LFG.HU

tarsasjatekok.com
Arvion et Aenean
novellaCimkek

Ó nézd, mily’ kék az ég!
Mint a nyugovó tenger olyan.
Színe sötétmélykék.
S rajta néhány szikra lobban,
melyek lidércfényüket lelkedbe adják,
benned a vágyat megragadják,
-létüket érted tagadják-
Sikítva égetik tüzük beléd!
S elemészt a tompa morajlás,
mely utánuk marad…
Nem találod már magad,
sem ajkaid bánatát.
Szavuk nem szól, mint este a fák.
Egy angyal nevetve néz le rád!
Most érzed csak, milyen is a világ.
Mennyire közömbös, eltévelyült.
Tested a nap tüzében felhevült,
hamvadni látszik már…
Mintha a végtelenbe vágtatnál,
átjár az érzés:
üresség csupán.
S szeretnél megnyugodni már.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához