LFG.HU

vinston
novellaCimkek

Bár az új feladat rutinmunkának ígérkezett, Geriodnak mégis elszorult a torka, amikor egy éles balkanyar után előbukkantak a város első házai. Gyűlölte ezt a helyet, és az érzést, ami a láttára mindig elfogta, de ez az önkéntelen reakció éppúgy együtt járt a neki kiutalt testtel, mint a törékeny, meszes váz és az azt körülfogó ványadt puha szövetek.
Tíz egység óta volt bezárva ebbe az élő-lélegző börtönbe, és a többi fedésben dolgozó ügynökhöz hasonlóan ő is nehezen szokta meg és viselte el az ebből a helyzetből adódó fizikai korlátokat. Ráadásul a megbízatásához – ami miatt mindezt el kellett szenvednie – sem igazán fűlt a foga, hisz az uraik haragja elől a felsőbb világok lakóinak testében menedéket kereső renegátok elfogása, bármennyire igyekeztek is szépíteni az otthoni bürokraták, fejvadászmunka volt a javából, amit egy Geriodhoz hasonló feltörekvő eburoni harcos mélyen megvetett és méltóságán alulinak tartott.
A dolgot csak nehezítette, hogy bár alapjában véve elítélte a szökevényeket és általában a rejtőzködésüknek ezt a gazdatestre nézve végzetes gyakorlatát, néha mégis azon kapta magát, hogy halvány sajnálatfélét érez egyikük-másikuk iránt.
Az elfogott és hazatoloncolt rabokra ugyanis mindig kegyetlen sors várt; a kishalak az eburoni felföld higanytavaiban végezték, amelyiküket viszont valami főbenjáró bűn terhelt, mint például a ma elfogandó árulásért elítélt oreádot, a nagyurak betöretlen növendéksárkányai falták fel a kilroni arénában.

Lassan elmaradtak mögötte az első városszéli házak. Geriod lekapcsolta az eddig halkan szóló rádiót, és a kormánykerék fölött nyugtalan pillantást vetett a környékre. A kocsi elhaladt az iskola és a templom mellett, majd a központ előtt egy piros lámpánál jobbra fordult, és behajtott egy árnyas, platánok övezte csendes kis utcába. Geriod itt leparkolt, kiszállt az autóból, és lassú ráérős léptekkel elsétált a következő sarokig.
A megbeszélt időben megcsörrent a telefonja. Előhalászta a zsebéből, és kedvetlenül beleszólt.
-Mondjad.
-Most indult el a pasi. Kábé fél óránk van, amíg visszaér, úgyhogy szedd a lábad.
Geriod a kocsihoz futott, kivette a csomagtartóból a bőröndöt, és a házak előtti gondosan nyírt füvön átvágva a bejárat felé indult. Neola már az ajtóban várta; amennyire Geriod meg tudta állapítani, nem volt valami jó bőrben. Alaposan lefogyott, mióta utoljára látta, haja csapzottan lógott a homlokába, szürke szemei pedig nyúzott, beesett arcból villantak elő. Űzött pillantást vetett a férfira, és gyorsan betessékelte a házba.
-Miért siettél ennyire? Igazán ráérünk még – mondta ingerülten.
-Jöttem, ahogy tudtam.
Geriod körülnézett a nappaliban, majd kérdő tekintettel fordult az asszony felé.
-Van ötleted, hogy hol kapjuk el?
Neola egy fekete vasajtó ajtó felé intett.
-A pincére gondoltam, onnan nehezebben tud meglépni, ha esetleg közbejön valami.
Lementek a homályos helyiségbe, a nő odalépett a biztosítékszekrényhez, és rövid ideig babrált a kapcsolókkal.
-Te elbújsz a kazán mögé, én meg leküldöm azzal, hogy nézze meg, mi van a biztosítékokkal. Amikor háttal fordul neked, elkapod, és tartod, amíg el nem végzem, amit kell.
-Nem fog gyanakodni, hogy néhány biztosíték miatt őt küldöd le az alagsorba? Végül is a te házad…
A nő arcán először tűnt fel valami mosolyféle.
-Majd azt mondom, hogy félek a sötétben. Ja igen, a pincevilágítást is lekapcsoltam.
-Bölcs gondolat – bólintott Geriod, majd kipróbálta a búvóhelyét.
-Rendben lesz.
A bőröndhöz lépett, és vigyázva kiemelte a célszerszámokat.
-Szorosan az arcára kell szorítanod, különben semmit nem ér az egész. Amennyire lehet, megpróbálom pozícióba tartani a fejét, bár nem lesz könnyű, elég nagydarab a fickó.
-A múltkori is az volt. Igaz, őt sikerült elszalasztanunk miattad.
Geriod felpattant, és a műszert félredobva a nő fölé tornyosult.
-Tudod jól, hogy az nem az én hibám volt. A vizsgálat felmentett, és az ügynökség is nekem adott igazat.
-Én máshogy láttam a dolgot, és ezt jelentettem is a megfelelő helyeken.
A férfi elsápadt; arckifejezésén látszott, nehezen türtőzteti magát:
-Azt gondoltad drágám, hogy nem tudom, ki akar folyamatosan alám rakni a felsőbb szinteken? -sziszegte. – Ha élve hazakerülünk innen, első dolgom lesz beadni elbírálásra Urogall nagyúrhoz a párbajkérelmet.
A nő nem szólt semmit, de olyan izzó gyűlölettel nézett Geriodra, hogy az akaratlanul is hátrált egy lépést. Ebben a feszült pillanatban hallották meg mindketten a fönti zajokat. Valaki járkált a nappaliban, ráadásul épp felettük. A léptek lassan távolodtak tőlük, majd a konyha tájékán végképp elhaltak, és egy érdes férfihang Neolát szólította.
A célpont tehát megérkezett.
Geriod behúzódott a rejtekhelyére, és intett a nőnek, készen áll.
- Neola bólintott, majd kidugta a fejét a pinceajtón, és a legcsábosabb hangján felkiáltott.
- Itt vagyok lent drágám.
- Mi a fenét keresel a pincében?
- Az előbb elment az áram…valószínűleg a biztosíték, de nem boldogulok a szekrénnyel, le tudnál jönni segíteni?
Súlyos léptek dobogtak a lefelé vezető lépcsőn, majd egy hatalmas sötét alak töltötte be az ajtókeretet.
- No lássuk, mi a baj – dörmögte a jövevény, és a szekrényhez lépett. Neola félreállt az útból, és a kazán mögött lapuló társa felé bólintott.
Geriod acélrugóként vágódott elő a rejtekhelyéről, ráugrott a kapcsolókkal piszmogó férfi hátára, és alkarját az álla alá kulcsolva egy gyors csípőmozdulattal kibillentette az egyensúlyából.
Esés közben megragadta, és szabad kezével magafelé rántotta a szökevény hozzá közelebb eső karját, majd a teljes testsúlyát beleadta egy húzó-csavaró mozdulatba, és addig feszítette a végtagot, amíg a vállízület egy halk roppanással meg nem adta magát.
Nagy robajjal a földre zuhantak. Geriod a célpont másik keze után nyúlt, és némi birkózás után egy csuklófogással azt is rögzítette. Most az eddig a sarokban várakozó Neolán volt a sor; előlépett, kezében a műszerrel megindult a földön fekvő két férfi felé. Geriod ezalatt a megfelelő pozícióba feszítette a démon fejét, és megkönnyebbülten látta, ahogy a fémesen csillogó maszk ellenállás nélkül borítja be az izzadt, vonagló bőrt. Ez már az eljárás könnyebbik része volt; a csapda pár perc alatt kivonja a szökött démont a gazdatestből, és az átvitelig fogságban tartja őkelmét. A módszer hátránya az, hogy a hordozónak végig tudatánál kell maradnia, különben a betolakodó könnyedén kiszökhet, és újabb test után nézhet.
A fogoly vergődése lassan alábbhagyott, így Geriod kicsit lazíthatott a szorításán. Elengedte az immáron ernyedten csüngő kart, és már csak könnyedén, fél kézzel tartotta pozícióban a férfi busa fejét, amikor váratlanul furcsa hullámzás futott át a célpont izmain. A démon egy hatalmas rántással kitépte magát Geriod karjainak fogásából, elrántotta az arcát a maszkból, és tántorogva megpróbált lábra állni.
-Alacsony az energiaszint te idióta – süvöltötte a nő.
-Az nem lehet, a duplájára állítottam egy oreád szokásos értékének.
-A skála szerint ez nem oreád te ostoba, hanem egy melesi gorgon!!
Geriodnak elszorult a torka. A gorgonok igazi nehézsúlyúnak számítottak a démonok között. Legutóbb egy négyszáz ciklussal ezelőtti klánvillongásban volt hozzájuk szerencséje, amikor még maga is csak egy zöldfülű gyalog volt a nagyúr birtokhatáron cirkáló bandériumainak egyikében. Az ellenséges hűbérúr zsoldjában álló gorgonok a kolkhiszi felföldön rontottak rájuk, miközben épp egy szűk hasadékon haladtak keresztül. Alaposan megszorongatták a csapatot, és valószínűleg mind egy szálig ott is vesznek, ha napnyugta előtt be nem fut Urogall néhány sorexi sárkánnyal, amik láttán a gorgonok fegyvereiket eldobva menekültek az Érchegység mélyebben fekvő szurdokaiba.
Geriod energiabuborékban konzervált testén azóta is két cikcakkos heg emlékeztetett erre a viszontagságos délutánra. Annyi hozadéka azonban volt a csetepaténak, hogy Urogall felfigyelt az ifjú perdixre, és felgyógyulása után helyet biztosított neki a kíséretében, ami egy negyedik vedlésén épp csak túllevő démonfinak hallatlan megtiszteltetés volt.

A dicső múlt ellenére Geriod pillanatnyilag a legjobb úton haladt afelé, hogy Neolával együtt egy higanytó mélyén végezze a küszöbön álló újabb fiaskóért. “Gyönyörű kis tréfája lenne a sorsnak” – villant át az agyán, miközben rávetette magát a lassan feltápászkodó célpontra. A férfit azonban ezúttal nem érte készületlenül a támadás, és lerázva magáról a vadászt, sértetlen kezével a bordái közé vágott. Ahogy visszahúzta az öklét, valami megcsillant az ujjai között. Geriod először csak az erős ütést érezte, majd egy másodpercre rá izzó fájdalom futott végig a jobb oldalán. Felnyögött, és döbbent arccal zuhant neki a falnak, inge szövetén pillanatok alatt jókora vérfolt terjedt szét.
A gorgon kimenekült a pincéből, és már a feljáró tetején járt, amikor az őt követő Neola elkapta a lábát, és pár fokkal visszarántotta a hatalmas testet. Ekkorra már Geriod is összeszedte magát; kezében egy kazán mellől felragadott fejszével törtetett fölfelé a lépcsőn. Tudta, hogy a vérveszteség hamar elgyengíti, és eltökélte, hogy így vagy úgy, de kiegyenlíti az erőviszonyokat. A gorgon ezalatt kiszabadította magát Neola szorításából, egy jókora rugással ledobta magáról a nőt, aki csaknem a lépcső aljáig tántorodott.
- Hozd a gépet. – kiáltotta neki Geriod, és a fejszével a szökevény kinyújtott lába felé sújtott.
A gorgon felüvöltött, majd térdre rogyott, bal vádlijából patakzott a vér. Újra Geriod felé vágott, de ezúttal elhibázta, csak az inget hasította végig a karján. A férfi végre meglátta mit tart a kezében.
- Egy borotvakés.- sziszegte dühösen. A fejsze éle ezúttal a gorgon csuklójába mélyedt, a borotva koppanva esett a feljáró betonlépcsőjére. A démon mindkét sebéből erősen vérezve kilépett a nappaliba; felborogatta az előtte álló bútorokat, és a bejárati ajtó felé bicegett. Geriod ekkor már alig állt a lábán, ömlött a vér az oldalából, de utolsó erejét összeszedve nekirugaszkodott, és a balta fokával az előtte sántikáló alak széles hátát vette célba. A gorgonból tompa nyögés szakadt fel, megtántorodott, és arccal a kandalló mellett álló üveg dohányzóasztalba zuhant. Geriod mellérogyott, és zakatoló szívvel hanyatt fordította a testet. A férfi gyomrából egy akkora üvegszilánk állt ki, mint Geriod alkarja. Eszméleténél volt, de már képtelen bármiféle ellenállásra. Neola érkezett a csapdával, és gyorsan ráillesztette a maszkot a rémült grimaszba merevedő arcra. Azonnal elindult a folyamat; a célpont izmai fokozatosan elernyedtek, a műszer oldalán pedig kigyulladt a megváltást jelentő zöld kijelző.
- Megvan. – mondta nyugodtan a nő.
Geriod megkönnyebbült sóhajjal hanyatlott a szőnyegre.
- Jól csináltad. Nehezemre esik ezt mondani, de az adósod vagyok.
- Ha bukunk, együtt bukunk. – mondta higgadtan Neola. – Kelj fel, bekötözlek.
- Hagyd csak, menni fog egyedül is. Hol tartod a kötszert?
- A fürdőszobában megtalálsz mindent, ami kell.
Geriod lehúzta az ingét, és az átázott szövetet az oldalára szorítva kitámolygott a fürdőbe. A tükör előtt megállt, szemügyre vette a sebét. A vágás szerencsére nem volt túl mély, de majd negyven centi hosszan húzódott, és veszettül fájt.
- Átkozott szörnyeteg. – mormolta a férfi, miközben a hevenyészett kötést ráhelyezte a sebre, és egy gézcsíkkal rögzítette.
Kisétált a fürdőből és megállt a nappali romjait szemlélő Neola mellett.
A nő szótlanul nézte az elétáruló csatateret. Amikor a tekintete a műszer zölden villogó kijelzőire esett, halványan elmosolyodott.
- Gyanítom, hogy ezzel az akcióval nem nagyon fogunk eldicsekedni.
Geriod szótlanul bólintott, és egy újabb csík gézt tekert maga köré.
- Felhívom Scolpaxot, és jelentem, hogy sikerrel jártunk.
Felállt, előkotorta a zsebéből a telefont. Fájdalom cikázott végig a jobb oldalán, ahogy a seb szélei megfeszültek. Kínos grimaszt vágott, és beütötte az elöljáró számát.
Fáradt férfihang szólt bele a kagylóba.
- Itt a sheriff hivatala.
- Ma nagyon a humorodnál vagy – sóhajtott fel Geriod – tudod, hogy ezen a vonalon nem kell színlelned.
- Ja te vagy az Ger, bocs, de néha elfeledkezem magamról. Majd megtapasztalod te is, ha már lehúztál itt negyven egységet.
- Ne vedd el a maradék életkedvemet főnök. Elég rossz napom volt így is.
A vonal túlsó végén feszült csönd támadt.
- Elmenekült?
- Nem, de nem ment valami simán, végigkergettük a házon … Olyan a nappali, mint egy mészárszék…Engem is majdnem kikészített… De azért elkaptuk.
Scolpax olyan zajjal fújta ki a levegőt, hogy Geriod szinte ide érezte a huzatát.
- Talosnak hála. A múltkori balhé után nem tudtalak volna még egyszer kimosdatni benneteket. Öt perc múlva ott vagyok, addig lássatok munkához. A testet rejtsétek el, és kezdjétek el rendberakni a házat.
Ha nem is öt perc, de jó negyed óra múlva begördült a felhajtóra Scolpax, alias Turner sheriff kocsija. Geriodék addigra lecipelték a holttestet a pincébe, elégették a kazánban a kisasztal romjait, és nagyjából összesöpörték az üvegszilánkokat. A férfi sebe nem viselte túl jól a megerőltetéseket, de Neola egyedül nem bírta volna a súlyos terhet.
Scolpax belépett a házba, és döbbenten nézett végig az elé táruló romhalmazon.
- Mi történt itt? Mintha egy gauthcsorda vágtatott volna keresztül a szobán.
- Elszabadult, és csak itt bírtuk megállítani. – felelte szárazon Neola.
Scolpax végignézett a rövid selyemköntösben álldogálló nőn.
- Hát te milyen ütközethez vagy öltözve kedvesem?
- Pillanatnyilag nehezen tudom tolerálni az ostoba kérdéseket. Gondolhatod, hogy miféle ígérettel tudtam csak rávenni a pasit, hogy leutazzon ide a világ végére…
Az elöljáró kurtán felnevetett.
- Na igen, az egyetlen passzió amiben az emberi test kompatibilis a miénkkel. Enélkül legtöbb ügynökünk már rég megtébolyodott volna.
Neola mosolytalanul nézett vissza rá.
- Köszönöm, én egész jól megvagyok nélküle.
Scolpax egy gyors vigyort villantott felé, majd Geriodhoz fordult.
- Hova dugtátok?
- Az alagsorba.
- A csapda?
- Ott van a sarokban.
- Minden rendben vele?
- Onnan már nem szabadul ki.
- Ezt kitörő örömmel hallom. Gyere, kísérj le a pincébe, Neola te pedig láss hozzá a padlóhoz.
Lesiettek a félhomályos helyiségbe, majd Scolpax szemügyre vette a hatalmas mozdulatlan testet.
- Kezdem érteni miért gyűlt meg vele ennyire a bajotok, hogy van a sebed?
Geriod válasz helyet felhúzta az ingét, és a kötést félrevonva megmutatta az oldalán tátongó vörös hasadékot.
Scolpax döbbenten nézte a deréktól hónaljig futó vágást.
-Kihevered?
-Nagyon remélem, Két cikluson át könyörögtem ezért az új testért az otthoniaknak, bosszantana, ha néhány bevetés után gallyra menne
-De hát hogy volt képes így meglepni benneteket egy oreád?
Geriod bosszúsan felfortyant
-Az infó tényleg egy oreádról szólt, de az áthúzásnál kiderült, hogy valójában egy kifejlett gorgon.
Az emelet felé bólintott.
-Majdnem megszaladtak miatta az akkuk.
-Alulméreteztétek az energiaszintet igaz? Talosra Ger, ilyen hibát zöldfülűek szoktak elkövetni. Hol járt az eszed?
Geriod zavartan nézett félre.
-Eh, felingerelt ez a nyomorult.
Scolpax dühösen megrázta a fejét.
-Igazán abbahagyhatnátok már ezt az örökös cívódást. Otthon felőlem akár egymás vérét is onthatjátok, de itt fogjátok vissza magatokat, mert még egy ilyen balfogás és mindketten mehettek haza idő előtt. Gondolom, Urogall nagyúr nem ölelne benneteket a keblére egy ekkora fiaskó után.
Geriod agyába egy pillanatra bevillant hűbérura képe, és a pince viszonylagos melege ellenére megborzongott.
-Nem fordul elő többet… Ígérem.
Scolpax elégedetten bólintott.
-Rendben, este elküldöm a kocsit a testért. Addig takarítsátok fel ezt a mocskot, és reggelre tűnjetek el mindketten. Majd értesítelek, ha megvan az újabb célpont.
Újra megcsóválta a fejét, az órájára nézett, és maga után intve Geriodot a nappalin átvágva kilépett a kertbe.
Előttük terült el a város; Scolpax a tulajdonos büszkeségével nézett végig rajta. Kedvelte ezt a helyet, rengeteg munkája feküdt a kiépítésében. Sajnálta itthagyni, bár tudta, hogy tíz egységen belül mindenképpen visszahívják, és újabb elöljárót neveznek ki a posztjára. A temető irányából halványszürke füstöt sodort feléjük a nyugati szél, felpillantott és beleszimatolt a levegőbe.
Geriod követte a tekintetét.
-A mieink?
Scolpax bólintott.
Igen, Ventusék tegnap vadásztak le és küldtek haza két ennist. Anterg most égeti el a testeket.
Feltette a kalapját, és megindult a behajtón álló kocsi felé, majd mint akinek hirtelen eszébe jutott valami megtorpant és magához intette Geriodot.
-Holnap újabb vadászt küldenek – mondta halkan – egy dioriai hölgyet…
Geriod halkan füttyentett
-Nocsak, és kinek a testét kapja, ha el szabad árulnod?
Scolpax lesütötte a szemét, és szórakozottan rugdosni kezdte a gyalogjáró egyenetlen burkolatát.
-A feleségemét. Úgy értem az itteniét.
Geriod arcáról eltűnt a gondterhelt kifejezés maszkja, és az oldalába belenyilalló fájdalom ellenére hangosan felnevetett.
-Te kurafi, tudtam, hogy itt sem tagadod meg magad.
Scolpax egy félszeg vigyort villantott felé, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Negyven egységnyi szolgálat után igazán megérdemlek ennyi luxust.
Beszállt az autóba, és elhajtott a központ irányába, menet közben odaintve a kutyáját sétáltató idős Mrs Moonsnak.
-Az utolsók egyike – gondolta Geriod, ahogy a hölgy eltipegett a ház előtt. Az öregek teste alkalmatlan volt a vadászok kemény munkájára, ezért az ügynökség elsősorban a negyvenen aluliakat jelölte ki hordozónak. Tizenöt éve még az emberek voltak többségben, de az ügynökség tavalyi statisztikái szerint már a település négyszáz lakosának hatvan, ezen belül pedig a fiataloknak a nyolcvan százaléka gazdatest volt.
Néhány szentimentálisabb társával időnként elmoralizáltak ezen, a szükséges vagy szükségtelen áldozaton a város szélén található borpincék valamelyikében, de ő maga újabban már csak ritkán vett részt az érdemi vitában, mert azon kapta magát, hogy új érvek híján a többiekhez hasonlóan ő is csak az ezerszer elkoptatott szólamokat szajkózza. Mindazonáltal kedvelte ezeket a helyeket: néhány pohár bor után a pincék hűvöse és félhomálya valamint a falakból áradó dohszag a szülőföldjét juttatta eszébe…

Kelletlenül indult meg a ház felé, vaksin hunyorgott a déli verőfényben. A dulakodás közben eltört a napszemüvege, és most vágyakozva gondolt otthonának szürkészöld égboltjára.
-Még harminc egység – mormolta ahogy belépett a vérrel telefröcskölt nappaliba, és kulcsra zárta maga mögött a bejárati ajtót. Neola épp a kandalló előtti szőnyeggel küszködött. A zajra felnézett, és hideg pillantást lövellt Geriodra.
-Végre! Tiéd a padló.
Felállt és a feletekert szőnyeget a hóna alá csapva megindult az alagsor felé.
-Addig én ezt elégetem a kazánban.
A férfiben még élénken élt a Scolpaxszal folytatott beszélgetés, ezért szó nélkül a kezébe vette a felmosófát és megmerítette a meleg mosószeres vízben.
- Harminc egység.
Kicsavarta a ruhát, és elgondolkodva nézte, ahogy a piros folyadék lassan megfesti a tiszta vizet. A látvány az Eburont délről határoló szulfátsivatagok vörös dűnéit juttatta eszébe.
Dühösen megrázta a fejét, mintha így akarna megszabadulni a szentimentális gondolatoktól.
- Azért sem fogok megőrülni.

Hazavágyott.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához