LFG.HU

Petrus
novellaCimkek

A műsorközlő hangja csak tompán, elmosódottan jutott el az öltözőkig, de a szpíker hangján már lehetett érezni a mesterkélt feszültséget és izgalmat. Idegesen megtörölte verejtékező homlokát a vállán keresztbe vetett törlőkendővel, aztán körülnézett. Ócska, zöld fémszekrények sorakoztak a fal mentén két oldalt, középen két összetolt fapaddal, melyek tompán csillogtak a mennyezeti neonlámpák fényében. Még belegondolni is borzongató volt, hány és hány elődje ült ezeken a göcsörtös, csiszolt deszkákon, hány próbálkozó verejtéke ivódott be a gyűrűk réseibe… mind elbuktak sorban, mind szégyenkezve, vagy álságos büszkeséggel hagyta el a küzdőteret, és soha nem kerültek újra igazán tűzközelbe.

“- Kellemes estét kívánok hölgyeim és uraim, nézők, otthon a tévék előtt, és itt a csarnokban! Itt az önök két kedvenc műsorvezetője, Pé…
-És Bé…
- Üdvözlöm önöket az Arénából, ahol hamarosan kezdetét veszi a Hyperbulk bajnokság következő fordulója, melyben az évek óta veretlen Különítmény méri össze az erejét újabb kihívóival az új év első összecsapásán. Mint azt bizonyára tudják, a Különítmény a tavalyi évben egyszerűen lehengerlő volt…
- Már bocs, hogy közbevágok, de egyes szakírók szerint a Különítmény tavaly a fennállása legrosszabb szezonját produkálta és ez mindössze annak volt köszönhető, hogy az ellenfelek egyszerűen harmatgyengék voltak.
- Nos, mások szerint viszont a csapat újra a régi fényében tündökölt. Bár elismerem, hogy az év második felében, de különösképpen a szeptemberi Nagy Roham után erősen felhígult a próbálkozók mezőnye.
- Esetleg a potenciálisan szóba jöhető komolyabb ellenfelek inkább kitérnek az összecsapás elől, és nem vállalják a nyílt konfrontációt. Ott van például…”

Egy csepp félelmet sem érzett, csak egy kisebb lámpaláz miatt remegett a gyomra. Először járt az Arénában, bár már korábban sokat hallott az itt folyó véres küzdelmekről. Tévén sohasem nézhette, mert otthon a szülei elkapcsoltak, ha kezdődött a műsor, és neki is megtiltották, hogy akárcsak egy pillantást is vessen rá. Persze nem tudták lebeszélni. Amikor egyszer egy kávézó nyilvános tévéjén végre belenézhetett a közvetítésbe, máris elkapta a harci láz. Ezek a Különítményesek! Pöffeszkedő majmok gyülekezete! Bár azt el kellett ismernie, hogy amit csináltak, azt nagyon jól csinálták. Az ő értékrendje, felfogása szerint nem helyesen, de jól. Mikor a szerencsétlen, eszméletlenre püfölt áldozatot végre kivonszolták a küzdőtérről, és belelökték a bolondok hordszékébe, hogy négy izmos néger a vállára vegye és körbehordozza a fújjoló, fütyülő Aréna közönsége előtt, megszületett benne az elhatározás: be fog jutni a viadalra, és majd ő lesz az első, aki móresre tanítja őket. Azért mikor a képernyőn feltűnt a porondmester és finom homokkal kezdte felszórni a vérfoltokat, megremegett…

“- Őszintén szólva én azt hiszem, a Különítmény mai kihívója sem túl esélyes, hogy legalább egy döntetlen kicsikarjon. A statisztikái sem túl jók, a kisebb, helyi összecsapásokban általában vesztesként hagyta el a pályát, és az országos listán is negatívban van.
- Véleményem szerint sohasem szabad előre lebecsülni az ellenfelet, legyen akármilyen gyenge is. Jó fél éve már, hogy a Különítmény utoljára komolyabb kihívással került szembe, azóta csupa könnyű győzelmet arattak. Vajon nem bízzák-e el túlzottan magukat? Vajon a kihívó nem játszott-e rá szándékosan erre, és direkt rossz eredményeket produkált, hogy elaltassa őket?
- Szerintem mai versenyzőnk egyszerűen tapasztalatlan még. Bár az életkora alapján legalább a tisztes középmezőnybe kellene tartoznia, mégis nagyon rossz mutatókkal érkezett ide, az Arénába. Úgy hallottam, még csak igazi háttérbázisa sincsen. Ki fogja segíteni őt a legnagyobb lángzivatar közepén?
- Tény, hogy az eredményei nagyon rosszak, de én bízok abban, hogy legalább megszorítja Pápáékat. Volt már rá példa,… most így nagy hirtelen nem is tudom, mikor, és ha a papírjaimba tekintek, sem találom, de mindegy… szóval láttunk már olyat, hogy az abszolút esélytelen kihívónak nulla támogatás ellenére is sikerült elérnie, hogy a Különítmény összezavarodott és egymásnak ugrott. Sajnos a kihívó tapasztalatlansága folytán nem tudta hosszú ideig fenntartani ezt az állapotot, és végül elvérzett, de a csapat összetartása, koncentrációja is komoly sebesüléseket szenvedett, amelyet még hetek múltán is érezni lehetett rajtuk.
- Én azt mondom, ma ismét rövid összecsapásnak lehetünk majd tanúi. A mérkőzés szorzója a Különítmény győzelmére egy-egész-nulla-négy, a kihívóéra kettőszáznegyvenhárom, vagyis a fogadóirodák szerint is biztos papírforma győzelem fog születni.
-Várjuk ki a végét…”

Az ajtó felett kigyulladt egy piros lámpa. Amikor bevezették az öltözőbe, elmagyarázták, hogy ez a figyelmeztető fény, egy perc múlva folyamatosan pislogni kezd és akkor el kell indulnia kifelé a küzdőtérre. Felállt, kinyújtózkodott, macskaszerűen görbítette hátát, vállait emelgetve. Izületei roppanásai kellemes bizsergéssel töltötték el és újra visszatért a magabiztossága, a gyomorremegése eltűnt, mintha elfújták volna. Gyorsan elvégzett pár összpontosító gyakorlatot, a különféle kungfufilmekből összevariált saját, egyedi, titkos harcművészetének izomfeszítő és légzéskoordináló gyakorlatait. “Darabokra szaggatom őket”, gondolta. Mikor a vörös fény pulzálni kezdett, önbizalomtól duzzadva indult kifelé.
Egy keskeny folyosón vezették végig, Elölről már hallatszott a közönség moraja, a lakkfestéken megcsillantak a kósza fények. Egy csepp félelmet sem érzett már, mikor végre kilépett az Arénába és körülnézett. Felemelte kezeit, üdvrivalgásra várva, de csak kósza füttyszót és szitokáradatot kapott. Gúnyosan elmosolyodott a Különítménynek drukkoló csürhe reakcióján, és nem ingott meg az önbizalma, hiszen pontosan ezt várta tőlük. Kétoldalt magas széksorok emelkedtek, gyűrűkben övezve a középen megvilágított küzdőteret. Telt ház volt, mint mindig, ha a küzdelem véresnek és különösen kegyetlennek ígérkezett. A széksorok között keskeny járda vezetett le középre, és a kétoldalt szélen ülők közül jó néhányan már fel is pattantak, hogy sértésekkel, mutogatásokkal ingereljék, míg mások nem túl finoman a porond felé taszigálták…

“- Ohó, amint látom, mai versenyzőnk már kivívott magának némi ellenszenvet… a biztonságiaknak kell közbeavatkozniuk, nehogy idő előtt széttépjék a szerencsétlent.
- Nem lepődnék meg, ha ez is a taktikája része lenne. Nézd a közeli képeken az arcát. Nincs megijedve, csak mosolyog. Szerintem a belépőjét előre eltervezte, hogy minél jobban lebecsüljék.
- Ugyan már, Bé. Nézd, az izmai merevek, úgy lépked, mint egy robot. Ez a fiú csak próbál erősnek látszani, de valójában már el is veszítette a mérkőzést. Nem lehet ellenfele a Különítménynek.
- Azt olvastam róla, komoly harcművészeti tapasztalatai vannak, bár éles versenyen még sohasem indult. Jelentkezésekor azt írta az önéletrajzába, hogy már kialakította a saját stílusát is, amely ötvözi a hagyományos pusztakezes technikákat a kardforgatással, és ezt Vien Buon Ko-nak nevezett el. Figyelemreméltó… szerintem vagy nagy jellem, vagy csak egy pancser, közepes színészi képességekkel.
- Hamarosan meglátjuk, ugyanis már érkezik is a Különítmény. Lássuk, kikből áll ma a Pápa csapata…”

A szemébe világító reflektoroktól nem látta, de a kitörő üdvrivalgásból rögtön tudta, hogy érkeznek az ellenfelei is. Kényelmesen nekidőlt a köteleknek, és várta, hogy felbukkanjanak az első vérben forgó szemek a küzdőtér szélén. Mint az utóbbi hónapokban mindig, most is Csillagszemű jött az élen. Azt olvasta róla, hogy sohasem volt igazán a Különítmény része, csak amolyan állandó “thug”, izompali a véresebb munkákhoz. Őt követte a csapat egyik legveszedelmesebb tagja, Iiiiii. Tőle tartott a legjobban. Ha nem sikerül az elején elterelni valamivel a figyelmét, komoly bajban lehet. Több szakértő is azt írta róla, hogy akár egyedül is kiállhatna bárki ellen. A statisztikái is hihetetlen félelmetesek voltak, évek óta ő vezeti a Lepattintás és Kivégződöfés országos listáit. Rákvörös arca teljesen kiismerhetetlenné tette őt. Harmadiknak Farkasvigyor érkezett. Újonc volt a csapatban, róla nem sokat lehetett tudni. Csakúgy, mint Csillagszemű, ő is inkább verőemberként funkcionált, bár némileg kifinomultabb volt a stílusa.
És… nem volt tovább, csak hárman álltak most halálos nyugalommal a küzdőtér túlsó oldalán. Csak ennyi? Ennyire lebecsülnék?

“- Hihetetlen! A Különítmény ma csak három taggal állt ki!
- Nem annyira meglepő, bár az is igaz, hogy elég ritkán szokott előfordulni ilyen helyzet. Ez teljesen nyilvánvalóvá teszi a tényt, hogy a Pápa és csapata egyszerűen nem lát kihívást az ellenfélben. De… várjunk csak! Mi az…?
- Hohó, úgy látom, a Pápa mégsem bízza a véletlenre a dolgot. Itt vannak a Cheerleader-ek is!
- Szerintem a Pápa közönségszórakoztató mérkőzést akar produkálni. Érzi ő is, hogy a tavalyi év, győzelmeik dacára, nem sikerült valami fényesre és az új év első összecsapása alkalmából kicsit kedveskedni akar a rajongóinak. Azt hiszem, ilyen erőfölénnyel szemben nagyon nehéz lesz bármihez is kezdeni. Kíváncsi vagyok, a kihívó milyen taktikát fog választani.
- Jobban járna, ha már most feladná. Úgy nézem, a Cheerleader csapat a szokottnál is bővebb létszámmal van jelen, ilyen háttértámogatás mellett a Különítmény egyszerűen nem veszíthet.
- Be kell valljam, a Pápa ezen húzása engem is meglepett. De csak ismételni tudom magam: a kihívónak nagyon nehéz dolga lesz…”

A francba! Három Különítményes még talán nem is lett volna olyan nehéz dió, de a pom-pom lányok és fiúk kavalkádja, amint visítozva és gúnyolódva körbetáncolták a küzdőteret, őt is megzavarta. A Különítmény arcán semmi nem látszott, de… igen, Iiiiii mintha egy villanásnyira elhúzta volna a száját! Szóval mégsem lesz teljes az összhang a két gárda között! Bízott benne, hogy így lesz.
Ott álltak farkasszemet nézve egymással. Körülöttük a Cheerleader gárda összefüggéstelen masszaként gomolygott, várták a mérkőzés kezdetét jelző hármas gongszót. Mikor felhangzott, rögtön támadásba lendült. Mint kihívónak, szabályok adta kötelessége volt, hogy ő kezdeményezzen és a többieknek az első támadást állva kellett várniuk.
Egy bonyolult ütés-rúgás kombinációval próbálkozott a legveszélyesebb ellenfél, Iiiiii ellen, bízva abban, hogy már az elején sikerül kiiktatnia, vagy legalább egy kis időre elkábítania, míg leszámol a két verőemberrel, de csalatkoznia kellett. Edzett öklei csak a levegőt csépelték a mozdulatlanul álló és sztoikusan somolygó Iiiiii körül, a mozdulatsort lezáró köríves fejrúgás pedig ártalmatlanul suhant el az orra előtt, ráadásul kibillent az egyensúlyából is és csúnyán hasra esett, mire rögtön felharsant a Cheerleader-ek betanult, pavlovi reflexű röhögése. A földön fekve döbbenten nézett körül. Pedig ez a kombó mindig bejött, mikor az öccsével gyakorolt. Az egyik kungfufilmben látta és büszke is volt rá, hogy ő dróton lógatás nélkül is képes volt gondolatban reprodukálnia.
Villámgyorsan felpattant és csak nagy üggyel-bajjal sikerült kitérnie az Iiiiii által felé dobott, váratlanul éles karmokat és csontrepesztő harapású fogakat növesztő szőrgombolyagok és kitincsomagok elől. Csimoták, aranybogarak és cicamicák voltak, Iiiiii kedvenc kiegészítő fegyverei; egy összecsapás alatt több tucatot is bevetett közülük, bár általában kevés kárt okoztak, de jól szórakoztatták a közönséget, és gyakran összezavarták az ellenfeleket, ha túl sok figyelmet pazaroltak rájuk. Ismerte ezt a taktikát, igyekezett tudomást sem venni az ide-oda pattogó és dühösen fújó, csapkodó állatokról, csak a Különítményre koncentrált. Tudta, ha Iiiiii első támadására nem reagál, legvalószínűbb, hogy a következő lépésként a verőembereket küldik ellene harcba. Így is történt, Csillagszemű megroppantotta ökleit és lassan mozgásba lendült, Farkasvigyorral az oldalán…

“- Húú, ez biztosan fájt!
- Nem sokat látni ebből a vad adok-kapokból, olyan gyorsak ezek az ütésváltások. Tehetséges a srác…
- Ugyan már, nézd! Csillagszeműn egy karcolás sem látszik, Farkasvigyor pedig még csak be sem avatkozott. Ahogy látom, a srácból kivert csontokon rágódik, de nem túl nagy kedvvel. Iiiiii meg csak áll és nyugodtan figyeli a küzdelmet… ami szerintem már el is dőlt.
- Tény, hogy a kihívó első támadása nem volt túl sikeres…
-…mondhatni semmi eredményt sem ért el…
-…de én azt mondom, várjunk még, ne írjuk le ilyen hamar. Akadhat a tarsolyában még egy-két meglepetés…”

Szédelegve tápászkodott fel a padlóról, ki tudja már hányadszorra, de érzett még magában annyi erőt, hogy újra és újra talpra álljon. Jó előre eltervezte, hogy kibírja a verőemberek csapásait, amíg csak lehet, mert csak így lehet esélye. A Különítmény meccseinek elemzéséből világosan kiderült, hogy nem szeretik az elhúzódó adok-kapokot, inkább átadják a terepet másoknak, hogy fejezzék be a véres munkát. Most, hogy itt vannak a Cheerleader-ek, talán ők lesznek azok, akik leváltják a fáradó, egyre unottabb arcot vágó Csillagszeműt és Farkasvigyort. Bár Iiiiii még mindig vár valamire, nem lép, nem támad… Mi lehet a terve? Miért olyan fene magabiztos?
Csillagszemű mégsem fáradt úgy, mint remélte. Kezdett bedühödni. Elsöpri ezeket a mocskokat!

“- Csak nem…?
- De, valószínűleg jól sejted: a kihívó kezd bepörögni. Ezek a bizonytalan, minduntalan célt tévesztő, óriási erejű svungok már teljesen kibillentették az egyensúlyából.
- Lassan olyan lesz, mint egy ringlispíl.
- Igen, a búgócsiga-effektus, ez már nyilvánvaló.
- Nézd, máris kisebb sertések szakadnak ki a hónaljából. Mindjárt jönnek a komolyabb, méretesebb példányok is.
- Uhh, ez nem volt szép, egy jókora sertést vágott Csillagszeműhöz. A mérkőzésvezető biztosan meginti a kihívót ezért… Igen, így is van. Egy pont levonás.
- Úgy tűnik, nem érti, miről van szó. A mérkőzésvezető most kiselőadást tart neki a szabályokról, de láthatóan nem sokat fog fel belőle. Be kell ismernem, tévedtem, kedves Pé kolléga. A kihívó méltatlan a szerepre, egyszerűen esélye sincs.
- Igen, ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint már előtte oly sokan mások. Úgy látszik, hiába a részletes elemzések, taktikai tanácsok, semmit sem tanulnak belőle.
- Mi is lesz a következő szint?
- Ha jól emlékszem, most az jön, hogy…
- Ó, már látom is!”

Ki a pi**a ez a félszemű kiberronin-utánzat? Mit hablatyol? Szabályok? Miféle szabályok? Itt, a ringben nincsenek szabályok, nem? Nem?! A f*szba is! Nekem senki sem mondta, hogy itt szabályok is vannak! Hogy a belépési nyilatkozat hivatkozik rá? Mi a ku*va égnek nem lehet belemásolni az egészet már alapból? Na húzz innen, prolikám, ebbe a mérkőzésbe te nem szólhatsz bele! Mi? Újabb pontlevonás? Ne már! Hamarabb kinyírsz, mint azok a p*csök a túlsó sarokban! Korrekt eljárás ez? Jól van, na, oké, elismerem, a szabályok nem ismerete még nem von ki a hatályuk alól. De ez azért mégsem fair…
Na, elhúzott végre ez a farok, de sebaj, jól jött ez a kis pihenő, legalább kifújtam egy kicsit magam. Na, nézzük csak, hogy is állunk? Hát, nem túl jól. Puszta erővel itt nem sokra megyek, muszáj lesz más taktikához folyamodnom…

“- Most mit csinál?
- Nem tudom, ilyet még nem láttam. Csak áll és nem támad. Pedig már két pont hátrányban van és újabb két pont elvesztése után már el is bukta a meccset. Nem értem…”

Feszülten koncentrált, gondolatait próbálta egy pontba sűríteni, hogy tiszták és világosak legyenek. Az erőlködéstől már remegett, szemeit behunyta, és elméjében elkezdett formálódni egy gondolat, ami aztán lassan testet öltött: a porond padlózata megremegett, furcsa koncentrikus hullámok futottak végig a felületén, a szélekről oda-vissza pattogva, egymással interferálva, majd lenyugodtak, és a lába előtt meghasadt a padozat. A résből apró, satnya növényke dugta elő bánatos fejét, majd gyorsan erőre kapott és szédületes sebességgel növekedni kezdett. Csakhamar térdmagasságig ért és sűrűn elágazóvá vált, akár egy vaskos fűcsomó.
Tovább összpontosított a figyelő tekintetek kereszttüzében. A gaz szálai tekergőzni kezdtek, balra-jobbra hajladoztak, mintha szél fújná őket, bár az arénában állt a levegő. Kis idő múlva a gaz megrázkódott és lassan kitépte magát a résből, melyben kicsírázott, és lábra állt.

“-Á, értem, fizikai formát öntött a gazának.
- Igen, valóban. Bár, ha kaphatnánk egy közeli kameraképet… ó, köszönöm. Nos, egyértelműen látszik, hogy minden erőfeszítése ellenére, bizony ez a gaz elég gyenge lábakon áll. Nézd ezeket a vékonyka pálcikákat, ezeket a remegő térdeket. Érzik a bizonytalanságot, de a lelógó koszorú megpróbálja ezt álcázni.
- Vajon a Különítmény észreveszi a trükköt?
- Szerintem a kihívónak fogalma sincs róla, hogy Iiiiii röntgenszeme, de legfőképpen a megérzései, szinte mindig csalhatatlanok…”

Na, erre mit léptek, nyamvadtak? Immáron teljesen nyilvánvalóvá tettem előttetek, mi a gaz és mi nem. Csillagszemű és Farkasvigyor próbálnak ugyan a gaz koszorúja alá tekinteni, meglesni, hogy vajon gyenge lábakon áll-e, de a gazom erősebb és folyamatosan kitér előlük. Egyedül Iiiiii nem tűnik izgatottnak, sőt, mintha a száját is lebiggyesztené, bár láthatóan az ő figyelmét is leköti a gaz. Még a Cheerleader-ek zsivaja is elült kissé.
Lassan, nyugodtan kivárt, amíg a Különítmény mindhárom tagjának elkalandozott a figyelme, aztán ismét támadásba lendült. Ütése megrengette Csillagszeműt és Farkasvigyor dühös kaffogásába is becsúszott néhány fájdalmas vinnyogás, csak Iiiiii állt rendületlenül, halálos nyugalommal. Az ütések, rúgások, a gaz hegyes levelei mind elkerülték, vagy csak apróbb, jelentéktelen karcolásokat okoztak rajta. Láthatólag fel sem vette ezeket.
Mikor megállt, hogy kifújja magát egy kicsit, Csillagszemű és Farkasvigyor már a Cheerleader-ekkel veszekedett, bár nem igazán tudta kivenni, hogy miért. A gaz viszont egyre jobban belelovallta magát a küzdelembe, dühösen fujtatott, éles leveleit borzolgatta…

“- Azt hiszem, baj lesz. A gaz kezd elszabadulni.
- Igen, hamarosan mindenki számára nyilvánvaló lesz, mennyire gyenge lábakon áll. Bár Iiiiii szerintem már rég tudja.
- Miből gondolod?
- Nézd, mit vesz elő…
- Uram isten!…”

Iiiiii megmozdult! Lassan kinyújtózott, lesöpört magáról még pár ragaszkodó csimotát, cicát és aranybogarat, aztán lassan maga elé emelte a kezeit, tenyérrel összezárva, egy pillanatig kivárt, majd a levegőt lassan kettétépte maga előtt.
Az aréna néma csendbe burkolódzott, még a Cheerleader-ek tompa agyú visongása is elhallgatott. A két szpíkerbe belefagyott a szó a látványra. Kettétépett tépőzárhoz hasonló hang hallatszott, csak… olyan földöntúli, olyan idegen, hogy minden néző gerincén apró fájdalomszikrák szánkáztak végig. A feltáruló résből egy gondolatnyi időre asztrálzöld füst gomolygott elő a széleken, és felsejlett mögöttük valami gonosz-zölden izzó bonyolult mátrix, majd gyorsan visszahúzódott a rés mögötti abszolút űrbe. Lila, zöld és sárga csápok kígyóztak elő a hasadék mélyéről, a sötét űr egy távolabbi zugából; hangtalan iszonyatról, néma fájdalomkiáltásokról suttogtak, de aztán ők is a háttérbe húzódtak. Feltűnt egy pörgő, emberidegen anatómiához tervezett, roppant cirádákkal és ismeretlen fajok fétiseivel díszített nyelű, véres lapú, kétélű csatabárd, majd az is visszahullt a sötétségbe. Végül egy szárnyakkal díszített karpár nyúlt ki a résből egy zöld színű csomagot tartva. Iiiiii csak állt széttárt karokkal és hagyta, hogy a karok fürgén szétbontsák a csomagot és ráadják a zöld, egész testet borító kötényt, a szintén zöld maszkot és hajhálót. Végül a kezébe adtak egy szikét és egy fogót, majd ahogy jöttek, visszahúzódtak és a hasadék hangos cuppanással és egy utolsó kéjes nyögéssel összezárult.
Ott állt Iiiiii tetőtől talpig zöld műtősruhába öltözve, kezében a két csillogó fémeszközzel. Vörös szemei szúrósan a kihívóra szegeződtek.
Előrelépett.
Még egyet…

A gaz nem menekülhetett. Miközben Iiiiii szeme szinte hipnotikus erővel fogva tartotta a kihívó pillantását, a lába rátaposott az elosonni igyekvő gazra, letérdelt mellé és a fogóval szorosan tartva lassan szeletelni kezdte. A kihívó arca a gaz minden szálának elvesztése után megrándult, de nem tudta a tekintetét elszakítani Iiiiii izzó szemeiről. Apránként, lassan, élvezettel cincálta szét a gaz minden elemét, a legvégére hagyva a csökevényes lábakat, hogy mindenki lássa, milyen gyengék voltak.
Amikor végzett, amikor ott hevert körülötte a szétvagdalt, teljesen kibelezett és megcáfolt gaz, tekintetét még mindig a kihívóéba mélyesztve felemelkedett, és lassan elindult felé. Az események döbbenetéből felocsúdva a nézőtér hangja is megjött és a Cheerleader-ek is magukhoz tértek. A két szpíker egymás hangjába vágva próbálta közvetíteni az eseményeket, de Iiiiii és a kihívó számára ők már nem léteztek. Külön síkon vívták már a maguk harcát és a kihívó állt vesztésre.

Amikor Iiiiii eléállt, már nem volt önmaga. A vereség keserű íze lepte el a száját, vadul szidalmazni kezdte a sarokban vigyorgó Csillagszeműt és Farkasvigyort, a körülötte táncoló Cheerleader-eket, a nézőket, a bírót és mindenkit, aki csak eszébe jutott. Észre sem vette, mikor került mögé Iiiiii, a fogót mikor illesztette a nyakára, és a szike mikor mélyedt a fejbőrébe. Fröcsögött a nyála a dühtől, de valahol belül tudta ő is: már minden elveszett. A vér vastag sávban folyt le a gerincén, a szike már a koponyáját fűrészelte, de nem érzett belőle semmit.
Az érzéshez – csakúgy, mint az arénában vívott küzdelemhez – agy kellett volna…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához