és palota utal ennek az időszaknak a váratlan megtorpanására). A toroniak hajókat rekvirálnak – a kereskedelem sokáig nem tér magához.

Psz. 3202
A Császár Yankarba száműzi a Daiquiss Családot. A Család mestermágusa a Yankari Tanáccsal dacolva tartós térkaput nyit a Pentád egyik délkeleti kisvárosa, Daerim és az északi Haonwell hercegség között. A Kapu daerimi egy részét egy Tharr-szekta, a Kígyónővérek felügyelik. (A híresztelések szerint a Kapu megnyitását is ők csikarták ki az önfejű varázslómesterből.) Daerim lakóinak száma ugrásszerűen megnövekszik.

Psz. XXXIII-XXXVIII sz.
A Kapuk Kora a Pentád történelmében. A déli Kereskedő Hercegségekre nyíló dsidoni Elveszettek Kapuja és az északi erv hercegségeket karnyújtásnyira hozó daerimi Szentélykapu jóvoltából a térség hihetetlen mértékű fejlődésnek és gazdagodásnak indul.

P.sz. 3616
A XIII. Zászlóháború: az egy évig sem tartó villámháború igen nagy megpróbáltatások elé állítja a Szövetség országait, melyek Toron koncentrált mágikus és katonai csapásai következtében kis híján teljes káoszba süllyednek. Tiadlan, Erigow, Ilanor és Eren túlnyomó részét elfoglalják a toroni légiók. Végül csak az anuriai sárkánylovasok segítségével sikerül győzedelmeskedni a Császárság felett. A káoszkori tombolást idéző háború alatt egész Észak felbolydul. Ugyanebben az évben a toroni hadiflotta egy része Trodar-on Ecyhín concitator parancsszava alatt tűzköpőkkel elpusztítja Arguren (Ezüstrév) városát. (Jan van den Boomen: Morgena könnyei)
Yankar császárhű Családjai titkos parancsot kapnak a Pentád két Kapujának lerombolására. Balul végződő próbálkozásuk polgárháborúba torkollik, melynek csak a Yankari Zsoldoslégió vet véget.

P.sz. 3672
A Vörös Hadurak irtóhadjáratot hirdetnek Tharr hívei ellen, kevés híján újabb Zászlóháborút robbantva ki e tettükkel. A daerimi Szentélykapu lerombolása sikerrel jár, ezzel megszűnik az összeköttetés a Quiron-Pentád és az Északi hercegségek között. A Szentélykaput felügyelő rejtett szekta, a Kígyónővérek valamennyi tagját halálbüntetés terhe mellett kitiltják Daerimből.

P.sz. 3690
A déli Kereskedőhercegségek közé tartozó Erone utolsó erőskezű kalózhercegét, Cadata Aggia Erone am Eronét holtan találják nyoszolyáján. Néhány nappal később ismeretlen támadók elpusztítják a Pentádban féltve őrzött Elveszettek Kapuja rúnáit is.
Abaszisz nagykirálya időközben egész hajórakományra való Tharr-papot küld Daerim “meggyőzésére”, de a hajók elsüllyednek, félúton. (A. O’ Connor: A halál hét arca)

P.sz. 3692
Az Eren délnyugati határvidékén található Quiphann városában a Crantai Háló egyik legutolsó működő eleme is elpusztul. (A. O’ Connor: Síró fém)
Az aszisz nagykirály csaknem ezzel egyidőben kiteríti lapjait: több légiónyi aszisz falanxharcost rendel a Pentádhoz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a nagykirály seregeit Ediomad aquirjai is támogatják: a Főhierarcha elérkezettnek látja az időt, hogy leszámoljon a Pentád vidékén lapuló Magmakardúval. A yankari Családok egy kyr származású kalandozó, Cymar On-Creel közreműködésével megelőzik a kirobbanni készulő háborút. A kyr kalandor végez a Magmakardúval és a Daerim alatt rejtőző, ősi térkaput vigyázó crantai nagyúrral egyaránt – még ha belepusztul is. (Keith Alanson: Por a porhoz)

P.sz. 3692-3697
A XIV. Zászlóháború. A gazdasági válság első jelei a térkapuit (és ezzel jelentőségét) veszítő Quiron-Pentádban.

Psz. 3710
A Pentádban egy kalandozó csapat feltöri az utolsó Vérpecséteket is. Sikertelen – mások szerint túlontúl sikeres – kísérlet az Istenek Völgyének megnyitására. (A.O’ Connor: A vér ideje – Hollóidők l.)
Yankarban, a Pentád uralkodó városában Rashad Bugadaj, a vadork sámán megismeri a Farkasszellem, az egykori Ngaur Draugorth valódi arcát – és valódi nevét. A vadork átmenetileg elveszíti hatalmát és üldözői elől a Yankaraonba, a Pentád hírhedt zsoldoslégiójába menekül (A.O’ Connor: A vas ideje – Hollóidők I1.)

Psz. 3711
A dsidoni majd a yankari rabszolgalázadás. A Pentádból megszülető Szabad Városszövetség (rossz nyelvek szerint a yankari kalózbirodalom) virágzásának kezdete. A Pentád Morgena védnöksége alá helyezi magát és eltörli a rabszolgatartást, valamint a toroni jellegű kasztrendszert. A császárság válasza nem soká várat magára – Yankart mégis akkor kezdik igazán komolyan venni, mikor a pátriárkák kosárban küldik vissza a leleplezett toroni orgyilkosok fejét. Tucatszám.
Hurag Dhaur, a Farkasszellem megszólítja Rashadot.

Psz. 3710-3716
A Quiron-Pentád Szabad Városszövetség tündöklése és bukása. Yankart ostrom alá veszik az aszisz seregek. A császári flotta érkezése véget vet a yankari lázadók győzelemsorozatának. Az élethalálharcát vívó városban Sánta Gardar, Északfölde egyik leghírhedtebb elementalistája végső elkeseredésében megnyitja az Istenek Völgyét.
Ismét rossz helyen, rossz időben. (A.O’ Connor: A holló ideje- Hollóidők II1.)

P.sz. 3716
Quironeiában elpusztul a Császár-szigetek egyike, a távol-nyugati flottatámaszpont; sokan egyes yankari menekültek közreműködését gyanítják a katasztrófa hátterében.
Morgena Hiur Ecchys khótorr-pap személyében kijelöli az Elsőt (ezredévek óta első papját), és Tiila Entar személyében az Anyát. (Jan van den Boomen: Morgena – Sogron ciklusa).
A Szabad Városszövetségen ez azonban már nem segít – az idővel fogalommá váló Pentád valódi sorsáról még századokkal később is vitatkoznak a historikusok.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/kieg/magus/cranta_hatter.zip]
[http://ynev.inomi.hu/iras/mutat.php?id=71]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához