LFG.HU

HammerTimeCafe
Rózsa Tamás (Crz.)
RPG mesélőknekCimkek

0. Nap ( Zéró nap)

Az FBI SAD egyik különleges informátora jelentésben közli az ügynökséggel, hogy a Központi Járványügyi Hivatal, azaz a CDC (The Center for Disease Control) vezetői a mai napon különleges válságstábot hívtak össze az Atlantai központban. A hivatal vezetőin kívül megjelent még Dr. Roman Walensky államtitkár az egészségügytől, a Védelmi Hivatal (The Department of Defense) részéről egy bizonyos Aaron Reinhart ezredes, aki a tisztiorvosi hivatal járványügyi részlegének a vezetője, valamint egy bizonyos Donald Bowfield nevű vezérezredes, a katonai hírszerzéstől.

Az értekezleten egy Nevadai kisvárosról, egy bizonyos Five Miles Hills nevű településről volt szó. A városka 16.000 lakossal rendelkezik, és a régi 61-es úton haladva 130 Km-re Sierrea Leonétől északra található.

A város lakóit fél évvel ezelőtt valami furcsa kór támadta meg. A halálos áldozatok száma azóta 630-ra nőtt.
A betegség kezdeti stádiuma teljesen tünetmentes. Az idő múlásával azonban a betegek fáradtságra és levertségre kezdenek panaszkodni. E kezdeti tünetek megjelenése után, 2-3 hét elmúltával a betegek 79%-a meghal. A túlélőknek mindössze 3-4%-a lesz újra egészséges, a többiek maradandó károsodásokat szenvednek el.

A betegség furcsasága, hogy bizonyos személyek, akiknek a legnagyobb esélyük lenne a betegség elkapására, a mai napig tünetmentesek. Ilyen személy Pl.: a település háziorvosa, Dr. Soto, vagy a temetkezési vállalkozó, Mr. Jublinska és a városka papja, Wilkinson atya. Valamint termesztésen más olyan személyek, akik “fertőzöttekkel” vannak, illetve voltak együtt a betegség különböző stádiumában.
Fontos, hogy a CDC szakértői és orvosai mindvégig tünetmentesek és egészségesek maradtak, pedig már több hete tartózkodnak a városban. (Természetesen nagyfokú elővigyázatossággal járnak el.)

A tények: A halál oka majdnem minden esetben valamely szerv leállása ill. belső vérzés vagy annak folyamodványaként vérmérgezés. Az eddigi vizsgálatok nem találtak vírust vagy egyéb más baktériumot, melyek felelőssé tehetőek a szervi elváltozásokért. Az eddigi jelentések szerint a szervek olyan tüneteket produkálnak, amelyek a végelgyengüléskor ill. elaggáskor jelentkeznek. Mintha a szervek egyszerűen elhasználódnának.

A Járványügyi hivatal már 4 hónapja vizsgálja az esetet, de a múlt héten bekövetkezett 79 halálesetet követően a város ki- és bejövő forgalmát korlátozták. Mivel a fertőzés nem bizonyítható, a karantént eddig még nem rendelhették el, de bevonták a vizsgálatba a Védelmi hivatalt és a Minisztériumot is.

A Védelmi Hivatal képviselője, Aaron Reinhart ezredes egy hetet adott a hivatalnak a további munkákra. A járványügyiek munkáját segítendő egy katonai orvoscsoportot küld a helyszínre, melynek a vezetője a híres genetikus, Dr. Hans Fritchbaum nyugállományú alezredes lesz. Az egy hét letelte után a Védelmi Hivatal a Kongresszus által jóváhagyott “Néró-project” eljárás keretében átveszi az ügy kezelését. A CDC vezetői ezt a lépést indokolatlannak és elhamarkodottnak ítélik, és tiltakoznak a kongresszus egészségügyi bizottságánál .

1. nap (Első nap)

A karaktereket kora reggel hivatja az ügynökség regionális igazgatója. Beszámol nekik a helyzetről, kitérve arra, hogy az SAD elemzők szerint a dolgok hátterében feltehetőleg természetfeletti erők állnak. Már felvették a kapcsolatot a szövetségi ügyészi hivatallal, akik különböző visszaélések gyanúja miatt felkérték az FBI-t helyszíni nyomozásra Five Miles Hillsben. Az igazgató átad egy szövetségi ügyészség által kiállított parancsot, valamint egy bírói végzést (Nevada állam főbírája a kiállító), amely a CDC hivatalos karantén elrendeléséig szabad mozgást biztosít az ügynököknek.

Az ügyosztály a karakterek rendelkezésére bocsát minden információt, ami a rendelkezésükre áll a halálesetekkel kapcsolatban. A helyszíni munkában segítségükre lesz Dr. Edward Hopkins is, az SAD Szakértője. Dr. Hopkinsot jól ismerik, többek között ő a Patológia vezetője. Dr Hopkins az útra egy 4 utazóládából álló laboratóriumot is magával visz.

Nevadába az FBI repülőjével mennek, a Sierra Leonei repülőtéren szállnak le, ahol már várja őket Nagel Darel FBI ügynök, a helyi irodától. A karaktereknek átadja a parkolóban várakozó Ford Crown Victoria kulcsait, valamint egy térképet az államról és a kisvárosról.

Az úton dög meleg van, mindenhol csak kövek és homok. Az úton a szél számtalan ördögszekeret görget, a forró beton itt-ott már gőzölög. Szinte már felüdülést jelentenek az autó mellet néha tovatűnő óriás kaktuszok és kiszáradt bokrok látványa. Az út kb. 1,5 óráig tart, egy kopottas, rozsdafoltos tábla jelzi, hogy hol kell lefordulni a városka felé.

A táblától kb. 5 percre a város irányában egy Buick áll keresztbe az úton, tetején piros villogóval, oldalán egy sheriff felirattal ékített sárga csillag matricával. Amint látja, hogy egy autó közeledik felé, az autó vezetője kiszáll. Egy 45 év körüli barna-zöld egyenruhás, fehér cowboykalapos férfi száll ki az autóból. Tartása enyhén görnyedt, vállai csapottak, nagy pocakján hatalmas izzadtságfolt díszeleg, akárcsak hónaljánál és a hátán. Az egyenruháján a sheriffcsillag, övén egy nagy kaliberű forgótáras colt.

Az úriember nem más, mint Bradly sheriff-helyettes. Elmondja az ügynököknek, hogy az utat lezáratták a járványügyiek. Természetesen lehet faggatni, sok mindent nem tud elmondani a járványról, de a várost és a lakókat többé-kevésbé ismeri. (Nem régóta él itt, csak 4 éve, mióta a sógora lett a sheriff.)

A városba érkezve már a város határán várja az ügynököket Bradly sógora, a sheriff és három katona. A sheriff egy Chevyből, a katonák pedig egy Hummerból szállnak ki.

A sheriff 50 év körüli punnyadt, kopaszodó hájpacni. Szemmel láthatólag nem örül az ügynökök érkezésének, de az is lehet, hogy mindig goromba és udvariatlan.

A három katona közül kettőnél M16-os rohampuska van, fejükön rohamsisak. A harmadik katona tiszt, rangjelzése szerint alezredes.

Az alezredes már igencsak benne járhat a korban, kinézete enyhén emlékeztet a Jedi visszatérből Palpatine császárra.
(Itt dobhatnak a karakterek egy Észlelés+Éberséget 7-es célszámra. Ha elérnek 3 sikert, akkor észrevehetik, hogy a katonák nem viselnek egyenruhájukon fegyvernemi jelzést.)

Az alezredes Dr. Hans Fritchbaum néven mutatkozik be, és közli az ügynökökkel, hogy a Védelmi hivatal és a Szövetségi tiszti főorvos őt nevezte ki parancsnoknak, és a városban kialakult helyzet miatt szükségállapotot vezetett be. Az ügynökök papírjai már érvényüket vesztették a jelen helyzetben.
(Itt újra dobjanak egy Inteligencia+Jogtudományt, és egy Inteligencia+Bürokráciát az ügynökök 7-es célszámra. Legalább három-három siker kell ahhoz, hogy az Alezredest rákényszerítsék, ill. meggyőzzék a papírjaik elfogadására, valamint bebizonyítsák, hogy az alezredes nem rendelheti el a szükségállapotot, mert arra nem jogosult.)

Amennyiben az ügynökök nem tudják az alezredest megcáfolni, valamint legitimitásukat és hatáskörüket megcáfolhatatlanná tenni, akkor az alezredes kikísérteti az ügynököket a városból. Ami legalább egy nap késedelmet jelent, már amennyiben a karakterek sikeresen (Inteligencia+Bürokrácia dobást tesznek 10-es célszámra és legalább 1 sikert elérnek) elintézik azt, hogy újabb, már “érvényes” paranccsal visszatérjenek, és visszavonassák az indokolatlan szükségállapotot..

Ha ezt nem tudják elintézni, akkor legálisan nem tartózkodhatnak a városban.

Amennyiben szabályosan bejutnak a városba, nyíltan mozoghatnak és kikérdezhetnek helyi lakosokat.

A városba érkező ügynököket megismertetik a főbb (egészségügyi) szabályokkal, elmondják, hogy csakis palackozott vizet igyanak, ne egyenek a helyi készítésű ételekből, ill. zöldségekből…stb..

A város határában egy hatalmas konténer-kórházat állítottak fel, amit katonák őriznek. Természetesen az ügynököknek csakis kísérettel szabad bemenniük, már amennyiben be akarnának menni.
A városka maga egy tipikus amerikai kisváros, bár a lakosság 65%-a idős emberekből áll. A város egyetlen iskolája amúgy most zárva van, akárcsak a legtöbb közhivatal és intézmény. Természetesen az ügynököket a sheriff elszállásolja az öccse Moteljában, a Nevada Sand-ben. A Motellel szemben található egy Five Miles Dinner nevű étkezde, melyet a sheriff öccsének a felesége vezet. A Koszt jó, az árak alacsonyak, amúgy a többi étterem nem nagyon van nyitva.

Ha valami kell, a közeli vegyesboltban megtalálható, amit a sheriff fia és annak felesége üzemeltet. Most a város természetesen kihalt, csak a járőröző katonákat látni néha elsuhanni az üres utcákon.

A mai napon nem sok mindenre van idejük a karaktereknek. A sherifftől megkaphatják a halottak listáját, és el tudja mondani, hogy kik voltak ez elsők, akik megbetegedtek ill. meghaltak. A sheriff szívesen segít mindenben, de ahogyan mondja, rossz idők járnak a városra és minden centre szükségük van ahhoz, hogy elköltözzenek… Nagy a család, sok a költség…

2. Nap (Második nap)

Amennyiben a sheriffet megvesztegették, személyesen vezeti el az ügynököket azokhoz a személyekhez, akik tudhatnak valamit, ill. feltehetőleg tapasztalhattak valamit. Ha nem, akkor bizony bumlizhatnak, mert a sheriff fél napokra eltűnik, és a helyettese, a kedves sógor sem túl segítőkész.

A városka egyetlen életben maradt orvosdoktora a Thai származású Dr. Soto.
Az ügynököknek elmond egy-két dolgot négyszemközt, de ahogyan mondja, ezek nem tartoznak a “rasszista állat” sheriffre. Elmondja, hogy elődje, egy bizonyos Dr. Richard Getward, aki 44 évig volt a település háziorvosa, halála előtt elmondta, hogy nem a mostaniak az első regisztrált betegségek. Elmondása szerint az 50-es évek derekán szintén volt egy ilyen “járvány”, de akkor kevesebb áldozattal ját.

Sajnos az öreg doki pár napja meghalt, így nem tudja személyesen ismertetni a körülményeket. Az öreg doki cuccai megvannak, egy dobozba vannak elraktározva. Dr. Soto szerint talán vezetett orvosi naplót az érdekes esetekről.
Dr. Soto elmondja azt is, hogy ezt el akarta mondani a járványügyieknek is, de nem tartották fontosnak (az öreg Dr. Getward ugyanis alkoholista volt, és nem hittek neki.)

Hosszas keresgélés után a karakterek megtalálhatják a doki hagyatékai között az említett orvosi naplót. A naplóban valóban találnak a mostani megbetegedésekhez kísértetiesen hasonlatos tüneteket produkáló betegségekre való utalást. A doki feljegyzéseiből a nyomozók sikeres Inteligencia+Kutatás, esetleg sima Int+Tudományokkal kiböngészhetnek egy-két érdekes adatot.

Az akkori járvány mindegyik áldozata férfi volt. A Legtöbb név mellet az FMV rövidítés állt. Sem Dr. Sotonak, sem a sheriffnek sincs fogalma arról, hogy mit jelenthet a rövidítés.

A sheriff elviszi a karaktereket a város leggazdagabb és legbefolyásosabb családjához, a Wilhem családhoz.
A családfő, Sebasthian Wilhem egy roppant kedves és figyelmes úriember. A felesége, Desire is kellemes nőszemély. A házuk kertjében egy hatalmas szilfa áll, amely árnyékot ad az egész kertnek, ahol a nyomozókat fogadják.

A rekkenő melegben jólesik a fa árnyékában megpihenni. A nyomozóknak rögtön szembetűnhet, hogy ez a fafajta tökéletesen idegen a nevadai sivatagban, de az is, hogy legalább száz esztendős lehet ez a roppant faóriás.
Mr. Wilhem elmeséli, hogy az ősei, akik itt letelepedtek, alapították a városkát, mégpedig pont azért, mert erre a fára bukkantak a préri kellős közepén.

Az is kiderül, hogy a nagyapja még az ősei különleges képességéből alapozta meg a család mostani mesés gazdagságát. Elmondja, hogy mélyen a föld alatt folyóvíz található két földréteg között, amely átszeli a sivatagot. Ahhoz, hogy a vízhez hozzájussanak, nagyon kemény kőzeten kell áthatolni.

A családja volt az egyetlen, aki megtalálta ezt a földalatti erecskét, és lefúrt a földbe az életadó vízért. A képességet a család férfitagjai apáról fiúra hagyományozták. A fellelés módszere azóta is változatlan. Ekkor Mr. Wilhem az óriás fához lép, és megmutatja azokat a helyeket, ahonnan leszakajtották a vízlelő gallyakat az ősei.
Természetesen – teszi hozzá -, a kútfúrást már modernebb eszközökkel végzik.

Elmondja, hogy a mai napig a városka abból a forrásból nyeri a vizet, melyet a Wilhem család biztosított számukra. Abba is beavatja a nyomozókat, hogy csalhatatlanul érzi, hogy nemsokára hatalmas esőzések lesznek, amely az évszaktól szokatlan lesz.

Ha megkérdezik tőle az FMV rövidítést, akkor egyből tudja, hogy az Five Miles Valley lehet. A városka testvérvárosa, amely az ott tenyésztett aprópettyes szarvasmarháról volt híres. Azt mondja, a két város a 60-as évek legelején egyesült.

A Five Miles Valley-iekről annyit mond, hogy akkoriban nem nézték a helyiek jó szemmel őket, mert furcsa népek voltak, de azóta már felnőtt két generáció, a régiek pedig meghaltak.

A testvérvároskáról az archívumban nem sok mindent lehet találni a városi levéltárban.
A jegyző, Dr. Leo Tzimiskery szerint a hivatalegyesítéskor tűntek el a dokumentumok, mutat is iratokat, miszerint a az akkori sheriff, az azóta elhunyt Emil Bretovich nyomozást indított ismeretlen tettesek ellen, akik az iratokkal telezsúfolt teherautót ellopták.

A jegyző azt javasolja, hogy nézzenek utána a dolognak a Nevada állam központi levéltárának archívumában, valamint a Nevadai statisztikai, valamint földhivatalban, illetve kérdezősködjenek a helyi egyházközség plébániáján, hátha az ott számontartott iratokból kihámoznak valamit.

Azt a kevéske dokumentumot, amivel rendelkezik, azt a nyomozók rendelkezésére bocsátja. A kevés anyag is sok munkát ad a nyomozóknak, de kideríthetik, hogy FMV lakóinak nagy többsége férfi volt. Etnikailag igencsak vegyes összetételű közösség volt. Megtalálják az iratok között a régi FMV temető feljegyzéseit, melyből kiderül, hogy az eltemetett lakosok többsége 30 éves kora körül halt meg.
.

3. Nap (Harmadik nap)

A helyi egyházközösséget Quentin Farwell evangélikus lelkész vezeti. Állítása szerint a Five Miles Valley-iek nem voltak istenfélők, sőt, nem is volt vallási közösségük. Az a néhány hívő, aki volt soraikban, azok itt a városban gyakorolták a hitüket, és csak ezekről van feljegyzés.

Az ügynökök nem találnak a Statisztikai hivatalban semmit! A földhivatalnál is csak hivatkozásokat, melyek, mint széljegyzet szerepelnek az új törzslapokon, melyeket az egyesítés után készítettek. A Nevadai levéltár pedig 70 évre titkosította az iratokat. A titkosítást csak a kormányzó oldhatja fel.

Késő délutánra ill. kora estére a városban valóban heves esőzések kezdődnek.
A nyomózókat és Dr. Hopkinst is a motelbe vagy a bisztróba kényszeríti a hatalmas eső.

Itt keresi meg őket egy bőrig ázott öreg fószer. Az öreg félig indián, és olyan rozoga, hogy félő, elviszi a szél. Indián Joe néven mutatkozik be, és elmondja, hogy ő a temető őre.

Arra kéri a nyomozókat, hogy jöjjenek vele, mert mutatni akar valamit nekik. A temetőhöz viszi őket, ahol is a járványtól félve gyorsan elhantolt hullák friss sírhelyeiről fehér hab bukkan a felszínre.

Dr. Hopkins kérésére egyből kihantol egyet. A hulla egyfajta bebábozódott állapotban bukkan elő. A testet, mint vastag szarkofág borítja valami, ami úgy habzik, mint a szappan. A Doki egyből kerít egy zsákot, és vizsgálatra magához veszi a hullát.

A Boncolás.

A felboncolt hulla valóban úgy halt meg, mint ahogyan a járványügyiek állítják, elaggott. De a folyamat ezzel nem ért véget. A szervek olyan gyorsan kezdtek lebomlani és elrothadni, hogy valósággal kipárolták a zsírszöveteket. Szinte szappant főztek le belőlük. Ilyen tüneteket a természet is produkálhat, mint a zsírkicsapódás, de ennek az időtartalma a sokszorosa a mostani rövidke pár hétnek.
Hopkins doktor arra kéri az ügynököket, hogy hozzanak még mintákat az elhunytakból, ügyelve arra, hogy ha lehet, ne közeli rokonokból válogassanak.

A munka enyhén gusztustalan, ráadásul vigyázni is kell, hiszen a katonai járőrözés éjszakánként sűrűsödik. Ha sikerül szerezni, akkor a Doki reggelre, azaz a 4. napra kézzelfogható eredményeket tud produkálni.

4. Nap. (Negyedik nap)

A doki megállapítja, hogy a halál oka szerinte génhiba. Ugyanis talált olyan ismeretlen elemeket, amik nem 100%-osan ugyan, de minden elhunytnál kimutathatóan jelen vannak a génállományban. Abban is biztos, hogy ezt a CDC-sek valószínűleg felfedezhették, de ha ők nem is, az alezredes, Dr.Hans Fritchbaum, aki híres genetikus, egyből felfedezhette a dolgot.

Az is furcsa szerinte, hogy a katonai hírszerzés miért küld ide egy nyugállományú katonaorvost, akinek a genetika a szakterülete, mikor ide hivatalos állásfoglalás szerint járványügyi szakértő vagy bakteriológus kellene.

Ezen a napon jelentkezik Harry Watt, aki azt állítja, hogy a 91 éves nagypapáját az éjszaka elhurcolták a katonák, és a sheriff nem hajlandó segíteni, mert azt mondja, azért vitték el, mert beteg volt. Harry állítja, hogy a tata nem volt beteg. Sőt!
Harry azt is elmondja, hogy a nagypapája el akart küldeni egy csomagot az FBI ügynököknek, de azt elvették a katonák.
De tudja, hogy van még egy titkos hely a nagypapa régi árnyékszékében, ahova a régi dolgait eldugta.

Ezeket is hajlandó megmutatni, csak előtte szeretné, ha a nagypapát kihoznák. Harry szavahihetőségét enyhén megkérdőjelezhetővé teszi, hogy a srác fejlődési rendellenességgel született, és kissé bolond.

A konténer kórházban semmit nem tudnak az öregről. Illetve azt mondják, hogy itt kezelték pár hétig, de már meghalt. Tagadják, hogy bárkit is erőszakkal idehoztak volna a katonák. Azt is hozzáteszik, hogy bolondság lenne hitelt adni egy bolond szavainak.

A Tata lakásán kiderül, hogy a nagypapa II. világháborús veterán volt. Az is kiderül, hogy azokkal szolgált egy alakulatban, akik a régi temetőben fekszenek a megszerzett lista szerint.

Az elrejtett kincsek között található a katonakönyve, melyből kiderült, hogy a japánok elleni hadszíntéren volt állományban, de harcba nem vetették be. Találnak egy régi fényképet, amin az öreg tata látható katonatársaival és néhány fehérruhás nővérkével. A háttérben egy kórház látszik, de egyik katona sem sebesült a kép tanulsága szerint.

Megtalálnak egy beutalót is, melyet az öregnek állítottak ki, a beutaló szerint az öreg maláriás lett, és ezért szorult kezelésre. Az iratot egy bizonyos Dr. Hans Fritchbaum százados állította ki 1944-ben.

Dr. Hopkins estére konzultált Dr. Chenslow-val az SAD kutató-fejlesztő igazgatójával, akitől azt az információt tudta meg, hogy az ilyen gyorsan végbement szappanosodási tünetek, valamint szervöregedés a 70-es években kezdődött Klón program első alanyain mutatkoztak.
(Dr. Hans Fritchbaum részt vett a kísérletekben.)

Na innen nem írom tovább, de leírom az összefüggéseket.

1940-ben már várható volt a háborús konfliktus, és már akkor elkezdték egy tudományos program keretében kutatni az emberi állóképesség és fizikum határait kitágító lehetőségeket. 1944-re érett meg a módszer arra, hogy beindítsák az ún. Titán-szérum programot. A kísérletekért felelős vezető kutató Dr. Hans Fritchbaum volt. Az önkénteseket a japán szigetek erőszakos megszállására képezték ki.
Minden önkéntest beoltottak a szérummal, melytől emberfeletti képességekre tettek szert. (Fizikai tulajdonságaik 5-5-5) (Mentális tulajdonságaik 5-5-5)

A bevetés egy másik szuperfegyver bevetése (az atombomba) miatt elmaradt, így az önkéntesek nem kerültek éles helyzetekbe.
Ám azt nem tudhatták, hogy ezek az értékek idővel, rohamos sebességgel romlani kezdenek. Az első önkénteseken tapasztalt leépülés hatására először az egész állomány kipusztítása volt a feladat, de az új, gyengébb kezű elnök erre nem adott engedélyt, és árgus szemekkel nézte a fejleményeket.

Így a katonákat további titkos kiképzés céljából egy kisvárosba szállították.

A kutatók arra számítottak, hogy gyorsan meghalnak, de valamilyen furcsa oknál fogva ez nem következett be. A tömeges halálozás elmaradtával merőben új helyzet állt elő.

Egy eseménytelen és kiképzés nélküli év elmúltával közölték a katonákkal, hogy tartalékállományba kerülnek, amiért tripla zsold és szolgálati ház, valamit ingyenes orvosi ellátás jár. Cserébe itt kellet maradniuk, de civil életet élhettek.

Akinek volt felesége vagy gyermeke, azt ideköltöztették, vagy azt mondták nekik, a férfi meghalt a háborúban. Ugyanis a katonáknak titoktartási esküt kellet tenniük, mely csakis felsőbb engedélyre tette lehetővé az érintkezést.

A 60-as években a két város már gyakorlatilag egyként működött, így a két város egybeolvadt. Az iratokat természetesen a katonai titkos szolgálat tüntette el. Az itt élők házasodtak, gyermekeket nemzettek, és továbbadták a génjeikbe kódolt hibákat. Most már a második, sőt már a harmadik nemzedék is magában hordozza ezt a hibát, ki erősen, ki enyhébben.

A szuperkatonák és utódaik túlélésének a titka a különleges forrásvíz, melyet a Wilhem család kútjaiból nyernek. A vízben ugyanis olyan ásványi anyagok vannak, melyek ellenállóvá és erőssé teszik a szervezetet. Jelen estben “csak” annyi történt, hogy normalizálták a működést, de gondoljunk csak az öreg óriásra Wilhemék kertjében. De ezt a vizet itta a jószág, ezzel locsolták a nővényeket a kis konyhakertekben, stb…

Természetesen ezt a kisvárost is elérte a 21. század, a fogyasztási szokások megváltoztak, így felborult a kényes egyensúly. Persze ilyen már történt korábban is, de nem ilyen mértékben. A mostani alkalommal, igaz, tudtán kívül maga a CDC okozta a katasztrófát, mikor megtiltotta a forrásvíz ivását és a helyi termékek fogyasztását.

A katonai hírszerzés már csak a határidő lejártára vár, és életbe lép a Néró-project, mely eltünteti a mocskos múlt és az egyéni felelősség rémképeit. Az ide vezényelt katonák valójában a gépesített belbiztonsági erők harcoló alakulatának tagjai. Amint megérkezik a parancs, a járványveszélyt napalmmal és lángokkal fékezik meg.

Az ügynökök mindezekre rájöhetnek (nagy segítség a “Top Secret access” merit, ill. más term f. módszerek), vagy ha a teljes igazságra nem is, de arra igen, hogy itt nem az a fő cél, hogy a járványveszélyt fölszámolják, hanem az, hogy mindenkit elpusztítsanak, aki tudomást szerez az esetről. Persze használhatnak igazságszérumot, vallathatnak, poloskázhatnak, puska mikrofon… stb..

De vigyázzanak!

Ha az ezredes úgy látja, hogy az ügynökök sokat szaglásznak és netán túl sokat tudnak, akkor lehet, hogy őket is megfertőzi a vírus…..


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához